A Friuli hercegség az egyik legnagyobb területű és legbefolyásosabb lombard hercegség volt a kora középkorban és ezt alapították legelőször a lombardok Itáliába költözésükkor. Ez a terület fontos ütköző zónaként működött az Itáliai Lombard Királyság és az avarok, illetve a szlávok között. A többi nagyobb hercegséggel együtt – Spoleto, Benevento és Trent – Friuli urai is gyakran érezték magukat függetlennek a központi hatalomtól és többször lázadtak, próbálták lerázni magukról a Páviából irányító királyi erőt; a tartomány erejét mutatja, hogy sokszor a friuli hercegeket választották királyukká a lombardok.
A Friuli (Velence) tartomány volt az első terület, melyet a lombardok Alboin vezetésével 568-ban elfoglaltak Itáliában. Mielőtt folytatták volna a behatolásukat a félsziget további részeire, Alboin unokaöccsét, I. Gisulfot helyezte a terület kormányzásának az élére, egyben megengedte neki, hogy válasszon a nemesi családok (vagy/és faras-ok ?) közül, melyekkel letelepülne az új tartományban. Az eredeti északi és keleti hercegségi határok a Karni-Alpok és a Júliai-Alpok voltak, ezen irányokból alig, vagy csak nagyon nehezen megközelíthető a terület. Délen a Ravennai Exarchátus határolta a hercegséget, ahol először még nem volt a tengeri kijáratuk, azt csak később szereztek meg; e déli határ síkságán lehetett könnyen eljutni Pannoniába, ahonnan a rabló, fosztogató, vagy a megszálló ellenséges csapatok érkezhettek, úgymint a horvátok, az avarok, majd a magyarok. A nyugati határt eredetileg nem jelölték ki, amíg a további hódítások során létre nem hozták a Ceneda hercegséget, amely a Tagliamento folyón túl, a Livenza és a Piave folyók között terült el. A tartomány eredeti fővárosa a római korban Aquileia volt, de a lombardok fővárosa Friuliban Forum Julii lett, későbbi nevén Cividale del Friuli.
615-ben Concordiát foglalták el, majd 642-ben Opitergiumot a lombardok, a hercegség kiterjesztette fennhatóságát dél felé az Exarchátus ellenében. 663-ban Cividale városát és környékét rövid időre elfoglalták az avarok, de I. Grimoald Benevento hercege visszafoglalta azt. A 774-es páviai ostrom és csata után Nagy Károly frank király a behódoló Hrodgaud hercegnek megengedte, hogy megtartsa hercegségét. Amikor azonban Hrodgaud fellázadt és megölték a 776-os csatában, Nagy Károly Macariust tette a helyébe. A lombard hercegség frank uralom alatt 828-ig még tovább létezett, amikor is felbomlott, mert megyéit felosztották a környező uralkodók között. Ezt később átgondolták a frank vezetők és Friuli Őrgrófság (Friuli March) néven újjászervezték 846-ban a területet.
Friuli hercegek Lombard hercegek 568–c.584 Grasulf I 568/c.584–590 Gisulf I 590–610 Gisulf II 610–617 Tasso 610–617 Kakko 617–651 Grasulf II 651–663 Ago 663–666 Lupus 666- Arnefrid 666–678 Wechtar 678–??? Landar ???–694 Rodoald 694- Ansfrid 694–705 Ado 705- Ferdulf 705–706 Corvulus 706–739 Pemmo 739–744 Ratchis, egyben lombard király is 744–749 Aistulf, egyben lombard király is 749–751 Anselm (d.806) 751–774 Peter 774–776 Hrodgaud Frank hercegek 776–787 Marcarius 789–799 Eric 799–808 Hunfrid 808–817 Aio 817–819 Cadalaus 819–828 Balderic Frank őrgrófok 846–863 Eberhard (egyben Foroiuli hercege) 863–874 Unroch (III) 874–890 Berengár, egyben német-római császár 891–896 Walfred
Fordítás
Források
Kategória:Longobárdok Kategória:Középkor Kategória:Olaszország történelme