bélyegkép|Minta egy Drum and bass számból A drum and bass (röviden d'n'b, d&b) elektronikus zenei stílus; az Egyesült Királyságban született.
Története A korai évek '89 party-ászai, Grooverider és Fabio a dél-londoni (Brixton, Elephant & Castle) klubokban (leggyakrabban a Rage-ben) a hardcore-on továbblépve addig teljesen szokatlan ritmus-képletekkel gazdagították zenéjüket. House-lemezekről vett elemeket játszottak dupla sebességgel, techno felvételeket pörgettek 33-as helyett 45-ös sebességen. Tudatosan egy senki más által nem játszott stílust kerestek, melyből a nyolcvanas és a kilencvenes évek fordulójára fejlődött ki a jungle.
A jungle gyökerei a dubban (a ritmus és szub-basszusok előtérbe helyezése, valamint az MC-k szerepeltetése), a hiphopban (ritmusképletek) és a technóban (modern stúdióprocesszus) keresendők. Az egykori dzsessz (néha szving, vagy bossa nova) muzsikák dobszólóiból mintavett, majd 160-180 BPM-re felgyorsított törtütemek, egy végletekig leegyszerűsített, de erőteljes reggae basszusmenet: ez a jungle alap, ettől a ponttól ágazik szét a kilencvenes évek végének legtermékenyebb és leginvenciózusabb zenei stílusa számos alirányzatra. A drum & bass befogadását nehezíti a hagyományos dance "four on the floor" négynegyedeken és konstans ritmusokon edződött fülek számára szokatlan, esetenként három-négy összetevős poliritmia. Némi szarkazmussal: "úgy hangzik, mintha valaki a dobfelszerelésével együtt legurulna a lépcsőn" vagy "mintha egy féllábú, tízkezű fekete dobolna".
A vidám hangzású jump up, illetve ragga jungle ragga-muffin vokálokkal, dubos basszusvonalakkal, reggae-hangmintákkal operál (például Mickey Finn, Aphrodite). Vagy a ritmusokat már nem mintavevő, hanem igen-igen precízen programozó, a hangzást a végletekig precízen kidolgozó drum & bass (például A Guy Called Gerald, Goldie, Photek, Doc Scott, Alex Reece, Adam Freeland), mely a kezdetekben különös kettősséget hordoz magában: az első hallásra embertelen és hipergyors breakbeateket feloldják az ezekre épülő dzsesszes és soul-os elemek, ambient szőnyegek, vokálok.
Harmadik alirányzat a kissé fellengzősen hangzó intelligens jungle. (A kifejezés nem a zenészek, hanem a média találmánya, marketingfogás.) Itt az ütemek lágyabb hangzásúak, nem keverik annyira tolakodóan az előtérbe őket, s az előadók hangsúlyozottabban a trance-es betétekre, s inkább a dallamokra összpontosítanak, mint például LTJ Bukem, Blame, valamint a rendkívül termékeny Mark & Dego kettős, akik 4hero, Jacob’s Optical Stairway, Tom & Jerry és Tek 9 nevek alatt egyaránt publikálnak. Ide sorolhatjuk a már másfél évtizedes múltra visszatekintő Moving Shadow címke szinte összes korai kiadványát is.
A hardstep drum & bass nevéhez híven elsősorban keményebb, táncorientált hangzást produkál, gyakran torzított basszusmenetekkel. A techstep drum & bass előadói ezen túlmenően szívesen használnak fel indusztriális mintákat, munkáik a techno hangzásvilágához állnak a legközelebb. Háttér-effektjeik bármelyik thriller, vagy tudományos-fantasztikus film becsületére válhatnának. A rafináltan elhelyezett break-ek nemcsak az ütemeken, esetenként a dallamokon is megtalálhatók (Ed Rush, Optical, Grooverider, Boymerang). A két alirányzat között hamar elmosódott a határvonal, s maradt a techstep elnevezés, melyet az ezredvégre a neurofunk váltott fel.
Nincs tudományosan elfogadott álláspont a "jungle" és a "drum and bass" kifejezés közötti különbségről. Egyes elméletek szerint jungle alatt a régebbi, az 1990-es évek első feléből származó zeneanyagok értendők, a drum & bass-t pedig a jungle bizonyos technikai újításokat hordozó utódjának tartják. Mások szerint a jungle a ragga jungle rövidítése, amely egy szeletét képezi a drum & bass-nek. Az Egyesült Államokban népszerűnek mondható a "jungle drum & bass" (JDB) elnevezés is, de nem mindenhol használatos. A legelterjedtebb álláspont valószínűleg az, hogy a két meghatározás szinonim és felcserélhető. A drum & bass jungle, a jungle pedig drum & bass.
A technóhoz és a house-hoz hasonlóan, a jungle / drum & bass előadók és producerek is egy-egy kisebb kiadó (label) címkéje alatt csoportosultak.
Néhány, a legfontosabb korai nevek közül Goldie, Wax Doctor, Peshay, Hidden Agenda, Doc Scott, J Majik, az autószerencsétlenségben azóta elhunyt Kemistry és társa, Storm (Metalheadz), E-Z Rollers, Flytronix, Omni Trio, PFM, JMJ & Richie, Hoax, Tekniq (Goldie exhangmérnöke, Rob Playford tulajdonában álló Moving Shadow istállónál), LTJ Bukem, Artemis, Odyssey, Source Direct, Blame és az elmaradhatatlan MC Conrad (Good Looking / Looking Good), Grooverider, Dillinja, Boymerang, illetve a későbbiekben külön labeleket alapító Ed Rush és John B (Prototype Recordings), DJ SS (Formation Records). Igen színvonalas munkákat jelentetett meg az Intense, a Big Bud, valamint az Origination (Creative Source), a Nautilus, a Jazz Juice és az Astral Vibes (Precious Material), T Power (S.O.U.R.), Justice és a Mystic Moods (Basement Records), a KMC és a Future Bound (Timeless Recordings), az Underwolves és a Tango (Creative Wax), valamint a már említett Adam F (F-Jams).
Egyéb kiadványaik mellett alkalmanként zseniális drum & bass darabokkal lépett a piacra néhány nem kimondottan az irányzatra specializálódott kiadó. Így jelent meg többek között a The Original Playboy, a Jacob’s Optical Stairway (R&S), a Lab Rat, a Leftfield és a Pressure Drop (Hard Hands), One True Parker (Creation Records), Jonny L (XL Recordings), a Ballistic Brothers (Junior Boy’s Own), az Amalgamation Of Soundz (Filter), Plug (Mo’ Wax), a Statik Sound System és Ratman (Cup Of Tea Records), a Link és Squarepusher (WARP), Photek és a Source Direct (Virgin) Roni Size és a Reprazent (Talkin’ Loud) számos munkája is.
A drum and bass és a fősodor Bár az első jungle album 1992-ben jelent meg, a műfajt korai underground létéből A Guy Called Gerald Black Secret Technology című nagylemeze emelte ki 1994 végén. (Ő egyébként valaha a 808 State tagja volt, továbbá 1988-as Voodoo Ray-e a Summer of Love egyik legnagyobb house slágere lett.) A szigetországban 1994-ben igazi őrületet váltott ki egy jungle maxi: az M-Beat featuring General Levy Incredible című darabjáért már hónapokkal a megjelenés előtt szinte ostromot indítottak a lemezboltok ellen a rajongók. Az igazi médiaszenzációt azonban Goldie 1995 őszén megjelent Timeless című monumentális albuma jelentette. A siker mértékére jellemző, hogy míg a lemez az angol dance eladási listák élén állt, Michael Jacksonnak meg kellett elégednie a tizenhetedik pozícióval.
Mindenképpen említést kell tennünk a jungle renegát, Alex Reece So Far LP-jéről, mely a Blahblahblah szakírói szerint a Clash 1978-as albuma óta a legjelentősebb Londonban készült zenei produkció. (A progresszív dance előadóinak többsége vélhetően egyet is értett ezzel a véleménnyel, hiszen Reece '95-96 tájékán az egyik legkeresettebb drum & bass remixer volt. Kevert már újra az Underworld-nek, a Model 500-nek, Kenny Larkinnak, a UFO-nak, a Kruder & Dorfmeister duónak, de még Neneh Cherry-nek is.)
A következő lépést a Bukem válogatta Logical Progression (1.) jelentette. 1996 végén a drum & bass szcéna figyelme Justice és Blame Icons pszeudó alatt jegyzett Emotions with Intellect című nagylemezére összpontosult. Az 1993-ban rögzített anyag – mivel a kiadók akkor túl avantgárdnak találták – három éven keresztül egy fiók mélyén várt a megjelenésre, egyes darabjai csak dubplate-eken voltak hozzáférhetők olyan kivételezettek számára, mint Fabio, vagy Mixmaster Morris.
A műfaj soron következő szenzációja – a MUZIK magazin szerint az elkövetkező két év zenei arculatát meghatározó – Roni Size / Reprazent dupla album, a New Forms. 1998-ra a techstep vált frontvonallá. Az első, komolyabb közönségvisszhangot kiváltó siker az Origin Unknown Valley Of The Shadows című munkája volt. Mégis, Ed Rush és Optical (Virus) a főszereplők: Wormhole című albumuk egyaránt nyerte el a vásárlók és a kritika tetszését. A drum & bass hangzás egy-két év alatt óriásit fejlődött, egyre sötétebb hangulatok, egyre gyilkosabb basszusok vették át az irányítást. Letisztult, egyszerűbbé vált, egyszersmind felgyorsult a tempó, az ezredfordulóra a two step soha addig nem várt tömegeket mozgatott meg a jungle partikon. Új nevek és új független kiadók sora tűnt fel. Az Andy C, Ant Miles és Shimon, azaz az Origin Unknown és a Moving Fusion nevével fémjelzett RAM Recordings, a Bad Company (BC Recordings), a Konflict, Loxy és Ink (Renegade Hardware), Skynet és Stakka (Audio Blueprint), a The Red One és a Decorum (Liftin’ Spirit Records), a Nu Balance (Trouble On Vinyl), az E.C.T. (The Most Valuable Player), Dylan és Facs (Droppin’ Science) Drumsound és Simon Bassline Smith (Technique Recordings), az Elementz Of Noize és az Accidental Heroes (Emotif), TeeBee, Polar és Klute (Certificate18). Még az addig lágyabb dallamairól közismert Moving Shadownál is a keményebb hangzásokat preferáló művészek kerültek előtérbe (Aquasky, Dom & Roland, Technical Itch, Calix).
A drum & bass e rendkívül termékeny időszaka elindította a horizontális átrendeződést: az addig más-más ismert címke alatt tevékenykedő fiatal előadók és producerek saját labeleket alapítottak, így például J Majik az Infrared-et, Matrix a Metro Recordings-ot, Jonny L a Piranha Records-ot, az Aquasky a Sonixot, John B a Betat. A világvége-hangulat, a gyilkos pörgés azonban megbosszulta magát. Hasonlóan a nyolcvanas évekbeli EBM hullám lecsengésének okaihoz, ismét fennállt a veszélye, hogy a nemek arányának eltolódása miatt érdektelenné válhatnak az egyre inkább maszkulin jelleget öltő jungle partik. Az évezred utolsó évében már maguk a techstep innovátorai is érezték a váltás szükségességét. Felvételeikben a hangsúlyos, erőteljes alapok mellett már egyre nagyobb szerephez jutott a funk. Az irányzat megjelölésére ekkor használták először a neurofunk kifejezést.
A techsteptől való távolodás több csapásirány mentén zajlott: Digital és a Total Science ismét az ős-jungle hangzásokat hangsúlyozták, dolgozataikban újra zakatoltak a legendás amen breakek. Megint mások még tovább mentek: harmóniagazdagabb zenéjükben maradtak a jól táncolható neurofunk alapok, azonban visszahozták a (főleg) női vokálokat. Ugyanezt a megoldást választotta Decoder & Substance már-már popzeneinek nevezhető produkciója, a Kosheen (Moksha), valamint a State Of Play és a Pressure Rise (Aspect Records), Fellowship, Carlito & Addiction (Defunked), vagy a London Elektricity és a High Contrast (Hospital). Roni Size e tekintetben is a műfajt megújító úttörők közé tartozik: Leonie Laws költő-énekesnővel és DJ Die-jal közös produkciója, a Breakbeat Era már évekkel előbb ezen az úton járt.
A kísérletezés időszakára jellemző néhány tiszavirág-életűnek bizonyult kitérő; a drum & bass és a trance flörtje, a trance & bass, valamint a hetvenes évek közepére visszanyúló disco drum & bass. Stabil pozíciót az erős ütemszekciót harmóniagazdagabb dallamvilággal és vokálokkal fuzionáló liquid funk tartott meg magának, valamint a tinédzserek körében töretlenül népszerű neurofunk. Ez utóbbi irányzat szociológusok szerint bizonyos tizenéves csoportoknál átvette a heavy metal-tól a lázadás zenéjének szerepét, véleményük szerint ez ma a „teenage angst music”.