Alain Marie Pascal Prost OBEhttps://m.sportskeeda.com/f1/top-20-greatest-f1-racers-alain-prost (Saint-Chamond, 1955. február 24. –) francia autóversenyző és volt Formula–1-es versenyző. 1980 és 1993 között 199 nagydíjon vett részt, mialatt 51 futamot és négy egyéni világbajnoki címet (1985, 1986, 1989, 1993) nyert, így csak Juan Manuel Fangio, Michael Schumacher és Lewis Hamilton tudott nála több világbajnoki címet szerezni. Ugyancsak négyszer másodikként végzett a pontszerző listán (1983, 1984, 1988, 1990). Csapata, a Prost Grand Prix 1997 és 2001 között szerepelt a Formula–1-ben. Beceneve a "Professzor".
Gyermekkora és családja Alain Prost a franciaországi Loire megyében, a Saint-Chamond közelében fekvő Lorette-ben született 1955. február 24-én. Édesapja, André Prost bútorasztalosként dolgozott, míg örmény származású édesanyja, Marie-Rose Karatchian háztartásbeli volt. Alain's Biography (1921–54), ProstFan.com Két évvel idősebb bátyja, Daniel 32 éves korában, rákban hunyt el 1986. szeptember 17-én. Alain Prost Siblings, ProstFan.com Ifjúkorában Prost sokat sportolt, legszívesebben birkózott, görkorcsolyázott és futballozott. Tizenöt éves volt, amikor apja elvitte az 1970-es monacói nagydíjra (a futamot az év világbajnoka, az osztrák Jochen Rindt nyerte). Útban hazafelé, egy gokartpályán kipróbálta a sportot, ami nagyon megtetszett neki, így hamarosan fel is keresték a lakhelyükhöz közeli, Rive de Glier-ben található versenypályát, és Prost beiratkozott a klubba. Először csak szórakozásból autózott, de egy évvel később már a jármű motorjait is maga tervezte.
Magánélete Prost 1980. augusztus 1-jén, szülővárosában vette feleségül a tanári diplomával rendelkező Anne-Marie Barges-t (született 1955. február 14-én). 1972-ben ismerkedtek meg, és már előbb is egybekeltek volna, de mindkettőjüknek anyagi gondjaik voltak, ezért az esküvőt el kellett halasztaniuk. A házasságból két fiuk született: Nicolas Jean (született 1981. augusztus 18-án) és Sacha Olivier Nelson Daniel (született 1990. május 30-án). Nicolas szintén autóversenyző, azonban a Formula 1-be nem sikerült eljutnia, 2012-ben az Andros kupában versenyzett, ahol az év újonca lett.Nicolas' career year by year, 2003 – 2008, ProstFan.com Házasságkötésük után Alain és felesége Saint-Chamond-ban éltek, majd az egyre fokozódó médiaérdeklődés és a családot ért fenyegetések miatt 1983 áprilisában a svájci Sainte-Croix-ban telepedtek le, ahonnan hamarosan Yens-be költöztek. és ott éltek 1999 novemberéig, amikor is átköltöztek a Genfi-tó parti kisvárosba, Nyonba.
Az 1980-as és 1990-es években Prost gyakran szerepelt az újságok címoldalán magánéleti botrányai miatt. 1983-ban viszonyt folytatott a Renault akkori csapatfőnöke, Gérard Larrousse-nak a feleségével, és állítólag ez is közrejátszott abban, hogy az év végén el kellett hagynia a csapatot. 1984-ben a tizenkilenc éves monacói hercegnővel, Stephanie-val volt kapcsolata, majd az 1990-es évek közepén versenytársa, Jacques Laffite feleségével, Bernadette Laffite-Cottinnal folytatott viszonyt, akitől 1996-ban született törvénytelen lánya, Victoria.
A Formula–1 előtt 1973-ban vásárolt egy Vacquand-kasztnit, amellyel megnyerte a francia junior gokartbajnokságot, és így ott lehetett a hollandiai Oldenzaalban rendezett junior világbajnokságon is. Legnagyobb ellenfele a brit Nigel Clegg volt, aki általában az első rajtkockát szerezte meg, de nyerni nem tudott, mert Prost mindig gyorsabb és agresszívabb volt nála. A világbajnokságon az évek során ötször indult, és mind az ötöt meg is nyerte. Prost elindult a francia felnőtt bajnokságon is – ahol második lett – és a felnőtt világbajnokságon is a belgiumi Nivelles-ben. Utóbbin a nem kiemeltek kategóriájában indult, ahol végül a tizennegyedik helyen végzett. 1974-ben ismét megnyerte a francia felnőtt bajnokságot. A csapatok Európa-bajnokságán Alain legjobb helyezése a wholeni első futamban szerzett negyedik hely volt. A gokart világbajnokságot a portugáliai Estorilban rendezték, ahol Prost kilencedik volt a selejtezők után, aztán nem végzett az első tízben a döntőben. Ezután a Winfield Versenyzőképző Iskola tanulója volt. 1976-ban Prost magasan a francia Forma-Renault bajnoka. Az 1977 szezont a Forma-Renault Európa-bajnokságban töltötte. 1978-ra Hughes de Chaugnac leszerződtette csapatába az európai Forma-3-ba. Ebben az idényben csak kilencedik, ám 1979-re bajnok lett az európai és a francia szériában is.Roebuck, Nigel Grand Prix Greats 1986, p. 126. Book Club Associates
A Formula–1-ben Debütálás a McLarennel 1980-ban Miután fölényesen nyerte a Forma-3-as Európa-bajnokságot és megnyerte Monacót is, természetes volt, hogy 1979 őszén több Formula–1-es csapat is meg akarta magának nézni közelebbről.
A McLaren akkori egyik versenyzője, Patrick Tambay úgy döntött, hogy Amerikába megy versenyezni, így helye megüresedett. A McLarennek két jelöltje volt: az amerikai Kevin Cogan és Prost. Tesztelésre hívták őket Watkins Glenbe, ahol John Watson, a csapat másik versenyzője felállított egy alapidőt, amihez mérhették magukat. Prost már néhány kör után gyorsabb volt ennél, így nem is lehetett kérdéses, hogy kit szerződtetnek. A megállapodás egy évre szólt – plusz egy év opció.
Alain Prost 1980. január 13-án futotta első Formula–1-es versenyét az argentin nagydíjon. A McLaren-Ford ekkoriban már leszálló ágban lévő csapat volt. Utoljára 1976-ban nyertek világbajnokságot az angol James Hunt révén. Az előző évben, 1979-ben Watson 15 pontot, akkori csapattársa, Tambay egyet sem szerzett. A francia élete első versenyén hatodik lett. Ezután Brazíliában ötödik lett 2 pontot szerezve. Csapattársa, az ír John Watson sokban segítette, megtanította neki az ismeretlen pályák vonalvezetését, támogatta a csapat vezetésével szemben. A Dél-Afrikában szerzett balesete miatt 2 versenyt kénytelen volt kihagyni. Ezenkívül még két Nagydíjon, az Angolon és Hollandon szerzett egy-egy pontot két hatodik helyével. A McLarennél ekkoriban komoly átalakulások zajlottak a háttérben a sikeresebb jövő érdekében. A fő szponzor, a Marlboro egyre türelmetlenebb volt és leszerződtették vezetőnek az angol Ron Dennist. Dennis fiatal kora ellenére komoly autósportbéli tapasztalattal rendelkezett, korábban Jochen Rindt szerelője volt a Brabhamnél, majd a hetvenes években több csapatot is indított. Dennis saját Project Four nevű csapatát a McLarenbe olvasztva a csapat társtulajdonosává vált (innen származott a McLaren autók nevében az MP4 jelzés). Dennis hozta vissza a csapathoz John Barnardot is, aki 1972-1975 között már mérnökként dolgozott a McLarennél, majd az Egyesült Államokban dolgozott a Chaparral csapatnál, amely az ő autójával nyerte az Indy500-at 1980-ban. Prost azonban ezt az átstrukturálást már nem várta meg, mert megkörnyékezte a Renault, amely egyértelműen jobb autóval rendelkezett ebben az időszakban a McLarennél és még jobbal kecsegtetett 1981-re. Mivel sokszor a kocsi meghibásodása miatt karambolozott, Prost elvesztette a bizalmát a McLarenben. Elhatározását az is erősítette, amikor utolsó versenyén szintén autója felfüggesztése hibája miatt karambolozott.
Három év a Renault-val 1981 bélyegkép|250px|jobbra|Prost 1983-as Renaultja Prost a McLaren után a Renaulthoz szegődött, amelynek autóit akkor már a turbómotorok hajtottak. Csapattársa, a szintén francia René Arnoux lett, aki noha csak 30 évesen került a Formula 1-be, gyorsan befutott és 1980-ban két győzelmet is szerezve a bajnoki cím esélyesei közé tartozott. Az év első versenyét az amerikai Long Beach-en rendezték, ahol Andrea de Cesaris, utódja a McLarennél kilökte a franciát. Arnoux célba ért, de nem szerzett pontot. A brazil nagydíjon Prost az ötödik rajtkockából indult (Arnoux a nyolcadikból), majd a versenyen a nyolcadik helyen hajtott, amikor ütközött Didier Pironival (Ferrari) és kiesett. Argentínában aztán végre befejezte a versenyt és harmadik lett. Ezt azonban egy négy versenyen keresztül tartó balszerencse sorozat követte: kiesett Imolában, Zolderben, Monte-Carlóban és Jaramában is. A francia nagydíjon, a Renault és Prost hazai versenyén végre megszerezte első győzelmét, mely a tizenkilencedik futamán sikerült. Prost ezután még kétszer nyert (Hollandia, Olaszország) és 43 pontjával az ötödik helyen végzett, alig hét pont lemaradással a világbajnok Nelson Piquettől. Arnoux számára kudarc volt ez az év, mindössze 13 pontot szerzett és csak egyszer állhatott dobogóra.
1982 1982-ben Prost már világbajnoki esélyesként kezdte az évet. Az első két versenyt (Dél-Afrika, Brazília) megnyerte, bár Brazíliában valójában csak harmadikként ért célba, azonban szabálytalan autóik miatt a győztes Piquet-t és a második helyezett Rosberget is diszkvalifikálták. Ezután kivételes balszerencsesorozat kezdődött, a következő hét futamon nem szerzett pontot, közöttük Monacóban 2 körrel a vége előtt biztos vezetésnél az eleredő esőben a falnak ment és kiesett. Nagy Britanniában hatodik lett, megtörve a sorozatot, majd következett a hazai futama. Csapattársával való viszonya ekkor mérgesedett el végleg, amikor a bajnokságra esélytelen Arnoux a csapat elvárása ellenére nem adta át a győzelmet a második helyezett Prostnak. Ezután Arnoux, aki híres volt konfliktuskereső természetéről és éles nyelvéről nyíltan szította a vitát. A következő futamon Hockenheimben az esős edzésen Pironi későn vette észre az előtte haladó Prostot és nekiütközött a Renault-nak. A Ferrari felpattant és a földhöz csapódva teljesen összetört. Pironit élve szedték ki a kocsiból, de lába olyan súlyosan roncsolódott, hogy úgy tűnt, amputálni kell. Végül az orvosok megmentették Pironi lábait, de soha többé nem térhetett vissza a versenyzéshez. Prost ezt követően mindig felemelte a szavát az esős futamok ellen és fokozott óvatossággal versenyzett ilyen körülmények között, illetve a pilóták biztonságának egyik élharcosává vált. Ausztriában 4 körrel a vége előtt műszaki hiba miatt esett ki az élről, a Dijonban megrendezett Svájci Nagydíjon Rosberg mögött a második helyen végzett. Olaszországban ismét kiesett, Arnoux győzött, aki bejelentette, hogy a két sztárpilótáját, Villeneuve-öt és Pironit elvesztő Ferrarihoz szerződött. Az utolsó Las Vegas-i nagydíjon három pontot szerzett, a pontversenyben Prost végül 34 ponttal a negyedik lett. A monacói és zeltwegi kiesések minden bizonnyal a világbajnoki címtől fosztotta meg a franciát, ugyanis ebben az évben tizenegy pilóta tudott győzni és senki sem szerzett kettőnél több győzelmet, nagyon kiegyenlített volt a mezőny. Az 1982-ben használt Renault RE30B gyorsnak, de nagyon megbízhatatlannak bizonyult, akkoriban az a mondás járta, hogy a Renault akkor lenne világbajnok ha a versenyek egy körből állnának.
1983