(, 1864. január 1. – Peking, 1957. szeptember 16.) kínai festőművész.
Neve A néven világhírűvé vált kínai festőművész eredeti neve (齊璜 / 齐齊) illetve (齊純芝 / 齐纯芝) volt, az az adott neve ( 字) pedig (渭清). Mint a kínai művészek zöme, élet során ő is több művésznevet (hao 号) választott magának: (蘭亭 / 兰亭) = „Orchidea pavilon” (瀕生 / 濒生) = "(Aki) Az élethez hasonlatos" (寄萍老人) = „Békalencsén utazó öregember” (白石山人) = „Fehér-kövi hegyi remete” (白石) = „Fehér kő”
A „fehér kő” jelentésű nevet feltehetően egyik korai példaképére, ra (沈周; 1427–1509) emlékezve vette fel, akinek egyik művésznevében ugyancsak szerepelt ez a kifejezés.
Élete bélyegkép|jobbra| kabócát ábrázoló festménye bélyegkép|balra| tücsköt és lopótökből készült tücsöktartót ábrázoló festménye szegény földműves család gyermekeként a Hunan tartománybeli (湘潭) körzetben található faluban született. 1864. január 1-jén született Hunan tartomány Hsziangtan körzetében, egy Hsziangce nevű falucskában. Körülményeik miatt iskolába nem járhatott, a nagyapjától tanult meg írni-olvasni. Nyolcéves korába bekerült az anyai nagyapja által alapított magániskolába, amely azonban félév után kénytelen volt bezárni, így a gyermek ismét a házi munkában vett részt, és bivalyt őrzött. 1877-ben asztalos-inasnak adták. A harmadik mestere – aki egyben fafaragó is volt – gyermekeként bánt a fiúval. 1880-tól már önálló asztalosként dolgozott, és tizennégy éven át ezt a mesterséget gyakorolta. Művészi tehetsége asztalosként is megmutatkozott, gyakorta rendeltek tőle díszesen faragott nászágyakat, házi-oltárokat és gyaloghintókat.
Munkája mellett saját kedvtelésére festegetett is a szabadidejében. A híres festészeti kézikönyv, a Mustármag-kert Album ( 芥子園畫傳 / 芥子園畫傳) ábráit másolta, amelyeket a szomszédjai, ismerősei rendre megvásároltak. Lassanként festőként is híre ment a környéken, és egyre gyakrabban festményeiket is rendeltek tőle. 1889-ben, a műveit kedvelő helyi földesuraknak köszönhetően már művelt barátokra is szert tett, akik megismertették a klasszikus irodalommal és megtanították verset írni. Előszeretettel foglalkozott a kínai írástudói kultúra két másik hagyományos műfajával: a kalligráfiával és a pecsétfaragással is.
1902-ben egyik barátja, akit ba neveztek ki hivatalnoknak, meghívta, hogy festeni tanítsa ágyasát. Barátját később Pekingbe rendelték, pedig oda is követte. Pekingben főleg a pecsétfaragásból tartotta el magát, jövedelméből pedig régi könyveket, kalligráfiákat és fametszetes nyomatokat vásárolt. 1904-ben egy újabb meghívásnak eleget téve ba utazott. Mindeközben az ország több vidékén is egyre nagyobb hírnévre tett szert festőként és pecsétfaragóként.
1905-ben ba utazott, innen egy félév múlva Kantonba utazott, katonafiát és fivérét meglátogatni. Ezt követően ba ment hajóval, ahol házitanítói állást vállalt. 1907-ben a vietnámi határra utazott, majd 1908-ban ismét Kantonba ment. 1909-ben már Sanghajban volt. Ezek az utazások nagy hatással voltak művészetére is. Az életét feldolgozó sinológus, művészettörténész Miklós Pál így ír erről:
Közel ötvenéves volt, amikor végre megtehette, hogy családja számára földet és házat vásároljon. Letelepedett, és műtermet rendezett be magának. A képzőművészet mellett foglalkozott irodalmi tanulmányokkal is, verseket, esszéket is írt.
Hivatkozások Megjegyzések
Források
Irodalom Miklós Pál. Csi Paj-si (1862–1957). Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1962.
További információk Csi Paj-si garnélarák-festményei – Terebess Online Csi Paj-Si kínai festő, a XX. század legjelentősebb kínai mestere 55 éve halt meg – MTVA Milliárdokat érő kortárs kínai alkotások – fidelio A természet igézete – Qi Baishi festmények a Pekingi Művészeti Akadémia gyűjteményéből – Szépművészeti Múzeum
Kategória:Kínai festők Kategória:1864-ben született személyek Kategória:1957-ben elhunyt személyek