A zsidó vallás (izraelita vallás vagy judaizmus) a világ egyik legősibb vallása, a három fő ábrahámi vallás egyike. Hívei elsősorban a zsidók (zsidóság, zsidó nép) közül kerülnek ki, bár a történelem során más népek is áttértek a judaizmusra (például a kazárok, a krími karaiták, a székely szombatosok). Noha a zsidóság nem térítő vallás, lehetséges az egyéni betérés is, illetve a rituális zsidó örökbefogadásban részesültek is zsidó vallásúak lesznek. Hagyományosan az számít zsidónak, akinek az édesanyja zsidó, illetve az, aki betért.
A valláson belül ma számos mozgalom létezik, amelyek többsége a rabbinikus judaizmusból alakult ki. Ma a legnagyobb zsidó vallási mozgalmak az ortodox judaizmus (haredi és a modern), a konzervatív judaizmus és a reformjudaizmus. Az e csoportok közötti különbség fő forrása a háláchához (zsidó törvényhez) való hozzáállásuk, a rabbinikus hagyomány tekintélye és Izrael államának jelentősége.Jacobs, Louis (2007). "Judaism". In Berenbaum, Michael; Skolnik, Fred (eds.). Encyclopaedia Judaica. Vol. 11 (2nd ed.). Detroit: Macmillan Reference. Mendes-Flohr, Paul (2005). "Judaism". In Thomas Riggs (ed.). Worldmark Encyclopedia of Religious Practices. Vol. 1. Farmington Hills, Mi: Thomson Gale. . A judaizmus néhány modern ága, mint például a humanista judaizmus, szekulárisnak vagy nem-teistának tekinthető (azaz az Isten létezésébe vetett hit hiánya jellemzi).
A zsidó vallás híveinek többsége az Amerikai Egyesült Államokban és Izraelben él, de nagyszámú hívő él szerte a világon, bár létszámuk a vallás elterjedtségéhez képest csekélynek mondható, a 2010-es adatok alapján 13,4 millió fő melynek 42%-a Izraelben, 39%-a pedig az Amerikai Egyesült Államokban él.
A kifejezések használata A zsidó vallás kifejezés a zsidóság vallását a kezdetektől máig jelöli, míg a szűkebb értelmű judaizmus alatt a Kr. u. 70-ben történt Második Szentély pusztulása utáni adott körülményekhez igazított zsidó vallást értik, amely mind a mai napig jellemző. A mai kor zsidó vallását ezért inkább judaizmus néven szokták emlegetni. A judaizmus és a zsidó vallás megfelelőit ugyanakkor sok nyelvben párhuzamosan is használják (így az angol nyelvű szövegekben: Judaism és Jewish studies).
Az izraelita vallás kifejezés elsősorban a 19. században és a 20. század rendszerváltozásáig volt használatos Magyarországon, amikor a magyarországi zsidóság is izraelitának nevezte önmagát (például Izraelita Magyar Irodalmi Társulat vagy Magyar Izraeliták Országos Képviselete). A magyarországi hívők ma inkább a zsidó szóval definiálják önmagukat és a vallásukat (például Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, Magyar Zsidó Kulturális Egyesület).
A zsidó vallás története A zsidó vallás fejlődésének főbb szakaszai az ókortól napjainkig: Történelmi korszakIdőszakKözponti jellemzőkMeghatározó szövegek / ForrásokKulcsfontosságú intézmény / IrányítóA pátriárkák korai. e. 2. évezredCsaládi–törzsi jahvizmus, szövetségkötések.Korai szóbeli hagyományokCsaládfők (Ábrahám, Izsák, Jákob)Mózes / Honfoglalás korai. e. 13. század körülA Tóra (Törvény), a szent sátor (Tabernákulum) kultusza.Tízparancsolat, a Tóra magvaa lévita papság kezdeteiElső Szentély (Templom) korai. e. 10. sz. – i. e. 586Központosított áldozati kultusz Jeruzsálemben, a prófétizmus virágkora.Korai bibliai könyvekKohanim (papság), próféták, királyokBabiloni fogsági. e. 586 – i. e. 538Az áldozatok megszűnése, a zsinagógai ima és az iratok gyűjtésének kezdete.Próféciák (pl. Ezékiel), ZsoltárokÍrástudók, vénekMásodik Szentély (Templom) korai. e. 516 – i. u. 70Újjáépített templom, a bibliai kánon lezárása, szekták (farizeusok, szadduceusok, esszénusok) megjelenése.Tanakh (Héber Biblia) véglegesítéseFőpapok, Szinhedrion, korai rabbikRabbinikus zsidósági. u. 70 – i. u. 6. századA Szentély pusztulása után az áldozatot a Tóra-tanulás és az ima váltja fel.Misna, Talmud (Babiloni és Jeruzsálemi)Rabbik, Amórák, TanaitákKözépkor és Misztika6. század – 18. századFilozófiai rendszerezés (Maimonidész), a kabbala (misztika) elterjedése.Sulchán Áruch (törvénykódex), ZóhárHáláhikus tudósok, mekubalim (misztikusok)Modern kor18. század – 1948Emancipáció, a haszidizmus és a zsidó felvilágosodás (Haszkala). Irányzatok szakadása.Teológiai vitairatok, modern responzumok (kérdés-válasz)Rebbék, reform és ortodox vezetőkJelenkor1948-tól napjainkigA Holokauszt utáni teológia, Izrael Állam megalakulása, cionizmus és a vallás kapcsolata.Modern vallásfilozófiai művekFőrabbinátusok, pluralista közösségek
Őstörténet A vallásuk kezdetben egy többistenhívő vallás volt és fokozatosan fejlődött monoteizmussá, amelynek központjában Jahve állt.
A hagyományaik (Biblia) alapján a vallás eredete a Mózes könyveiben olvasható ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob történetéig nyúlik vissza. A Héber Biblia beszámolója szerint Isten szövetséget kötött az ősatyáikkal, hogy őket és leszármazottaikat választott népévé fogadja, és elvezette majdan az Ígéret földjére. Jákob fiai Egyiptomban telepedtek le, de leszármazottai szolgaságba kerültek, ahol kegyetlenül bántak velük, ezért Isten tíz csapással sújtva az egyiptomiakat, és szétválasztva a Vörös-tengert, kivezette onnan őket (pészah). Ezután a Szináj-hegyen Isten kinyilatkoztatta a tízparancsolatot, majd közölte törvényeit, a Tórát a népének (lásd még: sávuot).
Izráel A zsidók – a Héber Biblia alapján – Isten útmutatása szerint megépítették a sátorszentélyt, és segítségével eljutottak Kánaánba is (→ zsidó honfoglalás). Később, Salamon király idejében megépítették jeruzsálemi templomot, a zsidó vallás legszentebb helyét. A zsidó nép több száz éven keresztül mutatott be ezen a helyen áldozatokat Isten tiszteletére. A Szentélyt i. e. 586-ban a babiloniak lerombolták, a zsidó népet pedig száműzetésbe hurcolták hazájukba (→ babiloni fogság), ahonnan csak évtizedekkel később térhetett vissza. Ekkor megépítették a második templomot, amelyet évszázadokkal később, i. sz. 70-ben a rómaiak Jeruzsálemmel együtt leromboltak. Ezzel megkezdődött a gálut, a zsidó nép immáron mintegy kétezer éves száműzetése (lásd még: tisá beáv).
A zsidó állam pusztulása után A jeruzsálemi templom lerombolása után a római hatóságok engedélyével alapított jamniai teológiai iskola lett a zsidó vallás hivatalos irányító szervévé. Vezetői, a rabbik a farizeus hagyományokat folytatták és létrejött a rabbinikus judaizmus.
A száműzetésben az isteni törvények, a háláchá nyújtott útmutatást a zsidóknak világszerte. Ezáltal a történelem során oly sok megpróbáltatást elszenvedő zsidóság egységes nép tudott maradni, és vallási irodalmuk is virágozhatott. A zsidók szellemi vezetői a rabbik lettek. 200 körül Rabbi Jehuda há-Nászi megszerkesztette a Misnát, a szóbeli hagyományokat 6 könyvben összefoglaló művet. Ennek a törvénygyűjteménynek további értelmezését és a zsidó teológiai iskolákban róla folytatott vitákat tartalmazza jegyzőkönyvi formában a Gemára. A kettő együtt alkotja a Talmud című nagy terjedelmű művet amely két változatban: a rövidebb jeruzsálemi és a hosszabb babilóniai verzióban maradt fenn. A babilóniai Talmud lezárása az 500 körüli években történt.
A zsidó világ diaszpóráján belül két nagy csoport alakult ki: az áskenáz – amelyhez főként Kelet- és Közép-Európa zsidósága tartozott, a szefárd – amelyet a dél-európai és észak-afrikai zsidó közösségek alkottak.
Középkor Az 5. században a súlypontjuk az Újperzsa Birodalomba tevődött át. Itteni központjukat a 11. században a bagdadi kalifa szüntette meg.
A középkorban igen elterjedt a kabbala, amelynek hívei a Bibliában és a Talmudban titkos tanításokat, titokzatos, és nem mindenki számára érthető misztikus útmutatásokat kerestek.Gecse Gusztáv. Vallástörténeti kislexikon: Zsidó vallás A kabbalista rabbik készítettek a mózesi könyvekhez egy hatalmas misztikus kommentárt, titkos magyarázatot Zóhár címen.
A kor zsidó filozófiájának legnagyobb alakja Maimonidész (1135–1204) volt.
A zsidók már az ókortól kezdve, de különösen a kora középkorban tömegesen telepedtek az európai államokba. A 11. századtól kezdve a rabbinikus judaizmus súlypontja Európába került.
Miután az arabok meghódították Spanyolországot, a zsidóság szellemi élete és vele irodalma virágzásnak indult az Ibériai-félszigeten, és itt a 15. század végéig teljes szabadságban éltek.Uj Lexikon 6. Zsidók története (Budapest, 1936) A keresztény Európában viszont jogilag és politikailag diszkriminálták őket. Itt külön zsidónegyedekben éltek és gyakorolták vallásukat. A negyed központjában állt a zsinagóga, az istentiszteletnek és a gyermekek vallásos nevelésének központja.
A keresztények Jézus gyilkosait látták bennük, s mivel a zsidók állhatatosan kitartottak ószövetségi hitük mellett, Európa-szerte gyakoriak voltak az üldözések. Megkülönböztető jeleket kellett viselniük, hogy a keresztények már messziről megismerjék őket. Ilyenek lettek pl. az ún. zsidókalap és a zsidóköpeny is.Pallas nagy lexikona: Zsidójelek A keresztes hadjáratok idején már történt zsidómészárlás, vallásos fanatizmusból, vakbuzgóságból, mivel a katolikus egyház bűnbocsánatot hirdetett a kereszteseknek, hogy ha „hitetlent” tesznek el láb alól.Blau Lajos: Elbogen: A zsidók története Németországban Elterjedt az a hamis hír is a keresztény világban, hogy a zsidók keresztény gyermekek vérét ontják gyógyítás céljaira; hogy kutakat mérgeznek meg, a miséhez való ostyát gyalázzák meg, ami további indokokat adott az antiszemitizmusnak és az üldözéseknek.
A 14. században erőszakkal igyekeztek keresztény hitre téríteni őket. Ekkor jött létre az ún. marranók csoportja, a színleg katolikus vallásra tért zsidóság rétege.
A zsidók elleni tömeges gyilkosságok máskor is zajlottak Európában, de a legnagyobb a 15. század végén, az arabok kiűzése után Spanyolországban történt. Tomás de Torquemada domonkos-rendi inkvizítor nevéhez köthetőek azok a vérengzések, amelyek során ezreket öltek meg és további ezreket űztek el. Majd 1492-ben a spanyolok minden meg nem keresztelt zsidót kiűztek az országból.
Újkor A kora újkori reformáció idején nemcsak a katolicizmus, de a lutheránizmus is üldözte őket. Luther eleinte kárhoztatta a zsidók elnyomását, de később támadta őket, és 1543-as, A zsidókról és a hazugságaikról című könyve alapján Németországnak meg kell szabadulnia tőlük.Oláh Lajos: Az antiszemitizmus története
A 16. században Rabbi Joszéf Káró megalkotta a Sulchán Áruchot, a „Terített Asztal” című törvénykódexet, mely – Rabbi Mose Iszerles kiegészítéseivel – az egész zsidó világ törvénykönyvévé vált.
A kabbalisták hatására lángolt fel a 17. században Sabbatáj Cévi messiási mozgalma, majd a 18. században a haszidizmus. A 18. századtól kezdve az addig többé-kevésbé egységes zsidóságból különböző irányzatok alakultak ki. Megjelentek a felvilágosodás hatására a haladó szellemiségű reform közösségek és a hagyományos és újító gondolatok közötti középútra törekedő konzervatívok is. jobbra|bélyegkép|240px|A jeruzsálemi siratófal Abraham Geiger kezdeményezésére 1844-46 között a reformra hajló rabbik kongresszuson vitatták meg a vallás és istentisztelet korszerűsítésének lehetőségeit. Hirsch Sámson vezetésével a hagyományokat védő rabbik (ortodoxok) éles harcot kezdtek az ún. haladó irányzat (neológok) ellen. (Napjainkban mindkét irányzaton belül többféle árnyalat különböztethető meg.)
1936-ban a nácizmus ellen megalakult a Zsidók Világszövetsége, amely több világkongresszust tartott. A II. világháború után e szövetségben antikommunista és szovjetellenes tendenciák érvényesültek.
A zsidó vallás alaptanítása