Csabrendek nagyközség Veszprém vármegyében, a Sümegi járásban.
Fekvése
A Bakony utolsó nyúlványa, a sokak által csak Csúcsoshegynek nevezett 374 méter magas Rendeki-hegy lábánál fekszik. A település nagy része kisebb-nagyobb kiemelkedéseken terül el, s egyes utcáiban jelentős szintkülönbség figyelhető meg. A hegyről észak-északnyugat irányban messze el lehet látni, mert arrafelé sík vidék terül el.
Közlekedési szempontból előnyös helyzetben van a település. Központján végighúzódik a 7324-es út, amely a 8-as főút devecseri és a 84-es főút sümegi szakaszát köti össze. A Sopron térségét a Balatonnal összekapcsoló 84-es út keresztezése alig 4 kilométerre van a településtől, a 8-as főút pedig16,5 kilométerre húzódik Csabrendek központjától. A 7324-es útból a község északi határában ágazik ki a 7325-ös út, amely Veszprémgalsa és Zalaszegvár érintésével a már Vas vármegyéhez tartozó Nemeskeresztúrig vezet.
A településnek a központjától keletre több külterületi településrésze is van: Csabpuszta, Kistárkánypuszta, Nagytárkánypuszta és Darvastó, amelyek a faluból csak önkormányzati, mezőgazdasági úton érhetők el. Darvastó és Nagytárkánypuszta településekre ugyan a 73158-as öt számjegyű országos közúton is el lehet jutni, de az Csabrendek központjától távol húzódik: a Nyirádot Sümeggel összekötő 7321-es útból ágazik ki.
Csabrendek szomszédos települései: Sümeg, Nyirespuszta, Gyepükaján, Zalagyömörő és Szentimrefalva. 15-20 kilométeres körzetben több város is található: Sümegen kívül Devecser, Ajka és Tapolca.
Csabrendek közelében folyik a Marcal egyik mellékfolyója, a Meleg-víz.
Története
Csabrendek Szent István korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
Ősi település, ahol a Csúcshegy lejtőjén már a kőkorszakban is éltek emberek, amikor a mélyebben fekvő részeket még tenger borította. Később a kelták, majd a rómaiak lakták a vidéket. Őket a pannon szlávok, később pedig a szlovének követték. A község első neve Rendek lehetett, de több más elnevezése is ismeretes, például Rennek. A Rendek szó szláv eredetű, és vörösércet jelent. Ez a bauxittól vörösre festett földre utal, ami a környék egyik jellemzője.
A mai Csabrendek három részből épült össze, amelyek valamikor külön falvak voltak: Rendek (1314-ig Villa Rennek, oklevélen említett név alapján), Al-Csab, Fel-Csab vagy Szentistváncsab. Akkoriban mind a három falucskának parochiás temploma volt. A tatárok ezeket a falvakat templomaikkal együtt elpusztították.
Később, 1428-ig Csabrendek jelentős településnek számított, Zala vármegye keleti részének egyik járási székhelye volt. A két Csab a török hódoltság idején elnéptelenedett, templomaik romba dőltek, és többé soha nem épültek fel. Rendek azonban népes falu maradt.
1632-ben a Sümeget környező hat település török uralom alá került, de a várat nem tudták bevenni. A Renneki és Chaby nemzetségből magát kinövő Csabi család tagjai mint végvári katonák harcoltak a török ellen, de uradalmaik odavesztek. Elvesztett birtokaik 1648-ban már az Érsek családhoz tartoztak, később pedig köznemesi családokra szálltak át.
A harcok végeztével a három terület összefogásából született meg a mai Csabrendek őse. Itt a földesúr, Galánthai gróf Fekete György észak-magyarországi tót, cseh, morva és lengyel, majd pedig német telepeseknek adott otthont.
Szent Lőrinc egyháza romba dőlt, de 1725-ben újjáépítették, majd 1843-ban megnagyobbították. 1728-ban újból megalakult a csabrendeki plébánia, melyhez hozzácsatolták Gógánfát, Dabroncot, Ötvöst, Gyömörőt, valamint egy időre Gyepüt és Kajánföldet is.
A ma is álló plébániatemplomot 1785-ben kezdték el építeni barokk stílusban.
A 18. század végén a falu lakossága főleg mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott, de takácsok, kerékgyártók és bognárok is éltek a faluban. A vargák, csizmadiák, szabók, kovácsok általában a német telepesek köréből kerültek ki. A19. század elején csökkent az iparosok száma, mert jól termett a gabona, s ezért sokan ismét a földművelés mellett döntöttek.
Az 1775-ös évre tehető a Fekete család kastélyának építése, amit 1790 körül két Bogyai-kúria követett, s hamarosan az Érsek családnak is épült kúriája.
Többször járt Csabrendeken Savanyú Jóska, az utolsó bakonyi betyár, mivel itt lakott a nővére, Savanyú Mária. Savanyú Jóska 1881-ben ki akarta rabolni csengeri Háczky Kálmán (1828–1904) földbirtokost, mert megtudta, hogy az testvérének, Háczky Sándornak 60 000 aranyforintért eladott egy birtokot Magyargencsen. 1881. augusztus 31-én embereivel körbevette Háczky Kálmán csabrendeki kúriáját. Aznap Háczky Kálmán együtt vadászott várbogyai és nagymádi Bogyay Antal (1828–1881) volt sümegi szolgabíróval, orahoviczai és görcsönyi Mihálovich Lajossal és Czompó Lajos segédlelkésszel. A vacsorára várva kártyáztak, mikor este 8 és 9 óra között Savanyú Jóska hat emberével körbevette az épületet. Az ebédlőben ekkor fejezte be a terítést Vidos Ilonka házvezetőnő, és a szolgáló éppen beszólt az uraknak a kártyaszobába, ahol várakoztak, hogy kész a vacsora. Ekkor lépett ki a szobából Bogyay Antal, és azonnal vissza is ugrott félrelökve Háczky Kálmánt. Bogyay feltépte az ablakot és kiugrott rajta, de az ablak alatt álló Káplár Németh József nevű betyár lelőtte, a szolgabíró meghalt. A sikertelen rablási kísérlet után Savanyúék elmentek attól való félelmükben, hogy a szobából rájuk lőnek. Távozásukkor azonban fenyegetően közölték a háziakkal, hogy még visszajönnek.Boldogfai Farkas Ákos András. A Háczky család (csengeri). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2023. XIX. 65.o.)
Később változások történtek az uradalmak elosztásában és tulajdonlásában is. A Mihalpicsok eladtak birtokaikból 2000 holdat.
Az I. világháború után teljesen új kézbe került minden, a tulajdonos a zsidó marhakereskedőből lett földesúr, Grósz Lajos lett, aki a terület felét ölenként 15 koronáért parcellázta.
A környék bauxitban gazdag volt. 1936-tól a falun keresztül vezettek a kutatások. Az első lelőhelyek a mai Nagytárkánypuszta mellett létesültek.
1949 nyarán megkezdődött a termelőszövetkezetek alakítása. A régi Barcza-kastély helyére kultúrkombinátot építettek, a római kori alsó kút helyére pedig törpe vízművet.
1977. április 1-én a településhez csatolták Veszprémgalsa Közös Tanácsot is, amely magában foglalta Hosztót, Szentimrefalva, Veszprémgalsa és Zalaszegvár falvakat. A Csabrendek székhelyű körjegyzőség a rendszerváltás után alakult meg.
A falu területén lévő erdőben egy régi zsidótemető is van, amelyben azonban már rég nem temetkeznek.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Barcza Jenő (független) 1994–1998: Barcza Jenő (független) 1998–2002: Turcsi József (független) 2002–2006: Turcsi József (független) 2006–2010: Turcsi József (független) 2010–2014: Turcsi József (Fidesz-KDNP) 2014–2019: Turcsi József (Fidesz-KDNP) 2019–2024: Molnár László (független) 2024– : Molnár László (független)
Népességalakulás
Mivel a régi időkben nem voltak pontos összeírások, az adatokat viszonyítva jelentítjük meg a 18. század közepétől:
1745 - kb. 950-1000 fő
1785 - 1990 fő
1829 - 2636 fő
1857- 2873 fő
1890 - 3378 fő
1910 - 3297 fő
1941- 3315 fő
1970 - 3045 fő
1980 - 2667 fő (Adatok: Kovacsics-Ila művéből: Veszprém megye...)
2007- becsült adat 3080 fő
2021- 2969 fő
A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 85,9%-a magyarnak, 2,5% cigánynak, 0,8% németnek mondta magát (13,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 68%, református 2,1%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,1%, izraelita 0,2%, felekezeten kívüli 9,2% (18,7% nem nyilatkozott).Csabrendek Helységnévtár
2022-ben a lakosság 90,3%-a vallotta magát magyarnak, 1% cigánynak, 0,8% németnek, 0,1-0,1% lengyelnek, bolgárnak, ukránnak, románnak, horvátnak és szlovénnek, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 43,8% volt római katolikus, 1,9% református, 0,6% evangélikus, 0,1% görögkatolikus, 1% egyéb keresztény, 1,3% egyéb katolikus, 5,5% felekezeten kívüli (45,7% nem válaszolt).Csabrendek Helységnévtár
Nevezetességei
Bogyay-kúria A barokk kúriát az 1790-es években építették, később bővítették. Jelenleg önkormányzati lakások vannak benne. Fekete-kastély A késő barokk kastély 1790 körül épült, majd 1816-ban klasszicista stílusban átalakították. Figyelmet érdemelnek a szintén barokk gazdasági épületek is. A kastély tulajdonosa, Fekete János a magyar kultúra és történelem egyik jeles alakja volt. 1741-ben született Csabrendeken, apja országbírói címet szerzett, ő maga tábornok és költő volt. Levelezett Voltaire-rel, akinek elküldte francia nyelvű verseit, néhány palack tokaji bor kíséretében. Kazinczy Ferenc állítása szerint Voltaire azt üzente neki, hogy a bor jobb volt, mint a versek. Fekete János részt vett 1792-ben Ferenc császár koronázásán is. 1803-ban hunyt el Fóton. Osztenhuber-kúria A késő barokk kúriát a 18. század végén építették. Szent Lőrinc római katolikus templom A késő barokk templomot 1785-1797-ben átalakították. A főoltár, a két mellékoltár, a szószék, a szentélykorlát, és az első padok 1818-ban copf stílusban készültek, de ezeket a nagyobb kényelem érdekében 2006-ban újakra cserélték. Ezen a helyen állt a középkorban emelt rendeki Szent Lőrinc-templom, amely a tatárjárás idején elpusztult, de hamarosan újjáépítették; e folyamat a török korban megismétlődött. Az ősi titulus nem változott, de a csabi templom patrónusának, Szent István vértanúnak képét is elhelyezték az oltár fölött Szent Lőrincé mellett. A nagy templom méretei: 34x10,8 méter. Sok kár érte az idők folyamán: 1885-ben tűzvész pusztította, 1922-ben villámcsapás miatt kellett javítani, végül 1948-ban orkán erejű szél rongálta meg. Érdemes megtekinteni az oltár falusi faragó által remekelt szobrát és a sekrestyében lévő barokk szekrény három mezőjében faragott domborműveket, Hingeller János pálos szerzetes munkáit is.
Templomrom: A tárkányi mezőn látható templomrom a hajdani Fel-Csab vagy Szentistváncsab 13. századi, román stílusú templomának maradványa.
Templom tér: Az egykori rendeki templomra épült barokk átépítés a Templom téren látható a falu közepén, a mai templommal szemben, az óvoda mellett. Egyik oldalról rendezett közpark, a másik oldalról az óvodakert határolja. Karbantartott park és emlékmű emeli a környék színvonalát. Ez ma kerítetlen és közcélúlag használt terület. Az egykori templom a többszöri átépítés miatt más képet mutat, mint az Árpád-korban felépített eredti. A déli oldalon valószínűsíthető fal az eredeti műből maradhatott meg. A régi alapfalakban nemcsak a félkörös, hanem az egyenes térlezárás is megtalálható.
Csabrendek ma
A település mai képe: néhány térrel gazdagodott (Széchenyi tér, Templom tér). A gyermekek számára kitűnő időtöltésnek ad helyet a néhány helyre kialakított játszótér is (Például a művelődési ház mögött, Ibolya utca, Ifjúság utca). Bár az egykori mozi épületét ma már másra használják, időtöltésnek szolgálhatnak: a játszóterek, a könyvtár, a foglalkoztató hetek is.
A falu búcsú hétvégéjét minden olyan augusztus vasárnapon rendezik, amely a legközelebbi időpont Szent Lőrinc napjához. A falu szüreti felvonulással egybekötött sportnapot és falunapot szokott tartani, amelynek ideje szeptember eleje.
Híres emberek
Itt született 1855. szeptember 1-én Dobó Sándor, 1918-ig Scheiber Sándor (Csabrendek, 1855. szeptember 1. – Győr, 1923. december 5.) színész, színigazgató. Itt született 1891. március 25-én Vörös János honvédelmi miniszter. Itt született 1825-ben Ádám Ferenc honvédőrnagy (Csabrendek, 1825 - Budapest, 1893.). Itt született 1741. november 10-én Fekete János galánthai költő, műfordító, tábornok (Csabrendek, 1741. november 10. – Fót, 1803. július 21.). Itt született Vázsonyi Jenő (Weiszfeld Jakab) (1864 – Budapest, 1940) közgazdász, gépészmérnök, a MÁV elnöke. Vázsonyi Vilmos politikus bátyja.