Lakoták

A lakoták vagy tetonok, teton sziúk hét rokon sziú törzset összefoglaló indián szövetség, melynek neve Očhéthi Šakówiŋ, azaz a Hét Tanácstűz Népe. A Thítȟuŋwaŋ-k vagy tetonok (a név eredete tisztázatlan, jelentése talán "a préri lakói". A név a helyiek archaikus nyelvéből származik, akik viszont szívesebben nevezték magukat Lakȟóta néven.Jan Ullrich (2008), új lakota szótár.): Ők voltak a nyugati sziúk, akik vadászó és harcos kultúrájukról váltak ismertté és gyakran lakota néven emlegetik őket. A lakoták egyike az észak-amerikai síksági indiánoknak. Nyelvük a lakota nyelv (Lakȟótiyapi), mely a három sziú nyelvből a legnyugatabbi; persze manapság emellett az angolt is beszélik. Vallás szerint tartozhatnak: az amerikai őslakosok vallási mozgalomhoz (peyotizmus), a Nap Tánchoz vagy a kereszténységhez.

Az 1990-es évek népszámlálása szerint -ön tartották magukat sziú indiánnak;Pritzker 329 ezekből -en lakotának. Manapság a földjeik Észak- és Dél-Dakota államokban vannak. A kanadai Manitoba és Saskatchewan tartományok déli részén is élnek dakoták és lakoták, ők együttesen 6000 lelket számlálnak.

A lakota szövetség a következő hét törzsből áll: oglala, hunkpapa (húgpápá, hunkpapha), szihászapa, minikondzsu (mnikhóvozsu), brulé, szanzark (itázipcshó) és az oóhenupa (two kettle). Major dialectal divisions of Dakota, Lakota, Assiniboine and Stoney

Leghíresebb lakota személyek: a hunkpapa Ülő Bika (Tatanka Ijotake, 1831 – 1890. december 15.), a minikondzsu Touch the Clouds (Maȟpíya Ičáȟtagya vagy Maȟpíya Íyapat’o, c. 1838 – 1905. szeptember 5.), az oglala Őrült Ló (Tȟašúŋke Witkó, 1842 körül – 1877. szeptember 5.), az oglala Vörös Felhő (Maȟpíya Lúta, 1822 – 1909. december 10.), az oglala Fekete Vapiti (Hehaka Sapa, 1863. december – 1950. augusztus 19.), a brulé Pöttyös Farok (Siŋté Glešká, 1823 körül – 1881. augusztus 5.) és az oglala Billy Mills (Makata Taka Hela, 1938. június 30.).

Történetük bélyegkép|jobbra|250px|1877-ben készült fénykép Wičháša Tȟáŋkala (kicsi nagy ember) lakota törzsfőnökről. A sziú nyelvet beszélők talán a Mississippi folyó alsóbb szakaszainál jelentek meg, később pedig az Ohio folyó vidékére költöztek. A mezőgazdasággal foglalkoztak és meglehet, hogy az úgynevezett hallomépítő civilizáció részei voltak; körülbelül Kr.u. a 9.-12. századokban. A késő 16. és kora 17. századokban a dakota-lakota nyelveket beszélő törzsek elhagyták a Mississippi vidékét és letelepedtek a mai Minnesota, Wisconsin, Iowa és Dakotákba. A 17. század második felében az anisinábék és odzsibvék kiűzték őket e területekről. A lakoták ezután a nagy síkságokra költöztek.

1730 körül a sájenek bemutatták nekik a lovakat, melyek a šuŋkawakaŋ megnevezést kapták; a szó jelentése: „rejtélyes kutyák” vagy „csodálatos kutyák”. Miután befogadták a lovakat, alább hagytak a mezőgazdasággal és a bölényvadászat, valamint a lovaglás került a társadalmuk központjába. Az 1660-as évekbeli francia úttörők becslései szerint körülbelül lakota és rokon indián létezett a térségben. 1805-ben csak a lakotákból volt , ez a szám 1881-re -re nőtt. A lakoták azon kevés amerikai bennszülöttek egyike, kiknek lélekszáma a 19. században nem csökkent, hanem nőtt.Bray, Kinglsy M."Teton Sioux: Population History, 1655–1881." Nebraska History. Summer, 1994, pp. 169, 175 A 2016-os népszámlálás szerint lakota létezik;. Census.gov. Retrieved on May 4, 2016. ezekből -en beszélik a lakota nyelvet. . Lakhota.org. Retrieved on May 4, 2016.

Jegyzetek

Források

Angolul Beck, Paul N. (2013). Columns of Vengeance: Soldiers, Sioux, and the Punitive Expeditions, 1863-1864. Norman, OK: Oklahomai egyetem. Christafferson, Dennis M. (2001). "Sioux, 1930–2000". In R. J. DeMallie (Ed.), Handbook of North American Indians: Plains (Vol. 13, Part 2, pp. 821–839). W. C. Sturtevant (Gen. Ed.). Washington, D.C.: Smithsonian Institution. . DeMallie, Raymond J. (2001a). "Sioux until 1850". In R. J. DeMallie (Ed.), Handbook of North American Indians: Plains (Vol. 13, Part 2, pp. 718–760). W. C. Sturtevant (Gen. Ed.). Washington, D.C.: Smithsonian Institution. . DeMallie, Raymond J. (2001b). "Teton". In R. J. DeMallie (Ed.), Handbook of North American Indians: Plains (Vol. 13, Part 2, pp. 794–820). W. C. Sturtevant (Gen. Ed.). Washington, D.C.: Smithsonian Institution. . Matson, William and Frethem, Mark (2006). Producers. "The Authorized Biography of Crazy Horse and His Family Part One: Creation, Spirituality, and the Family Tree". Crazy Horse családja bemutatja a közösség szájhagyományát, valamint a lakota szellemiséget és kultúrát. (DVD, kiadó: Reelcontact.com) Parks, Douglas R.; & Rankin, Robert L. (2001). "The Siouan Languages". In R. J. DeMallie (Ed.), Handbook of North American Indians: Plains (Vol. 13, Part 1, pp. 94–114). W. C. Sturtevant (Gen. Ed.). Washington, D.C.: Smithsonian Institution. . Pritzker, Barry M. A Native American Encyclopedia: History, Culture, and Peoples. Oxford: Oxford University Press, 2000. . Ullrich, Jan. New Lakota Dictionary. Lakota Language Consortium. . (A nyelv legátfogóbb szótára, az egyetlen olyan szótár, amely a helyesírás és a szavak meghatározása tekintetében megbízható.)

További információk

NAHA – The Official Charity Helping The People Of The Lakota Sioux Tribes & Reservations on South Dakota Winning of the West by the Lakota-Sioux Indians The Official Lakota Language Forum Dakota Blues: The History of The Great Sioux Nation Lakota Language Consortium Lakota Freedom Delegation to Withdraw from Treaties in DC 2007/12/14 The Lakota Sioux Indians Declare Independence, Ibrahim Sediyani The Teton Sioux (Edward S. Curtis) Lakota Winter Counts a Smithsonian exhibit of the annual icon chosen to represent the major event of the past year Cheyenne River Sioux Tribe Official Website .

Fordítás

Kategória:Indián népek Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok indián törzsei

Lakoták

Źródło i licencja