Az Osztrák Köztársaság (vagy latin eredetű néven Ausztria, németül Österreich vagy Republik Österreich, ófelnémet nyelven: Ostarrîchi, jelentése: „keleti birodalom”) közép-európai szövetségi állam. Északról Németország és Csehország, keletről Szlovákia és Magyarország, délről Szlovénia és Olaszország, nyugatról pedig Svájc és Liechtenstein határolja.
1955. május 15-én Bécsben aláírták az államszerződést, melyben az ország visszakapta szuverenitását. A megszállók kivonulása után Ausztria örökös semlegességét az alkotmányban rögzítették. Az államszerződés lehetőséget teremtett arra, hogy Ausztria független, semleges államként a saját útját járja.
Jól fejlett szociális piacgazdaság jellemzi, amely szerkezetében hasonló Németországéhoz. Fejlett ország, igen magas életszínvonallal, továbbá multikulturális állam, amely etnikai, vallási, faji sokszínűséggel rendelkezik. A Mercer listáján hosszú évek óta globálisan is a fővárosa, Bécs áll a legélhetőbb nagyvárosok listájának első helyén. Az EU-ban 2022-ben a GDP arányához képest Ausztriában volt a legalacsonyabb a feketegazdaság mértéke.
1955 óta tagja a ENSZ-nek, és 1995 óta az Európai Uniónak is. További szervezeti tagságai: WTO, Békepartnerség, NYEU, EBESZ, IMF, OECD. 1995-ben aláírta a schengeni egyezményt, és 1999-ben bevezette fizetőeszközként az eurót.
Földrajz
Domborzat bélyegkép|right|220px|Domborzati térkép bélyegkép|220px|jobbra|Műholdkép
Ausztria Közép-Európa déli részén, a Duna felső szakasza mentén fekszik. Területének felét magashegységek, harmadát középhegységek uralják és csak alig ötödére terjednek a medencék, illetve az alacsonyabb dombvidékek.
Ausztria területén öt tájegységet különíthetünk el:
Bécsi-medence: a Kárpátok és a Keleti-Alpok északi mészkőhegyei által közrefogott Bécsi-medence területén a mélyre süllyedt óidei kristályos kőzeteket közép- és harmadkori tengeri üledékek borítják. Déli határa a Wechselgebiet és a Bucklige Welt dombos tája, illetve a Steinfeld. A Duna a tájat egy északi mezőgazdasági és egy déli ipari területre osztja. Osztrák-gránitfennsík: a Dunától északra eső területet a Cseh-masszívum déli része, az Osztrák-gránitfennsík foglalja el, amely óidei kristályos kőzetekből (gránit, gneisz) áll. A Duna vonaláig húzódik dél felé, helyenként át is lépve azt. Átlagosan 300–600 m magasságú területén erdőségek termékeny mezőgazdasági tájakkal váltakoznak. Két ismert vidéke a Weinviertel, a borok hazája, és a Waldviertel, az erdők tájegysége. A Duna és a March között a Morva-mező, azaz Marchfeld fekszik. A táj déli részén a Duna völgyének áttörései sorakoznak, a Passaui-völgy, a Wachau, a Nibelungengau és a Strundengau. Észak-burgenlandi-teknő: közvetlenül az Alpokhoz csatlakozó táj, itt helyezkedik el a lefolyástalan Fertő tó, melyet apró szikes tavak fognak körbe. Keleti-Alpok: Ausztria legnagyobb kiterjedésű tája, melyet szélesen és részarányosan elhelyezkedő nyugat–keleti csapásirányú vonulatok jellemeznek. A Keleti-Alpok több övezetből áll: Az északi üledékes övezet az Északi-Mészkőalpok, melynek részei: a Lech-völgyi-Alpok, az Allgäui-Alpok, az Észak-tiroli Alpok, a Salzburgi-Alpok és a Stájer–Alsó-ausztriai-Mészkő-Alpok. A középső kristályos övezet a Központi-Alpok, melynek részei: a Silvretta, az Ötz-völgyi-Alpok, a Stubai-Alpok, a Zillervölgyi-Alpok, a Magas-Tauern, az Alacsony-Tauern és a Gurk-völgyi-Alpok. A kristályos övezettől délre húzódik a Déli-Mészkőalpok, melynek részei: a Gailtali-Alpok, a Karni-Alpok és a Karavankák. Elő-Alpok és Kelet-Stájer dombvidék: az alpi vonulatokat északról harmadkori dombvidék kíséri. Ez az Elő-Alpok. A hajdani gleccserek által lerakott morénatakarót a Duna mellékfolyói hullámos dombvidékké szabdalták fel. A központi kristályos vonulat és a déli mészkőövezet között a legutóbbi jégkorszakból származó morénák által felduzzasztott tavakban bővelkedő Klagenfurti-medence és a harmadkori üledékekkel borított Grazi-medence helyezkedik el. E vidéket a Rába, a Mura és a Dráva változatos dombvidékké formálta.
Legmagasabb pont: Großglockner (3798 m, Magas-Tauern, Központi-Alpok)
Legalacsonyabb pont: Fertő tó (Neusiedler See) (115 m)
Vízrajz Folyói Legjelentősebb folyója a Duna (Donau) (350 km), vízgyűjtő területe az egész ország 96%-ára terjed ki. Kivétel Vorarlberg (a Rajna vízgyűjtője); a Mühlviertel és a Waldviertel (az Elba és a Moldva vízgyűjtője). A Duna Passaunál lép be Ausztriába, majd 350 km-t tesz meg az ország területén belül nyugat–keleti irányba.
A Duna leghosszabb jobb oldali mellékfolyói: a Lech, az Inn (360 km), a Traun, az Enns és az Ybbs, valamint a Dráva (Drau) a Murával (Mur) és a Mürzzel. Bal oldali mellékfolyói kisebbek, mint például a Krems és a Morva.
Az alpesi folyók nem hajózhatók, de fontosak a vízerőművek és a faúsztatásra alkalmasságuk miatt.
Tavai
Ausztria Európa egyik vizekben igen gazdag országa, több mint 9000 tó fekszik az ország területén. Több ország is osztozik két taván, mely két végén terül el: A Fertő tó (Neusiedler See) – keleten, Ausztria és Magyarország közös tava. Közép-Európa egyetlen sztyeppei tavaként ismerjük. Vízfelülete , szélessége 5–15 km, hosszúsága 35 km, mélysége 1-1,8 m. A Boden-tó (Bodensee) – , nyugaton, Ausztria, Svájc és Németország közös tava. A legmélyebb alpesi tó. Fő táplálója és levezetője a Rajna. Legfontosabb kikötője Ausztriában Bregenz.
A számtalan tó közül kettő bír jelentős vonzerővel: A Salzkammerguti-tóvidék Stájerország és Salzburg tartományokban fekszik, tavai: a Traunsee 25,7 km², Ausztria második legnagyobb beltava, az Atter-tó (Attersee) 46,7 km² a jégkori eredetű tavainak legnagyobbika és Ausztria második legnagyobb tava, a Hallstatti-tó (Halstättersee), az Altaussee, a Grundlsee, a Mondsee, a Wolfgang-tó (Wolfgangsee), a Fuschlsee, a Wallersee, a Hintersee, a Trumersee, a Prebersee, a Putterersee és a Stausee. A Karintiai-tóvidék Karintia tartományban helyezkedik el, tavai: nagyobbak a Wörthi-tó (Wörthersee), Karintia legnagyobb és egyik legmelegebb tava, az Ossiachi-tó (Ossiacher See), a Millstatti-tó (Millstätter See), és a Weißensee. Kisebbek a Felder See, a Faaker See, a Klopeiner See, a Keutschacher See, az Afritzer See, a Presseger See. Jégkori gleccserek vájta medencékben, mélyedésekben alakultak ki.
Éghajlat Éghajlatát az Alpok hegyvonulata és az Atlanti-óceántól való nagyobb távolság határozzák meg. Felszínének csaknem 2/3-át a Keleti-Alpok hálózza be, ahol változatos hegyvidéki éghajlat alakult ki, az óceántól való jelentősebb távolság miatt azonban egyre inkább előtérbe kerülnek a szárazföldi éghajlat vonásai. Ezek a zárt medencékben felerősödnek. Északon, a Linzi- és Bécsi-medencében nedves kontinentális éghajlat jellemző.
Az Alpok északi szélénél átmeneti, közép-európai éghajlat uralkodik: itt minden hónapban hullik csapadék, gyakran hűvös a nyár és hideg a tél. Az Alpok belsejében kevesebb a csapadék, a nyár gyakran meleg és száraz, a tél hosszú, hóban gazdag, télen az alacsonyabban fekvő területeket sokszor köd borítja.
Az Alpok területén gyakran keletkezik a száraz, meleg bukószél, a főn. Legjellegzetesebb a főn télen, ebben az évszakban néhány óra alatt akár 15-20 °C-os felmelegedést is előidézhet, ami hirtelen hóolvadással és lavinaképződéssel jár.
A csapadék évi összegei általában - között változnak, de északkeleten és keleten, továbbá helyenként az Inn völgyében azonban jóval kevesebb, 600–700 mm évi csapadék hullik. A csapadék évi járása kontinentális típusú.
Az Alpoktól délre – alpi viszonylatban – szárazabb és melegebb a nyár, a tél pedig enyhébb, ezért is sokan üdülnek szívesen a Karintiai-tavak mellett. Az ország keleti része mérsékelt éghajlat alá tartozik, Burgenlandban pannon klíma uralkodik.
Éghajlattáblázatok
Élővilág bélyegkép|jobbra|220px|Az osztrák táj Möderbruggnál Ausztria Európa egyik legerdősebb országa. Területének mintegy 47%-át erdő borítja. Az Alpok alacsonyabban fekvő részein lombos erdők (tölgyesek, bükkösök) találhatók. E felett, az --en húzódó erdőhatárig tűlevelű erdők vannak, amelyeket törpefenyvesek váltanak fel. Az erdők állománya sok helyen lecsökkent, helyüket másodlagosan kialakult legelők foglalják el. A havasi gyepek magasságban felszakadoznak, s a jellegzetes szubnivális (az örök hó területe alatti) párnavegetáció következik. magasságban a zuzmók és párnamohák dominálnak. A medencékben, völgyekben az eredeti lombos erdőket mezőgazdasági területek váltották fel. Az erdők nagyobb állománya csak az Osztrák-gránitfennsíkon maradt meg. A sík vidéken is visszaszorította az erdőket a mezőgazdasági művelés. A Fertő tó környékén sztyeppnövényzet, a tavon nagy nádasok találhatók.
Többnyire a közép-európai állatvilág jellemző az országra: szarvas, vaddisznó, nyúl, fácán, fogoly, róka, borz, nyest és mókus. Az Alpokban főleg zergék, mormoták, és kőszáli kecskék élnek. Emellett jelentős a madárállománya, különösen a Fertő tó környékén.
bélyeg|Gesäuse Nemzeti Park
Természetvédelem Nemzeti parkjai:
Az ország vezetése a biodiverzitás megőrzése és a gazdasági fejlődés optimális egyensúlyának hosszútávú fenntartására törekszik, a klímaváltozás ártalmainak enyhítése mellett.
Ausztria számtalan környezetvédelmi egyezmény résztvevője, többek között: a Rámszari egyezmény (a vadvizek védelme) a Berni egyezmény (a vadon élő növény- és állatfajok védelme) a CITES egyezmény (a veszélyeztetett fajok védelme) Egyezmény az Alpok védelméről
Történelme
A jelenlegi Ausztria földje Európa legrégebben lakott területei közé tartozik: már az őskőkorszakban éltek itt emberek. A vaskorból a hallstatti kultúra nyomait fedezték fel. Éltek itt egykor illír és kelta törzsek is.
20. század 1914–1918: Az 1914-es Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen elkövetett szarajevói merénylet után kitör az első világháború, 1916: Ferenc József halála, 1918: a Monarchia széthullása, I. Károly császár (IV. Károly néven magyar király) lemondása, a Habsburg-ház trónfosztása.
Az első köztársaság kora (1918–1938)
1916-ban I. Ferenc József halálával megkezdődött az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása. Az őt követő I. Károly császár két évvel később lemondásra kényszerült.
1918. november 12-én az Osztrák Ideiglenes Nemzetgyűlés kikiáltotta az Osztrák Köztársaságot. 1919. szeptember 10-én a Saint-Germainben megkötött béke megtiltja Ausztria egyesülését Németországgal. A béke lecsökkentette az ország területét, és felelőssé tették Ausztriát a háború kitöréséért. Új alkotmányt adtak ki, melyben az országot szövetségi állammá alakították.
A hatalmas Osztrák–Magyar Monarchiából egy megkisebbedett Ausztria maradt. A továbbiakban az országnak sok problémával kellett szembenéznie. Nagy volt a munkanélküliség és az élelmiszerhiány. Ausztria nem tudta élelmezni önmagát. További baj volt, hogy az egykori birodalomból Ausztriára maradt egy hatalmas hivatalnoksereg. Emellett 15%-os volt az infláció, és a hagyományos piacok a saint-germaini békeszerződés miatt külföldre kerültek. Maguk a tartományok sem bíztak abban, hogy az ország képes lesz fennmaradni. Vorarlberg Svájchoz, Tirol és Salzburg (tartomány) a Német Birodalomhoz kívánt csatlakozni. A Szociáldemokrata Munkáspárt (SDAPÖ) programja is tartalmazott egy Anschluss paragrafust. De a győztes hatalmak mindenképpen ragaszkodtak egy önálló Ausztriához. Az ország végül nem ment csődbe, ugyanis több ország segélyt nyújtott Ausztriának.
Az 1920-as években fejlődött az ország. Megduplázódott a személyautók száma, az idegenforgalom területén több mint kétmillióval nőtt az igénybe vett szállások száma. Azonban az osztrákok nem vágytak függetlenségre, nem érezték úgy, hogy ők egy nemzet tagjai. Emellett sokan (főleg a kisbirtokos parasztok) elutasították a demokráciát, a „vörös Bécs” pedig az egész országgal szembekerült. Különböző félkatonai szervezetek alakultak, amelyek valós veszélyt jelentettek a demokráciára nézve.