jobbra|bélyegkép|220px|Töredékek Hésziodosz műveiből (Papyrus Oxyrhynchus)
Ókori görög irodalom név alatt tartják számon az ókor (hagyományosan Kr. e. 3000 körül – Kr. u. 476) során a mai Görögország, illetve az azon kívül eső területeken ógörög nyelven keletkezett irodalmi alkotások (szépirodalmi, irodalomtudományi, nyelvészeti, történeti, filozófiai, földrajzi, matematikai, csillagászati, orvostudományi, és szónoki művek) összességét. A legkorábbra datálható ezen fennmaradt alkotások közül jelenlegi ismereteink szerint Homérosz Iliasz-a és Odüsszeiá-ja (Kr. e. 8. század), míg legkésőbbi képviselői értelemszerűen az ókor végi (Kr. u. 5. század) nagyszámú görög nyelvű alkotások. Az ókori görög irodalom szerves folytatása a középkori görög irodalom, melyről a bizánci irodalom szócikkben lehet olvasni. Ugyancsak külön szócikk tárgyalja az ókori görög irodalommal párhuzamosan fejlődő, több tekintetben annak hatása alatt álló római irodalmat.
Megjegyzés: Az ókori görög irodalom kései szakaszában (a Kr. u. 1. századtól) megjelenő keresztény görög irodalmat külön szokták tárgyalni, a hagyományos (keresztény szóhasználattal „pogány”) görög irodalomtól. A Wikipédia ehhez alkalmazkodva az ókeresztény irodalom szócikkben számol be ezen alkotásokról.
A kezdetektől a perzsa háborúkig (Kr. e. VIII. század – Kr. e. V. század) Költészet jobbra|bélyegkép|220px|Középkori latin nyelvű kézirat Aiszóposz műveiből (Manuscrits, Nouvelles Acquisitions latines 1132 fol. 39, 10. század) A görög irodalom jelenleg ismert legkorábbi alkotásának valószínűleg a félig-meddig mitikus Homérosz (Kr. e. VIII. sz.) két eposza, az trójai háborút elbeszélő Iliasz, illetve folytatása, az Odüsszeia tekinthető. (Egyes újabb nézetek szerint a két mű nem egy író alkotása.)Szepessy – Kapitánffy: i. m., 13–14. o. Nem sokkal később keletkezhettek a kezdetben – és már az ókori irodalomtörténészek szerint valószínűleg tévesen – szintén Homérosznak tulajdonított, és napjainkra rövid idézetektől eltekintve elveszett egyéb régi eposzok (pl. Titanomakhia, Oidipodeia, Thébaisz, Epigonoi, Küpria, Aithiopisz, Kis Iliasz, Iliuperszisz, Nosztoi, Télegonia). Homérosznak himnuszokat is tulajdonítottak (Apollón-, Hermész-, Aphrodité-, Démétér-himnusz). Bizonytalan szerzőségű a Békaegérharc (gör. Batrakhomüomakhia) című, Iliászt utánzó komikus kiseposz.Szepessy – Kapitánffy: i. m., 23–26. o.
Valamivel Homérosz után élt Hésziodosz (Kr. e. 700 k.), aki a mitológiai témakörű Theogónia ('Az istenek származása'), illetve a paraszti élettel foglalkozó Munkák és napokkal örökítette meg nevét. Nem sokkal e művek után keletkezett, és feltehetően nem Hésziodosztól az úgynevezett a mitológiai hősnők jegyzékeit tartalmazó Nők katalógusa, illetve a Héraklész születésével foglalkozó Héraklész pajzsa című kiseposz.Szepessy – Kapitánffy: i. m., 28–29. o.
Kisebb töredékek maradtak fenn Türtaiosz (Kr. e. 660 k.) és Mimnermosz (Kr. e. 630 k.) költeményeiből. Elégiaköltőként is ismeretes kora jelentős politikusa, Szolón (Kr. e. 638–558). A legterjedelmesebb elégia-könyv szerzője a megarai Theognisz (Kr. e. VI. sz.) volt. Arkhilokhosz (Kr. e. 680–645), és Hippónax (Kr. e. 541–487) jambikus költeményeket, költeménytöredékeket hagyott hátra. Alkaiosz (Kr. e. 620–570) himnuszokat és bordalokat, míg Anakreón (Kr. e. 582–485) és Szapphó (Kr. e. 630–570), a leszboszi költőnő szerelmi költeményeket írt. Mürtisz (Kr. e. VI. sz.) és Korinna (Kr. e. VI–V. sz.) költőnők művei nem maradtak fenn. Szteszikórusz (Kr. e. 632–556) nagy terjedelmű mitologikus költeményeiből (Gérüonéisz, Szüothérai, Eriphülé, Iliuperszisz, Helené, Palinódia, Oreszteia) csak töredékek ismertek, Ariontól (Kr. e. VII. sz.) még azok sem.Szepessy – Kapitánffy: i. m., 33–41. o.
jobbra|bélyegkép|220px|Egy oldal Bakkhülidész költeményeinek egyik régi kéziratából Szimónidész (Kr. e. 556–468) korának talán legjelentősebb költője volt: állítólag 56 alkalommal nyerte meg a költészeti versenyeket. Kortársának, Bakkhülidésznek (Kr. e. 516–451) több költeménye csak a 19. század végén került elő. Pindarosz (Kr. e. 522–442) kardalköltőnek 17 könyvnyi költeményéből – töredékeken kívül – csak 4 maradt fenn teljes egészében.Szepessy – Kapitánffy: i. m., 46–53. o.
A korai drámaíróknak csak a nevét ismerjük (Theszpisz, Khoirilosz, Phrünikhosz). Szicíliai Epikharmosz (Kr. e. 524–435) komédiáiból (Hébé lakodalma, A paraszt, Az ünneplők, A remény vagy a gazdagság, A tenger és a szárazföld) már töredékek is fennmaradtak. Szophrón (Kr. e. 430 k.) mimusai (A paraszt, A tonhalak halásza, Az anyós, A foltozónők, Az iszthmoszi játékokat néző nők, A holdat elvarázsoló nők) viszont teljesen elvesztek.Szepessy – Kapitánffy: i. m., 56–57. o.
Földrajz- és történettudomány A görög prózairodalom első emlékei jóval az első költészeti alkotások után keletkeztek, elsősorban a földrajz, történetírás és a filozófia területén. Milétoszi Hekataiosz (Kr. e. 540–479) beutazta a görög területeken kívül Trákiát, Egyiptomot, és Perzsiát, majd élményeit Földleírás című földrajzi művében foglalta össze. A Genealógiák legalább négy könyvében a dórok és iónok mitikus történetét dolgozta fel. Művei nem maradtak az utókorra, ahogy más földrajzi írók (Szkülax) és krónikások (Akuszilaosz, Xanthosz, Déiokhosz, Kharón, Dionüsziosz, Phereküdész), az úgynevezett logográfusok írásai sem.Szepessy – Kapitánffy: i. m., 58–59. o.
jobbra|bélyegkép|220px|Töredékek Empedoklésztől (Kr. u. 1. század vége)
Filozófia A korai – úgynevezett preszókratikus („Szókratész előtti”) – filozófusok legkorábbi alakja minden bizonnyal Thalész (Kr. e. 624–546), akitől semmiféle írás nem maradt fenn. (Lehetséges, hogy nem is jegyzett le egyáltalán semmit.) Kissé fiatalabb volt nála Anaximandrosz (Kr. e. 610–547), majd a már prózai műveket hátrahagyó Anaximenész (Kr. e. 586–528). Xenophanész (Kr. e. 570–475) verses formában jelentette meg filozófiai tanítását, akárcsak feltételezett tanítványa, Parmenidész (Kr. e. 520–460). Nevezetes korabeli filozófus volt még Eleai Zénón (Kr. e. 488–430), Melisszosz (Kr. e. 470–430), Hérakleitosz (Kr. e. 535–475), Empedoklész (Kr. e. 495–435), illetve a misztikus–filozófusok, Püthagorasz (Kr. e. 570–495) és Philolaosz (Kr. e. 470–385).Szepessy – Kapitánffy: i. m., 60–62. o.
Szépirodalom A szépprózát Aiszóposz (Kr. e. 620–564) állatmeséi képviselik, amelyek később a világirodalom gyakran feldolgozott alkotásaivá váltak.Szepessy – Kapitánffy: i. m., 31. o.
A klasszikus kor irodalma (A perzsa háborúktól Nagy Sándorig, I. e. 5–3. század) jobbra|bélyegkép|220px|Euripidész Oresztészének egy 14. századi kézirata Tragédia A klasszikus korban, a Kr. e. 5–4. század az athéni kultúra aranykorának, a drámaköltészet, történetírás, retorika és filozófia klasszikusainak időszaka. A drámairodalom területén Aiszkhülosz (Kr. e. 525–456) fennmaradt 7 drámája közül a Perzsák, a Heten Thébai ellen, az Oltalomkeresők, az Oreszteia, és a Leláncolt Prométheusz tartozik a nevezetesebbek közé. Szophoklész (Kr. e. 496–406) ugyancsak 7 tragédiát hagyott hátra (nevezetesebbek: Élektra, Aiasz, Oidipusz király, Oidipusz Kolónoszban), szatírjátékaiból csak töredékek ismertek. Euripidésztől (Kr. e. 480–406) is fennmaradtak tragédiák (Élektra, Oresztész, Ión, Trójai nők, Hippolütosz, Bacchánsnők), és fennmaradt egy szatírdrámája is (Küklopsz).Szepessy – Kapitánffy: i. m., 64–94. o.
Ó- és középkomédia Az úgynevezett ókomédia írói közül Kratinosz (Kr. e. 519–422) több művéből (Arkhilokhoi, Thrák nők, Khirónok, Mindentlátók, Odüsszész) maradtak fenn töredékek. Nagyrészt csak címükben ismerjük Kratész (Kr. e. 440 k.), Pherekratész (Kr. e. 430 k.), és Eupolisz (Kr. e. 446–411) komédiáit is. Ezzel szemben teljes egészükben fennmaradtak Arisztophanész (Kr. e. 446–386) művei (A darazsak, A felhők, A madarak, A békák, A nőuralom). – A későbbi nevezetes, úgynevezett középső komédiaköltők (Antiphanész [Kr. e. 408–334], Alexisz [Kr. e. 375–275], Anaxandridész [?–Kr. e. 347 k.]) művei hasonlóképpen töredékesen ismertek.Szepessy – Kapitánffy: i. m., 96–99. o.
Eposz, líra Elvesztek a korszak epikus költőinek a művei is, így Panüasszisz (?–Kr. e. 454) Héraklésze, Khoirilosz (Kr. e. 440–401 u.) Perszeisze, Antimakhosz (Kr. e. 430–340) Thébaisza, és Hégémón (Kr. e. 450–401 u.) Gigantomakhiája. A lírikus költők közül Teleszilla (Kr. e. 510 k.) és Praxilla (Kr. e. 450–?) költőnők neve említendő: előbbi himnuszokat, utóbbi bordalokat írt. A kardalköltészet terén Melanippidész (Kr. e. 480–412), Diagorasz (Kr. e. 475–410 u.), Kinésziasz (Kr. e. 450–390), és Philoxénosz (Kr. e. 435–380) tűnt ki. Az ő műveik sem maradtak fenn.Szepessy – Kapitánffy: i. m., 100–101. o.
jobbra|bélyegkép|220px|Középkori kézirat Prótagorasz műveivel (Codex Oxoniensis Clarkianus 39, 895 körül) Filozófia Töredékesen ismert a korszak két jelentős filozófusának, Klazomenai Anaxagorasz (Kr. e. 500–428) és Démokritosz (Kr. e. 470–370) munkássága.Szepessy – Kapitánffy: i. m., 101–102. o. Mellettük a szofista filozófusok szereztek nevet maguknak, így Prótagorasz (Kr. e. 486–411, művei: Az istenekről; Igazság, avagy cáfolatok; Az ősállapotról; Az erényekről), a Keoszi Prodikosz (Kr. e. 465–399 u., műve: Hórai), Éliszi Hippiasz (Kr. e. 443–399, művei: Szünagógé, Trójai dialógus), Leontinoi Gorgiasz (Kr. e. 485–380, műve: A természetről vagy a nemlétezőről), a már tragédiaköltőként említett Kritiasz (művei: Aphoriszmoi ['Elhatárolások'], Homiliai ['Beszélgetések']). Utóbbi írások részben töredékesen maradtak fenn.Szepessy – Kapitánffy: i. m., 107–109. o. – Szókratész (Kr. e. 469–399) valószínűleg soha nem írt le semmit, a cinikus Antiszthenész (Kr. e. 446–368), Szinópéi Diogenész (Kr. e. 412–323), és Thébai Kratész (Kr. e. 365–285) filozófiai írásaiból töredékeket ismerünk. Platón (Kr. e. 427–347) írásai ellenben jelentős részben megmaradtak.Szepessy – Kapitánffy: i. m., 123–135. o. Arisztotelész munkássága a polihisztorok alfejezetben van tárgyalva.
jobbra|bélyegkép|220px|Hippokratész műveinek egy 1726-os kiadása
Orvostudomány Nagy mennyiségű irat (az úgynevezett Corpus Hippocraticum) maradt fenn Hippokratésznek (Kr. e. 460–377), a görög orvostudomány legjelesebbjének neve alatt. A 72 mű – melyek autentikussága nem állapítható meg teljes bizonyossággal – közül híresebb A szent betegségről; A szelekről, a vizekről és a helyekről; a Prognosztikon; az Epidémiai; A régi orvostudományról; és természetesen a Hippokratészi eskü.Szepessy – Kapitánffy: i. m., 103. o.
jobbra|bélyegkép|220px|Töredékek Hérodotosztól (Papyrus Oxyrhynchus 2099, Kr. u. 2. század eleje)
Történettudomány