Mária Terézia (régiesen II. Mária, teljes nevén Mária Terézia Walpurga Amália Krisztina, ; Bécs, 1717. május 13. – Bécs, 1780. november 29.) a Habsburg-házból származó német-római császári hercegnő, osztrák főhercegnő, magyar, cseh és német királyi hercegnő, 1740-től Ausztria uralkodó főhercegnője, magyar és cseh királynő, valamint Lotaringiai Ferenc császár hitveseként német-római császárné 1745 és 1765 között. A Habsburg Birodalom egyetlen női uralkodója, egyben a Habsburg–Lotaringiai-ház megalapítója.
III. Károly király és Erzsébet Krisztina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő legidősebb leánya. Negyven évig tartó uralkodása apja 1740-ben bekövetkezett halálával kezdődött, aki az 1723-as Pragmatica sanctio elfogadásával akarta biztosítani leánya számára az öröklést. A nőági örökösödési rendet azonban többek között Poroszország, Bajorország és Franciaország is elutasította, előbbi 1740 végén még háborút is indított Szilézia meghódítására, amiből a közel kilenc évig tartó osztrák örökösödési háború született és amely területet Mária Terézia a későbbi hétéves háború során megpróbált visszaszerezni, sikertelenül. A hercegségek háborúját lezáró 1748-as aacheni békeszerződés után a Habsburg Birodalom megőrizte egységét és a békés fejlődés korszakába lépett. Magyarország számára is jelentős hatással bírtak későbbi felvilágosult abszolutista rendeletei, többek között az 1754-ben hozott kettős vámrendszer, az 1777-es Ratio Educationis, a Nagyszombati Egyetem reformja és Budára helyezése, és Fiume Magyarországhoz való csatolása is.
Férjét, Lotaringiai Ferenc császárt még 1740-ben az összes uralma alá tartozó országban névleg társuralkodói rangra emelte, ám a valódi hatalmat továbbra is ő maga gyakorolta. Magyar királyként férje esküt tett Pozsonyban a magyar rendek előtt 1741. szeptember 21-én, de nem koronázták meg. Hitvese halálát követően Mária Terézia 1765-ben elsőszülött fiát, a későbbi II. Józsefet tette meg jelképes társuralkodóvá. Házasságából összesen tizenhat gyermek született, köztük két későbbi német-római császár és magyar király, egy francia királyné, egy nápoly–szicíliai királyné.
Családja Származása, testvérei Mária Terézia osztrák főhercegnő 1717. május 13-án született Bécsben. Édesapja VI. Károly német-római császár (III. Károly néven magyar, II. Károly néven cseh király (1685–1740), a Habsburg-ház utolsó férfi leszármazottja volt. Édesanyja Erzsébet Krisztina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő, császárné (Prinzessin Elisabeth Christine von Braunschweig–Wolfenbüttel, 1691–1750) volt. Az uralkodópár négy gyermeke közül Mária Terézia főhercegnő másodikként született: Lipót János főherceg (*/† 1716), az egyetlen fiúgyermek, csecsemőként meghalt. Mária Terézia Amália Walpurga főhercegnő (1717–1780), a későbbi uralkodónő. Mária Anna főhercegnő (1718–1744), aki Károly Sándor lotaringiai herceghez (1712–1780) ment feleségül. Mária Amália főhercegnő (1724–1730), gyermekként meghalt.
Házassága, gyermekei bélyeg|220px|Mária Terézia (1740–1741) Mária Terézia 1736. február 12-én Bécsben feleségül ment Lotaringiai Ferenc István herceghez (1708–1765), I. Lipót József hercegnek, Lotaringia és Bar uralkodó hercegének (1679–1729) és Erzsébet Sarolta orléans-i hercegnőnek (1676–1744) fiához, a későbbi I. Ferenc német-római császárhoz. Tulajdonképpen már gyerekkoruk óta ismerték egymást, s barátságuk később szerelemmé vált. Ferenc házasságának feltétele Elzász átadása volt, amit Mária Teréziáért meg is tett. Házasságukból 16 gyermek született, velük létrejött a Habsburg–Lotaringiai-ház: Mária Erzsébet Amália főhercegnő (1737–1740), kisgyermekkorban meghalt. Mária Anna Jozefa főhercegnő (1738–1789), betegsége miatt egy klagenfurti kolostorba vonult vissza. Mária Karolina Ernesztina főhercegnő (1740–1741), kisgyermekkorban meghalt. József Benedek Ágost főherceg (1741–1790), később II. József néven német-római császár, magyar (gúnyneve volt a „kalapos király”, mert nem koronáztatta meg magát) és cseh király (1764–1790). Mária Krisztina főhercegnő (1742–1798), aki 1766-ban Albert Kázmér szász–tescheni herceghez (1738–1822) ment feleségül. Mária Erzsébet főhercegnő (1743–1808), akit XV. Lajos francia király feleségéül szántak, de betegsége miatt egy innsbrucki kolostorba kényszerült vonulni. Károly József Emánuel főherceg (1745–1761), fiatalon meghalt. Mária Amália főhercegnő (1746–1804), aki 1769-ben I. Ferdinánd parmai herceghez (1751–1802) ment feleségül. Péter Lipót József főherceg (1747–1792), I. Lipót néven toszkánai nagyherceg, 1790–92 között II. Lipót néven német-római császár, magyar és cseh király. Mária Karolina főhercegnő (*/† 1748), születésekor meghalt. Mária Johanna Gabriella (1750–1762), akit IV. Ferdinánd nápolyi királlyal jegyeztek el, de meghalt az esküvő előtt. (Állítólag öngyilkos lett.) Mária Jozefa főhercegnő (1751–1767), akit elhalt nővére, Johanna Gabriella után szintén IV. Ferdinánd nápolyi királlyal jegyeztek el, de ő is meghalt az esküvő előtt. Mária Karolina Lujza főhercegnő (1752–1814), aki elhalt nővérei helyett 1768-ban feleségül ment IV. Ferdinánd nápolyi királyhoz (1751–1825), a későbbi I. Ferdinánd nápoly–szicíliai királyhoz, így Nápoly és Szicília királynéja lett. Ferdinánd Károly Antal főherceg (1754–1806), Lombardia főkormányzója, aki 1771-ben elvette Estei Mária Beatrix Ricarda modenai hercegnőt (1750–1829), és megalapította a Habsburg-Lotaringiai-ház Este-Modenai ágát. Mária Antónia főhercegnő (1755–1793), aki 1770-ben feleségül ment XVI. Lajos francia királyhoz. A francia forradalom során férjével együtt kivégezték. Fia, Lajos Károly francia trónörökös herceg 1795-ben fogságban halt meg. Miksa Ferenc főherceg (1756–1801) püspök, kölni választófejedelem, a Német Lovagrend nagymestere, érsek.
Ifjúkora 225px|bélyegkép|balra|Az ifjú főhercegnő tizenegy éves kora körül (1727 körül)
Mária Terézia főhercegnő VI. Károly császár és Braunschweig–Wolfenbütteli Erzsébet Krisztina császárné második és legidősebb életben maradt gyermekeként született 1717. május 13-án, Bécsben, a kora reggeli órákban, egy évvel bátyja, Lipót János főherceg halála után. Keresztelőjére még születése napján sor került. Keresztszülei az özvegy császárnék lettek: nagynénje, Braunschweig–Lüneburgi Vilma Amália és apai nagyanyja, Pfalz–Neuburgi Eleonóra Magdolna.
Még 1703-ban, I. Lipót császár idején írták alá azt a kölcsönös öröklési szerződést, amely lehetővé tette a leányági örökösödést, ám az elsőbbséget adott Károly elhunyt bátyjának, a korábbi I. József császárnak leányai, Mária Jozefa és Mária Amália főhercegnők számára. Károly végül 1713-ban kiadta a pragmatica sanctiót, amely unokahúgait a saját lányai mögé helyezte az utódlás sorrendjében. A rendelet elfogadásához az európai nagyhatalmak jóváhagyását kérte: Nagy-Britannia például a támogatását attól tette függővé, hogy Ausztria megszünteti az Oostende Társaságot, amelyet Károly az 1731-es bécsi szerződésben végül meg is tett. A pragmatica sanctiót végül elfogadták az európai nagyhatalmak, ám Franciaország, Spanyolország, valamint a Szász és a Bajor Választófejedelemségek mellett Poroszország Károly halála után kihátrált belőle.
Alig egy évvel Mária Terézia születését követően jött világra húga, Mária Anna főhercegnő, majd 1724-ben született Mára Amália nevű testvérük is, aki azonban 1730-ban, gyermekként hunyt el. Mária Terézia hasonlított édesanyjára és húga, Mária Anna pedig őreá. A porosz nagykövet leírása alapján élénk kék szemei, valamint világosbarna haja volt, enyhe vöröses árnyalattal. A Habsburg-család sok más korábbi tagjával ellentétben a főhercegnő szülei és nagyszülei nem álltak közeli rokoni kapcsolatban egymással.
Mária Terézia a leírások alapján komoly és visszafogott gyermek volt, szeretett énekelni és íjászkodni. Édesapja, a császár sokáig reménykedett abban, hogy fiúörököse is fog születni, így leányát nem nevelte uralkodónak. Tanult matematikát, történelmet, táncot és zenét is, ám igazán a nyelvek területén jeleskedett: családjával franciául társalgott, a német nyelv mellett pedig folyékonyan beszélt olaszul, spanyolul és latinul. Oktatását a jezsuiták végezték, ám taníttatása hiányosnak bizonyult: helyesírása és írásjelei szokatlanok voltak, emellett pedig hiányzott belőlük az a fajta formális modor, amely Habsburg felmenőire jellemző volt. A császári család gyakran szervezett operaelőadásokat, többet maga a császár vezényelt le leányai szerepeltetésével.
Mária Terézia tizennégy éves korától édesapja megengedte neki, hogy részt vegyen a birodalmi tanács ülésein, ám az államügyeket sosem vitatta meg leányával. Annak ellenére, hogy élete utolsó évtizedeit Mária Terézia örökségének biztosításával töltötte, Károly császár sosem készítette fel őt a jövőbeni szuverén uralkodói szerepre.
Uralkodása Osztrák örökösödési háború
220px|bélyegkép|Mária Terézia a koronázási dombon a négy égtáj felé végrehajtott kardcsapás közben Pozsonyban, az 1741-es országgyűlést követően, ahol elhangzott a Vitam et sanguinem pro rege nostro! („Életünket és vérünket királyunkért!”) 220px|bélyegkép|jobbra|Mária Terézia magyar királynővé koronázása 1741. június 25-én a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban
Az 1723-as Pragmatica sanctióban III. Károly kimondta a Habsburg Birodalom feloszthatatlanságát, törvényesítette a nőági örökösödést, és ezt számos nemzetközi szerződésben el is ismertette az európai hatalmakkal, ennek ellenére halála után háború indult az osztrák örökség megszerzéséért, és II. Frigyes porosz király hadüzenet nélkül támadt a Habsburgokra. Az 1740 és 1748 között dúlt háború során a birodalom elveszítette Sziléziát, amely Poroszországhoz került. Az Ausztria elleni háborúba Poroszország mellett bekapcsolódott még Franciaország, Bajorország és Szászország is. A háború kezdetén Ausztria kedvezőtlen helyzetben volt, mert alig egy évvel korábban zárta le a Törökország ellen folytatott háborút. Még Mária Terézia édesapja, az idős III. Károly császár hagyta, hogy az oroszok, akik szintén hadban álltak a törökökkel, meggondolatlanul belerángassák birodalmát ebbe a háborúba. Ennek következtében hatalmas szerbiai, boszniai és havasalföldi területek vesztek el, amelyeket Ausztria még az 1718-as pozsareváci békeszerződésben szerzett meg.