Perlasz (szerbül Перлез / Perlez, németül Perlas) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Nagybecskerek községben.
Fekvése Nagybecskerektől délre, a Béga mellett, Óécska, Rezsőháza és Farkasd közt fekvő település.
Története Perlasz helyén egykor Szige nevű falu állt, mely az 1717 évi kincstári összeírásban Sige néven szerepelt, és ekkor 30 ház állt itt. Később az 1723-1725-ös gróf Mercy-féle térképen is a lakott helyek között tüntették fel, a nagybecskereki kerületben. A település közelében Sánc-nak nevezett erődítvényt is emeltek, melyet az 1761-es térképen Szige fölött találhatunk meg.
Az új helység; Perlasz nevét Gróf Perlas-ról, a temesvári kincstári tartományi igazgatóság elnökéről kapta, aki 1752 után a Sáncz alján új helységet telepített.
Perlasz első lakosai a Tisza-Maros vidékéről beköltözött szerbek voltak.
1766-ban a kamara Perlasz határának egy részét a tiszai és a marosi határőröknek engedte át, majd 1767-ben, a német-bánáti határőrezred megalakításakor az egyik század székhelye lett, de 1770-ben a szerb ezrednek engedték át.
1775-1778. között a volt kikindai kiváltságos kerületből a volt tisza-marosvidéki szerb határőrcsaládok költöztek ide.
A török háború kitörésekor, amikor II. József 1787. év végén hadait a határon felállította, hadiközépponttá és a sereg egyik hadosztályának székhelyévé lett.
Perlasz az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a szerb felkelők hadműködésének középpontjaként, több véres ütközet színhelye lett:
1848. szeptember 2-án Kiss Ernő, a bánsági magyar hadak vezére, 4000 emberével véres küzdelem után bevette a perlaszi sáncokat, melyeket Drakulics szerb felkelővezér parancsnoksága alatt, mintegy 5000 ember védett. A győzelem után a magyar sereg bevonult a városba, melynek lakossága fehér zászlóval fogadta.
1848. szeptember 11-én a Vetter Antal alezredes vezérlete alatt álló magyar had és a Sztratimirovics vezérlete alatt álló szerbek között ismét összeütközés volt, mely a magyarok vereségével végződött.
1849. tavaszán ismét a szerb felkelők egyik főtáborhelye lett. 1849 tavaszán és nyarán a honvédsereg több ízben intézett támadást a perlaszi sáncok ellen, de mindannyiszor sikertelenül. 1849 május 24-én Bene honvédezredes támadta meg Knicsanin szerb felkelővezér egyik osztályát, 1849 június 26-án pedig 900 nemzetőr; július 14-én pedig Derra honvédőrnagy 1100 emberével intézett támadást a szerb felkelők ellen, de mindegyik esetben sikertelenül.
1910-ben 4949 lakosából 317 magyar, 777 német, 3220 szerb volt. Ebből 1597 római katolikus, 3241 görögkeleti ortodox, 61 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.
Népesség Demográfiai változások
Etnikai összetétel Nemzetiség Szám % Szerbek 3333 87,29 Cigányok 83 2,17 Jugoszlávok 70 1,83 Magyarok 62 1,62 Horvátok 44 1,15 Szlovákok 16 0,41 Macedónok 12 0,31 Bolgárok 9 0,23 Montenegróiak 8 0,20 Ukránok 6 0,15 Románok 5 0,13 Bunyevácok 4 0,10 Szlovének 2 0,05 Németek 2 0,05 Muzulmánok 1 0,02 Albánok 1 0,02 Egyéb/Ismeretlen
Nevezetességek Római katolikus temploma - 1770-ben épült Görögkeleti temploma - 1808-ban épült, 1886-ban új tornyot kapott. A templom ikonosztázának a képei Uroš Predić bánáti szerb festő alkotása.
Jegyzetek bélyegkép|250px|Perlasz egy régi térképen
Források Borovszky Samu: Torontál vármegye A Pallas nagy lexikona
Kategória:A Közép-bánsági körzet települései Kategória:Torontál vármegye települései