Arthur David Waley, születési nevén Arthur David Schloss (Royal Tunbridge Wells, 1889. augusztus 19. – London, 1966. június 27.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Yàsè Wěilì; magyar népszerű: Ja-szö Vej-li; hagyományos kínai: 亞瑟・偉利; egyszerűsített kínai: 亚瑟・伟利; japánul: アーサー・ウェイリ, átírásban: Āsā Weiri) brit orientalista, sinológus, japanológus, műfordító.
Élete, munkássága Arthur Waley askenázi zsidó származású család gyermekeként született 1889-ben. Tanulmányait a warwickshire-i Rugby Schoolban kezdte, majd 1907-től a cambridge-i King’s College hallgatója lett, ahol klasszika filológiát tanult. Tanulmányait azonban szemproblémái miatt 1910-ben kénytelen volt megszakítani. 1913-ban kinevezték a British Museum keleti nyomtatványok és kéziratok részlegéhez asszisztensnek. Itt a költő és tudós Laurence Binyon (1869–1943) biztatására, leginkább önmagára hagyatkozva megtanult klasszikus kínaiul és klasszikus japánul olvasni, elsősorban azért, hogy hatékonyabban tudjon részt venni a múzeum gyűjteményének katalogizálásában. Annak ellenére, hogy Waley kiváló szakértője lett e két klasszikus nyelvnek, soha nem tanult meg modern kínaiul vagy japánul beszélni, sőt soha életében nem járt a Távol-Keleten sem.
1914-ben, az első világháború kitörésekor változtatta meg a németes hangzású családnevét Schlossról Waley-re.
Waley 1929-ben hagyott fel múzeumi munkájával, hogy kizárólag az irodalomnak, az írásnak és fordításnak szentelhesse magát. A második világháború idején négy évig egy minisztériumban dolgozott, de ezt leszámítva soha nem helyezkedett el főállásban sehol sem. Amikor annak ellenére, hogy tudományos háttérrel nem rendelkezett mégis neki ajánlották fel a Cambridge-ben megalapítandó kínai tanszék vezetését, ő e szavakkal utasította vissza: „inkább meghalok”.
Ezra Poundnak köszönhetően első fordításai a The Little Review irodalmi lapban jelentek meg. Első jelentős munkája a százhetven kínai vers angol műfordítását tartalmazó kötete volt 1918-ban. Ekkortól kezdve egészen haláláig rendszeresen jelentek meg a japánból, kínaiból fordított szépirodalmi művei, valamint tanulmánykötetei. Egyik könyve előszavában azt írta, hogy a klasszikus japán és kínai nyelv mellett az ainuval, a mongollal, a héberrel és a szírrel is elboldogult.
1950-ben a híres Tang-kori költőről, Po Csü-jiről írt monográfiájáért Stanislas Julien-díjjal jutalmazták.
A rákban szenvedő betegként semmilyen gyógyszerrel nem volt hajlandó enyhíteni fájdalmait. Ágyban fekve, Haydn vonósnégyesét hallgatva, kedvenc verseit olvasva hunyt el 1966. június 27-én, Londonban.
Főbb művei Fordításai A Hundred and Seventy Chinese Poems, 1918 More Translations from the Chinese (Alfred A. Knopf, New York, 1919) Japanese Poetry: The Uta, 1919 The Nō Plays of Japan, 1921 The Temple and Other Poems, 1923 The Tale of Genji, by Lady Murasaki, 1925–1933 The Pillow Book of Sei Shōnagon, 1928 The Way and its Power: A Study of the Tao Te Ching and its Place in Chinese Thought, 1934 The Book of Songs, 1937 The Analects of Confucius, 1938 Three Ways of Thought in Ancient China, 1939 Translations from the Chinese, 1941 Monkey, 1942 Chinese Poems, 1946 The Nine Songs: A Study of Shamanism in Ancient China, 1955 Yuan Mei: Eighteenth-Century Chinese Poet, 1956 Ballads and Stories from Tun-Huang, 1960
Önálló művei Introduction to the Study of Chinese Painting, 1923 The Life and Times of Po Chü-I, 1949 The Poetry and Career of Li Po, 1950 The Real Tripitaka and Other Pieces, 1952 The Opium War through Chinese Eyes, 1958 The Secret History of the Mongols, 1963
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:Angol költők Kategória:Brit sinológusok Kategória:Zsidó származású angolok Kategória:Stanislas Julien-díjasok Kategória:1889-ben született személyek Kategória:1966-ban elhunyt személyek Kategória:Angol műfordítók Kategória:A Highgate temetőben nyugvó személyek