bélyegkép|jobbra|250px|Közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) őszi színekben
A vadgesztenye (Aesculus) a szappanfavirágúak (Sapindales) közé tartozó szappanfafélék (Sapindaceae) családjának egyik legismertebb nemzetsége mintegy 15 fajjal. Egyéb nevei: bokrétafa, lógesztenye.
Származása, elterjedése
A nemzetség holarktikus – Észak-Amerikában több faja él, mint Európában. A fajok többsége a mediterrán éghajlatot kedveli, de némelyik (például a közönséges és a hússzínű vadgesztenye) a Kárpát-medencében is megél.
Megjelenése, felépítése
A vadgesztenyefajok fák vagy bokrok. A fák koronája általában terebélyes. Átellenesen álló, ujjasan összetett, hosszú nyelű levelei 5–9 visszás tojásdad alakú, fűrészes élű levélkéből állnak. A levélkék válla elkeskenyedik, a csúcsuk hegyes. A levelek erezete élre futó, szárnyas.
Két-, illetve háromszínű virágaik nagy, felálló bugákba állnak össze. Termésük hasonló a gesztenye (Castanea) fajokéhoz, azokénál kevésbé tüskés, bőrszerű tok. A magvakon nagy köldökfolt látszik.
Életmódja, élőhelye, termesztése
Lombhullató. Homokos és agyagos talajokon is megél.
Magvait ősszel vagy tavasszal, lehetőleg előcsíráztatás után a szabadba vetik – köldökfolttal lefelé, barázdákba. A kertészeti változatokat tavasszal oltással vagy nyár elején szemzéssel közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) alanyon szaporítják. A cserjés vadgesztenye (Aesculus parviflora) feltöltéses bujtással és gyökérdugványról is szaporítható.
Felhasználása
A közönséges vadgesztenye az aranyér, a vénás és hajszálér-keringési elégtelenség kezelésére ajánlott egyéb érerősítő növényekkel együtt, mint például a nagylevelű csodamogyoró, a kanadai aranygyökér és a szilvalevelű bangita. A modern gyógyászatban felhasznált része a mag (korábban a kérgét és a levelét is használták, de ma már ez nem jellemző), amely nagy keményítőtartalma miatt takarmányként is használható, bár enyhén mérgező.
Magja 10-30% triterpén szaponinokat (eszcin) tartalmaz, mely felületaktív anyag alkalmassá teszi, hogy hatékony házi-mosószert készítsenek belőle.
Károsítói
A vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) 1985-ben jelent meg Macedóniában. 2000-ben már Közép- és Kelet-Európában is általánosan elterjedt. Különösen a városokban ültetett fákat fertőzi.
Rendszertani felosztása
A nemzetséget 5 fajcsoportra tagolják:
Aesculus fajcsoport (Aesculus sect. Aesculus) 2 fajjal: közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) Aesculus turbinata Calothyrsus fajcsoport (Aesculus sect. Calothyrsus) 4 fajjal: Aesculus assamica kaliforniai vadgesztenye (Aesculus californica) kínai vadgesztenye (Aesculus chinensis) indiai vadgesztenye (Aesculus indica) Macrothyrsus fajcsoport (Aesculus sect. Macrothyrsus) 1 fajjal: cserjés vadgesztenye (Aesculus parviflora) Parryana fajcsoport (Aesculus sect. Parryana) 1 fajjal: Aesculus parryi Pavia fajcsoport (Aesculus sect. Pavia) 4 fajjal: sárga vadgesztenye (Aesculus flava) mérges vadgesztenye (ohioi vadgesztenye, Aesculus glabra) vörös vadgesztenye (Aesculus pavia) Aesculus sylvatica
Hibrid:
hússzínű vadgesztenye (piros virágú vadgesztenye, korcs vadgesztenye, Aesculus × carnea) Aesculus × neglecta
Jegyzetek
Források Kertészeti lexikon: Aesculus vadgesztenye, bokrétafa Növénykatalógus: Vadgesztenye (Aesculus)
Kategória:Fák Kategória:Növénynemzetségek Kategória:Mérgező növények