I. Magnus Olafsson vagy Jóságos Magnus (1024.Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001, 12. kötet, 395. oldal áprilisa/júniusahttp://fmg.ac/Projects/MedLands/NORWAY.htm#_Toc189819779 – 1047. október 25.) Norvégia királya (1035–1047) és az 1042-es örökösödési szerződés alapjánVilágtörténelmi Enciklopédia II. (Kleine Enzyklopädie – Weltgeschichte, Leipzig, 1979); Magyar kiadás: Kossuth Könyvkiadó, 1982, , fordították: Dalos György, Hollós Alfréd, Réthelyi Károlyné, Sarlós Mariann, Szalontai Sándorné, Széll Jenőné és Tandori Dezső Világtörténelmi Kisenciklopédia-beli (1972) fordításainak felhasználásával Máthéné Glavina Zsuzsa, Héjja Zsuzsa, Hollós Alfréd, Ólmosi Zoltán, Pártos Gyula, Szalontia Sándorné és Taraba János, 791. oldal Dánia királya (1042–1047) volt.
Élete
II. (Szent) Olaf törvénytelen fiaként született. A Heimskringla így adja elő:James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 78. oldal egy éjjel Olaf ágyasa Alhild gyermeket szült (mialatt a király aludt). Kedvelt skaldja, Sigvet látván, hogy a gyermek gyönge, attól tartott hogy meghal, ezért nyomban megkereszteltette, és a Magnus nevet adta neki. Mikor a király felébredt, és meghallotta a történteket, haragra gerjedt, Sigvetet hívatta és így szólt hozzá: "Miért nevezted Magnusnak a gyermeket, holott e nevet népünk nem ismeri?" "Károly király nevére neveztem, mert azt hallottam, hogy ez a legjobb ember a világon" – felelt a szolga.A Római Szent Birodalom, 78–79. oldal Így terjedt el a név használata egész Északon.A Római Szent Birodalom, 79. oldal 1028-ban el kellett hagynia hazáját,Csiffáry Tamás: Európai uralkodók könyve, Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, , 218. oldal Novgorodban Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem udvarában nevelkedett, ahonnan Nagy Kanut halála (1035) után tért vissza. Ugyanazok a norvég nemesek, akik apját elűzték, fellázadtak Knut fia Svend és a dán uralom ellen, visszahívták Magnust és trónra segítették. 1038-ban II. Hardeknuttal kötött egy örökösödési szerződést, hogy amelyikük túléli a másikat, egyesíti a dán és a norvég koronát. Ennek alapján 1042-ben követte őt a dán trónon, bár az alkirállyá kinevezett Svend Estridsen (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt. 1043-ban fontos csatát nyert Dániától délre, Lyrskov Hede mellett, ekkor szerezte melléknevét is. Ugyancsak a Hardeknuttal kötött szerződés alapján magának követelte az angol trónt is, és támadással fenyegette Angliát, de a dániai harcok miatt erre nem került sor. A dánok többsége Magnust támogatta, mert szükségük volt a segítségére Jütland déli részén, a szláv vendek ellen, és Magnus több csatában is legyőzte Svendet. Svend Estridsen ennek ellenére nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki. Amikor Magnus nagybátyja, Harald Sigurdsson 1045-ben visszatért Konstantinápolyból, a két férfi egyezséget kötött, hogy közösen uralkodnak. Így 1046-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal. 1047-ben III. Anund svéd király segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és Skåne svéd tartományba menekült.
Halála Svend scaniai főhadiszállásáról növelte a nyomást Magnuson,Monarkiet i Danmark - Kongerækken at The Danish Monarchy de 1046 végére Magnus kiszorította Dániából. 1047. október 25-én azonban Magnus hirtelen meghalt Dániában – Sjællandon vagy Jutlandon –, egy balesetben vagy betegségben - a beszámolók különbözőek.Gwyn Jones, A History of the Vikings, London: Oxford University Press, 1973, , 406. oldal Van olyan változat, amely szerint kiesett az egyik hajóból, amelyeket Anglia meghódításához gyűjtött össze, és megfulladt,Palle Lauring, A History of the Kingdom of Denmark, tr. David Hohnen, Copenhagen: Høst, 1960, 57-59. oldal egy másik szerint egy lóról esett le,Knut Gjerset, History of the Norwegian People, Volume 1, New York, Macmillan, 1915, 279. oldal egy harmadik szerint megbetegedett egy hajón és belehalt.Carl Frederik Bricka, Dansk Biografisk Lexikon, vol. XI [Maar - Müllner], 1897, 44. oldal Állítólag Sweynt nevezte meg dániai örököseként és Haraldot Norvégiában; van olyan beszámoló, amely szerint a betegágyán rendelkezett ezekről. Halálával megszakadt Szent Olaf egyenes ági leszármazottjainak uralkodó dinasztiája és csak 1280-ban, II. Erik személyében került újra a trónra, aki Magnus lánytestvérétől származott. A mai Trondheimben (Norvégia) lévő Nidarosi katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott.
Egyéb Magnus egyetlen lánya, Ragnhild Magnusdatter (édesanyja nem ismert) egy norvég nemes felesége lett. Egy leszármazottjuk Orkney grófjának felesége lett, és ezen az ágon Magnus leszármazottja, I. Jakab Skócia királya lett. Az ő leszármazottja volt VII. Keresztély dán király, akivel Magnus vére visszatért a norvég trónra is. Magnus halála megszakította II. Olaf vérvonalát. 1280-ban azonban II. Erik lett a norvég király, akinek az anyja Magnus törvényes lánytestvérétől származott.
Jegyzetek
Források
Irodalom P. Sawyer: Magnus der Gute. In: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde. 19. kötet: Luchs – Metrum. 2., teljesen átdolgozott és jelentősen kibővített kiadás. Walter de Gruyter, Berlin u. a. 2001, Claus Krag: Vikingtid og Rikssamling. 800–1130 (= Aschehougs Norges Historie. 2. kötet). Aschehoug, Oslo 1995, Claus Krag: Magnus 1 Olavsson Den Gode. In: Norsk biografisk leksikon. Ruth Bork: Die Billunger. Mit Beiträgen zur Geschichte des deutsch-wendischen Grenzraumes im 10. und 11. Jahrhundert. Greifswald 1951 (Greifswaldi Egyetem, disszertáció 1951. december 22.). Jürgen Sarnowsky: England im Mittelalter. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 2002,
Kapcsolódó szócikkek Norvég királyok családfája Norvégia uralkodóinak listája Dán királyok családfája Dánia uralkodóinak listája Norvégia társadalma a középkorban Dánia társadalma a középkorban
Kategória:Dán uralkodók Kategória:Norvég uralkodók Kategória:Közlekedési balesetben elhunyt személyek Kategória:1024-ben született személyek Kategória:1047-ben elhunyt személyek Kategória:Yngling-ház