Az innovációk elterjedése (angolul diffusion of innovations) Everett Rogers által kidolgozott társadalmi elmélet'. Az újítások, találmányok elterjedése egy összetett folyamat, ahogy a társadalom számára egy innováció ismertté válik. Ez függ az innováció jelentőségétől, a társadalom összetettségétől, szerkezetétől.
bélyegkép
Az elmélet meghatározása Az elmélet alapja, hogy a terjedést egy kommunikációs folyamatnak kell tekinteni, ahol az újításra vonatkozó információk meghatározott csatornákon keresztül terjednek szét bizonyos időtartamon belül a társadalomban. Ennek négy komponense van: innováció jellege kommunikációs csatorna idő társadalmi rendszer
A diffúziós elmélet elemei
Újdonság Ez egy olyan tárgy, gondolat (mém, séma), vagy eszköz, amelyet az egyén újnak ítél. A terjedés mértékét, és ütemét öt szempont határozza meg: az előnye a kompatibilitása a komplexitása a kipróbálhatósága és a megfigyelhetősége.
Kommunikációs csatorna A folyamat: megismerés vagy az egyén találkozása az újítással vélemény kialakulása az innovációról (elutasítás vagy befogadás) Elbírálás.
Az idő Rogers szerint a diffúziós folyamat egy S- görbével írható le. Kezdetben kevés a felhasználó (újító), majd nő a csatlakozók száma (korai többség), utána pedig megint csökkenni kezd az adaptálók száma (kései többség). A sort a kevésbé integráltak zárják, nekik az újításokkal szemben nagy lemaradásuk van. Azok profitálhatnak a legtöbbet az innovációból akik utolsóként adaptálják.
Társadalmi rendszer Az innovációk adaptálásának folyamata egy közösségen belül zajlik, hiszen a korai adaptálók nélkül nincsen kései adaptáló, és fordítva. A diffúziós folyamatban a legfőbb kérdés, hogy mi lesz az egyén vagy a közösség döntése, ítélete az innovációról, amelyet meghozhat egyéni és kollektív szinten is.
Külső hivatkozások Dessewffy Tibor – Galácz Anna: „A dolgok új rendje”, Technológiai diffúzió és társadalmi változás, Internet.hu 1, Aula, 2003
Kategória:Kultúra