Szászfa () község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Szikszói járásban.
Fekvése Encstől 25 kilométer távolságra fekszik, a Cserehát nyugati részén, a Rakaca-patak völgyében, a Szalonna és Krasznokvajda között húzódó 2613-as út mentén. Az előbbi útból a község területén ágazik ki a Pamlényra vezető 26 124-es út, utóbbiból pedig a Keresztéte elérését biztosító 26 125-ös út. (Az előbb említett községek Szászfa legközelebbi szomszédai északnyugati és északkeleti irányból, mindkettő zsáktelepülés.)
Története Középkor A falu neve magyar eredetű, és száz fát jelent. Semmi köze sincs a Magyarországra beöltözött németek szász nevéhez, sem a ’fa’ utótagnak a ’falu’ szó sok helynévben megfigyelhető rövidüléséhez. A 13. században nem telepedtek le itt szászok, nem volt szász birtokosa sem.Kázmér Miklós: A „falu” a magyar helynevekben (XIII–XIX. század). Bp. 1970. 64.; Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára Bp. 1988. 530; Ján Stanislav: Slovenský juh v streredoveku I. Bratislava, 1999. 366.
Első említése 1273-ból származik. Ekkor már jó ideje a Tekes rokonság tagjai – a későbbi Szini vagy Jósvafői, Szalonnai és Tornai család ősei – birtokolták, tőlük azonban V. István király elvette, és különböző személyeknek adományozta. Tekes három fia, István, László és Dénes azonban a gyermekfejjel trónra lépő Kun László király udvarában komoly tisztségeket kaptak. István a királyi szekerészek elöljárója, beregi és pataki ispán, László pedig sárosi ispán lett. Befolyásukat kihasználva, még László király uralkodásának első esztendejében visszaadatták maguknak birtokaikat, melyek között voltak örökölt, vásárolt és szerzett jószágok is. Ők arra hivatkoztak, hogy semmiféle bűnnel nem érdemelték ki javaik elvesztését, István király csupán ellenfeleik sugalmazására kobozta el azokat.Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II/ 2–3. 2415. sz. (58–59), Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. 1987.143.
A történtek hátterét nem ismerjük, V. István azonban hasonlóképpen járt el a közeli forrói uradalom esetében is, amelyet birtokosai ugyanilyen gyorsan visszaszereztek a király halála után a gyermeke nevében kormányzó István király özvegyétől, Erzsébettől, aki ugyanilyen gyorsan vissza is fogadta őket udvarába.Árpádkori új okmánytár VIII. 225. sz. (335), IX. 8. sz. (10) – Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II/1, 2–3. 2085, 2347, sz.; Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik. 2005. 131. Szászfát ekkor Borsod vármegyeinek mondták, később azonban Abaúj vármegyéhez számították. 1323-ban a jánoki uradalom határainak megállapításakor a Balog nemzetség egyik ágának kezén találjuk. majd később is az ő birtokukban maradt a falu.Anjoukori oklevéltár VII. 329. sz. (155) A Balog nemzetség más falvakat, így Keresztétét, Pamlényt és Köblit is megpróbálta megszerezni Tekes rokonságtól.Fejér: Codex diplomaticus VII/4. 250. sz. (245) Szászfa esetében sikerrel is jártak, a középkor későbbi részében mindig ők voltak a falu birtokosai. A Balog nemzetség itt birtokos ágát idővel néha Szászfai család néven emlegették.1348: Anjoukori oklevéltár XXXII. 429. sz., 757. sz. (223, 375); 1416: ZsO V. 2042. sz. (550); Engel Pál: Középkori magyar adattár. Genealógia. CD-ROM Balog nem Adfi és Uza család.
1323-ban leírták határainak egy részét, amelyben említették a Rakaca-patakot, Keresztét és Szirákót. 1344-ben Vajda – a mai Krasznokvajda – és Bátor – a mai Gagybátor – határosaként említik.Anjoukori oklevéltár XXVIII. 636. sz. (363–365) 1418-ban több – mind a Balog nemzetségből származó – tagja birtokolta a falut. Ekkor a szomszédos pamlényiakkal egy kaszáló miatt vitatkoztak a szászfaiak, hasonló ügy miatt folyhatott per 1427-ben is.Zsigmondkori oklevéltár VI. 2518. sz. (611); X. 145. sz. (86) 1427-ben a kamara haszna nevű királyi adó szedői 29 paraszti telken hajtották be az adót. A falu birtokosaként csak egy személyt tüntettek fel az adószedők, a Balog nemzetségből származó Uza Miklóst. A helység a Hernádtól nyugatra fekvő falvakkal feküdt egy járásban.Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. Bp. 1989. 29. 1479-ben egy részét a Marcali család vette zálogba.jászói kovent magán lt. Statutoriae V–1–12. (MNL OL DF 251017)
Az egri püspökség tizedeinek felosztásakor tizedei a káptalannak jutottak. E miatt a püspök és a káptalan között per keletkezett, amelyben 1319-ben egyezett ki a két fél. Más Abaúj, Borsod és Ung vármegyei települések és Eger egy részének tizedei mellett Szászfa falu tizedeit is visszakapta az egri káptalan.Fejér: Codex diplomaticus VIII/2. 680–687. A 14. század elején egyházas hely volt, papja, Albert 1332-ben, 15 garast, 1333-ban 10 dénárt, 1334-ben és 1335-ben 5-5 garast fizetett a pápai tizedszedőknek.Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. 143.
Kora újkor
Szászfa a kora újkorban is conpossessoratus, azaz birtokosi közösség faluja marad, a birtokosok részben a középkori földesúri családok és leszármazóik, részben ezekkel többször rokonságban álló újabb nemesek lesznek. Több folyamatosan birtokló nemesi család már a középkorban szászfai birtokáról veszi nevét vagy nemesi előnevét, 1503-ban egy oklevélben szerepel Szászfai György, szászfai Attfy Miklós és szászfai Uza János, akik mindnyájan a falu birtokosai.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) Diplomatikai levéltár DL 895173 A Balog nemzetségből származó, gömöri eredetű Atffy családnak a középkor végén van trájai (Trája, később Felsőbalog része) és szászfai tagja, 1494-ben trájai Attfy Pál egy szászfai jobbágytelkét zálogosítja el szászfai Attfy Imrének és Veronikának, Tomori Pál feleségének.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) Diplomatikai levéltár DL 75946
A Marczali család, majd leányági örökösei is megmaradnak Szászfa birtokában, sőt a középkor végén, 1520-ban a szászfai birtokosok közé bekerült Karácsondy (Karácsondi) Lőrinc és a mohácsi csatában elesett János, mint Karácsondy Gergely jászói prépost rokonai leszármazóit is megtaláljuk a 16. századi nemesi tulajdonosok között, akik 1520-ban néhai Uza Miklós birtokrészét szerezték meg. Karácsondy János fia, Benedek 1542-ben egy jobbágytelek földesura Szászfán, jobbágyát Ágoston Ambrusnak hívják, de ezt a telket a falu többi birtokosa, Attfy Mihály (Attfy Imre és Tomori Veronika fia) és szászfai Uza Péter elfoglalta, a törvény azonban visszautalta neki.Csoma József: Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája I.) Forster, Wesselényi és Társai Könyvkiadója, Kassa, 1897. 303., 332. Karácsondy Benedek és fivére, Péter 1567-ban Abaúj vármegye ügyvédjeinek esküsznek fel.Korponay János: Abaujvármegye monographiaja, II. kötet (Abaujvármegye történelme). Kosch és Scharf, Kassa, 1878. 41. Karácsondy Péter szászfai, homrogdi, karácsondi (elpusztult falu, ma: Szászfa és Gagybátor határának része) birtokrészeit fia, János és öt felnőttkort megért lánya örökölte, a 16. század végén azonban Karácsondy János török fogságba esett, és csak úgy szabadulhatott meg, hogy sógora, szendrői Rácz Péter, Karácsondy Anna férje kifizette a váltságdíjat, cserébe megkapta sógorától néhai Karácsondy Péter – egyébként a leányágra is vonatkozó – birtokait.Csoma József: Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája I.) Forster, Wesselényi és Társai Könyvkiadója, Kassa, 1897. 305. A Karácsondyak ettől fogva csak lányágai leszármazókon keresztül birtokolhattak Szászfán. Rácz Péternek egyébként az előző feleségét Szászfai Erzsébetnek hívták, vagyis első felesége révén is érdekelt volt Szászfán, közös lányuk, Rácz Sára előbb Császtai Miklós, majd Gadnai Simon felesége lett. Rácz Péter Karácsondy Annától született gyermekeit Csiszár Miklósnak, illetve Karácsondy Lászlónak és Miklósnak hívták. Rácz Péter népes családjának Szinay, Pogony, Csodó, Szegő, Borbély családnevű leszármazói 1698-ban a Borsod vármegyei Borsod falura kaptak királyi adományt.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 24. kötet 395–396. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 24.368 sz.)
Mohács után a Szászfai család fiága és az Attfyak is birtokon belül maradtak, igaz, nem voltak a legjobb birtokostársak, hiszen 1540-ben Szászfai András és János fegyverrel támadt Attfy Gergelyre, ezért Szapolyai János király mindhármukat ún. nótaperbe fogta, vagyis rokoni vérontásukkal előidézett felségsértés miatt törvény elé állította és jószágvesztésre ítélte őket, majd birtokaikat Lászai Jánosnak adományozta, Szászfai István azonban tiltakozott az új birtokos beiktatása ellen.Csoma József: Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája I.) Forster, Wesselényi és Társai Könyvkiadója, Kassa, 1897. 59.
Szászfa vezető birtokosa a 16–17. században is az uzapanyiti Uza család marad, bár uzapanyiti Uza Lénárd fiai: Uza Ferenc, Bernát, Imre, András egy időre elveszítik birtokjogukat, mivel hűtlenségük miatt, feltehetően a Szapolyai-udvar híveiként, I. Ferdinánd 1557-ben lefoglalja szászfai és többi gömöri birtokrészüket. Ezeket egyrészt Pelinyi Bálintnak (egri lovastiszt, 1555-ben murányi udvarbíró),Sarusi Kiss Béla: Murány tisztségviselői a XVI. században. Archontológiai és életrajzi adattár. Fons 11. (2004). 397–741. itt: 430–431. másrészt Oláh-Császár Miklósnak (Oláh Miklós esztergomi érsek unokaöccse, 1558-tól báró), illetve Zula Boldizsárnak (a magyar kancellária jegyzője)Fazekas István: Egy 16. század közepi kancelláriai formuláriumos könyv tanúságai. In: Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére. Szerk.: Draskóczy István–Varga Júlia–Zsidi Vilmos (Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15.) Budapest, 2018. 551–566. Itt: 553. adományozza. Ugyanekkor az Attfy Farkas is jószágvesztést szenved, igaz, ő a családnak nem a szászfai, hanem a tárjai ágából való, és a Gömör vármegyei Tárja falut kobozzák el tőle.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 3. kötet 386–387. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 3.809; 3.418 sz.) Az 1557. évi adományosok nem sokáig birtokolhatták a konfiskált jószágokat, mivel a későbbiekben nem tűnnek fel Szászfa birtokosai között.
Az Uza család lányágát viszont az uralkodó megerősíti jószágaikban, 1562-ben Uza Anna révén férje, Wass István és gyermekeik: Wass Lukács, Zsófia, Ilona is új adományt kap a Gömör vármegyei Uza-jószágokra és az abaúji Szászfára.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 3. kötet 736. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 3.976; sz.) A fiág is visszanyerte birtokait, hiszen a dikális vagy portális adó néven ismert állami adó szászfai jegyzéke 1579-ben és 1582-ben, több név nélküli nemes mellett, Uza Jánost nevezi meg fő birtokosnak.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) E 158 Dikális összeírások, Abaúj vármegye 1579–1596 Mivel mind id. Uza Ferenc, mind Uza Imre fiát (Uza Lénárd mindkét unokáját) Jánosnak hívták, az adólistán minden bizonnyal Uza Imre fia szerepel, mivel 1596. évi adójegyzékben együtt írták be a birtokosok közé Uza Jánost és Dósa Tamást. Dósa Tamás pedig Uza Ferenc lányának, Uza Ilonának (fivére: ifj. Uza Ferenc) lett a férje, így apósa révén került a szászfai földesurak közé. Az 1596. évi adójegyzékben Uza János és Dósa Tamás mellett Attfy Márton (Attfy Gergely fia) képviseli a középkori birtokos családokat. Attfy Márton egyébként kétszer nősült, így mindkét felesége – Szászfai Ilona, majd Karácsondy Anna –révén is érdekelt lehetett Szászfán.Csoma József: Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája I.) Forster, Wessselényi és Társai Könyvkiadója, Kassa, 1897