Alexandriai Philón

Alexandriai Philón vagy Philo Iudaeus (, latinul Philo Alexandrinus vagy Philo Judaeus; Kr. e. 20 körül – 45/50 körül) görög nyelvű zsidó filozófus, írásmagyarázó, vallásvédő szerző és közösségi vezető volt Alexandriában, a Római Birodalomhoz tartozó Egyiptomban. A hellenisztikus zsidóság legjelentősebb fennmaradt szerzője: műveiben a Tórat és a Septuagintát a görög filozófia, különösen a platóni és sztoikus hagyomány fogalmaival értelmezte.

Philón a Kr. u. 1. században egy görögül gondolkodó, de vallásilag zsidó értelmiségi helyzetéből válaszolt arra a kérdésre, hogyan lehet egyszerre hűnek maradni a mózesi törvényhez és érthetően, meggyőzően szólni a görög-római művelt világ nyelvén. Írásai ezért nem pusztán filozófiai értekezések, hanem a zsidó hagyomány nyilvános védelmei is: vallásvédő, azaz apologetikus műveiben a zsidó közösség jogait és a mózesi törvény ésszerűségét igyekezett bemutatni.

Későbbi hatása különösen a keresztény alexandriai teológiában volt jelentős. Alexandriai Kelemen, Órigenész és más ókeresztény szerzők számára Philón példát adott arra, miként lehet a Héber Biblia szövegeit lelki, erkölcsi és filozófiai szinten is olvasni. A jánosi Logosz-tannal való közvetlen kapcsolata vitatott, de a közös háttér – a bölcsességi hagyomány, a Septuaginta nyelve és a hellenisztikus zsidó gondolkodás – miatt a keresztény teológiatörténetben is kulcsfigura lett.

Történeti és szellemi háttér

Philón megértéséhez fontos látni azt a világot, amelyben élt. A hellenisztikus kor Nagy Sándor hódításai után alakult ki: a görög nyelv és kultúra a keleti Földközi-tenger térségében, Egyiptomban, Szíriában és a Közel-Keleten is vezető műveltségi nyelvvé vált. A zsidóság jelentős része ekkor már nem Jeruzsálemben vagy Júdeában, hanem a diaszpórában élt. A diaszpóra a szülőföldön kívül, más népek között élő vallási vagy etnikai közösséget jelenti; a zsidó diaszpóra nagy központjai közé tartozott Alexandria, Antiochia, Róma és sok más mediterrán város.

Alexandria különleges szerepet játszott ebben a folyamatban. A várost Nagy Sándor alapította, majd a Ptolemaioszok alatt az ókori világ egyik legnagyobb tudományos és irodalmi központja lett. Könyvtára, Museionja, görög nyelvű tudósai, valamint jelentős zsidó lakossága olyan környezetet teremtettek, amelyben a zsidó Szentírás és a görög filozófiai kultúra termékenyen találkozhatott.

E találkozás egyik legfontosabb feltétele a Septuaginta volt. A Septuaginta a Héber Biblia görög fordítása, amelynek első részeit, mindenekelőtt a Tórát, a hagyomány szerint alexandriai zsidó tudósok fordították görögre a Kr. e. 3. században. Philón egész írásmagyarázata erre a görög bibliai szövegre épül. Ezért sok értelmezése nem a héber szöveg nyelvi részleteiből, hanem a görög fordítás szavaiból, képeiből és fogalmaiból indul ki.

Élete

Philón életéről kevés biztos adat maradt fenn. Születését a modern szakirodalom rendszerint Kr. e. 20 körülre, halálát 45 és 50 közé teszi. Pontos születési és halálozási dátuma nem ismert. A legbiztosabban datálható esemény életében az a küldöttség, amelyet az alexandriai zsidó közösség nevében Caligula császárhoz vezetett 40 körül.

Családja és társadalmi helyzete

Philón vagyonos és befolyásos alexandriai zsidó családból származott. A későbbi hagyomány papi eredetet is tulajdonított családjának, de ezt nem lehet teljes bizonyossággal igazolni. Testvére, Alexander Lysimachus, az úgynevezett alabarkhész, az alexandriai zsidó elit egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb alakja volt. Josephus szerint Alexander jelentős vagyonnal és politikai kapcsolatokkal rendelkezett; családja kapcsolatban állt a Heródes-házzal és a római császári körökkel is.

A család római polgárjoggal is rendelkezhetett. Erre főként Alexander római neve, a család vagyona és politikai kapcsolatai alapján következtetnek. Philón unokaöccsei közé tartozott Tiberius Julius Alexander, aki később római szolgálatba lépett, Egyiptom prefektusa lett, és részt vett a zsidó–római háború eseményeiben. A család története jól mutatja, hogy az alexandriai zsidó elit egyszerre élt a zsidó törvény, a görög műveltség és a római politikai rend világában.

Műveltsége

Philón kiváló görög műveltséggel rendelkezett. Műveiben gyakran használ görög filozófiai, retorikai és irodalmi fogalmakat. Különösen erős benne Platón, a középső platonizmus, a sztoikus filozófia és a püthagoreus számszimbolika hatása. Ugyanakkor gondolkodásának középpontja nem a görög filozófia önmagában, hanem a mózesi törvény és a Szentírás értelmezése.

A héber nyelv ismeretének mértéke vitatott. Philón a Szentírást döntően a Septuaginta alapján idézte, és magyarázatai általában a görög szövegre épülnek. Héber nevekhez fűzött etimológiái néha őriznek zsidó hagyományt, de gyakran a görög nyelvi forma alapján értelmeznek. Ezért a kutatás többsége szerint Philón elsődleges nyelve és kulturális közege a görög volt, még ha zsidó vallási identitása erős és tudatos maradt is.

Az alexandriai zsidó közösség és a római hatalom

Philón Alexandriája többnyelvű és soknemzetiségű nagyváros volt. Görögök, egyiptomiak, zsidók és rómaiak éltek egymás mellett, de nem azonos jogi és társadalmi helyzetben. Az alexandriai zsidók jelentős, jól szervezett közösséget alkottak, saját vallási intézményekkel és hagyományokkal. Jogállásuk azonban bizonytalan volt: nem voltak egyszerűen rabszolgai vagy alávetett helyzetben, de a görög polgárjog teljes körű birtoklása sem illette meg őket általánosan. Ez a köztes helyzet állandó feszültségek forrása lett.

38-ban, Aulus Avilius Flaccus egyiptomi prefektus idején súlyos zsidóellenes erőszak tört ki Alexandriában. Philón In Flaccum című műve ezeknek az eseményeknek egyik legfontosabb kortárs forrása. A konfliktus hátterében a görög városi elit és a zsidó közösség jogi-politikai versengése, a római hatalom ingadozó magatartása és a császárkultusz kérdése állt. Philón Flaccus bukását nem pusztán politikai fordulatként, hanem az isteni gondviselés igazságszolgáltatásaként mutatta be.

A válság Caligula alatt tovább éleződött, amikor a császár isteni tiszteletet követelt, és a jeruzsálemi templomba állítandó császárszobor terve is felmerült. Philón az alexandriai zsidók küldöttségének vezető tagjaként Rómába ment, hogy a császár elé tárja közössége panaszait és védje a zsidók jogát a mózesi törvények szerinti életre.Philón: Legatio ad Gaium; Josephus Flavius: Antiquitates Iudaicae, 18,8,1.

Jeruzsálem és a diaszpóra

Bár Philón egész életét Alexandriában élte, írásaiban Jeruzsálem és a templom központi vallási jelentőséggel bír. A diaszpórában élő zsidók számára Jeruzsálemet gyakran „metropoliszként”, vagyis anyavárosként értelmezte. Ez a fogalom a görög politikai nyelvben egy település vagy közösség eredeti városát jelölte; Philón ezzel a hellenisztikus olvasók számára is érthető formában fejezte ki a diaszpórazsidóság kötődését a jeruzsálemi kultuszhoz és a mózesi törvényhez.

Ez a kötődés nem egyszerű politikai nacionalizmus volt. Philón számára a diaszpórában élő zsidók helyi közösségei törvényes, rendezett és ősi hagyományhoz kötött közösségek voltak, amelyeknek joguk van saját törvényeik szerint élni. Ugyanakkor a jeruzsálemi templom iránti hűség és a mózesi törvény megtartása összekötötte őket a zsidóság egészével.

Művei

Philón művei görögül íródtak. Jelentős részük a keresztény kézirati hagyomány révén maradt fenn, ami önmagában is mutatja, hogy a későbbi keresztény teológusok nagyra értékelték írásait. Egyes művek teljes görög szövegben, mások töredékesen, latinul vagy örmény fordításban ismertek.

Csoport Hagyományos latin címek Magyar megnevezés vagy tartalom Jellemzés A teremtés és a Tóra allegorikus magyarázata De opificio mundi; Legum allegoriae; De cherubim; De sacrificiis Abelis et Caini; De gigantibus; Quod Deus sit immutabilis; De agricultura; De plantatione; De ebrietate; De confusione linguarum A világ teremtéséről; A törvények allegorikus magyarázata; A kerubokról; Ábel és Káin áldozatairól; Az óriásokról; Isten változhatatlanságáról; A földművelésről; Az ültetésről; A részegségről; A nyelvek összezavarásáról Főként a Teremtés könyvének allegorikus és erkölcsi értelmezései A pátriárkák és a lélek útja De migratione Abrahami; Quis rerum divinarum heres sit; De congressu eruditionis gratia; De fuga et inventione; De mutatione nominum; De somniis Ábrahám vándorlásáról; Ki az isteni dolgok örököse?; Az előkészítő tanulmányokról; Menekülésről és megtalálásról; A nevek megváltoztatásáról; Az álmokról A bibliai vándorlások és családtörténetek a lélek nevelődésének képeivé válnak A törvény kifejtése De Abrahamo; De Josepho; De vita Mosis; De decalogo; De specialibus legibus; De virtutibus; De praemiis et poenis Ábrahámról; Józsefről; Mózes élete; A tízparancsolatról; Az egyes törvényekről; Az erényekről; Jutalmakról és büntetésekről A mózesi törvény bemutatása mint egyetemes, racionális és erkölcsi rend Filozófiai értekezések Quod omnis probus liber sit; De aeternitate mundi; De providentia; De animalibus Arról, hogy minden igaz ember szabad; A világ örökkévalóságáról; A gondviselésről; Az állatokról Görög filozófiai témák zsidó teológiai keretben Történeti és apologetikus írások In Flaccum; Legatio ad Gaium; Hypothetica; Apologia pro Iudaeis Flaccus ellen; Küldöttség Gaiushoz; feltételezések vagy védőirat; a zsidók védelme A zsidó közösség jogainak, történeti sérelmeinek és vallási hűségének bemutatása Szemlélődő közösségi élet De vita contemplativa A szemlélődő életről A terapeuták nevű zsidó aszketikus közösség leírása

A Tóra magyarázatai

Philón fennmaradt műveinek legnagyobb része a Tóra első könyveihez kapcsolódik. A De opificio mundi a világ teremtését magyarázza, és a Teremtés könyve elejét a platóni kozmológia nyelvével kapcsolja össze. A Legum allegoriae a Teremtés könyve egyes részeit a lélek erkölcsi és vallási útjaként értelmezi. Az úgynevezett törvénymagyarázó művek – például a De Abrahamo, a De Josepho, a De decalogo és a De specialibus legibus – a mózesi törvényt egyetemes erkölcsi és filozófiai rendként mutatják be.

Philón nem pusztán jogi kommentárt írt. A bibliai szereplők nála gyakran a lélek állapotait, erényeit vagy kísértéseit jelképezik. Ádám az értelem, Éva az érzékelés, Ábrahám a hit és az előrehaladás, Mózes pedig a törvényhozó, próféta és filozófus eszményképe is lehet.

Történeti és apologetikus művek

Az In Flaccum és a Legatio ad Gaium különösen fontosak az alexandriai zsidóság 1. századi történetéhez. Az előbbi Flaccus prefektus zsidóellenes politikáját és bukását tárgyalja; az utóbbi a Caligulához küldött zsidó küldöttség tapasztalatait és a császárkultusszal kapcsolatos konfliktust mutatja be.

A De vita Mosis Mózest nemcsak Izrael vezetőjeként, hanem tökéletes törvényhozóként, királyként, prófétaként és filozófusként mutatja be. A mű apologetikus célja, hogy a görög-római műveltségű olvasó számára is érthetővé tegye a mózesi törvény rangját és egyetemességét.

A terapeuták és a szemlélődő élet

A De vita contemplativa a Mareótisz-tó környékén élő terapeuták nevű közösséget mutatja be. Philón szerint férfiakból és nőkből álló zsidó aszketikus csoport voltak, akik vagyonukról lemondva, imádsággal, böjttel, zsoltárokkal, szent iratok magyarázatával és szemlélődéssel töltötték életüket. A közösség leírása különösen fontos, mert betekintést ad a hellenisztikus zsidó vallásosság olyan formájába, amely a törvényhűséget, az írásmagyarázatot és a kontemplatív életet kapcsolta össze.

A mű hitelességét a 19–20. században többen vitatták, részben azért, mert Euszebiosz később keresztény szerzetesek előfutárainak tekintette a terapeutákat. A mai kutatás jelentős része mégis Philón hiteles művei közé sorolja, és a terapeutákat nem keresztény szerzeteseknek, hanem zsidó szemlélődő közösségnek tartja.

Írásmagyarázata