right|263px|thumb|</center>
Az orosz nyelv (, latin betűs átírása: russkij jazyk, magyar átírása: russzkij jazik; régies elnevezése nagyorosz nyelv) a legtöbb, mintegy 145 milliónyi anyanyelvi beszélővel rendelkező szláv nyelv, ennélfogva világnyelv. Az ukrán nyelvvel (régiesen kisorosz nyelv), a fehérorosz nyelvvel, valamint a ruszin nyelvvel együtt a keleti szláv nyelvek közé tartozik. Az orosz nyelv nyelvjárási tagoltsága a nagy területi kiterjedéshez képest viszonylag kicsi, az irodalmi nyelv a moszkva-környéki középorosz nyelvjárásokra épül. Az orosz nyelv széles körben elterjedt a tudományok és kulturális érintkezés terén is.
Története Az orosz nyelv a szláv nyelvek keleti ágához tartozik. A protoszláv nyelv feltehetően az i. e. 2.-i. e. 1. évezredben vált ki az indoeurópai nyelvcsaládból, ezután fejlődött ki az ősszláv nyelv. Ez a nyelv a 6–7. században három ágra bomlott fel: a keleti, nyugati és a déli ágra; majd a keleti szláv (melyet ó-orosz nyelvnek is neveznek) nyelvből alakult ki a 14.–15. században az orosz (nagyorosz), ukrán (kisorosz) és a belarusz (fehérorosz) nyelv; a 15.–16. században alakultak ki az északi, közép- és a déli nagyorosz nyelvjárások.
A régészeti feltárások bebizonyították, hogy a Novgorodban beszélt orosz nyelvváltozat (vagy épp külön nyelv) igencsak nagy fokú önállóságot mutatott az orosz nyelvtől. Ez megcáfolta azt a sokáig fennálló felfogást, miszerint az orosz tekinthető a régi egységes keleti szláv nyelv ősének, amiből további keleti szláv nyelvek alakultak ki. Az elméletek a szétválást a 15. századra teszik, ezzel szemben a novgorodi már a 9. században létezett és keletkeztek írásos forrásai.
Az orosz nyelv történetének legrégibb emlékei: a novgorodi kódex (11. század), az Osztromir evangélium (1056/1057), ezek egyházi szláv nyelven íródtak, valamint a nyírfa-oklevelek (берестяные грамоты), ez utóbbiak ónovgorodi nyelvjárásban készültek.
A központosított televíziós és rádióadások csökkentik a nyelvjárások közti különbséget, ennek ellenére Moszkva és Szentpétervár – Oroszország két legnagyobb városa – lakóinak nyelvjárása is eltér bizonyos fokig.
Az orosz írás a cirill ábécé betűit használja.
Az egyik ma ismert legrégibb irodalmi nyelvemlék a Ének Igor hadáról (v. Igor-ének – Слово о полку Игореве) a 12. századból, a legrégibb történelmi nyelvemlék az Őskrónika.
Az egyik legismertebb költő és egyben nyelvújító Alekszandr Szergejevics Puskin.
Fonológia és fonetika
Bevezetés A modern orosz nyelv fonetikai rendszere 42 jelentésmegkülönböztető szegmentumot (fonémát) tartalmaz, ebből 6 magánhangzó és 36 mássalhangzó. Ez a terjedelmes fonémakészlet a szláv nyelvekre jellemző kiejtési sajátossággal magyarázható: a legtöbb orosz mássalhangzót keményen és lágyan (palatalizáció) is ejthetjük.
Az orosz magánhangzók ejtése nagyban függ attól, milyen pozíciót foglalnak el a szóban, pontosabban hogy milyen helyzetben vannak a szóhangsúlyhoz képest. Így a magánhangzóknál megkülönböztetünk hangsúlyos, illetve első (közvetlenül a hangsúlyos szótag előtti) vagy második (egyéb) hangsúlytalan helyzetet, és e helyzetek határozzák meg a magánhangzók redukálódásának fokát. Például az o hangsúlyos helyzetben [o], az első hangsúlytalan helyzetben kiejtése [a] (ez az аканье, akanyje jelensége), a másodikban [ə] lesz, az első hangsúlytalan helyzetben lévő e vagy я megközelítő ejtése [i] (иканье, ikanyje) stb.
A magyar nyelvtől eltérően az oroszban a magánhangzók hosszúsága nem jelentésmegkülönböztető (mint például áru – árú), és nem is lényeges a szó megfelelő kiejtése szempontjából. A hangsúlyos magánhangzókat rendszerint félhosszan ejtjük ki, a hangsúlytalan magánhangzókat röviden. Ez a rövidülés olyan fokú lehet, hogy hosszabb orosz szavak szótagszáma a magyar hallgató számára gyakran nem is megállapítható.
A mássalhangzók szó végén a szláv nyelvekre jellemző módon zöngétlenné válnak, az egymás mellé kerülő mássalhangzók kiejtését pedig a magyarhoz hasonlóan többféle hasonulási szabály is befolyásolja.
Az oroszban az i/j hanggal kezdődő vagy végződő kettőshangzóktól eltekintve az egymás után következő magánhangzókat rendszerint külön hangként ejtjük a hangsúlytalan hangok redukálódásának figyelembevételével. A -ja-, -je-, -ij- és hasonló hangcsoportokat egyes orosz nyelvtanok kettőshangzókként írják le, de magyar beszélő számára ezek szinte azonosan hangzanak a magánhangzó és a j hang egymás melletti kiejtésével.
Magánhangzók Az orosz nyelvben 6 magánhangzó van (az az allofónjának tekinthető).
+Orosz magánhangzók elülső középső hátsó zárt (и) (ы) (у/ю) középső (э/е) (о/ё) nyitott (a/я)
Mássalhangzók Az orosz nyelvben 36 mássalhangzó van, ebből 16 mássalhangzónak van kemény/lágy hangalakja. A táblázat csak a kemény mássalhangzókat tartalmazza. + Orosz mássalhangzók bilabiálislabio-dentális alveolárispost-alveoláris palatális veláris Plozívák Affrikáták Nazálisok Vibránsok Frikatívok Approximánsok Laterálisok
Kiejtés Az orosz nyelv kiejtésének a kutatásával az orosz irodalmi nyelv fonetika és a fonológia szaktudományai foglalkoznak. Bővebb értelemben véve az orosz nyelv nyelvjárási változatainak kiejtését is vizsgálják.
Hanglejtés (tonalitás) Az orosz nyelv atonális nyelv, azaz a magánhangzók hangmagassága nem befolyásolja a szó jelentését. A magyar és a német nyelvhez hasonlóan az orosz nyelvben is különböző hangmagasságot használunk egy mondaton belül vagy a mondat végén, attól függően, hogy kijelentő mondatról, kérdő vagy felkiáltó mondatról van-e szó. Erre az orosz nyelvben 7 intonációs szerkezet van (интонационные конструкции), ezek különböző kijelentő és kérdő mondatokat jelölnek. A tonális nyelvekben ezzel szemben a hangmagasság megváltoztatja az egyes szavak jelentését.
Szóhangsúly
Az orosz nyelvben a szóhangsúly dinamikai jellegű, szabad és kötetlen, valamint jelentésmegkülönböztető szerepe van. Ez azt jelenti, hogy a hangsúlyos szótagot idegen nyelvi beszélő számára is jól érzékelhetően erősebb nyomatékkal ejtik ki, a hangsúly a szó bármely szótagjára eshet és helye a szón belül változhat is alaktani változások esetén, továbbá egyes szópárok megkülönböztetése kizárólag szóhangsúlyuk alapján történik. (A magyar nyelv szóhangsúlya szintén dinamikai jellegű, de az orosszal ellentétben állandó és kötött, mivel minden szóban és minden alakban az első szótagra esik, ebből következően jelentésmegkülönböztető szerepe sem lehet.)
A magánhangzók kiejtését nagy mértékben befolyásolja, hogy hangsúlyos szótagban fordulnak-e elő, illetve hogy a szón belül ahhoz viszonyítva hol találhatók, így a hangsúly szabadsága miatt idegen nyelvűek számára hallás alapján nem mindig egyértelmű egy-egy szó alaktani változatainak összetartozása.
Nyelvtan Betűkészlet
Orosz ábécé АаБбВвГгДдЕеЁё ЖжЗзИиЙйКкЛлМм НнОоПпРрСсТтУу ФфХхЦцЧчШшЩщЪъ ЫыЬьЭэЮюЯя
Az orosz nyelv cirill írást használ, amelyet görög szerzetesek, Cirill és Metód fejlesztettek ki, hogy lefordítsák a Bibliát ószláv egyházi nyelvre. A betűk eredete a görög ábécé. Oroszországon kívül – többek között – Fehéroroszországban, Ukrajnában, Bulgáriában, Szerbiában, Montenegróban, az egykori szovjet uralomnak köszönhetően Mongóliában használnak cirill betűket.
Az 1918-ban bevezetett orosz helyesírási reform óta az orosz ábécé 33 betűből áll: ebből 10 betű a magánhangzók jelölésére szolgál: а, е, ё, и, о, у, ы, э, ю és я. A többi 23 betű a mássalhangzókat jelöli, a ъ és a ь nem jelölnek konkrét hangot, hanem csak a megelőző mássalhangzók lágyságát ill. keménységét jelzik.
Alapismeretek A legtöbb szláv nyelvhez hasonlóan az orosz nyelv is erősen flektáló nyelv. Három nyelvtani nemet különböztet meg, hat nyelvtani esetben ragoz. A nyelvtani nemen belül megkülönböztetünk élő és élettelen főneveket.
A következő esetek vannak az orosz nyelvben: alanyeset, tárgyeset, birtokos eset, részes eset, eszközhatározói eset és elöljárós eset. A Где? (hol?) kérdésre elöljárós esettel válaszolunk, a Куда? (hová?) kérdésre pedig tárgyesettel (mint például a német nyelvben).
Az orosz nyelvben a következő szófajokat ragozzuk: főnév, melléknév, névmás, számnév és ige. A határozószót csak fokozzuk.
Az egyes szám tárgyesetben a hímnemű szófajokat élő és élettelen kategória szerint megkülönböztetjük: az „élő” szófajoknál a tárgyeset a birtokos esettel egyezik meg, az „élettelen” szófajoknál pedig az alanyesettel.
Főnevek A főnév nemét többnyire a végződéséről ismerhetjük fel. Az а-ra vagy я-ra végződő főnevek kevés kivétellel nőneműek, az о, ё е végűek semlegesneműek. A ь-re végződő főnevek lehetnek hímneműek vagy nőneműek. Ezeket a főneveket különböző módon ragozzuk, attól függően, hogy hím- vagy nőnemű főnévről van-e szó (Például путь – út (hn.), любовь – szerelem (nn.)) A ь-re végződő hímnemű főnevek ritkábban fordulnak elő, mint a nőnemű ь végű főnevek. A mássalhangzóra végződő főnevek hímneműek.
A idegen szavakat az orosz nyelvben is többnyire az eredeti nemük szerint használjuk (ld. alább!). Egyes olyan idegen szavak, amelyek nem illenek be az orosz nyelv rendszerébe, semlegesnemű és ragozhatatlan főnévek közé tartoznak. (például show шоу, rádió радио, metró метро).
Az orosz nyelvben nincsen határozott vagy határozatlan névelő.
Az orosz nyelv három ragozási típust különböztet meg: I. típushoz tartoznak a hím- és semlegesnemű főnevek, a II. típushoz tartozó főnevek többnyire nőneműek. A III. típushoz azok a többnyire nőnemű főnevek tartoznak, amelyek ь-re végződnek. Különleges típust képeznek a semlegesnemű мя végű főnevek (például имя – név, время – idő).
Példák a főnévragozásra: a стол – asztal (I.típus) és a nőnemű площадь – tér (III.típus) Egyes szám:
1. стол площадь 2. стол площадь 3. стола площади 4. столу площади 5. столом площадью 6. столе площади
A ragozás során megkülönböztetünk kemény és lágy mássalhangzóra végződő főneveket. A ragozás az alábbi példák szerint történik:
- kemény/lágy mássalhangzóra végződő főnevek -а -я -у -ю -ы -и -о -е (ha hangsúlytalan) -ё (ha hangsúlyos)
A mássalhangzóra végződő főneveket a táblázatban -0- (végződés nélkül) jelöli.
I. főnévragozás – Hímnemű főnevek
Egyes szám Alanyeset – -ь -й -ий Tárgyeset -/-а -ь/-я -й/-я -ий/-ия Birtokos eset -а -я -я -ия Részes eset -у -ю -ю -ию Eszközhatározós eset -ом -ем³ -ем³ -ием Elöljárós (helyhatározós) eset -е -е -е -ии
Többes szám Alanyeset -ы¹ -и -и -ии Tárgyeset -ы¹/-ов -и/-ей -и/-ев³ -ии/-иев Birtokos eset -ов² -ей -ев³ -иев Részes eset -ам -ям -ям -иям Eszközhatározós eset -ами -ями -ями -иями Elöljárós (helyhatározós) eset -ах -ях -ях -иях
Tárgyeset: az élő főnevek tárgyesete megegyezik a birtokos esettel, az élettelen főneveknél megegyezik az alanyesettel. 1: susogó és "köhögő" г, к, х hangok után и-t írunk. 2: susogó hangok után ей-t írunk. 3: lágy mássalhangzó után hangsúlyos helyzetben ё-t írunk, hangsúlytalan helyzetben е betűt.
I. főnévragozás – Semlegesnemű főnevek
Egyes szám Alanyeset -о¹ -е² Tárgyeset -о¹ -е² Birtokos eset -а -я Részes eset -у -ю Eszközhatározós eset -ом¹ -ем² Elöljárós (helyhatározós) eset -е -е³
Többes szám Alanyeset -а -я Tárgyeset -а -я Birtokos eset – -й Részes eset -ам -ям Eszközhatározós eset -ами -ями Elöljárós (helyhatározós) eset -ах -ях
1: susogó hangok után hangsúlyos helyzetben о-t, hangsúlytalan helyzetben е betűt. 2: Lágy mássalhangzók után hangsúlyos helyzetben ё-t írunk, hangsúlytalan helyzetben е betűt. 3: Azoknál a főneveknél, amelyek egyes szám alanyesetben ие-re végződnek, itt и-t írunk.
II. főnévragozás – (főleg) nőnemű főnevek
Egyes szám Alanyeset -а -я -ия Tárgyeset -у -ы -ию Birtokos eset -ы¹ -и -ии Részes eset -е -е -ии Eszközhatározós eset -ой² -ей³ -ией Elöljárós (helyhatározós) eset -е -е -ии
Többes szám Alanyeset -ы¹ -и -ии Tárgyeset -ы¹/- -и/ь -ии/ий Birtokos eset – -ь -ий Részes eset -ам -ям -иям Eszközhatározós eset -ами -ями -иями Elöljárós (helyhatározós) eset -ах -ях -иях