Az STS–9 az amerikai űrrepülőgépes program 9., a Columbia űrrepülőgép 6. repülése. Első alkalommal fordult elő, hogy egy űreszközzel hat űrhajós indult szolgálatba.
Küldetés Első alkalommal fordult elő, hogy az űrrepülőgép más Űrügynökség (ESA) által adott megbízást is teljesített. A űrrepülőgép program keretein belül először járt a világűrben nem amerikai asztronauta, Merbold, az első nyugat-német, az Európai Űrügynökség (ESA) űrhajósa.
Jellemzői Első nap 1983. november 28-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája perces, 57 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 241 kilométer, az apogeuma 254 kilométer volt.
Felszálló tömeg indításkor kilogramm, műveleti tömege a pályán kilogramm, leszálló tömeg kilogramm. Szállított hasznos teher felszálláskor/leszállásnál kilogramm
Az STS–8 repülési mutatóinak elemzése következtében a STS–9 egy hónapos csúszással indulhatott. Indítás előtt az egyik szilárd rakétahajtómű elektronikája hibát jelzett. A javítás elősegítésére első alkalommal fordult elő, hogy az indító pontról az űrrepülőgépet visszaszállították a szerelő épülethez. Az STS–5 űrrepülőgépen külső/belső átalakításokat végeztek. Erősebb rakétamotor, hatékonyabb antenna (Ku-band) került beépítésre. Kibővítették a konyha kapacitását, új hálóhelyeket képeztek. A mikrogravitációs laboratóriumhoz zsilipes összekötő alagutat építettek.
A közös (NASA/ESA) mikrogravitációs kísérletek folytatásához a raktérbe elhelyezték a Spacelab–1 laboratóriumot. A szolgálat ideje alatt az űrhajósok 12 órás váltásban végezték az előírt kutatási, kísérleti feladatokat. Összesen 73 kísérletet végeztek (légköri-, plazma fizikai-, csillagászati-, napfizikai-, anyagtudományi-, technológiai-, élettudományi-, a Föld vizsgálata). A nagy mennyiségű adatátvitelt jól segítette a TDR adattovábbító műhold.
Az űrrepülőgép használata során Garriott volt az első, aki az amatőr rádiósokkal kapcsolatot létesített. A sikeres kommunikáció a későbbi küldetések alatt rendszeressé vált.
A küldetés alatt kettő számítógép lefagyott, de az egyiket sikerült elindítani. A navigációt segítő segédhajtóművek (APU) közül három, hidrazin szivárgás (forrasztási hiba) miatt kigyulladt, de ez a leszállást nem befolyásolta. A leszállás nyolc órát késett (döntés a folytatásra, mentésre). Ellenőrzés során megállapították a jelentős károkozást.
Tizedik nap 1983. december 8-án Kaliforniában az Edwards légitámaszponton szállt le. Összesen 10 napot, 7 órát, 47 percet és 24 másodpercet töltött a világűrben. kilométert repült, 167 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején december 15-én visszatért kiinduló bázisára.
Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–9 küldetéssel együtt) John Young (6), parancsnok Brewster Shaw (1), pilóta Owen Kay Garriott (2), küldetésfelelős Robert Parker (1), küldetésfelelős Ulf Merbold (1), rakományfelelős, (Európai Űrügynökség (ESA), Nyugat-Németország) Byron Lichtenberg (1), rakományfelelős thumb|200px|A Spacelab modul
Visszatérő személyzet John Young (6), parancsnok Brewster Shaw (1), pilóta Owen Kay Garriott (2), küldetésfelelős Robert Parker (1), küldetésfelelős Ulf Dietrich Merbold (1), rakományfelelős, (ESA, Nyugat-Németország) Byron Lichtenberg (1), rakományfelelős
Tartalék személyzet Wubbo Ockels, rakományfelelős, (ESA, Hollandia) Michael Lampton, rakományfelelős
Források
Kategória:Space Shuttle-repülések Kategória:1983 az űrkutatásban