A tantrizmus vagy röviden tantra az indiai vallásfilozófia egy áramlata, amely jelentősen különbözik az ortodox védikus (ásztika) hagyománytól. Eredetileg a hinduizmus misztikus formája volt, majd később a buddhizmusba is beolvadt, főleg a mahájána hagyományon belül (lásd: (vadzsrajána). Ezentúl befolyásolt más vallási irányzatokat is, úgy mint a dzsainizmus, a szikhizmus, a tibeti bön, a kínai taoizmus, és a japán sintó.Gray, David B. (2016): Tantra and the Tantric Traditions of Hinduism and Buddhism http://religion.oxfordre.com/view/10.1093/acrefore/9780199340378.001.0001/acrefore-9780199340378-e-59 Léteznek különösen ezoterikus és mágikus formái is.Markus Hattstein: Világvallások, 2008.
A tantra egy beavatáson alapuló hagyomány, melyben a szent és titkos tanítást időtlen idők óta szóban adják tovább a mesterek tanítványaiknak. Ebből a szempontból is nagy különbség van közte és a neotantra között, amely utóbbi a tantra egy nyugati, leginkább szexuális elemeket tartalmazó változata és amit általában beavatás nélküli, tudásukat könyvből merítő, önjelölt mesterek gyakorolnak és hirdettek (pl. Osho).
Nevét a tantrikus szentírásokról, a Tantrákról kapta,ebben a cikkben többnyire nagy kezdőbetűvel: Tantra és Tantrák amelyek elmondják, hogy kell a Legfőbb Urat imádni, valamint a spirituális gyakorlatokat vagy szertartásokat, amelyek segítenek elérni az önmegvalósítást, megvilágosodást vagy a megszabadulást.
A tantrikus ösvényt gyakran említik szádhanaként, az ezen az úton elért megvalósítást pedig sziddhinek is hívják.
Etimológia A kifejezés egy szanszkrit szóból származik (तन्त्र = szövet, fonal, lánc, szövőszék, kontinuitás, összefüggés, megnyújtás)
A tantra szó gyökere a szanszkrit tan (tágít) szó. A tantrizmus így egy mindent átfogó tudást, illetve a tudás kitágítását jelenti.
A fogalom a hindu és a buddhista gyakorlatban általában titkos, rituális vallási gyakorlatokat jelent, nevének egyik jelentése is „szövőszék”, mivel maga a szöveg egyfajta jellegzetes képet sző a valóságról.
Története Eredete talán a 2. századra tehető, de vannak akik jóval ősibbnek tartják. Némely kutató szerint a tantrikus hagyomány az ősi sámánisztikus praktikák finomított változata.Mircea Eliade: Immortality and Freedom, 1970. Gyökerei valószínűleg a pre-árja India mágikus kultuszaiba nyúlnak vissza. Emellett szól, hogy a tantrizmus Észak-Indiában olyan területeken alakult ki, ahol az árja hatás már kevésbé ért el.
Az i. sz. első századokban India két határvidékén tűnt fel: északnyugaton és Bengálban. A felvirágzása, mint teljes körű mozgalom vagy kultúra megszületése csak az első évezred derekára tehető. A tan teljes formájában azonban legkorábban csak a 7–8. századtól létezik. Teljes kiforrottságát Abhinavagupta filozófiai iskolájában érte el, nagyjából 1000 körül.
Igen komoly hatással volt a védántához hasonló, nem tantrikus iskolák megjelenésére, és gyakorlataira egyaránt. Eme hagyományok követői gyakorta észre sem vették a tantra hatását, olyannyira, hogy felháborodottan reagáltak még a legfinomabb felvetésekre is, amely tipikusan tantrikus gyakorlataikra célzott.
Ma a tantra főként a dél-indiai Srí Vidjá hagyomány konzervatív (szamaja) köreiben és a tibeti buddhista hagyományban él tovább, mindemellett mindkét vonalnak megvannak a maga különösen elkötelezett gyakorlói.
Nyugaton főként a tibeti vadzsrajána buddhizmus vált ma is egyre szélesülő körben ismertté, ezért viszonylag könnyű beavatáshoz és útmutatáshoz jutni a tantra ezen formájában.
A tan
A tantrizmus olyan felismeréstan, amelynek alapja a relatív és az abszolút dolgok elválaszthatatlansága. A tantrizmus hangsúlyozza az abszolút és a jelenségbeli valóság azonosságát. A tantrizmus lényege, hogy a gyakorló eggyé váljon az abszolúttal és felismerje a legmagasabb valóságot. Az a feltételezés, hogy ez a valóság energiatermészetű és a mikro- és makrokozmosz elválaszthatatlanul össze vannak szövődve, a tantrizmus szerint a külső cselekvés, a tett, amit véghezvisz/teljesít/elvégez úgy jelenik meg, mint belső állapotok tükre. Mivel a tantra tanai szerint a szellemet és az anyagot nem lehet teljesen különválasztottnak tekinteni, a hinduizmusban a tantrizmus pozitívan hangsúlyozza az e világi életet és örömöket, segíti az önmegvalósítást.
A tantra rendkívül sok szintre tagolódik, s az irodalma a kezdetleges mágiától a bonyolult metafizikai teológiáig terjed. Egyik végén a fekete mágiához tartozó, teljességgel szabad szellemű gyakorlatokat találhatjuk, amelyek minden tekintetben szemben állnak a hindu és más társadalmak értékeivel. A másik végén olyan mestereket találunk, akik minden tanítást és szertartást pocskondiázva, kizárólag a tökéletes spontaneitás (szahadzsa) eszményét dicsőítik. A legtöbb iskola e két véglet közé esik és nagyban szertartás jellegűek.
A tantra úgy értelmezi magát, mint a jelenlegi sötét korszak, a kali-juga evangéliumát, amelynek tanítása a spirituális kutatók számára készült.
Sok újító elgondolása ellenére kezdettől fogva a korábbi tanítások folytatásának tartja magát. Így a buddhista tantra egészen Gautama Buddháig visszavezethető ezoterikus hagyományként értelmezi magát, addig a hindu tantra a Védák kinyilatkoztatott tanításait jelöli meg a kezdetének, de néha ötödik Védaként hivatkoznak a Tantrákra.
A számtalan tantrikus gyakorlat célja az elme tükrének megtisztítása, hogy az torzítatlanul tükrözhesse az örökkévaló Valóságot, lehetővé téve az ősi bölcsesség tiszta felragyogását.
Bizonyos elgondolások a tantrizmus minden formájában jelen vannak, például a maszkulinitás és a feminitás polaritása, amelyen belül a hinduizmusban Siva a passzív, Sakti az aktív pólus. A tantrikus buddhizmusban viszont a feminin pradnyá passzív, a maszkulin upája aktív.
Titkos tanítás
Bizonyos részeit tekintve a tantra titkos tanítás, "gupta vidjá". Nem lehet könyvekből megtanulni. E tudáshoz csak azoktól a gyakorlott tántrikáktól (szerzetes), tantra ácsárjáktól (tanítóktól) és guruktól lehet hozzájutni, akik jól ismerik e tudás nyitját.
A tantrikus szövegek megértése körüli nehézségek egyik oka az élő hagyománnyal való eleven kapcsolat hiánya, a másik egy szándékos akadály, amelyet tudatosan emeltek a tantrát kutató be nem avatottak elé. Ez a „szürkületi nyelvezet”. A szürkületi nyelvezet olyan szóhasználat, ami egyszerre világítja meg és fedi el a valóságot. Hasonlatai sokféle szövegértelmezésre adnak lehetőséget, ugyanakkor elfedik a tényleges jelentést a kívülállók elől.
A Kaula-avalí-nirjana például kiköti, hogy a tanításokat titokban kell tartani. Ezen követelmény mögött az húzódik meg, hogy aki a beavatás folyamatáról vagy saját spirituális tapasztalatairól beszél, az szétszórja energiáit. Ezen felül a tantrikus titkokat beavatatlanok számára kifecsegő magára vonja mások nemtetszését és rossz szándékát, főleg, ha balkezes irányzatról van szó. Ráadásul a tantrikus tudás csak bajt fog hozni azok fejére, akik még nem érettek rá. Néhány Tantra komoly karmikus következményekről biztosítja azon beavatottakat, akik kifecsegik hagyományuk titkait az azokat befogadni nem képes személyeknek.
A Víná-sikha-tantra rámutat arra ,Víná-sikha-tantra 137 hogy könyvekre könnyen lehet szert tenni, de a gyakorlat tényleges szabályait, útmutatásait nehéz megszerezni.
Filozófia Világkép A Tantrák nagyjából ugyanolyan metafizikus világképet írnak le, mint a Puránák. A tantrikus-puránikus világkép szerint Földünk egy hatalmas, többsíkú és többrétegű, gyakran "Brahmá tojása"ként (brahmánda) leírt világegyetem közepén helyezkedik el. A kézzelfogható anyagi Föld a világegyetem legdurvább és legkevésbé látványos megjelenési formája. A mindenség csak elmélyült meditációban fedi fel igazi ragyogását.
A szinte végtelen kiterjedésű Brahmá-tojás mögött az alaktalan Abszolút felfoghatatlan világa van, ami a Mundaka-upanisad szerint Mundaka-upanisad 3.I.7 "kifinomultabb a legkifinomultabbnál". A tantra kozmogóniája duális, így Sakti az Abszolút Létező, Siva kiáradása. A Sivával és Saktival azonosított Abszolút túl van az ok és okozat sors által uralt világán, és a felszabadulásról szóló tanítások végső célja. Ez a téren és időn túli Valóság, a halhatatlan, aki felfoghatatlan módon behatol a világmindenségbe, annak minden síkjával és élőlényével együtt, és ezért az emberi lények legbensőbb spirituális lényege.
Mivel a durva-fizikai világot leszámítva a világegyetem különböző síkjai csak a meditáció és a benső látás ösvénye révén érhetők el, a világ Tantrákban és a Puránákban található háromdimenziós leírása sokkal inkább leegyszerűsítése a valóságnak, hiszen egy végtelenül összetett és sokszínű valóságról van szó.
A tantrikus világszemlélet elfogadja a félistenek létezését, akik az embereknél jóval hosszabb életűek a finomfizikai síkokon élnek és számunkra természetfölöttinek tűnő erőkkel vannak megáldva. A tántrikák imákon, könyörgéseken, meditatív képszerűsítéseiken és nem utolsósorban mantrák zengésén keresztül keresik segítségüket.
Lételmélet A tantrikus lételmélet alapvető kategóriáit már jóval korábban kidolgozta a szánkhja bölcseleti iskola, amelynek fogalmait a Rigvédában is megtalálhatjuk. Hagyományos formájában, amelyet Ísvara Krisna foglalt össze Szánkhja-káriká című művében, 24 lételméleti alapelvet határoz meg majd 25-ként a tudatos önvalót (purusa) határozza meg. A 24 alaptényező az anyagi természet (prakriti) hatáskörébe tartozik, és lényegében megegyezik a tantrikus filozófusok által meghatározottakkal. Ezen felül még 12 alapelvvel bővítették a sort, amelyet kifinomult meditációikban és eksztatikus tudatállapotaikban megélt mélyreható tapasztalásaik révén fedtek fel.
A legutolsó elem a tiszta tudatosság, a minden élőlényben közös elpusztíthatatlan önazonosság. A Pratjabhigá iskola Parama Sivának nevezi. Az advaita-védánta rendszerrel ellentétben fenntartja, hogy a végső Valóság, bár egyetlen, mégis magába foglalja a transzcendentális hatóerőt, képességet (sakti). A kettő elválaszthatatlan egymástól. Ahogy a Tantrák mondják: Siva erőtlen Sakti nélkül, és Sakti is éppúgy tehetetlen Siva nélkül.
Ez ízig-vérig tantrikus tantétel. Amint azt a saiva tántrikák szeretik aláhúzni: a valóság természetének általuk történő megértése egészen más minőséget képvisel, mint az advaita-védánta metafizikája, messze meghaladva azt.
Amikor a Tantrák Siváról beszélnek, akkor az Istenség, a végső Valóság vagy a Parama Siva szavakat használják. Sakti a végső Valóság második aspektusa vagy alapelve, ő testesíti meg a kreativitást. Sivával együtt létezik és együtt teremtik meg az anyagi világegyetemet. Néhány iskola nem is különálló elvként említi, hanem Sivával együtt.
A hindu tantrában széles körben elterjedt, nagy hatású jelkép, amely Siva és Sakti összefonódó, egymást kiegészítő viszonyát fejezi ki: a srí-jantra.
Finomtest A tantrizmus összetett ezoterikus anatómiát is kidolgozott. A tantra egyik, filozófiailag csiszolt iskolája, a kasmíri Trika három testet különböztet meg: durvafizikait, finomfizikait és az okságit.
A finomfizikai test legállandóbb részeit "kerekeknek" (csakra) vagy "lótuszoknak" (padma) nevezik, mert alakjuk körkörös, és állandó örvénylő mozgásban vannak, s mert beléjük csatlakoznak a prána-vezetékek, és rajtuk keresztül áramlik ki-be az életenergia.
A legtöbb tantrikus mester hét fő tudati-energetikai központról beszél de akad iskola, amely csak ötről míg mások kilencről, tízről és jóval többről beszélnek. A legáltalánosabban elfogadott csakra-modell hét tudati-energetikai központot határoz meg.
A nádi a finomtest csatornája, amely összeköti a csakrákat. A nádí-rendszer előzetes megtisztítása nélkül a kígyóerő (kundaliní-sakti) felemelkedése nemcsak lehetetlen, de roppant veszélyes is.
A különféle testtartások (ászana) például az energiavezetékek (nádí) megtisztulását eredményezik. A Hatha-jóga Pradípiká kiemeli a tökéletességet elért mester (sziddha) testtartást (sziddhászana), mint erre a célra legalkalmasabbat, bár más írások más tartásokat részesítenek előnyben.