Ezek a történelmi Magyarország és a mai romániai Moldva területén található helynevek feltehetően besenyő eredetűek, vagy a települések besenyő alapításúak.
Erdély Bihar megye területén (Rácz Anita: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára c. műve alapján [])
Balkány ’település Bihar vm. Ny-i részén a Köles-ér jobb partján, Okánynyal együtt említik’ 1458, 1507, 1579: Balkan, p. (Cs. 1: 603, Károlyi 3: 413), 1598: Balkany (D. 122). A balkány ’vizenyős, lápos hely’ jelentésű, valószínűleg török eredetű magyar tájszóból (TESz., MEZŐ–NÉMETH 1972: 31) jött létre metonimikus névadással. Mivel a helynév az országban döntően a besenyők lakta területeken fordult elő, feltehetően a besenyőből való (TESz., MIKESY 1940: 6). Legkorábbi helynévi előfordulása a XII. század végéről adatolható (1181/288/366/XVI.: Balkan [RegArp. I, 43], vö. FNESz.)
Besenyő 1. ’település Bihar vm.-ben Váradtól Ny-ra, a Sebes-Körös jobb partján’ [1291–4], 1304, 1314: Beseneu, p., v. (Gy. 1: 600, VP. 301, AnjouOklt. 1: 306/623, 3: 352/796), 1396: Bessenew, p. ~ Besenew, p. (ComBih. 43), 1496: Bessenyew, p.(ComBih. 43). Valószínűleg azonos azzal a településsel, amelyet később Körösbesenyő-nek említenek. Ma psz. Berekböszörmény határában K– ÉK-re (Gy. i. h.). 2. ’település Bihar vm.-ben Váradtól DNy-ra’ 1273/392/ 477, 1374/500 k. [2a], 1396, 1421: Besenew, t. (Gy. 1: 600, J. 211, Cs. 1: 604), 1396, 1421: Bessenew (Cs. 1: 604), 1587: Bessenyeő (ComBih. 43), 1588: Bessenieo (ComBih. 43). Besenyőtelek (1.) néven is ismerték. Ma psz. Nagyváradtól DNy-ra (Gy. i. h.). 1–2. ’település Bihar vm.-ben, bizonytalan, hogy melyik Várad környéki faluval azonos’ 1226/550: Beseneu (Gy. 1: 600, J. 211, VRH. 33: 49), 1343: Besseneu, t. (Z. 2: 54).
Besenyőtelek 1. ’település Bihar vm.-ben Váradtól DNy-ra’ 1319: Besenewthelek, p. (Bunyitay 2: 275), 1319/414/581: Besenyő Thelek (AnjouOklt. 5: 193/488, Gy. 1: 600 [itt 1319/414/XVI. datálással]), 1374/500 k.: Resenthelek [ƒ: Besenthelek], t. (Gy. 1: 600). Besenyő (2.) formában is élt. 2. ’település Bihar vm.-ben a Berettyó körül, Várad felé esőnek mondják’ 1327: Beseneuteluk, p. (Gy. 1: 600, J. 211, AnjouOklt. 11: 261/556). A ComBih. kérdőjellel azonosítja vele Mezőtelek települést, s Mezőbesenyőnek is mondja.
Körösbesenyő ’település Bihar vm.-ben, bizonytalan, hogy melyik Várad környéki falu’ 1587: Keoreos-Bessenyeő ~ Keres-Besseneő (Com-Bih. 173), 1588: Keres Bessenieo (J. 211), 1598: Keres Besseneó (D. 123), 1599: Keres Besenieo (ComBih. 173).
Mezőbesenyő ’település Bihar vm.-ben a Berettyó körül, Várad felé esőnek mondják’ 1587: Mezeobesseneo (ComBih. 210), 1598: Mezeobessenieo (D. 130). A ComBih. Kérdőjellel azonosítja Besenyőtelek (2.) és Mezőtelek településsel.
Nagybesenyő ’település Bihar vm.-ben, bizonytalan, hogy melyik Várad környéki falu’ 1526 e.: Naghbesenyo (J. 211).
Talmács ’település Bihar vm-ben, Barakonytól D-re fekhetett’ 1429: Tolmach (J. 360). Besenyő törzsnévi eredetű lehet, amely a bes. tulmač ~ talmač ’magas udvari méltóságot betöltő személy, aki a törzsfejedelmek közé tartozott’ köznévből származik (NÉMETH GY. 1958: 129, KRISTÓ–MAKK–SZEGFŰ 1973: 21). Általános vélemény szerint a Talmač azt a besenyő törzset jelölte, amelyik vezérével, Tonuzobával együtt beköltözött Magyarországra, és Taksony vezér főleg a gyepűk védelmére telepítette le őket (FNESz. Tolmács). Etimológiailag azonos a m. tolmács főnévvel (TESz.). Lásd azonban még a Tulmas személynevet is (1138/329, ÁSz. 766), amellyel a település megnevezése esetleg szintén kapcsolatba hozható. Ma psz. Barakonytól D-re (J. i. h.).
Vajdabesenyő ’település Bihar vm.-ben, bizonytalan, hogy melyik Várad környéki falu’ 1489: Wayda Bessenyew (J. 211).
Brassó megye területén Megj.: Kiss Lajos a barcasági településeket úz, Ferenczi István besenyő eredetűeknek tartja
Alsórákos: A tatárjárás előtt valószínűleg besenyő település volt.
Barca: a kipcsák-törökös Bursa-ból, amely egy folyónévben és Bursa város nevében is megvan
Barcaság: a kipcsák-törökös Bursa-ból, amely egy folyónévben és Bursa város nevében is megvan
Brassó: A város neve a középkorban említett, ma beazonosítatlan Barasó folyó nevéből jön (bara su: szürke víz). A névadó feltehetően ugyanaz a besenyő csoport, amely a barcasági csángók kialakulásában is részt vett.
Fogaras: 1.) Neve a magyar fogor (= fogolymadár) főnévből ered, és fogolymadárban gazdag vidéket jelöl. 2.) A Fogaras folyótól kapta nevét, amely a besenyő "Fagar šu"-ból jön = kőris(fás) víz. A város és a folyó az 1224-ben említett "silva blacorum et bisenorum" területén van, ezért a besenyő eredeztetés elfogadhatóbb.
Tatrang (helység és folyó): a kipcsák-török (besenyő) "üledékes tortiliy-ből
Türkös: (1366: Turchfalua) a falu neve mindenképp a türkökre utal, akik kipcsák-törökös besenyők vagy úzok lehettek
Beszterce-Naszód megye területén
Besenyő (rom. Viişoara, Beşineu, ném. Heidendorf): Német neve (Pogányfalu) mutatja, hogy a szászok 12. századi betelepülésekor még pogány besenyők lakják.
Fehér megye területén
Székásbesenyő (rom. Secăşel, Beşineu, ném. Heidendorf, Hendref): Német neve (Pogányfalu) mutatja, hogy a szászok 12. századi betelepülésekor még pogány besenyők lakják.
Hargita megye területén
Lázárfalva: Egy 1365-i vajdai parancslevélből az tűnik ki, hogy azon időben Lázárfalva Felső-Fehér vármegyei község is besenyő telep volt, de úgy el volt pusztítva, határai úgy meg voltak változva, hogy birtokosa ezek új kijaratását és a határmesgyék megújítását kérte.
Kászonszék: A kászoni székelyek minden valószínűség szerint az előkelőségre nézve második besenyő törzs, azok kék-kend (küvár-ken) nevű maradványának utódai. Korábbi lakóhelyükről, a Nagybánya melletti egykori Keykus-potoka völgyéből és a Keykus-erdőből a 12. század második felében helyezték át őket a Kászon-vize völgye felső részébe, határvédelmi célra.
Firtosváralja: régi neve Besenyőfalva volt.
Kovászna megye területén A "Szentföldön" A Kézdiszék felső részén fekvő ún. "Szentföldön" a kipcsák-törökös besenyő helynevek teljességgel hiányoznak, annak ellenére, hogy mind az okleveles, mind a régészeti adatok alapján a vidéket a 12. századtól már biztosan besenyők lakják. A helynevek egyrésze szláv eredetű, ami azt mutatja, hogy a besenyők még itt találják a régészetileg a 7. századtól adatolt szlávokat []. A helynevek másik része tiszta magyar, egyrészük a kereszténységhez kötődik (Szentlélek, Szentjános). Mi több, a dűlőnevek közt sem találunk törökös eredetűeket. Az pedig, hogy hiányoznak innen a "besenyő" szót tartalmazó helynevek, azt mutatja, hogy a besenyők akkora többségben éltek, hogy a név nem bírt megkülönböztető jelleggel.
Karatna (ma Torja község része): az okleveleken kívül az ásatások eredményei is bizonyítják, hogy a Karatna patak völgyében besenyők laktak. Idetelepedésük egyidőben történt a székelyekkel, valamikor a 12. század végén, a 13. század elején. A Karatna név szláv eredetű.
Kézdikővár/Peselnek: a 14. században besenyők lakják az akkor Peselneknek nevezett falut. Csak a 19. században változtatják a falu nevét Kővárra, mivel sokan csúfolkodtak a peselnekiekkel a falu neve miatt. Akárcsak Torja, ez is az egykori Felsőfehér vármegyéhez, az Aporok latifundiumához tartozott. A Peselnek név szláv eredetű.
Kézdiszárazpatak: 1311-ben Zarazpatak néven említik először. 1324-ben besenyők lakták, akik az Aporok jobbágyai lettek. Alsó-Sepsiszéken Sepsibesenyő: Neve 1332-ben Besenczsed alakban szerepel, ma elsősorban a víztározó taváról ismert székely falu.
Uzon: 1332-ben említik először, neve a (kipcsák)-török (besenyő) uzun = hosszú szóból jön Erdővidéken Barót: A település nevét valószínűleg a honfoglaláskor itt letelepedett Barót nemzetségről kapta. A nemzetségnév a kipcsák-török boru aldi (= /szürke/nyest) főnévre megy vissza. A települést 1224-ben Boralt néven említik. A vár lábánál feküdt egykor Alsó- vagy Kisbarót. Felső- vagy Nagybarót pedig a Nagyerdő alatt feküdt.
Bibarcfalva: Baj-Bars>Bibarc(falva) 1332-ben Bybouth néven említik először
Krassó-Szörény megye területén
Csernabesenyő (rom. Pecinişca): Az 1232-ben létrejövő Szörényi bánsághoz tartozott, besenyő őslakosai Bulgáriából érkezhettek.
Maros megye területén
Bese (rom. Stejăreni, szász Peschendorf): a türk bese (kánya) szóból
Búzásbesenyő (rom. Beşineu, Valea Izvoarelor)
Hagymásbodon (rom. Budiu Mic) "Bodo" besenyő személynév
Nagykend (rom. Chendu) "kend" a magyarországi besenyők "kékkend" törzsi nevét idézi.
Szeben megye területén
Kistalmács (rom. Tălmăcel): Mivel e területen említik a "románok és besenyők erdejét" ("silva blacorum et bissenorum"), a település első lakói a besenyő talmács (tolmács) törzs tagjai lehettek
Nagytalmács (rom. Tălmaciu): 1265-ben Tolmach néven említik először. A falu melletti 591 m magas hegyen áll a Vöröstoronyi szoros északi bejáratát védő vára. Mivel e területen említik a "románok és besenyők erdejét" ("silva blacorum et bissenorum"), a település első lakói a besenyő talmács (tolmács) törzs tagjai lehettek .
Besenyő patak (rom. Pârâul Beşineu): szintén a "silva blacorum et bissenorum" területén
Besenyő nyereg (rom. Şaua Beşineu): szintén a "silva blacorum et bissenorum" területén
Temes megye területén
Nagybesenyő, Óbesenyő (rom. Dudeştii Vechi, Beşenova Veche): 1122-ben a besenyők egy része Magyarországra költözik, egyik jelentős telepük Nagybesenyő.
Újbesenyő (rom. Dudeştii Noi, Beşenova Nouă)
Ausztria Az Őrség ausztriai részén
Barátudvar: 11. századi besenyő határőrtelepülés. 1217-ben Leginthov (Legénytó) néven említik először. Az eredeti Legénytó név akkor változott Barátfaluvá, amikor a falu 1217-ben a heilingenkreuzi ciszterciták birtokába jutott.
Köpcsény: 11. századi besenyő határőrtelepülés. Mint a Duna kapujában álló település mindig fontos védelmi szerepet kapott. 1198-ban itt táborozott I. Frigyes keresztes hada.
Lajtakáta (németül Gata): Neve a besenyő kata (= őrhely) főnévből származik. 1209-ben Kata néven említik először. A 11. században besenyő határőrtelepülés volt. 1146-ban a falunál gyülekeztek II. Géza csapatai, hogy összecsapjanak Jasomirgott herceg bajor-osztrák seregével.
Lajtapordány: A falu a 8–9. században jelentős avar település volt, határában nagy avar kori temetőt tártak fel. A honfoglalás után besenyő határtelepülés lett. 1200 körül épült vízivárát 1273-ban II. Ottokár cseh király csapatai pusztították el.
Lajtaszentmiklós: Eredeti neve Röjtökör volt, amely a magyar rejtek(hely) és az őr főnevek összetétele(?!?). A települést a honfoglalás után besenyő határőrzők lakták.
Márcfalva (németül Marz): 1202-ben villa Mouruch néven említik először. A besenyők egyik nemzetségének, az Osli nembeli Móroc ágnak volt a birtoka a 13. század elejétől. Ágoston-rendi prépostságát 1223 előtt az Osli nembeli Sur fia Péter alapította.
Miklóshalma: 1287-ben említik először. Eredetileg besenyő határőrtelepülés volt.
Pátfalu: 1209-ben Chesus néven említik először. Eredetileg besenyő határőrtelepülés, 1212-ben a Poth grófok birtoka volt, innen a neve.
Pecsenyéd: 1265-ben Besenev néven említik először. A 11. században besenyő határőröket telepítettek itt le, akik helyét a tatárjárás után német telepesek foglalták el. Lahmenwald nevű határrészén az "Avargyűrű" földvár maradványai látszanak.
Tilmitsch: A talmács törzs nevéből ered a neve. Stájerország délkeleti részén, a Mura leibnitzi kanyarjában található.
Zurány: 1209-ben Zarán néven említik először. Besenyő határtelepülés, neve a tipikus besenyő személynevek (Zurány, Dormány stb.) közé sorolható.
Magyarország Bács-Kiskun vármegye területén Kecel: szlovákul ma is Ketel, 1231-ben Ketelcs néven említik, 1403-ban már Keczel. Nevében a besenyő Ketel név bújik meg. A Gesta Hungarorum szerint Alaptolma apja Ketel még 884-ben csatlakozott Álmos magyarjaihoz Kijev alatt. A Ketel fia nevében szereplő -tolma egyértelműen a tolmács, talmács besenyő törzsre utal.
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye területén
Ládbesenyő