Marcaltő

Marcaltő község Veszprém vármegyében, a Pápai járásban.

Fekvése A Rába és a Marcal folyó között fekszik a megyehatár közelében, északnyugati határszéle egyben Veszprém és Győr-Moson-Sopron vármegye határszéle is. A szomszédos települések: észak felől Sobor, északkelet felől Malomsok, kelet felől Takácsi, délkelet felől a községhez tartozó, egykor önálló Ihász, dél felől Nemesgörzsöny, nyugat felől Egyházaskesző és Várkesző, északnyugat felől pedig Rábaszentandrás. Ihász településrésze révén délkelet felől Pápa városával is határos, habár a pápai belváros és Marcaltő központja között csaknem 16 kilométernyi a távolság.

Megközelítése Központján annak főutcájaként végighalad kelet-nyugati irányban a 8408-as út, ezen érhető el Pápa és Csorna térsége, a 83-as és a 86-os főutak felől is. Ugyancsak a 8408-as út szolgál a településhez tartozó, de attól több kilométerre délkeletre fekvő Ihász főutcájaként is. Győr felől Marcaltő központja, Tét-Szentkút utáni letéréssel a 8416-os úton közelíthető meg; nyugati szomszédaival, Egyházaskeszővel és Várkeszővel pedig a 84 115-ös számú mellékút köti össze.

A hazai vasútvonalak közül a települést a MÁV 14-es számú a érinti, amelynek azonban egyetlen megállási pontja sincs itt. Ez azért is érdekes, mert a vonalon létezik Marcaltő megállóhely, sőt hajdan (1971-es megszüntetéséig) létezett Ihász vasútállomás is, de mindkettőt a település határain kívül alakították ki: előbbit Egyházaskesző területén, utóbbit pedig Nagyacsád és Nemesgörzsöny határszélén, Kisacsád településrész közelében. Marcaltő megállóhely az Egyházaskesző felé vezető 84 115-ös út vasúti kereszteződésétől délre, Marcaltő központjától 2 kilométerre délnyugatra helyezkedik el, közúti elérését a 84 304-es számú mellékút biztosítja.

Története Első okleveles említése 1380-ból származik, de ennél jóval korábbi település. Neve arra utal, hogy a Marcal itt ömlött a Rábába. A falu négy vármegye: Győr, Sopron, Vas és Veszprém találkozásánál feküdt. 1402-ben hetivásár tartására kapott jogot. Évszázadokon át a Gutkeled nemzetségbeli családok birtokolják. Először a Marcaltőieké, 1645-ös kihalásukig, majd az Amadék kapták meg adományul a királytól.1902-től 1945-ig az Esterházyaké volt. A Marcaltőiek régi kastélyát 1551-ben említi okirat. Több malmot birtokolt a család, révátkelő is volt itt. Az Amadé család új kastélyt építtetett, a folyókat ásott mederbe terelték. A fejlődő település a 18. századtól a 19. század közepéig mezővárosi rangot viselt.

1849. június 27-én Marcaltő és Ihász között zajlott le a szabadságharc ihászi ütközete: Kmety György tábornok honvédjei hősiesen küzdöttek a császári csapatok ellen. A magyar sereg heves ágyútüze Pápán nagy riadalmat keltett. A túlerőben levő fegyelmezett osztrák sorok nagy véráldozat árán nyomultak előre, végül elérve céljukat: meghátrálásra kényszerítették Kmety seregét, és szabadon elvonultak Takácsin keresztül Győr irányába.1896 Pápai Lapok XXIII/31 Nem tudni, hol temették el a több száz halottat; Ihász északi végén egy ismeretlen honvéd sírja a közút mellett található. Az egyetlen Veszprém vármegyei csata helyszínét Ihászon is, valamint Pápán, a református templom előtt is emlékoszlop őrzi. Ihász ősi település, közigazgatásilag Marcaltőhöz tartozik, tőle 7,2 km-re délkeletre helyezkedik el, lélekszáma 270 fő.

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Polczer Sándor (független) 1994–1998: Polczer Sándor (független) 1998–2002: Polczer Sándor (független) 2002–2006: Polczer Sándor (független) 2006–2010: Polczer Sándor (független) 2010–2014: Sandl Zoltán (független) 2014–2019: Sandl Zoltán (független) 2019–2024: Czupper András (független) 2024– : Sandl Zoltán (független)

Népesség A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,1%-a magyarnak, 1,4% németnek, 0,5% cigánynak mondta magát (6,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 56,6%, református 5,8%, evangélikus 9,1%, felekezeten kívüli 10,4% (17% nem nyilatkozott).Marcaltő Helységnévtár

2022-ben a lakosság 92,3%-a vallotta magát magyarnak, 0,9% cigánynak, 0,3% németnek, 0,3% románnak, 0,1-0,1% örménynek, ruszinnak, ukránnak és szlovénnek, 0,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 39,8% volt római katolikus, 6,5% evangélikus, 5,5% református, 0,1% görög katolikus, 1,6% egyéb katolikus, 4,6% felekezeten kívüli (41,9% nem válaszolt).Marcaltő Helységnévtár

Nevezetességei Megyehatárkő – az önkormányzat előtt található. Eredetileg a Marcal partján állt. Az obeliszk alsó részén látható négy gömb a hajdan itt érintkezett négy vármegyét (Győr, Sopron, Vas, Veszprém) jelképezi. Római katolikus templom – barokk stílusban épült a XVIII. században, 1820-ban klasszicista jellegűvé alakították át. Művelődési ház – Kossuth u. 1. cím alatt található.

Ismert személyek, akik a marcaltői temetőben nyugszanak Gróf Futaki Hadik András (1764-1840), Mária Terézia híres generálisának Hadik Andrásnak fia, aki maga is kitűnő katona volt, császári és királyi belső titkos tanácsosként, lovassági altábornagyként szolgált. gróf Amade Antal Üchtritz Emilné, báró Üchtritz Emil neje: Amade Dominika grófnő

Itt született 1846-ban dr. Concha Győző jogász, az MTA tagja 1846-ban báró Üchtritz Zsigmond országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, neves lótenyésztő.

A település az irodalomban A ma Marcaltőhöz tartozó Ihász az egyik helyszíne Lipták Gábor A soproni ötvös című elbeszélésének (megjelent az író azonos című kötetében).

Jegyzetek

További információk Marcaltő hivatalos honlapja

Kategória:Veszprém megye települései Kategória:A Marcal-medence települései Kategória:Veszprém vármegye települései