Az esztergomi bazilika (teljes nevén Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház, ) klasszicista stílusban épült római katolikus főszékesegyház Esztergom városában, Komárom-Esztergom vármegyében. A főszékesegyház a magyar klasszicista építészet egyik grandiózus alkotása, a magyar katolikus egyház kiemelkedő jelentőségű szakrális épülete, amely az ország főegyházmegyéjének érseki székhelyeként szolgál.
Az esztergomi bazilika külső méreteit tekintve Magyarország legnagyobb egyházi építménye. Az altemplomtól a kupola gömbjéig mért 100 méteres magasságával az ország második legmagasabb épülete – 2022-es átadását követően csak a MOL-székház előzi meg. Alapterületét és befogadóképességét illetően a templom Európa harmadik legnagyobb bazilikája, és a világon is a jelentős méretű templomok közé sorolható.
A főszékesegyház megalkotásakor beépítésre került a középkori Szent Adalbert-székesegyház egyetlen épen maradt része, a Bakócz-kápolna, ami a magyar reneszánsz egyházi építészet egyetlen fennmaradt alkotása. Emellett a bazilikában található az ország leggazdagabb egyházi kincstára, a Főszékesegyházi Kincstár, továbbá a bazilika altemploma az esztergomi érsekek egyik legfontosabb temetkezési helye: 1991-es újra temetése óta itt nyugszik Mindszenty József, aki előtt II. János Pál pápa is lerótta kegyeletét.
Előzmények
A mai főszékesegyház az esztergomi Szent István téren, az egykori királyi vár területén emelkedik. Az épület helyén már a középkorban is szakrális jelentőségű templom állt: a hagyomány szerint Szent István király alapította a Boldogságos Szűz Mária és Szent Adalbert tiszteletére. Ez a korai székesegyház nem csupán liturgikus központként, hanem a magyar államiság és kereszténység szimbolikus helyszíneként is funkcionált. A a középkori Szent Adalbert-székesegyház 1180-ban egy tűzvész következtében súlyosan megrongálódott, azonban Jób érsek – III. Béla király támogatásával – helyreállíttatta.
A megújított templom a késő középkor folyamán többször is bővítésen és átépítésen esett át, mígnem 1543-ban, Esztergom török ostromakor súlyos károkat szenvedett. A város elestét követően az oszmán haderő a székesegyházat stratégiai megfontolásokból részben lebontotta, másrészt a megmaradt részeket dzsáminak használta. 1594-ben, a vár visszafoglalására tett hadművelet során a templomban tárolt lőpor felrobbant, amely az épület szinte teljes pusztulását eredményezte. A középkori székesegyházból egyedül Bakócz Tamás érsek által 1506 és 1511 között reneszánsz stílusban építtetett Annuntiatio-kápolna maradt fenn, amely később a klasszicista bazilika részévé vált. A romos állapotú egyházi épületek pótlására Mária Terézia 1768 és 1770 között egy új barokk templomot építtetett Szent István tiszteletére, a vár középpontjában.
Az eredeti székesegyház maradványait végül Barkóczy Ferenc és Rudnay Sándor hercegprímási működése idején távolították el, hogy helyet adjanak a jelenlegi klasszicista stílusban épült bazilikának. Az új főszékesegyház létrejötte egyben az esztergomi érseki székhely történelmi jelentőségének újraalapozását is szimbolizálta, egy olyan korban, amikor a magyar egyházi és nemzeti identitás újrafogalmazása vált szükségessé a török hódoltság és a Habsburg központosítás kihívásai közepette.
Története
210px|bélyegkép|balra|A székesegyház és a Várhegy eredeti terveit bemutató makett a bazilika emeletén található Főszékesegyházi Kincstár melletti építéstörténeti kiállításon
Rudnay Sándor hercegprímás grandiózus elképzelése az volt, hogy Esztergomot ismét az ország egyházi központjává emeli, egyfajta „Magyar Siont” létrehozva. Ennek szellemében egy, az egész Várhegyet betöltő, monumentális egyházi épületegyüttes terve született meg, amelynek makettje ma is megtekinthető a Főszékesegyházi Kincstár melletti építéstörténeti kiállításon. Az ambiciózus elképzelés azonban csak részben valósulhatott meg, elsősorban a korlátozott anyagi források miatt. A komplexumból végül csupán a székesegyház, az Ószeminárium épülete, a Sötétkapu és az északi és déli kanonoksor valósult meg. Az építkezést a bécsi udvar ellenszenvvel figyelte: ellenezték, hogy a Habsburg Birodalom legnagyobb temploma éppen Esztergomban, a Magyar Királyságban létesüljön, és nem Bécsben.
Az alapkő letételére 1822-ben, Szent Adalbert emléknapján, április 23-án került sor ünnepélyes keretek közepette József nádor és számos egyházi és világi előkelőség jelenlétében. Az építkezés jelentős szakasza 1831-re készült el: befejeződött a hatalmas, óegyiptomi stílusú altemplom építése, valamint elkészültek a főfalak nagy részei. Az altemplom monumentalitása Kazinczy Ferencet is megihlette, aki így írt róla: „Egyiptusi lélek szállja meg a nézőt, midőn itt a temérdek izmú oszlopokat látja…”. Az építkezés vezetője, Packh János 1838-ban rejtélyes körülmények között életét vesztette, ami újabb kihívást jelentett a projekt számára. A hercegprímás ezt követően Hild Józsefet bízta meg a munkálatok folytatásával, aki módosításokat eszközölt a terveken, többek között átdolgozta a keleti homlokzatot, így a bazilika végső formája nagyrészt az ő nevéhez fűződik.
255px|bélyeg|A bazilika négy építtetője (fentről balról jobbra): Rudnay Sándor, Kopácsy József, Scitovszky János, Simor János
1846-ban került fel a kereszt a kupola csúcsára, ami az épület külső megjelenésének szimbolikus lezárását jelentette. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után az újonnan kinevezett érsek, Scitovszky János fokozott sürgetéssel szorgalmazta a templom mielőbbi befejezését. Az építkezés egyik kiemelkedő momentuma a Bakócz-kápolna integrálása volt: a reneszánsz stílusú kápolnát, amely az eredeti Szent Adalbert-székesegyház egyetlen fennmaradt egysége, mintegy 1600 darabra bontották szét, és a bazilika testébe építették be. A bal oldali harangtoronyban helyezték el a mintegy hat tonnás Nagyboldogasszony-harangot. A bazilika ünnepélyes felszentelésére 1856. augusztus 31-én került sor – jóval az építkezés teljes befejezése előtt –, amelyen Ferenc József császár is jelen volt. Az eseményre Liszt Ferenc az Esztergomi mise című művét komponálta, amelyet a zeneszerző személyesen vezényelt le az ünnepi alkalmon.
A második világháború jelentős károkat okozott az épületben: mintegy 95 gránát és bomba csapódott be a bazilikába, többek között súlyosan megrongálva az oszlopcsarnok egyik oszlopát, valamint a kupola héjazatát is. A háborút követően az épület helyreállítása csak fokozatosan valósulhatott meg. 2005. június 26-án Szili Katalin, az Országgyűlés akkori elnöke avatta fel a főszékesegyház új díszkivilágítását, amely 112 millió forintból valósult meg. Az installáció 250 reflektorral, összesen közel 80 kilowatt teljesítménnyel emelte ki az épület látványát. 2006-ban megújult a harangtorony, majd 2007-ben bejelentették a bazilika alatti pincerendszer felújítását is. 2009-ben a Mindszenty József bíboros emlékét őrző kiállítás az Ószemináriumból a bazilikába, annak kincstárában kialakított különterembe került át. Ugyanebben az évben nagyszabású felújítási munkák kezdődtek: átalakították a bazilikához vezető feljárót, újraszigetelték az alatta lévő monumentális belső tereket, kijavították a háborús károkat, valamint a kupolát tartó oszlopcsarnok alsó részében kilátókörfolyosót létesítettek.
2019 tavaszán újabb átfogó rekonstrukció vette kezdetét, amely során megkezdődött a főbejárat és közvetlen környezetének megújítása, valamint a kupola teljes körű felújítása is. A projekt részeként megszépül az északi oldalhajó, továbbá lift segíti majd a látogatókat az épület emeletén található Főszékesegyházi Kincstárhoz és a panorámateremhez való eljutásban.
Épületleírás bélyeg|230px|A bazilika főhomlokzata a nyolc darab 22 méteres oszlopfőkkel, felette a felirat: CAPUT MATER ET MAGISTRA ECCLESIARUM HUNGARIAE – „A magyarországi egyházak feje, anyja és tanítója” Az esztergomi bazilika a magyar klasszicista építészet egyik legimpozánsabb alkotása, ami rendkívüli méreteivel és szerkezeti kialakításával tűnik ki a hazai és közép-európai templomépítészetből. Az épület belső alapterülete 5660 négyzetméter, hossza 118 méter, szélessége 49 méter. A központi teret uraló, félgömb alakú kupolát huszonnégy oszlop támasztja alá, az oszlopsorok között tizenkét ablak biztosítja a belső tér természetes megvilágítását.
A kupola belső magassága 71,5 méter, átmérője eléri a 33,5 métert. Az altemplomtól számítva a kupola legmagasabb pontjáig az épület teljes vertikális kiterjedése pontosan 100 méter, amely értékkel a bazilika Magyarország második legmagasabb épülete. A látogatók a bejárattól indulva, több szakaszban közel négyszáz lépcsőfokon juthatnak fel a kupola erkélyéig, ahonnan egyedülálló panoráma nyílik Esztergom városára és a környező tájra.
A kupolát záró gömb átmérője 2,5 méter, amelyet egy 7 méter magas kereszt koronáz meg. A főhomlokzatot uraló timpanont nyolc, egyenként 22 méter magas oszlop tartja. Az ezekhez kapcsolódó harangtornyok 57 méter magasságban végződnek, monumentális sziluettet kölcsönözve az épületnek. Az épület statikai stabilitását a rendkívüli méretű, 17 méter vastagságú falak biztosítják, amelyek Közép-Európa legvastagabb falrendszerét alkotják.
Külső homlokzat 220px|bélyeg|Szécsi Dénes szobra az előcsarnok egyik fülkéjében, és Rudnay Sándor kőcímere
Ha a főbejárat felől tekintünk a bazilikára, nyolc monumentális, kompozitfővel díszített oszlop vezeti be az előcsarnokot. Ezek 22 méteres magasságba emelkednek, és alkotják a főhomlokzat timpanonjának tartószerkezetét. Az oszlopcsarnok hátsó falát négy hatalmas kőcímer díszíti, amelyek a főszékesegyház építési szakaszait jelölik latin feliratokkal: coepit (elkezdte – Rudnay Sándor), continuavit (folytatta – Kopácsy József), consecravit (felszentelte – Scitovszky János), consummavit (befejezte – Simor János).
Ezeket a bécsi Johann Hutterer készítette, aki Simor prímás megbízásából két hatalmas kőszobrot is alkotott a csarnok fülkéibe: Szécsi Dénes bíboros és Hunyadi János kormányzó alakjait, akik az előző, gótikus székesegyházhoz kötődnek. A főkapu két oldalán Kiss György szobrai állnak: balra Nagy Lajos király, jobbra Telegdi Csanád érsek. Ez a négy szoboralak a folytonosságot hirdeti a középkori és a klasszicista templomépítészet között. A kapu fölött kőbe vésett latin felirat olvasható: CAPUT MATER ET MAGISTRA ECCLESIARUM HUNGARIAE – „A magyarországi egyházak feje, anyja és tanítója.” Közvetlenül alatta egy dombormű jelenet látható: Jézus hívja Zakeust – Johann Meixner munkája.
200px|bélyeg|A főszékesegyház előtti Magyarok Nagyasszonya-szobor (Kiss György, 1905)
A két melléktorony, amelyek a főhomlokzatot keretezik, 57 méter magasak a járdaszinttől mérve, míg a középen emelkedő kupola és keresztje pontosan 100 méter, ezz az altemplomtól számítva a bazilika Magyarország második legmagasabb épülete. A kupola erkélye mintegy 400 lépcső megmászása után érhető el. A kupola tetején található 2,5 méteres átmérőjű gömböt egy 7 méter magas kereszt koronázza. A melléktornyokat összekötő ívek felett két további dombormű is Meixner munkája: bal oldalon az alapkőletétel, jobb oldalon a felszentelés jelenetét örökítette meg. A nyugati homlokzatot és az oldalpárkányokat egykor Marco Casagrande nagyméretű kőszobrai díszítették – ezek Szent Istvánt, Szent Lászlót, Szent Pétert, Szent Pált, az Egyházat és a négy evangélistát ábrázolták. Óriási súlyuk miatt később eltávolították őket, helyükre három spiáterszobor került, szintén Kiss Györgytől, amelyek azonban a második világháború során megrongálódtak.
Ma a nyugati homlokzatot négy dombormű, két angyalalak, két jelenet és egy latin felirat díszíti. A domborművek közül az egyik Szent István országfelajánlását, a másik Szent Lászlót ábrázolja, amint felkínálják neki a keresztes hadak vezérségét. Ezeket Casagrande faragta. A felirat aranyozott vörösréz betűkkel hirdeti: QUAE SURSUM SUNT QUAERITE – „Az odafent valókat keressétek.”
Belső tér