Az információs társadalom (angolul information society) elmélete szerint a társadalomban az információ előállítása, elosztása, terjesztése, használata és kezelése jelentős gazdasági, politikai és kulturális tevékenység. Ennek közgazdasági társfogalma a tudásgazdaság, amely szerint az értelem gazdasági hasznosításán keresztül érték jön létre.
Ennek a társadalomtípusnak a sajátossága az információ-technológia központi szerepe a termelésben, a gazdaságban és általában a társadalomban. Az információs társadalmat az ipari társadalom örökösének is tekintik. Szorosan kapcsolódik a posztindusztriális társadalom (Daniel Bell), a posztfordizmus, a posztmodern társadalom, a tudástársadalom és a hálózati társadalom (Manuel Castells) fogalmaihoz.
Fontosabb jellemzői
A legtöbb elemzés a következő jellemzőket emeli ki (ezek nem feltétlenül, egyszerre és abszolút mértékben lesznek jellemzőek, a lenti kép lehetséges alternatívák gyűjteménye)
Az információ, mely mint a technológiai fejlődés alapja az ipari társadalomban is fontos szerepet kapott, most már önálló értékké válik. Az információs társadalom középpontjában az információfeldolgozó technológia áll. Az "érvényes tudás" felezési ideje (az az idő, mialatt elavulttá válik) a fejlődés gyorsulása miatt jelentős mértékben csökken (éves, esetleg hónapos nagyságrendre). Állandó követelménnyé válik az élethosszig tartó tanulás, mely a munkavállalótól egyre inkább az ismeretterületek közti mobilitást követeli meg, az egy szakma elsajátításának hagyományos követelménye helyett. Minthogy értékké, az információ hatalmi tényezővé válik, a hatalom azé lesz, aki az információt termeli és elosztja (ld. még információmonopólium).
Az információs társadalom modelljének kidolgozása
Az információs társadalom fogalmának egyik első kifejlesztője a közgazdász Fritz Machlup volt. 1933-ban Machlup a kutatási szabadalmak hatását kezdte tanulmányozni. Munkája 1962-ben a "The production and distribution of knowledge in the United States" (A tudás termelése és elosztása az Egyesült Államokban) című jelentős áttörést hozó tanulmányában érte el csúcspontját. A könyv megjelenését széles körű figyelem övezte, lefordították oroszra, és japánra is.
A történelemfilozófiában Alvin és Heidi Toffler népszerű elmélete szerint először a halász-vadász-gyűjtögető társadalom, majd a földművelő társadalom, majd az ipari társadalom, majd az információs társadalom alakult ki. Problémák az elmélettel: a periódusok időtartama között nagyságrendi különbség van; hosszú átmenetek vannak a korszakok között; legfeljebb domináns tevékenységformákról beszélhetünk, ugyanis a legkorábbi időkre utaló aktivitások (halászat stb.) ma is megvannak; a változások nem globális jellegűek, vannak alacsonyabb szinten rekedt társadalmak.
A japánok szintén élen jártak a kérdés tanulmányozásában. Az 1960-as és 70-es években Japánban a gazdasági válságok hatására a túlélés és a siker érdekében az ipar "tudás-intenzív" ágazatit mozgósítják, felértékelődik az információ értéke. Megjelenik az I.T. eszméje vagy annak előképe is. Tadao Umesao 1963-as előrejelzésében az információs szektor térnyerését tapasztalva elsőként fogalmazza meg az információs társadalom eljövetelét és használja az információgazdaság kifejezést. Yujiro Hayashi 1967-ben megalkotja az összetett társadalmi folyamatokra vonatkozó "informatizálás" kifejezést. Konichi Kohyama kiterjeszti a fogalmat "információs társadalommá".
Meghatározás
A tudományos irodalomban sokféle elmélet található arról, hogy mit nevezünk információs társadalomnak. Ez a fejezet néhányat mutat be közülük. A tudás/információ gazdaság, a posztindusztriális társadalom, a posztmodern társadalom, az információ társadalom, a hálózati társadalom, az információs kapitalizmus, a hálózati kapitalizmus, stb. elméletei mind azt mutatják, hogy fontos szociológiai kérdés, melyik társadalomban élünk és a velünk élő társadalomban milyen szerepet játszik a technológia és az információ. Mindkét szempont központi kérdése az információs társadalom elméletének.
Fritz Machlup (1962) vezette be a tudásipar fogalmát. Öt szegmenst különböztetett meg a tudás szektorán belül: oktatás, kutatás és fejlesztés, tömegmédia, információ technológiák és információ szolgáltatások. Ezen a felosztáson alapulva úgy számolta, hogy 1959-ben az USA GNP-jének 29%-át állította elő a tudásiparban.
Peter Drucker (1969) amellett érvelt, hogy a materiális javakon alapuló gazdaság és a tudáson alapuló gazdaság között létezik átmenet.
Marc Porat (1977) az információ gazdaságban megkülönböztetett egy elsődleges szektort (információ javak és szolgáltatások, amelyeket az információ termelésében, elosztásában vagy feldolgozásában közvetlenül felhasználnak) és egy másodlagos szektort (a kormány és információt nem előállító vállalatok belső felhasználására készülő információ szolgáltatások). Porat az információ elsődleges és másodlagos szektorának összesített GNP értékét használta az információ gazdaság indikátoraként. Az OECD Porat definícióját alkalmazta az információ gazdaság részesedésének kiszámításához a teljes gazdaságon belül. Ezeken az indikátorokon alapulva az információs társadalmat olyan társadalomként határozták meg, ahol a GNP több, mint a fele áll elő és a munkavállalók több, mint a fele aktívan dolgozik az információ gazdaságban (Deutsch 1983). Daniel Bell számára az egyes szolgáltatásokat és magát az információt előállító munkavállalók száma képezi egy társadalom információs karakterének indikátorát. „A posztindusztriális társadalom szolgáltatásokra épül. (…) Nem a nyers izomerő vagy az energia, hanem az információ számít. (…) Az a posztindusztriális társadalom, amelyben a foglalkoztatottak nagy része nem vesz részt megfogható javak előállításában” (Bell 1976: 127, 348).
Alain Touraine már 1971-ben posztindusztriális társadalomról beszélt. „A posztindusztiális társadalomba való átmenet akkor megy végbe, amikor az értékeket, szükségleteket és értelmezéseket megváltoztató szimbolikus javak előállításába irányuló befektetések jóval meghaladják a materiális javakét vagy „szolgáltatásokét”. Az ipari társadalom a termelés értelmezését formálta át, a posztindusztriális társadalom pedig a termelés eredményét változtatja meg, ez a kultúra. (...) Meghatározó elem, hogy a posztindusztriális társadalomban maga a teljes gazdasági rendszer a társadalmi beavatkozás tárgya. Azért hívjuk programozott társadalomnak, mert ez a kifejezés jól megragadja a vezetési, termelési, szervezési, elosztási és fogyasztási modellek létrehozásában rejlő lehetőségeket, és egy ilyen társadalom minden működési szintjével önnön társadalmi cselekvésének eredményeként jelenik meg és nem pedig természeti törvények vagy kulturális előírások eredményeként.” (Touraine 1988: 104). A programozott társadalomban még a kulturális reprodukció területe is tartalmaz olyan szempontokat, mely szerint az információt, a fogyasztást, az egészségügyet, a kutatást vagy az oktatást iparosítani kellene. A modern társadalom folyamatosan növeli saját kapacitásait, hogy önjáró lehessen, ami Tourain szerint úgy néz ki, hogy a társadalom a termelés mindig nagyobb részét forgatja vissza, hogy újra előállítsa és átalakítsa saját magát. Ez az elv a kapitalizmus eszméjének önreferenciális gazdaságként való felfogásának egy korai formája (Fuchs 2004).
Jean-François Lyotard (1984: 5) amellett érvelt, hogy a „tudás a termelés fő erejévé vált az elmúlt pár évtized során”, a tudás árucikké válhat. Lyotard szerint a posztindusztriális társadalom hozzáférhetővé teszi a tudást a laikusok számára is, mert a tudás és az információ technológiák elterjedtnek a társadalomban és megtörik a központi struktúrák és csoportok Nagy Narratíváit. Lyotard posztmodern viszonyrendszerként vagy posztmodern társadalomként jellemzi ezeket a megváltozott körülményeket.
Bellhez hasonlóan Peter Otto és Philipp Sonntag (1985) is azt állítja, hogy az információs társadalom az a társadalom, ahol a foglalkoztatottak nagy része az információ munkaköreiben dolgozik, többet foglalkoznak például információval, jelekkel, szimbólumokkal és képekkel, mint energiával vagy anyaggal. Radovan Richta (1977) érvelése szerint a társadalom szolgáltatásokon, oktatáson és alkotó tevékenységen alapuló tudományos civilizációvá alakult át. Szerinte ez az átalakulás lehet az eredménye a technológiai haladáson és a számítógépek technológiájának növekvő fontosságán alapuló tudományos-technológiai átalakulásnak, ahol a tudomány és a technológia a termelés közvetlen erőivé válik.
Nico Stehr (1994, 2002a, b) szerint a tudás alapú társadalomban a munkahelyek nagy része tudással való foglalatosságot foglal magában. „A jelen társadalma leírható tudás alapú társadalomként annak az élet minden területére és intézményére kiterjedt tudományos és technológiai tudás által” (Stehr 2002b: 18). Stehr számára a tudás a társas cselekvés képessége. A tudomány szerinte közvetlen termelő erővé válik, a tudás többé elsődlegesen nem a gépeké lesz, hanem már annak a természetnek felel meg, ami megjeleníti, bizonyos terveknek és programoknak megfelelően újrarendezhetve azt. Stehr szerint a tudás alapú társadalom gazdaságát nagyrészt nem anyagi bemenetek hajtják, hanem szimbolikus vagy tudás alapú bemenetek, ahol nagy számban találhatók olyan szakmák, amelyek a tudással való foglalatosságot foglalják magukban, és csökkenő számban találhatók olyan munkahelyek, amelyek alacsony kognitív képességet igényelnek, mint amilyen a gyártásban található (Stehr 2002a).
Alvin Toffler is amellett érvel, hogy az információs társadalom gazdaságának központi erőforrása a tudás: „A központi erőforrás – egyszerű szóval, ami széleskörűen összefoglalja az adat, információ, szimbólum, kultúra, ideológia és értékek fogalmait – a cselekvő tudás” (Dyson/Gilder/Keyworth/Toffler 1994).
Az információs társadalom elméletében az elmúlt években a hálózattársadalom fogalma nyert fontosságot. Manuel Castells információ technológia paradigmájában az információ mellett a hálózati logika áthatósága, rugalmassága és konvergenciája a központi elem. „Az információs társadalom egyik kulcsfontosságú jellegzetessége alapvető struktúrájának hálózati logikája, ami megmagyarázza a «hálózati társadalom» elvének használatát.” (Castells 2000: 57). „... történelmi tendencia, hogy a kialakuló társadalmi struktúrák domináns funkciói és folyamatai az információs korban egyre inkább hálózatokba szerveződnek. Civilizációnk új társadalmi morfológiája a hálózatokra épül. A hálózatépítés logikájának terjedése lényegileg módosítja mind a működési folyamatokat, mind az eredményeket a termelés, a tapasztalat, a hatalom és a kultúra folyamataiban” (Castells 2000: 598). Castells számára a hálózattársadalom egy új technológiai paradigma, az informacionalizmus eredménye.
Jan Van Dijk (2006) a hálózattársadalmat úgy írja le, mint egy „társas formáció a társadalmi és médiahálózatokkal, amelyek lehetővé teszik annak elsőrangú szerveződését minden lehetséges szinten (egyéni, csoportos/szervezeti vagy társadalmi). Továbbá ezek a hálózatok ennek a formációnak minden egységéhez és részéhez növekvő mértékben kapcsolódnak (Van Dijk 2006: 20). Van Dijk számára a hálózatok a társadalom idegrendszerévé váltak, ahogyan Castells a hálózattársadalom fogalmát a kapitalista átalakuláshoz kapcsolta, Van Dijk úgy tekintett arra, mint a szélesedő és szűkülő hálózatok logikai eredményére a természetben és a társadalomban.