Anna Andrejevna Ahmatova polgári neve: Anna Andrejevna Gorenko, oroszul: Анна Андреевна Ахматова (Горенко) (Bolsoj Fontan, 1889. június 23. – Domogyedovo, Oroszországi SZSZSZK, 1966. március 5.), orosz származású szovjet költő.
Élete Tengerésztiszti családban született. Tanulmányait Kijevben a Kijevi Egyetem jogi fakultásán végezte. 1910-ben költözött Szentpétervárra. Apja ellenállása miatt kezdett tatár nagyanyja családnevét használva verselni.
1910-ben férjhez ment, és európai utazásokra indult. Megfordult Olaszországban és Párizsban, ahol megismerkedett Amedeo Modiglianival. Ezek az utazások rendkívül nagy hatással voltak későbbi életére és művészetére.
200px|bélyegkép|balra|Modigliani rajza Ahmatováról 1911-ben
1918-ban elvált első férjétől, és újra férjhez ment. Első férjét, Nyikolaj Gumiljovot 1921-ben letartóztatták és agyonlőtték.
1922-ben ismét elvált, és harmadszor is férjhez ment.
1938-ban letartóztatták első házasságából született fiát, Lev Nyikolajevics Gumiljovot (1912–1992, későbbi, etnogenezissel kapcsolatos kutatásairól ismert történész-antropológus), és 10 év kényszermunkára ítélték.
1949-ben ismét letartóztatták férjét, N. N. Punyin művészettörténészt, és első házasságából született fiát. Férje 1953-ban a lágerben meghalt, fia csak 1956-ban szabadult.
Költészete
Első verseskötete, az Este (Вечер) 1912-ben jelent meg, ezt hamarosan újabb verseskötetek követték. A Mandelstam vezette akmeista csoporthoz csatlakozott. Ennek az irányzatnak és Ahmatova lírájának is – a század elején divatos szimbolizmussal ellentétben – a reális, a mindennapi élethez kötődő motívumukból való építkezés az alapja. Ahmatova költészetének már ekkor megkülönböztető sajátsága a mély kontraszt: a melankolikus, tragikus hangulatok és a világos, ujjongó hangulatok váltakozása.
Az 1917-es forradalomban nem vett aktívan részt, de a 20-as években írt verseiben elítélte az emigrációt. A 30-as évektől költészete lényegesen megváltozott. Az 1935–40 között írt önéletrajzi ciklusát, a Rekviem-et (Реквием) csak jóval halála után, 1987-ben adták ki. Költészetével egyre inkább szembekerült a szovjet rendszerrel, így 1946-tól 1956-ig teljes megjelenési tilalom alá esett.
1962-ben irodalmi Nobel-díjra jelölték, de a díjat ebben az évben John Steinbeck kapta meg. 1965-ben az Oxfordi Egyetem díszdoktorává avatták.
Ahmatova költészetét klasszikus egyszerűség, tiszta stílus és pontosság jellemzi. Verseinek melódiája és mély lírája fogja meg elsősorban olvasóit.
Anna Andrejevna Ahmatova az orosz irodalom egyik legnagyobb költője.
Verseskötetei
Este, 1912 Fehér csapat, 1917 Útilapu, 1921 Anno domini MCMXXI, 1922 Fűzfa, 1940 Hat könyvből, 1940 Válogatott versei, 1961 Idő futása, 1965
Magyarul Idők futása; vál., ford. Rab Zsuzsa, utószó Elbert János; Európa, Bp., 1967 Anna Ahmatova versei; vál., ford. Rab Zsuzsa; Európa, Bp., 1978 (Lyra mundi) Prózai írások; ford. Kónya Lilla, Pór Judit; Európa, Bp., 1989 Anna Ahmatova versei; vál. M. Nagy Miklós, ford. Halasi Zoltán, Lator László, Rab Zsuzsa; Európa, Bp., 1999 (Lyra mundi) Ahmatova ifjú arca. ...és mai orosz költők. Konczek József műfordításai; előszó G. Komoróczy Emőke; Orpheusz Könyvek, Bp., 2007
Források
Bozók Ferenc: Szimbolista palántázás, akmeista virágbontás – Félszáz éve hunyt el Anna Ahmatova; in: Nagyvilág, 2015. december
További információk
Dalos György: Vendég a jövőből. Anna Ahmatova és Sir Isaiah Berlin. Egy szerelem története; ford. Schauschitz Attila; Palatinus, Budapest, 1998
Kategória:1889-ben született személyek Kategória:1966-ban elhunyt személyek Kategória:Orosz költők Kategória:Szovjet költők Kategória:Orosz nők Kategória:Tatár nők Kategória:Nevet változtatott orosz személyek Kategória:Szentpéterváriak Kategória:Díszdoktorok