Palatinca (történelmi nevén Palatincza vagy Palatincz) Tolna vármegyében, a Bonyhádi járás területén fekvő településrész, amely korábban önálló község volt, ma Mőcsény része. Története a régészeti és levéltári adatok szerint a török kor előtti időkre nyúlik vissza.

Fekvése A Völgységben, Mőcsény központjától 2 kilométerre délkeletre fekszik, a Lajvér-patak völgyében. Főutcája a Bátaszék-Bonyhád közt húzódó 5603-as út; érinti a térség közlekedési hálózata is. A táj geológiai alapját a millió évvel ezelőtt itt elterülő Pannon-tenger visszahúzódása és feltöltődése után lerakódott vastag üledék, valamint az arra települt löszréteg határozza meg.

Története

Ókor és a középkori kezdetek Római kor: A Római Birodalom idején a Dunántúl (Pannónia provincia) részeként a térségben majorgazdaságok (villa rusticák) és bekötőutak hálózata alakult ki. Árpád-kor és a kezdetek: Az államalapítás idején a vidék az újonnan megszervezett királyi vármegyerendszer és a Pécsi Egyházmegye, illetve a szekszárdi apátság birtokkörnyékének peremvidékévé vált. Török hódoltság: A Völgység többi településéhez hasonlóan a török hódoltság évtizedei alatt Palatinca térsége elnéptelenedett; a 17. század végén lakatlan pusztaként említik.

18–19. század: újratelepítés Betelepítések (18. század eleje): A török kiűzése után, az 1710-es évektől kezdődően német (sváb) telepesek érkeztek a vidékre a birtokosok szervezésében. Palatinca ekkor puszta jelleggel, a mőcsényi uradalom részeként éledt újjá. Térképtörténeti adatok: Palatinca már a Habsburg Birodalom első katonai felmérésén (1782–1785) és a második katonai felmérés (1819–1823) térképein is fel volt tüntetve, 10-15 lakóházzal. Korai említések: A 19. század elején (például Egyed Antal összeírásában és Fényes Elek statisztikáiban) Palatincza néven pusztaként szerepelt Mőcsény és Mucsi szomszédságában. Nevezetességek: 1814-ben épült fel barokk stílusban a falu műemlék jellegű, Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája. Szintén a falu múltjához tartozik az 1867. szeptember 10-én állított kolera-emlékoszlop, amelyet a járvány megszűnésének emlékére emeltek. 1829-es összeírás és a mőcsényi viszonyok: Egyed Antal paksi plébános és esperes kérdéseire adott, 1829. június 22-i mőcsényi elöljárósági jelentés szerint a mőcsényi uradalomhoz tartozó puszta volt Palatincza (Palatinca). A jelentés megemlíti, hogy a térségbe mintegy 114 évvel korábban (az 1710-es években) települtek be a Németországból származó katolikus német (sváb) lakosok, akiknek fő földesuraik között Wimmersberg Emánuel bárót és Kliegl Teréziát nevesítik, és akiknek gazdaságában a szántóföldek mellett már jelentős szerepet játszott a helyi szőlőművelés és a híres vörösbor. Oktatás: 1851-ben Fényes Elek szerint Palatincza puszta Tolna vármegyében Mőcsény faluhoz tartozott. Az 1886/87-es tanévben az akkori önálló iskolája megszűnt, iskolája a mőcsényivel egyesült. 1891-ben viszont új iskolaház épült tanítói lakással. Népességalakulás a 19. század végén: A Magyar Korona országainak helységnévtára (1892) alapján az 1890-es népszámlálás idején Palatincának 112 fő német anyanyelvű lakója volt; magyar anyanyelvű lakos ekkor nem lakott a településen. Az 1900. évi népszámlálás hivatalos adatai szerint Palatinca lakosságszáma stabil tendenciát mutatott: 1869-ben 100 fő, 1880-ban 97 fő, 1890-ben 112 fő, míg 1900-ban 106 fő lakta a településrészt.

A 19. század eleji életmód és mindennapok Az 1829-es összeírás adatai alapján hűségesen kirajzolódik a mőcsényi uradalomhoz tartozó Palatinca puszta és környékének 19. század eleji világa. Az itt élő német telepesek mindennapjairól az alábbi részleteket jegyezték fel: Öltözet és nyelv: A lakosok „kurta szűr vagy jankli kurta térdig való fehér vászon pantallón” viseletet hordtak, lábukra pedig „fa czipő” volt jellemző. A jelentés szerint ekkor még „senki sem érti a magyar nyelvet”. Gazdaság és állattartás: A szántóföldi növénytermesztés (búza, rozs, bükkönyös zab) és a szőlőművelés mellett – amelynek „vörös bora legjobb és legtartósabb” volt – a környéken juhtenyészettel is foglalkoztak: „Sok birkát tartanak a T. Uraságok, a helység csak keveset, többnyire rosszak a tsekély és hegyes legelő miatt”. Táplálkozás és egészségügy: A lakosok mindennapi táplálékáról így írtak: „Közönséges ételük kenyér és krumpli, kedves ételük pedig káposzta sörtvés hússal és gombóccal”. Orvos ekkor még nem volt a vidéken, a lakosok „házi orvosságokkal élnek”.

A 20. század eleje: Népesség, gazdaság és választások Ipartörténet: Csiffáry Gergely adatai szerint 1920 előtt jelentős gazdasági tényezőként két üvegipari létesítmény is működött Palatincán. Demográfiai adatok és kivándorlás: A falu népessége a század elején stabil volt: 1910-ben 114, 1920-ban 111 fő lakta. Az 1910-es években (1910-ben) egy fő kapott hivatalos kivándorlási engedélyt az Egyesült Államokba. Választástörténet: Az 1931–36-os országgyűlési képviselőválasztáson (az 1925:XXVI. t. c. alapján) Palatincán összesen 43 szavazásra jogosult választópolgár adhatta le a voksát. Közigazgatási változás: Palatinca 1934-ben veszítette el önálló községi státuszát, s ezt követően hivatalosan Mőcsény településrésze lett.

Az 1945 utáni betelepítések A falu mai arculatát alapvetően rajzolták át a második világháború utáni történelmi események: A német lakosság elűzése és a székelyek érkezése: 1945-ben a svábok házaiba új lakókat költöztettek. A bukovinai székelyeket (akiket a magyar kormány 1941-ben Istensegítsről és a többi bukovinai faluból a Vajdaságba telepített, majd 1944 őszén a jugoszláv partizánok elől menekülni kényszerültek) 1945 májusában helyezték el Palatincára. Felvidéki magyarok áttelepítése: A csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény keretében a Galántai és a Vágsellyei járásból is érkeztek áttelepített magyar családok a településre.

A szocialista időszak és a téeszesítés A második világháborút követő évtizedekben, a szocialista rendszer idején a falu gazdasági élete is átalakult. A magángazdálkodást felváltotta a szövetkezeti gazdálkodás: Palatinca lakói a mőcsényi központú termelőszövetkezet keretei között folytatták a mezőgazdasági termelést. A falu népessége a 20. század második felére jelentősen lecsökkent (egy 1979-es helyi sajtóbeszámoló szerint ekkor már csak 14 család élt a településrészen).

Nevezetességek, kulturális élet Szent Anna-kápolna: 1814-ben épült barokk stílusú római katolikus kápolna. Kolera-emlékoszlop: 1867-ben állított emlékhely. Helyi művészet: A település kulturális életéhez tartozik, hogy Palatincán él és alkot Nagy Miklós fafaragó.

Jegyzetek

Kategória:Magyarország megszűnt települései Kategória:Tolna vármegye települései

Források 1829-es elöljárósági jelentés: Mőcsényi Elöljárók válasza Egyed Antal kérdéseire (In: Tolna Megyei Levéltári Füzetek / Egyed Antal-féle összeírások, 1829): Online elérhetőség Népességstatisztika (1910–1920): Tolna vármegye statisztikai adatai (Online elérhetőség) Választástörténet (1931): Országgyűlési Almanach 1931–1935 (Online elérhetőség) Kivándorlási adatok (1910): Magyarországi kivándorlási repertórium (Online elérhetőség) Iskolai egyesülés (1886/87): Tolna Megyei Történelmi Műhely / levéltári adatok (Online elérhetőség) Helyi kultúra: Nagy Miklós fafaragó említése (Tolna Megyei Népújság, 2015: Online elérhetőség)

Népességstatisztika (1890): A Magyar Korona országainak helységnévtára – Az 1890. évi népszámlálás fő eredményei vármegyék és községek szerint (Tolna vármegye): Online elérhetőség Népességstatisztika (1869–1900): A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása – A községekről és a lélekszámról szóló kimutatások (Tolna vármegye): Online elérhetőség

Bodor György: Székely honfoglalás 1945-ben (Idézve a Tolna Megyei Népújság 1994. júliusi cikkei alapján: Online elérhetőség) Csehszlovák–magyar lakosságcsere: A Galántai és a Vágsellyei járásból áttelepülők adatai (Fórum Intézet / Somorja: Online elérhetőség) Csiffáry Gergely (2006): Magyarország üvegipara 1920-ig. Studia Agriensia 25. (Eger). Függelék: A magyar királyság üvegipari létesítményeinek megyék szerinti mutatója. Online elérhetőség