Tulogdy János (Torda, 1891. október 12. – Kolozsvár, 1979. október 1.) magyar földrajztudós, barlangkutató, egyetemi tanár.

Élete Édesapját 1894 őszén Kolozsvárra helyezték, a Gazdasági Akadémia tanára és intézője lett, családja is vele ment. János fiát is magával vitte város környéki sétáira, így már kisgyermek korában megismerkedett szülőföldje nevezetes természeti képződményeivel, a híres Tordai-hasadékkal és barlangjaival, s ezek az élmények meghatározták életpályáját. Tovább erősítette ezt Szabó Imre, középiskolai földrajz-természetrajz tanára. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett 1909-ben.Kolozsvári véndiákok honlapja.Egyetemi tanulmányait 1909-ben kezdte Kolozsvárott és ott is végezte. Olyan kiváló tanárai voltak, mint Cholnoky Jenő és Szádeczky-Kardoss Gyula. Földrajz-természetrajz szakos diplomát szerzett. 1912 és 1914 között mint egyetemi gyakornok tevékenykedett a kolozsvári egyetem Földtani Intézetében. 1914. augusztus 1-jétől 1918. augusztus 31-éig katona volt. A galíciai harcokban combcsontlövést kapott, ennek következtében több mint két és fél éven át ágyban fekvő beteg volt. Öt műtéten is átesett. Ismét megtanult járni vaskos turista botja segítségével.

A háború után a kolozsvári Református Kollégium földrajz és természetrajz katedráját ajánlották fel neki. Itt tanított 1918 szeptemberétől 1945-ig. 1945-ben a Bolyai Tudományegyetem Földrajz-Földtan Karára nevezték ki a Földrajz katedra vezetésére, ahol nyugdíjazásáig, 1959-ig volt tanszékvezető.

Fekete gránitoszlopos síremléke a Házsongárdi temetőben található (I. C.).

Munkássága Oktatómunkája mellett értékes tudományos megfigyelésekkel gazdagította az Erdélyre, ezen belül Kalotaszegre és Kolozsvárra vonatkozó földrajzi ismereteket. Nyomorék lába ellenére fáradhatatlanul járta a hegyeket, különösen Erdély karsztjait és barlangjait. Tiszteleti tagja volt a Magyar Földrajzi Társaságnak és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak. A geomorfológiai és hidrológiai tárgykörében kifejtett tudományos munkássága mellett az erdélyi szervezett természetjáró, és természetvédő mozgalom felkarolásában és irányításában is részt vállalt. 1932-ben a Chamonix-i, 1933-ban a Cortina d’Ampezzó-i Nemzetközi Turista Kongresszus résztvevője. Tagja, majd a harmincas években alelnöke volt az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek (EKE). Felelős szerkesztője volt az Erdélyi Kárpát-Egyesület honismereti közlönyének, az Erdélynek. Közel 300 tudományos és ismeretterjesztő cikket, földrajzi tankönyveket írt, több népszerű könyve is megjelent.

Művei Kolozsvár környékének pleisztocén képződményei. Hely és év nélkül. Iskolai tanulmányi kirándulások. Kolozsvár, 1923. Minerva rt. Állattan magyar tannyelvű középiskolák I. osztálya számára. 136 képpel. Kolozsvár, 1925. Minerva rt. Erdély geológiája. Kolozsvár, 1925. Minerva rt. A csoklovinai barlang. Pásztortűz, 1928. 15. A Székelyföld földrajza. Kolozsvár, 1929. Minerva rt. A Székelyföld földrajzi irodalma. Kolozsvár, 1929. Minerva Rt. Turisták és cserkészek könyve. Kolozsvár, 1929, Minerva. Kolozsvár környékének geomorfológiai kialakulása. Kolozsvár, 1930. Minerva R.T. (Különlenyomat az Erdélyi Múzeum 35. évf. 10-12. sz.-ból.) A túravezetésről. Kolozsvár, 1933. Gloria kny. A Tordai-hasadéki Kéményseprő-barlang kutatása. Aranyosszék, 1934. 17. Az Aggteleki Baradla Cseppőbarlang. – Erdély, 1935. 32. évf. p. 59. Kolozsvár A Tordai-hasadéki Kéményseprő-barlang. Erdély, 1935. 3. A meziádi Czárán-barlang felfedezése. Erdély, 1935. 11-12. Külföldi hírek. Az Aggteleki cseppkőbarlangnak... (bemutatója, Kessler Hubert esküvője, BETE vándorgyűlése a Solymári-barlangban.) – Erdély, 1936. 33. évf. p. 23. Kolozsvár A Gyilkos-tó keletkezése. 1937. A Tordai-hasadék. Kolozsvár, 1939. Minerva Rt. Erdély kis turistakalauza. Budapest, 1940. Az erdélyi természetjárás története. 1941. A cseppkövek keletkezésének gyorsasága. Természettudományi Közlöny, 1941. 10. A révi Zichy-barlang felfedezésének és feltárásának története. – Erdély, 1943. 40. évf. p. 168-173, 186-189. Kolozsvár Kolozsvár környékének kirándulóhelyei. Kolozsvár, 1943. A Zichy-barlang felfedezése 40 éves évfordulójának megünneplése. Erdély, 1943. 40. évf. p. 173-174. Kolozsvár. A Tordai-hasadék keletkezése. Földrajzi Közlemények, 1943. Cseppköves barlang Kőrösfő alatt. Erdély, 1944. szept. Természetjárók könyve. Bukarest, 1959, Ifjúsági Könyvkiadó. A Berettyó forrásvidékének karsztjelenségei. Karszt és Barlang, 1972. I-II. p. 1-4. Földrajzi kislexikon. (Madarász Antallal és Balás Árpáddal.) Bukarest, 1976.

Jegyzetek

Források

Ádám L.: Dr. Tulogdy János. Földrajzi Közlemények, 1980. 3. Ajtay Ferenc László: Száz éve született Tulogdi János (1891–1979). Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 10., 1991. 3–8. old. Ajtay Ferenc László: Dr. Tulogdi Jánosra emlékeztünk. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 11., 1992. 67–68. old.

Dénes György: Búcsú Tulogdi Jánostól. Karszt és Barlang, 1979. 1–2. félév. 40–42. old. Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia''. Bp. Kornétás Kiadó, 2005. 446. old. Magyar életrajzi lexikon

Kapcsolódó szócikkek

Tankönyvkiadás Romániában

Kategória:Romániai magyar földrajztudósok Kategória:Magyar barlangkutatók Kategória:Kolozsváriak Kategória:Tordaiak Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:1891-ben született személyek Kategória:1979-ben elhunyt személyek Kategória:A kolozsvári református kollégium diákjai Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek Kategória:Az Erdélyi Kárpát-Egyesület tagjai