A katolikus egyháztörténet a római katolikus egyház egyetemes történetével foglalkozik.

Keresztény ókor Az alapítástól a felszabadulásig (kb. Kr. e. 4 – Kr. u. 312) Kr. e. 4 előtt: Jézus születése. Lukács evangéliuma szerint Betlehem városában született a Júdeában uralkodó Nagy Heródes, illetve Augustus római császár idején. Anyja Mária szűzen foganta a Szentlélek ereje által. A keresztények Jézusban látják Isten megtestesülését, az Isten Fiát. Dionysius Exiguus a 6. században Jézus születését arra az időpontra tette, amelytől az időszámítást vesszük, azaz Kr. u. 1-re. Viszont ez a számítás – más adatokkal összevetve – nem állja meg a helyét, és inkább Kr. e. 6 és 4 között történhetett. 26-29 körül: Jézus megkeresztelkedése, nyilvános fellépésének kezdete. Lukács evangéliuma szerint ez Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében történt. A tizenkét apostol kiválasztása. Simont elnevezi „sziklának”, azaz Péternek (Petrusnak), és neki igéri a „mennyek országának kulcsait”, ami a katolikus tanítás szerint az Egyház vezetésére való kinevezés. Megkezdődik Jézus igehirdetése (például Hegyi beszéd), működését csodatettek követik.

bélyegkép|350px|Jézus kereszthalála. (Munkácsy Mihály)

30-33 körül: Jézust Poncius Pilátus, Júdea római helytartója, Tiberius császár és Heródes Antipász uralkodása alatt elfogják Jeruzsálemben, miután a Kaifás főpap vezetése alatt álló Szanhedrin bevádolta őt istenkáromlásért. A rómaiak lázadás és lázítás politikai bűntette miatt keresztre feszítik, amire a keresztjére tett felirat utal: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya”. Három nap múlva – tanítványainak tanúvallomásai szerint – „Isten feltámasztotta a halálból”,Vö. ApCsel 2,24; Róm 10,9; 1Kor 15,15; ApCsel 2,31-32; 3,15.26; 4,10; 5,30; 10,40-41; 13,30.34.37; 17,30-31; 1Kor 6,14; 2Kor4,14; Gal 1,1; Ef 1,20; Kol 2,12; 1Tessz 1,10; Zsid 13,20; 1Pét 1,3.21. avagy "feltámadt".Vö. Mk 16,9; Lk 24,7.46; Jn 20,9; ApCsel 1,22; 2,31; 4,33; 10,41; 17,3. Jézus számos tanú előtt megjelent.„Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak.” (1Kor 15,5-7); Vö. Mt 28,9; Mk 16,9.12.14; Lk 24,5-6.31.36; Jn 20,14.19.26; 21,1.14. Péterre bízta nyájának vezetését,Vö. Jn 21,15-17 és megparancsolta az apostoloknak, hogy „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,19-20). Ezután – a feltámadását követő negyvenedik napon – "felment a mennybe".Vö. Mk 16,19; Lk 24,51; ApCsel 1,9-11. Tíz nappal később (pünkösdkor) Péter első igehirdetésére 3000 ember keresztelkedik meg. Innentől kezdve Jézus tanításait megismerik az egész Római Birodalomban, és egyre többen kezdik el ezeket követni. Az apostolok egyházakat alapítanak a különböző városokban, amelyeket ők maguk, vagy kinevezett tanítványaik vezetnek. A keresztény hagyomány tanúsítja, hogy Rómában az egyházat Szent Péter alapította, és ő volt az első vezetője, püspöke. 34 körül: Szent István diakónus, első keresztény vértanú megkövezése Jeruzsálemben. 34-36 körül: Pál apostol megtérése. 41 körül: A Heródes Agrippa-féle keresztényüldözés. 43 körül: Péter apostol Rómába menekül, és ott egyházat alapít. 45 körül: Pál apostol elindul első missziós útjára. 50 körül: Egyházi zsinat Jeruzsálemben. 50-55 körül: Máté evangéliumának hagyományos dátuma.A bibliatudósok között nincs egyetértés. További dátumok lehetnek: 40-60 (John A.T. Robinson: Redating the New Testament, 1976); 65-70 (Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, Szent István Társulat, 1994.; Dér Katalin - Horváth Pál: Bibliaismeret, Műszaki Könyvkiadó, 1999); 70-80 (Tarjányi Béla: Újszövetségi alapismeretek I-II. Szent Jeromos Bibliatársulat, 1999.); 80-90 (Jeromos Bibliakommentár II. Az Újszövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 2003.; Herbert Haag: Bibliai lexikon, Szent István Társulat, 1989.). 50-66: Pál apostol levelei. 52 körül: Tamás apostol megérkezése Indiába. 55-62 között: Márk evangéliumának dátuma.Mások szerint a 60-as évek vége. 63 körül: Lukács evangéliumának és az Apostolok cselekedeteinek hagyományos dátuma.Mások szerint: Lk: 65-75 (Takács Gyula: Az Újszövetség irodalma I-II. Paulus Hungarus - Kairosz, 1999-2000.); 70-es 80-as évek (Tarjányi); 80-85 (Farkasfalvy, Jeromos Bibliakommentár); ApCsel: 65-75 (Takács); 70-80-as évek (Tarjányi), 80-90 (Jeromos Bibliakommentár, Dér - Horváth, Haag) 64 körül: Nero császár a nagy római tűzvész után elkezdi a keresztényüldözéseket, amelyek megszakításokkal 313-ig fognak tartani. 64-67 körül: Szent Péter és Szent Pál mártírhalála Rómában. 70: Jeruzsálem bevétele és a Templom lerombolása. 72 körül: Szent Tamás apostol vértanúsága Milapurban. 92-96: A Domitianus-féle üldözés. Szent János apostol megírja Jelenések könyvét.John A.T. Robinson szerint 68-70 körül 96 körül: Kelemen első levelének hagyományos dátuma, amelyben I. Kelemen pápa ír a korinthoszi egyháznak. 96-98 körül: Szent János megírja evangéliumát.John A.T. Robinson szerint 40 és 65 között 100 körül: Szent János apostol, Krisztus apostolai közül utolsóként meghal Efezusban. 107-110 körül: Antiochiai Szent Ignác vértanúhalála. Nem sokkal kivégzése előtt írt levelében (Levél a szmirnaiakhoz, 8,2) elsőként használja a „katolikus egyház” kifejezést. Ebben, és másik hat levelében hitet tesz többek között még Jézus istensége, a Szentháromság, a püspöki tekintély, az Eucharisztia mellett, és élesen felkel az eretnekek ellen. 150 körül: A Szentírás görög szövegeinek latin fordításai (az úgynevezett Vetus Latina) elterjednek a nem görögül beszélő közösségekben. 155 körül: Markión, a gnosztikus Valentinus és a karizmatikus montanisták tanításai szakadásokat okoztak az egyházi közösségben. Antoninus Pius és Marcus Aurelius alatt is folytatódnak a keresztényüldözések a Római Birodalomban, amelynek áldozatul esik Szmirnai Szent Polikárp (155), Szent Jusztinusz (163) és a lyoni vértanúk (177). 180 körül: Szent Iréneusz az Adversus Haereses című művében meghatározza az "eretnek" szó fogalmát, valamint elsőként próbál meg választ adni a gnosztikus és más, a katolikus tanítástól eltévedt eretnekségek tanításaira. 195 körül: I. Viktor pápa kiközösíti a quartodecimánus kis-ázsiai egyházakat a húsvéti vita során. Néhányan úgy gondolják, hogy ő az első pápa, aki a görög nyelv helyett már latinul misézett.Catholic Encyclopedia: Liturgy of the Mass. Ez Szent Cyprianus egyik kijelentésén alapul, miszerint Viktor pápa volt az első, aki "a latin nyelvet használta Rómában". A liturgikus történészek ezt általában vitatják, és a latin nyelvet csak a pápa írásaira értik. Szerintük vagy Kornéliusz pápától (+253) kezdődött a latin misézés, vagy valamivel később. (Josef A. Jungmann, S.J.: The Mass of the Roman Rite) 200 előtt: A Muratori kánon. 200 körül: Tertullianus, az első nagy, latinul író keresztény, aki olyan latin terminusokat használt, mint a „Trinitas”, „tres Personae”, „una substantia”, „sacramentum”. 211: Alexandriai Szent Kelemen halála. 250. január 20.: Decius császár egy általánosan érvényes keresztényüldöző rendeletet ad ki Rómában. Fabianus pápa mártírhalála. 250: Fabianus pápa mártírhalála előtt hét püspököt küld Rómából Galliába, hogy hirdessék az evangéliumot. 254: Órigenész mártírhalála. 254-256: Az eretnekek keresztségéről folyó vita I. István pápa és Cyprianus között. 257-258: Valerianus császár üldözési rendeletei. Szent Cyprianus vértanúhalála. 270-275 körül: Remete Szent Antal visszavonul a pusztába, majd megszervezi a szerzetesi életet. 293-305: A diocletianusi „nagy üldözés”. Számtalan vértanú halála, pl.: Szent György, Szent Sebestyén, Szent Januarius, Szent Ágnes, Szent Kozma és Szent Damján. jobbra|bélyegkép|„In hoc signo vinces”, (E jelben győzni fogsz) I. Constantius római császár látomása a Milvius-hídi csata előtt 305: I. Constantius Chlorus nyugaton megszünteti a keresztényüldözéseket. 305-311: Galerius császár keleten folytatja a keresztények üldözését, de 311-ben, halálos ágyán kiadja türelmi rendeletét. Utóda, Maximinus Daia ezt figyelmen kívül hagyja, és folytatja az üldözést. 312. október 28.: Konstantin császár győzelmet arat a milviusi hídnál. A hagyomány úgy tartja, hogy a csata előtti éjjelen Konstantinnak látomása volt, mely szerint Krisztus jele alatt győzni fog. Ezért másnap katonái a görög „Krisztus” szó (ΧΡΙΣΤΌΣ) első két betűjét (a khí-t és a ró-t) tették pajzsukra. A győztes csata után Konstantin törvényessé tette a kereszténységet az egész Római Birodalomban. Ő maga azonban csak nem sokkal halála előtt keresztelkedett meg.

Az Egyház felszabadulásától a II. Trulloszi Zsinatig (313-692) bélyegkép|Nagy Konstantin császár szobra Hamburgban (Engelbert Peiffer) 313: A keresztényüldözések megszűnése. Nagy Konstantin és Licinius a milánói ediktumban kijelenti, hogy a Római Birodalom semleges marad a vallások felé. Ezzel a kereszténységnek teljes vallás- és kultuszszabadságot biztosított, azaz engedélyezett vallás (religio licita) lett. Az Egyház visszakapta az elkobzott vagyonát is. 318: Áriusz elkezdi hirdetni nézeteit Alexandriában, amelyek gyorsan terjedni kezdenek az Egyházon belül. 321: Az Egyház vagyonhoz való jogának elismeréseként Konstantin császár Miltiádész pápának ajándékozza a lateráni palotát. A Lateráni Bazilika (Üdvözítőnk Bazilikája) a római püspök székhelye lett. Konstantin a vasárnapot állami ünnepnappá nyilvánítja. 323: Szent Pakhómiosz megalapítja kolostorát. 324. november 3.: Konstantin császár lerakja Byzantium (Konstantinápoly), a Római Birodalom új fővárosának alapjait. 325: Kirobban az ariánus vita Alexandriában, ami széles körű erőszakhoz és szakadásokhoz vezetett a kereszténységen belül. 325. június 19.:Nem május 20-án. Vö. Heinrich Denzinger - Peter Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai, Szent István Társulat, 2004. Összehívják az első egyetemes zsinatot Nikaiában, ahol elítélik az arianizmust. Megfogalmazzák a Niceai hitvallást, amelyben megvallják az Egyház Szentháromságban való hitét. 326. november 18.: I. Szilveszter pápa felszenteli a Szent Péter-bazilikát, amelyet Nagy Konstantin építtetett az apostol sírja fölé. 330. május 11.: Konstantinápolyt ünnepélyesen felavatják, és Konstantin átteszi ide székhelyét, Új-Rómának nevezve azt. 337. május 22.: Nagy Konstantin halála. 340: Euszébiosz, a történetíró halála. 340-350: Nagy harcok az arianizmussal. 342 körül: A majdnem egyetemessé váló szerdikai (ma Szófia) zsinat kimondta Róma legfelsőbb egyházi hatalmát, és a római püspöknek adta jogot a legfelsőbb bíráskodásra, beleértve a püspöki székek ügyeit is. 360: Iulianus, "Apostata" az utolsó nem-keresztény császár uralkodásának kezdete. A pogányság visszatérésének kísérlete. A római hagyományok Iulianus-féle helyreállítási programjának része lett a keresztény hit elleni harc. Uralkodása elején Iulianus ezért egyetemes toleranciát hirdető ediktumot adott ki. Ennek része volt a keresztény egyház adómentességének és a püspökök bíráskodási jogának megszüntetése. 367: Poitiers-i Szent Hilár halála. 367: Nagy Szent Athanasziosz húsvéti levelében először sorolja fel a Biblia kánonját a ma is ismert összeállításban. 370 körül: Nagy Szent Vazul újjászervezi a szerzetességet. 373: Szent Athanasziosz halála. 380. február 27.: Nagy Theodosius császár a De Fide Catolica ediktumával kizárólagos államvallássá teszi a kereszténységet. 380. november 24.: Theodosius császár megkeresztelkedik.