Jancsó Ladányi Piroska Mária, anyakönyvezett nevén Ladányi Piroska Mária, született Jancsó Piroska Mária (Törökszentmiklós, 1934. január 15. – Szolnok, 1954. december 12.)Halálesete bejegyezve a szolnoki állami halotti akv. 34/1955. folyószáma alatt. építőipari segédmunkás, sorozatgyilkos. 1953–1954-ben öt tizenéves lányt ölt meg Törökszentmiklóson leszbikus nemi vágyainak kielégítése és nyereségvágy miatt. A bűnüggyel Rubin Szilárd évtizedekig foglalkozott, Aprószentek című befejezetlenül maradt regényében dolgozta fel.A regényben ugyan a szerző eredetileg az áldozatok valódi nevét használta, azonban annak kiadása előtt ezeket kegyeleti okokból megváltoztatták.
Gyermekkora és életkörülményei Jancsó Piroska Mária néven született 1934-ben, Törökszentmiklóson házasságon kívüli gyermekként. Jancsó Ladányi Piroska édesanyja, Jancsó Borbála 1909. június 1-jén született Jancsó János 45 éves napszámos és a 25 éves Jancsó Mária lányaként.Jancsó Borbála születése bejegyezve a törökszentmiklósi polgári születési akv. 518/1909. fsz. alatt.Jancsó Borbála halálesete bejegyezve a Budapest X. kerületi állami halotti akv. 380/1969. fsz. alatt., Jancsó Borbáláék összesen 15-en voltak testvérek, ebből 12-en csecsemőkorukban haltak meg, ketten később már felnőtt asszonyként, önkezükkel vetettek véget az életüknek. Borbála 8 évesen vesztette el édesapját, a család így jövedelemforrás nélkül maradt, s a gyermek iskolába sem járt. Kamaszkorában már pénzkeresetre szorult, 16 évesen intenzív nemi életet élt, rossz híre volt a városban, a rokonsága ezért kitagadta. Cselédként dolgozott, gazdáinak sokszor természetben fizette meg az eltartásának és lakhatásának költségeit. Négy férfitól született öt gyermeke házasságon kívül, ezek közül Törökszentmiklóson jött világra Piroska nevű lánya 1934. január 15-én Ladányi Gyula 40 holdas gazdától. Piroska testvére, József 1943. augusztus 5-én született, Weisz Lipót kereskedő volt az apja. A férfiak nem ismerték el az apaságot, Ladányi is csak 1949-ben, hatósági nyomásra tett ennek eleget, Piroska ettől kezdve a Ladányi Piroska Mária nevet viselhette. A tartásdíjat egyszer kifizetett 600 forinttal váltotta meg, és soha többet nem foglalkozott lányával. Weisz Lipótot a második világháborúban deportálták, nem tért vissza. A korabeli jogszabályi változások miatt azonban a törvénytelen gyermek is örökössé vált, így jutott hozzá a család az üresen álló Vörös Hadsereg útja 171. (ma Széchenyi út) alatti épülethez. Ezt megelőzően az özvegy és szegény Jancsó Máriánál laktak.
Az épületet a helyiek bordélyházként emlegettek. A gyámügyi előadó közlése szerint a ház következőképpen nézett ki:
Jancsó Borbálához és Piroska lányához gyakran jártak férfiak nemi vágyaik kielégítése végett, cserébe általában zsírt, kenyeret vagy egy kevés pénzt adtak nekik. Gyakran nemi betegségeket is elkaptak alkalmi partnereiktől. Az anya helyi férfiakkal lépett testi kapcsolatba, míg lánya 14 éves korától elsősorban a helyi Czégény-tanyán lévő telefonállomást felügyelő szovjet helyőrség katonáihoz járt. Ezen kívül ideje nagy részét csavargással, tolvajlással, italozással töltötte. Időnként vállalt munkát, de egy helyen csak rövid ideig tudott megmaradni.
Jancsó Ladányi Piroska az elemi iskolának csak öt osztályát végezte el, azonban számtalan ponyvaregényt elolvasott. Az elmeszakértő véleménye szerint a környezetéhez és a korosztályához képest is átlagon felüli értelemmel bírt a lány. 1952-ben ellene már egy lopási ügyben eljárás indult, a rendőrök több városban is előállították. Egy rendőrtiszt környezettanulmányt is végzett, mely szerint
Az orvosok három alkalommal gyógyították meg nemi betegség miatt.
A gyilkosságok Jancsó Ladányi Piroska 1953 nyarán ismerte meg a 11 éves Komáromi Marikát,Komáromi Mária halálesete bejegyezve a törökszentmiklósi állami halotti akv. 203/1954. folyószáma alatt. aki a város határában legeltette a teheneket. Pár hónappal később, október 13-án találkozott vele újból a törökszentmiklósi zöldséges bolt előtt, éppen krumpliért állt sorba. Ekkor úgy döntött, hogy elcsalja a kislányt a lakásukra, azzal, hogy „majd később visszajövünk, ha kevesebben lesznek”. A lánynak egy képes ponyvaregényt adott, és amíg az olvasott, egy villanyhuzal-darabbal fojtotta meg hátulról. Levetkőztette a holttestet, az arca fölé terpeszkedett, hogy szexuális vágyait kiélje. Ezután letakarta egy pokróccal, nyakára hurkot kötött és kihúzta a lakásból, s fejjel lefelé bedobta a kútba.
Az eltűnt Komáromi Máriát az első tanúvallomások alapján a Czégény-tanya felé láttak menni. A helyi rendőrök azonban még csak kihallgatásra sem vitték be a katonákat. A történetet kutató Legát Tibor szerint ebben az is közrejátszhatott, hogy a rendőrök tartottak tőlük, másrészt pedig a dilettantizmus jellemezte munkájukat, ugyanis mivel a testületet 1949-ben az új hatalmi rendszer szellemében alakították át.
A 13 éves Markoth Mária 1954 őszi tanúkihallgatásán azt vallotta:
A 23 éves Czene Ilona vallomásában beismerte, hogy kiment az orosz katonákhoz ismerkedni nemi kapcsolat létesítése végett. Czene Ilona 1954. augusztus 27-én ugyancsak jelentette, hogy Jancsó Ladányi Piroska részegen kikotyogta számára, hogy anyja segítségével ő ölte meg a 11 éves Komáromi Máriát, azonban a hatóság ezt figyelmet kívül hagyta. Az egyik szemtanú, Lajkó Rozália is megerősítette, hogy Komáromi Marika és Jancsó Ladányi Piroska a Czégény-tanyára igyekeztek.
A rendőrök azonban nem akarták hallani a részleteket és azt tanácsolták, hogy erről senkinek ne beszéljen. Lajkó a lánya eltűnése utáni napokban beszámolt Mária szüleinek a látottakról valamint, hogy Jancsó Piroska társaságában volt a lány. A nyomozást azonban felfüggesztették, mivel feltételezések szerint a rendőrök nem rendelkeztek jogosítvánnyal ahhoz, hogy az oroszoknál érdeklődjenek a lány felől, valamint bátorságuk sem volt hozzá.
A rendőrség ugyancsak nem méltatta figyelemre Jancsó Piroska oroszokkal való kapcsolatát, holott két gyermekének két különböző orosz katona volt az apja.Piros lánya 1951 januárjában, Mihály fia 1953. május 28-án született.
1954. június 9-én a törökszentmiklósi piacon megismerkedett a 13 éves Hoppál Piroskával,Hoppál Piroska halálesete bejegyezve a törökszentmiklósi állami halotti akv. 206/1954. folyószáma alatt. aki csirkéket árult. Őt szintén elcsalta a lakására, hogy megveszi az eladatlan csirkéit. Neki is egy könyvet adott, hogy elterelje a figyelmét. Amíg a lány olvasgatott, egy dróttal megfojtotta őt. Ezután a jegyzőkönyv szerint:
Ezt követően áldozatát bedobta a kútba, ruháit pedig elrejtette a kamrában. A nála talált 200 forintot eltette.
Jancsó Piroska 1954 tavaszán ismerte meg a 17 éves Simon Irént,Simon Irén halálesete bejegyezve a törökszentmiklósi állami halotti akv. 204/1954. folyószáma alatt. vallomása szerint:
Attól való félelmében, hogy kiderül a kettejük közötti kapcsolat, úgy döntött, hogy végez barátnőjével. 1954. augusztus 9-én átcsábította hozzájuk a lányt, akit egy villanyhuzallal fojtott meg. Áldozatával ezúttal nem fajtalankodott, mert úgy látta annak nemi szervéből, hogy betegségben szenved. Levetkőztette, őt is bedobta a kútba, a lány ruháit és a nála talált 30 forintot eltette.
Negyedik áldozatát augusztus 11-én délelőtt szólította meg a törökszentmiklósi tanácsháza előtti autóbusz-megállóban. A 12 éves Botos MarikaBotos Mária halálesete bejegyezve a törökszentmiklósi állami halotti akv. 207/1954. folyószáma alatt. Mezőtúrról jött át a keresztanyjához nyaralni. Piroska elmondta neki, hogy ő is arrafelé lakik, így segít neki vinni a csomagját. Útközben azonban becsalta otthonukba azzal, hogy segítséget kért egy csomag vonathoz viteléhez, és onnan kíséri majd tovább a lányt a keresztanyjához. Őt egy pamutzsinór segítségével ölte meg, majd a kislány élettelen testén kielégítette szexuális vágyait. A tetemet levetkőztette, majd bedobta a kútba. A ruháit az ágy alá rejtette, a lánynál 7 forintot talált, amit eltett.
1954. augusztus 14-én a vasút környékén szólította meg ötödik áldozatát, a 12 éves Szőke Katókát,Szőke Katalin halálesete bejegyezve a törökszentmiklósi állami halotti akv. 205/1954. folyószáma alatt. ugyancsak azzal az ürüggyel, hogy segítsen neki egy csomagot kivinni az állomásra. Miután elcsalta házukba, neki is egy könyvet adott, s amíg a kislány azzal volt elfoglalva, egy nadrágszíjjal megfojtotta. Holttestét lemeztelenítette, fajtalankodott vele, majd bedobta a kútba. Ruháit megtartotta.
Jancsó Ladányi Piroska az elvett ruhákat és cipőket az ócskapiacon eladta, darabjáért 15-20 forintot kapott. A legtöbbet Hoppál Piroska kabátjáért, ingéért és szandáljáért kapta, összesen 45 forintot.
A helyiek és a környező településen élők ekkor rettegni kezdtek, nem tudták mi állhat az események hátterében. A szülők alig merték egyedül útnak indítani gyermekeiket. Mivel a lakosok már elvárták, hogy a hatóság eredményre jusson a rejtélyes eltűnések ügyében, így a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi főosztályához került az ügy. A lakosok közül többen is a szovjet katonákra gyanakodtak a gyermekrablásokkal kapcsolatban. A rendőrség nem rendelt el körözést és nem kértek fényképet sem a szülőktől a gyermekekről. Csupán egy hangszóróval felszerelt kocsi járt körbe a városban, amiről a személyleírásokat mondták be.
1954-ben két kamaszfiú is eltűnt, Kenyeres Albert február 2-án, Vígh Imre június 21-én. Mint később kiderült, ők maguk szöktek el otthonról. A lakosság egyre gyanakvóbb lett, a kóborló cigányokat és a városon áthajtó autósokat is gyanították az esetek mögött. Egy kukoricásban szerelmeskedő pár előállításának hírére a törökszentmiklósiak közül már több mint ezren gyűltek a rendőrkapitányság épülete elé, ugyanis úgy terjedt el a dolog, hogy a gyermekrablókat fogták el. Magyarországon ekkora tömeg 1945 óta közterületen még nem verődött össze. Egyes emberek már azt rebesgették, hogy „a zsinagóga újjáépítéséhez volt szüksége a helyi zsidóknak a gyerekek vérére”, de a helyi temetkezési vállalat igazgatóját is meggyanúsították, ugyanis azt feltételezték róla, hogy a céges hullaszállító járművével hajtotta végre a gyermekrablásokat.
1954. szeptember 2-án este 9 órakor Balázsi Istvánné, 21 éves pusztakengyeli lakos a törökszentmiklósi rendőrkapitányság ügyeletén feljelentést tett, hogy Jancsó Piroska egy dróttal meg akarta fojtani és egy zsák ruhát is ellopott tőle. Az előzmények alapján a Szolnok–Alcsi vasútállomáson találkoztak. Balázsi Istvánné Szolnokon keresett munkát, Piroskához hasonlóan szintén könnyűvérű nő volt. Ketten megbeszélték, hogy a tiszaligeti vidámparkba mennek mulatni. Mindketten más férfival szórakoztak, Piroska hurcolta a fiatalasszony bőröndjét, s az később is nála maradt. Balázsiné a történtek másnapjának reggel a rendőrségen bejelentette, hogy Jancsó Piroska ellopta csomagját. Mivel azt tudta róla, hogy malteroslányként dolgozik, egy járőrrel keresni indultak, s egy építkezésen találták meg. Végül feljelentést nem tett Balázsiné, mivel Piri megígérte, hogyha Törökszentmiklósra utaznak, visszaadja kofferját. A Vörös Hadsereg útja 171. számhoz érkezve Piri megkínálta Balázsinét pálinkával, aki egy kis kupica után elálmosodott. Mivel a szoba nagyon koszos volt, Jancsóék és a három gyerek is ott tartózkodott, a gazos kertben feküdt le egy pokrócra. Balázsiné estefelé arra ébredt fel, hogy Piroska egy nyaka köré tekert drótkötéllel próbálja megfojtani őt. Félelme erőt adott neki, és birkózni kezdett a lánnyal, kiszabadult, majd a rendőrségre vette az irányt, ahol elmondta, hogy Jancsó Ladányi Piroska ezen kívül egy zsák ruháját is ellopta. Vallomása szerint
Ugyanezen a napon kihallgatták Piroskát, aki beismerte tettét. Ezután őrizetbe vették, de mivel nem beszélt az ellopott ruhákról, így házkutatást rendeltek el. Másnap, szeptember 3-án szálltak ki Jancsóékhoz, hogy előkerítsék a lopott holmit.
A házkutatás