Kálvin JánosKálvin János azok közé tartozik, akik oly mértékben hatottak Magyarországra vagy a magyar kultúrára, hogy mintegy tiszteletbeli magyarsággal ruháztattak fel, és ezért első renden magyarosan írjuk a nevüket (lásd még: Luther Márton, Kolumbusz Kristóf stb.). (franciául: Jean Calvin [korabeli helyesírással: Caulvin/Cauvin]; latinul Ioannes Calvinus; Noyon, 1509. július 10. – Genf, 1564. május 27.), francia származású svájci reformátor, keresztény tudós, a kálvinizmus névadója, Bamber Gascoigne szerint „a legnagyobb elme és a legjobb szervező” a reformáció vezéralakjai között, aki megteremtette Genfben az „istenfélő város tökéletesen működő prototípusát”.Gascoigne 1993: 166. oldal Elsősorban teológiai és egyházszervezői munkássága miatt nevezetes, de fontos szerepet játszott a francia irodalmi nyelv kialakulásában is.McGrath 1986: 148. oldalSchaff 1997. Huszonhat éves korában írt fő műve, amelyet aztán egész életében bővített és átdolgozott, az Institutio Christianae religionis („A keresztény vallás rendszere”), illetve az általa felállított genfi egyházszervezet Európa-szerte mintaként szolgált a református egyházak megalakulásához. A vallástörténeti szemponton túlmenően Kálvin azzal is hatott a nyugati kultúrára, hogy megváltoztatta a munkaszemléletet, ideológiai alapot biztosítva a kapitalizmus fejlődéséhez.McGrath 1986: 234–262. oldal
Életpályája Családja, tanulmányai és pályafutásának kezdete Apai ágon ősei tengerészek voltak.John Calvin, in CathEn 1910. Apja, Gérard, Noyonban (Picardie) telepedett le, városi jegyző és káptalani ügyvéd volt. Egy gazdag polgár lányát, Jeanne Le Franc-t vette feleségül. Házasságából született fia, Kálvin János. Amikor János hároméves volt, édesanyja meghalt, a helyébe lépő nevelőanyjától a gyermek kevés szeretetet kapott.Mészáros 2008.
A hagyományos Kálvin-életrajzok szerint 1523-tól Párizsban tanult teológiát, de erre vonatkozó közvetlen dokumentumok nem maradtak fenn, az évszám csupán következtetéseken alapul.McGrath 1986: 35–40. oldal Az sem vehető bizonyosnak, hogy teológiát tanult volna Párizsban, valószínűleg bölcsészetet hallgatott.McGrath 1986: 47. oldal 1527–1528 körül apja hazahívta Kálvint Párizsból, és Orléans-ba küldte közjogot tanulni, egyes vélemények szerint azért, mert a jogi pályát előnyösebbnek tartotta, mások szerint azért, mert némely pénzügyi visszásságok miatt megromlott kapcsolata a káptalannal.McGrath 1986: 47. és 66. oldal Orléans-ban Melchior Wolmar volt rá nagy hatással; talán ő volt az, aki megismertette Kálvint a lutheri eszmékkel.Fekete–Németh 2004. Kálvin 1531 elején fejezte be jogi tanulmányait, majd 1531 júniusában visszatért Párizsba. Itt fejezte be még Orléans-ban elkezdett művét, Seneca De clementia című munkájának a magyarázatát, amelyet 1532-ben saját költségén adott ki.McGrath 1986: 75. oldal 1532-ben visszatért Orléans-ba, de útja céljáról csak feltételezések születtek.McGrath 1986: 77. oldal A tanév végén szülővárosába tért vissza, majd 1533 őszén ismét Párizsba utazott.
1533. november 1-jén Nicolas Cop, a párizsi egyetem rektora tanévnyitó beszédet tartott az obszerváns ferencesek kápolnájában; a beszéd részben Rotterdami Erasmus és Luther Márton hatását tükrözte, de sok tekintetben a hagyományos katolikus felfogást követte.McGrath 1986: 80. oldal A párizsi közvéleményt felháborította a beszéd, így a rektort Navarrai Margit közbenjárása ellenére elmozdították tisztségéből, és elmenekült Párizsból. 1533 novemberében Kálvin is távozott Párizsból. Théodore de Bèze 1575-ös Kálvin-életrajza arra céloz, hogy Kálvinnak azért kellett elmenekülnie, mert ő írta a rektor beszédét. Ez a hagyományos magyarázat a 20., sőt a 21. században is tovább él,Pruzsinszky 1909 mivel azonban nem maradt fenn olyan korabeli forrás, ami összefüggésbe hozta volna Kálvin távozását Cop beszédével, más életrajzírók ezt legendának tartják.McGrath 1986: 80–81. oldal Valószínű, hogy I. Ferenc francia király szigorú protestánsellenessége miatt a lutheranizmussal rokonszenvezők, köztük Kálvin, letartóztatásra számítottak.McGrath 1986: 81. oldal
Ezután egyik barátjánál, Du Tillet angoulême-i kanonoknál élt, ahol nagy könyvtárat talált, és egyházi tanulmányokkal kezdett foglalkozni. Itt írta Psychopannychia című művét, cáfolatként az ellen az anabaptista tanítás ellen, hogy a halál után a lélek alvó állapotba kerül.Bèze 1908McGrath 1986: 86. oldal A nyugalmas időszakban az ókori görög-római irodalom klasszikusait, illetve a keresztyén egyházatyák munkásságát tanulmányozta. Ezt követően Nérac-ba, Navarrai Margit kastélyába menekült. Itt találkozott Jacques Lefèvre d’Étaples-val, akinek francia nyelvű bibliáját a Sorbonne-on elégették.
Kálvin 1534-ben tért vissza szülőföldjére, ahol május 4-én lemondott jövedelmező káplánságáról, amit még apja szerzett neki.McGrath 1986: 87. oldal Egyes életrajzok szerint 1534. május 26-án több fiatallal együtt a papság ellen zajos tüntetést kezdeményezett a székes templomban, ezért börtönbe került. Az esetet az újabb életrajzírók nem Kálvinra, hanem egy névrokonára vonatkoztatják; maga Kálvin ugyanis egy 1545-ös levelében hálát adott Istennek, hogy soha nem volt bebörtönözve.McGrath 1986: 87–88. oldal
Kálvin következő párizsi tartózkodása alatt, 1534. október 17-én éjjel a lutheránusok falragaszokat tűztek ki, amelyben durva hangon támadták a katolikus mise intézményét. I. Ferenc elrendelte a felforgatók megbüntetését. Több személyt máglyán égettek meg, köztük Étienne de la Forge-ot is. Kálvin Du Tillet-vel együtt Metzbe, majd Strasbourgon át Bázelbe menekült.McGrath 1986: 88–89. oldal Bázelben Matinus Lucianus álnéven élt. Itt írta meg és 1535. augusztus 20-án fejezte be az Institutio Christianae Religionis („A keresztény vallás rendszere”) című művének első megfogalmazását, amelyet a francia királynak ajánlott, aki azonban nem olvasta el a könyvet.
Kálvin ezt a művét latinul írta, de saját maga fordította le franciára. Az első kiadás 1536 márciusában Bázelben, a második kiadás 1539-ben, míg az első francia fordítás 1541-ben jelent meg. A Kálvin által véglegesített latin szöveg kiadására 1559-ben került sor. Az általánosan használt 1560-as kiadás már Kálvin tanítványainak betoldásait is tartalmazza.
1536-ban Kálvin egyes források szerint Ferrarába utazott, talán az ottani evangéliumkövető Renée hercegnő, XII. Lajos francia király leánya kedvéért.McGrath 1986: 91–92. oldal Más források szerint az ezzel kapcsolatos történetet a legtájékozottabb mai történetírók már nem fogadják el. Az viszont bizonyos, hogy júniusban visszatért Franciaországba, a családi ügyek rendbetételére. Miután fivérét, Antoine-t bízta meg a noyoni ügyek intézésével, Strasbourgba indult, de az V. Károly német-római császár és I. Ferenc közötti háború miatt Genf felé került.McGrath 1986: 92. oldal
Genfi tevékenysége A reformációt kevéssel előbb elfogadó genfi köztársaságban a vallás és a politika ügyei elég zűrzavaros módon fonódtak össze, a városi tanács egyrészt hatóságként működött, másrészt felügyelte az egyházat is.McGrath 1986: 110. oldal A Genfben lelki vezető Guillaume Farelnek ezért világos gondolkodású segítőtársra volt szüksége, és úgy vélte, hogy Kálvin alkalmas lesz a feladatra. Farel szinte kikényszerítette, hogy Kálvin Genfben maradjon. Kálvin később azt mondta erről az eseményről, hogy „mintha az Isten nyúlt volna utánam a mennyekből”.McGrath i. m. 109. oldal Kálvin Genfben előbb vallástanítói állást töltött be, majd miután 1536 novemberében nyilvános hitvitában nagy diadalt aratott két katolikus szónok felett, és a vitában bebizonyította rendkívül jó memóriáját és szónoki képességeit, illetve az egyházatyák alapos ismeretét, a genfi egyház prédikátorává nevezték ki.McGrath 1986: 110–111. oldal 1536-ban Kálvin egy rövid katekizmust adott ki az egyház fő hittételeivel.
1537. január 16-án Farel és Kálvin a városi tanács elé terjesztették az egyház szabályzatának új tervezetét, Articles sur le Gouvernement de l'Église címmel. Ebben gyakoribbá kívánták tenni az addig havonta egyszer osztott úrvacsorát, javasolták a már létező „javító és fegyelmező kiközösítés” megőrzését, a világitól független egyházi törvényszék felállítását, a fiatalok vallási oktatását és nyilvános vizsgáztatását, valamint a házasságra vonatkozó szabályok megváltoztatását. A szabályokat részben megszavazták (a független egyházi törvényszéket például nem fogadták el). A népszerűtlen szigorító intézkedések következtében 1538 februárjában a genfi városi tanács egyházi kérdésekben a berni egyház gyakorlatát fogadta el. 1538. március 11-én a tanács a lelkészek előzetes megkérdezése nélkül elrendelte az úrvacsorának a berni egyház szokása szerint való kiosztását. Mivel Kálvin és Farel nem engedtek, a tanács száműzte őket a városból.McGrath 1986: 112–113. oldal
Kálvin 1538 szeptemberében Martin Bucer meghívására Strasbourgban települt le, ahol a hugenotta menekültekből alakult gyülekezet lelkipásztora lett.McGrath 1986: 114. oldal 1540-ben itt nősült meg, felesége egy kétgyermekes özvegy, a holland származású, anabaptista vallású Idelette de Bure Stordeur lett. Négy gyermekük rendre csecsemőkorban halt meg. Idelette kilenc évvel házasságkötésük után hunyt el.
Strasbourgi tartózkodása idején részt vett a haguenaui, illetve az V. Károly által szervezett wormsi és regensburgi vallási vitákban, ennek során megismerkedett a német protestantizmus tanaival és képviselőivel. Philipp Melanchthonnal különösen jó kapcsolatot alakított ki, és együtt dolgozták ki az ágostai hitvallás módosított változatát (Confessio augustana variata).Békefy 2009.
1540 szeptemberében a genfi tanács visszahívta Kálvint a városba, mivel saját maguk nem voltak képesek válaszolni Jacopo Sadoleto bíboros levelére, amelyben a római katolikus egyházhoz való visszatérésre szólította fel őket.McGrath 1986: 115. oldal Kálvin több elutasítás és hosszas gondolkodás után 1541. szeptember 13-án tért vissza Genfbe. A város eleinte szabad kezet adott neki az egyházi szervezet átalakítására.McGrath 1986: 119. oldal
1542. január 2-án a tanács véglegesen jóváhagyta a Kálvin által készített egyházi rendtartást, miután az úgynevezett kis tanács (Petit Conseil), vagyis a város szűkebb vezetése 1541. október 27-én elfogadta, és a városi polgárok általános tanácsa (Conseil Général) november 20-án igen nagy többséggel megerősítette. (Ennek az egyházi rendtartásnak az alapvető elemei a későbbiek során átkerültek a legtöbb európai és amerikai református és presbiteriánus egyház szabályaiba és gyakorlatába.) Felállították a konzisztóriumot (egyháztanács), amely kilenc lelkészből és tizenkét világi tagból állt.McGrath 1986: 124. oldal A konzisztórium gyakorolta az egyházi hatalmat, a nagytanács ugyanakkor magának tartotta fenn mind a testi vagy pénzbeli büntetések elrendelésének, mind e döntések végrehajtásának a jogát.McGrath 1986: 126. oldal
1542-ben Kálvin átdolgozta és kiadta a Strasbourgban használt imádságos- és énekeskönyvet La Forme des Prières et Chants Ecclésiastiques címen. Szintén 1542-ben jelent meg katekizmusa, a Catéchisme de l'Eglise de Genève, amely azután külföldön is elterjedt, német, angol, skót, belga, spanyol fordításban, de készült héber és görög nyelvű fordítása is.
bélyegkép|Kálvin szobra a reformáció nemzetközi múzeumában, Genf
Genfi lelkipásztorsága alatt Kálvin hatalmas mennyiségű munkát végzett: minden második héten mindennap prédikált, minden héten három nap teológiai előadást tartott, péntekenként a Szentírást magyarázó felolvasásokat tartott, egyes vasárnapokon a presbiteri gyűlésen elnökölt. Egyszerre volt teológus professzor, prédikátor, lelkész, egyházi vezető, az iskolák felügyelője, közben kiterjedt levelezést folytatott, könyveket írt, és a nyugati reformáció egyik szellemi vezetőjeként komoly hitvitákat folytatott.