(Tokió, 1910. március 23. – Tokió, 1998. szeptember 6.), 20. századi, számos nemzetközi díjat, többek között az Arany Oroszlán díjat, a Cannes-i Arany Pálmát és az Oscar Életműdjíjat elnyert japán filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró. Japán talán legismertebb filmrendezője. Rendkívüli hatással volt rendezők több generációjára világszerte, főleg A vihar kapujában (Rasómon) 1951-es nyugati áttörése után. Többek között Bergman, Tarkovszkij, Fellini, Welles, Leone, Herzog, Kubrick és Scorsese számolt be Kuroszava erőteljes hatásáról, 1989-ben az USA-ban életműdíjat is kapott. Első rendezését 1941-ben készítette, miután pár éve díszlettervező és más munkákat végzett és tanult a filmgyárban. Legutolsó műve halála után, 1999-ben jelent meg. Kevés olyan filmkészítőt ismerünk, akinek pályafutása ilyen hosszú és közkedvelt és egyben a szakma részéről ennyire elismert lett volna.
Élete
Nyolcadik gyermekként született egy tokiói családban. Apja tornatanár volt, aki kedvelte a nyugati kultúrát, különösen a sportot és a filmeket. Az általános iskolában egy tanára bátorította, hogy rajzoljon és fessen. A képzőművészeti, szépművészeti alap és látásmód rendkívüli hatású filmjeiben. 1936-ban a Nikkatsu filmstúdióhoz került, ahol rendezést is tanult, miközben ott asszisztenseként dolgozott, forgatókönyveket írt, és a vágással ismerkedett.
Korai filmjei a háborús japán propagandájaként értékelhetőek, nacionalista témákkal foglalkoznak. Egy sztrájkban vállalt szervező szerepe miatt elbocsátották. Ekkor két társával közös céget alapított.
Az első háború utáni filmje (Ne sajnáld az ifjúságod) már a régi japán állam kritikája.
A Toho cég erős szakszervezetének köszönhetően nagy önállóságot kapott. A Mifune Tosiró főszereplésével jelenidőben játszódő Részeg angyal áttörést hozott Japánban.
Egy kosztümös film, A vihar kapujában volt az első nemzetközi sikere: a Velencei filmfesztiválon Arany Oroszlán díjat kapott.
Az 1950-es évekre kialakult jellegzetes stílusa. Gyakorivá vált nála a teleobjektív használata arra gondolván, hogy a kamerától távolabb játszó színész jobban szerepel. Több kamerát használt egyszerre, hogy ugyanazt a jelenetet több irányból is lássa, és választhasson közülük. Jellemzője lett filmjeinek az időjárás hangsúlyos jelenléte. A zuhogó eső például a Hét szamurájban, de más filmjeiben is szinte főszereplő. Jellemző rá a jelenetváltásokban az áttűnés alkalmazása is.
Az európai irodalom, Shakespeare, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gorkij, és külföldi filmesek is megihlették, például John Ford munkái. Emiatt sokan túlzottan is nyugatiasnak tartották, ami nem igaz: a japán kultúra hagyományai legalább annyira foglalkoztatták.
Az idők folyamán aztán az ő művei is nagy hatást gyakoroltak a világ filmművészetére.
Élete idején Japán harcias államból békés gazdasági nagyhatalommá vált. Legismertebb filmjei az 1950-es és 1960-as években készültek, de haláláig még sok filmet írt, rendezett. Filmtörténeti jelentőségű filmje az Akutagava Rjúnoszuke két novellájából – A vihar kapujában (Rasómon) és A bozótmélyben (Jabu no naka) – készült A vihar kapujában; 1950. (Velencei Nemzetközi Filmfesztivál: Nagydíj).
Sok filmje játszódik Japán feudális korszakában (kb. 13–17. század), néhány William Shakespeare-mű filmes adaptációja. Ilyen például a Ran („Téboly”; Shakespeare Lear királya) vagy a Véres trón (Macbeth-adaptáció).
A hét szamuráj (1954) című filmje forgatókönyvéből készült A hét mesterlövész című amerikai film (rendezője John Sturges). A testőr című, 1961-ban készült filmje pedig Sergio Leone dollár-trilógiáját alapozta meg, Másrészt Mifunéval ellentétek alakultak ki,
A 70-es évektől ismét többször, erőteljesen nyúlt kortárs témákhoz, ilyen a Dodeszukaden című jelentős filmje, mely bemutatásakor hazájában megrázóan kedvezőtlen fogadtatásban részesült, az USA-ben viszont 1971-ben a legjobb nem-angol nyelvű film díjára is jelölték (Vittorio De SicaDe Sica]] kapta a Finzi-Contini kertért).
Kuroszava tovább készítette a világszínvonalú filmeket, a Derszu Uzala című szovjet–japán filmje (1975) elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.
Ezután, 1980-ban, az Árnyéklovasban, ismét egy történelmi kitérő. A főszereplő, az 1932-ben született Nakadaj Tacuja. Telitalálat, amely az Aranypálmától kezdve számos díjat elhozott. Nakadajt Kuroszava a Hét szamuráj forgatása idején ismerte meg, és jelentősebb mellékszerepeket is kapott már Kuroszava a A testőr című híres filmjében.
A nagyszabású történelmi filmek csúcspontjára 1985-ben Kuroszava a Ran – Káosz c. Lear-adaptáció tette fel. A főszereplő ismét Nakadaj Tacuja. Időzítése miatt nem került be a legnagyobb nemzetközi filmfesztiválok versenyébe, azonban az ezredforduló után is minden idők egyik legkiemelkedőbb filmeposzaként tartották számon. A mind látvány, mind hang – zene: Takemicu Tóru tekintetében lenyűgöző alkotás készítése közben Kuroszava már látásproblémákkal küzdött, ami visszatükröződik a megvakított Curumaru (Gloucester) megerősített karakterében és szimbolikájában.
Ennek ellenére Kuroszava nem csak élő, és életműdíjas legenda lett, hanem még utolsó korszakában, a 90-es években is készített jelentős filmeket. Közülük kiemelhető az Álmok és az azok eltalált festői epizódjai. Utolsó, életében bemutatott filmje a 30., halála előtt 5 évvel készült. A Még nem – Madadayo – című lírai film egy nyugdíjba vonult, tanítványai által rajongott tanárról, aki évről évre tart az elmúlás felé, és ezt a filmben Kuroszava a keresés toposzához rendeli, ezt a párosítást pedig különösen személyes hangvétellel mutatja be.
Szélütésben halt meg a tokiói Szetagaja negyedbeli otthonában.
Filmográfia Év Cím Japán cím Olvasat 1943 Sanshiro Sugata aka Judo Saga 姿三四郎 Szugata Szansiró 1944 The Most Beautiful 一番美しく Icsiban ucukusiku 1945 Sanshiro Sugata Part II aka Judo Saga 2 續姿三四郎 Zoku Szugata Szansiró The Men Who Tread On the Tiger's Tail 虎の尾を踏む男達 Tora no o o fumu otokotacsi 1946 Nem sírom vissza az ifjúságomat わが青春に悔なし Vaga szeisun ni kuinasi One Wonderful Sunday 素晴らしき日曜日 Szubarasiki nicsijóbi 1948 A részeg angyal 酔いどれ天使 Joidore tensi 1949 The Quiet Duel 静かなる決闘 Sizukanaru kettó Veszett kutya 野良犬 Nora inu 1950 Botrány 醜聞 (スキャンダル) Scandal A kandzsi hivatalos olvasata ugyan Súbun, de a címhez hivatalosan írt furigana szerint szukjandaru A vihar kapujában 羅生門 Rasómon 1951 A félkegyelmű 白痴 Hakucsi 1952 Élni 生きる Ikiru 1954 A hét szamuráj 七人の侍 Sicsinin no szamurai 1955 Record of a Living Being aka I Live in Fear 生きものの記録 Ikimono no kiroku 1957 Véres trón 蜘蛛巣城 Kumonoszu-dzsō Éjjeli menedékhely どん底 Donzoko 1958 Rejtett erőd 隠し砦の三悪人 Kakusi toride no szan akunin 1960 The Bad Sleep Well 悪い奴ほどよく眠る Varui jacu hodo joku nemuru 1961 A testőr 用心棒 Jódzsinbó 1962 Sanjuro 椿三十郎 Cubaki Szandzsúró 1963 High and Low aka Heaven and Hell 天国と地獄 Tengoku to dzsigoku 1965 Rőtszakállú 赤ひげ Akahige 1970 Dodeszukaden どですかでん Dodeszukaden 1975 Derszu Uzala Дерсу Узала Derszu Uzala 1980 Az árnyéklovas 影武者 Kagemusa 1985 Ran – Káosz 乱 Ran 1990 Álmok 夢 Jume 1991 Augusztusi rapszódia 八月の狂詩曲 Hacsigacu no rapsody 1993 Még nem まあだだよ Maadadajo
Legfőbb nemzetközi díjai Év (vagy NI(nem ismert) Díj neve Szervezet (ha ismert) Ország Ezért Cím (ha alkalmazható) 1951 Arany Oroszlán díj (Fődíj) A japán film első kiemelkedő nemzetközi elismerése Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Olaszország Film A vihar kapujában 1951 NBR AwardNational Board of Review Amerikai Egyesült Államok (USA) A legjobb nem-angol nyelvű film, A legjobb rendező A vihar kapujában 1976 Oscar-díj a legjobb nem-angol nyelvű filmért AMPAS (Academy Awards) USA Film Derszu Uzala 1980 Arany Pálma (Fődíj) Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Franciaország Film Árnyéklovas (1980) 1981 César César díj Franciaország Film Árnyéklovas 1981 BAFTA BAFTA Egyesült Királyság A legjobb rendezés Árnyéklovas 1982 Arany Oroszlán Életműdíj Velence Olaszország Az Életműért 1985 LAFCA Díj A Los Angeles-i Filmkritikusok Díja USA A legjobb nem-angol nyelvű filmért és Életműdíj Ran – Káosz (1985) 1985 NBR Award National Board of Review USA A legjobb nem-angol nyelvű film Legjobb rendezés Ran – Káosz 1985 OCIC Award OCIC A San Sebastián-i Nemzetközi Film Festivál Spanyolország Film Ran – Káosz 1985 BSFC Award Boston-i Filmkritikusok Társasága USA A legjobb film Ran – Káosz 1985 A New York-i Filmkritikusok Körének Díja A New York-i Filmkritikusok Köre USA A legjobb nem-angol nyelvű film Ran – Káosz 1986 NSFC Award Nemzeti Filmkritikusok Társasága USA Legjobb film Ran – Káosz 1987 BAFTA Film Award BAFTA Egyesült Királyság A legjobb nem-angol nyelvű film Ran – Káosz 1987 ALFS Award Londoni Filmkritikusok Társasága Egyesült Királyság Legjobb film, Legjobb rendezés Ran – Káosz 1989 Oscar Életműdíj Az USA Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiája USA Az Életműért 1992 Életműdíj Az Amerikai Rendezők Díja USA Az Életműért -
Jegyzetek
Források Berkes Ildikóː Kurosawa Akira; Magyar Filmintézet, Bp., 1991 (Filmkultúra-könyvek) Berkes Ildikó - Nemes Károly: A japán film világa (Magyar Filmintézet, Bp., 1997) Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu/Bresson/Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Francia Új Hullám, Bp., 2011)
További információk
Akira Kurosawa News and Information Akira Kurosawa Database
Kapcsolódó szócikkek Filmrendezők listája
Kuroszava, Akira Kategória:1910-ben született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek Kategória:César-díjasok Kategória:BAFTA-díjasok Kategória:Kiotó-díjasok Kategória:Tokióiak Kategória:David di Donatello-díjasok Kategória:Oscar-életműdíjjal kitüntetett személyek Kategória:A Becsületrend lovagjai Kategória:Agyvérzésben elhunyt személyek