Ludwig von Welden

350px|bélyegkép|Welden kastélya Laupheimben 350px|bélyegkép|Az austerlitzi csata 350px|bélyegkép|A Jelene Madijevka park 250px|bélyegkép|Radetzky tábornagy, az itáliai front hőse, Welden példaképe 250px|bélyegkép|Ludwig Welden fiatalkori képe, Josef Kriehuber litográfiája

Báró Ludwig von Welden (németül Franz Ludwig Freiherr von Welden) (Laupheim, Württemberg, 1780. június 16. – Graz, 1853. augusztus 7.) császári-királyi táborszernagy (k.k. Feldzeugmeister), utásztiszt, szállásmester, aki szabadidejében botanikával is komolyan foglalkozott.

A Katonai Országleíró Iroda igazgatója, 1848 és 1851 között Bécs polgári és katonai kormányzója, a 20. gyalogezred tulajdonosa. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot leverő, kiemelkedő osztrák tábornok, 1849. április 12. és május 30. között az Itálián kívüli császári seregek főparancsnoka. Jelentős szerepet játszott az orosz intervenciós seregek Magyarországra történő behívásában. A hadsereghez kapcsolódó újításokat is végzett, főleg az utászi és szállásmesteri területet érintően. Számos kitüntetést érdemelt ki, így a Katonai Mária Terézia-rend tagja, a Lipót-rend lovagja, a Katonai Konstantin, a Szent Móric és a Lázár-rend tiszti keresztjének birtokosa volt.

Művelt, több nyelvet beszélő osztrák császári tisztként a hadsereg meghatározó személyisége volt 1801-től 1851-ig. Kiválóan beszélt anyanyelvén kívül angolul, olaszul és latinul, de kisebb segítséggel értette a magyart is. Mint szenvedélyes botanikus, az első években, amikor Zárában tartózkodott tanulmányozta majdnem egész Dalmácia (horvátországi régió) és Montenegró növényrendszertanát. Felfedezett néhány új növényfajt is, és sokat írt német folyóiratoknak botanikai kutatásairól, valamint a parkokról, az angol tájképi kertekről. Nevéhez köthető a gráci Schlossberg parkjának létrehozása.

Életpályája Családja 1780. június 16-án született a Hartmann család Welden ágában. Édesapja, id. báró Ludwig Welden von Hartmann (1760–1820), anyja ismeretlen. Testvérei nem voltak. Két gyermeke volt, egyik Eduard van der Nüll osztrák építész, feltételezhetően örökbe fogadott fia és Anna Welden von Hartmann, aki saját gyermeke volt.

Katonai pályafutásának kezdete 1798-ban fejezte be tanulmányait a berlini katonai akadémián. 1799-ben kezdte katonai pályafutását a Württembergi Királyság hadserege hadnagyaként (Leutnant). Rövidesen főhadnagynak (Oberleutnant) nevezték ki. Még ebben az évben megsebesült a philippsburgi ütközetben, majd 1800. október 3-án a feuchti összecsapásban is. 1801-ben lépett császári szolgálatba a 4. gyalogezred hadnagyaként. A rend és fegyelem híve volt. A rosszabb magatartású magyar katonákkal mindig közölte akcentusával: „Nem muszáj katona lenni ebben a dicsőséges osztrák hadseregben!”„Nicht müssen Soldat sein hierinnen das prächtig Österreich Armee!” (Welden naplója). Ezért katonái nem kedvelték őt, viszont az egész osztrák hadseregben a 4. gyalogezred volt a legtisztább és a legfegyelmezettebb. Rövidesen a vezérkarhoz került, és térképészeti munkákban vett részt.

1804-ben Nyugat-Galícia feltérképezésében vett részt Franz von Schlikkel és Anton Vogellel. Még ebben az évben lett al-, majd százados (Hauptmann). Az 1805-ös austerlitzi hadjáratban Steyr városánál ismét megsebesült, amikor 46 huszárral és két löveggel átvágta magát az ellenségen. 1808-tól Károly főherceg alatt szolgált. 1809-ben Regensburgnál a franciák elfogták, de az ellenség esetlensége miatt, francia tüzérnek öltözve még aznap megszökött. Szökése után a francia táborba kiabálta vissza németül: „Jaj, ez a nép! Az esetlenség példaképei! Idióták!”„Ah, diese das Volk! Grobschlächtigkeit Ideal! Idioten!” (Welden naplója). Az asperni csatában tanúsított vitézségéért őrnaggyá (Major) léptették elő, és megkapta a frissen alapított Osztrák Császári Lipót-rend lovagkeresztjét. 1810-ben belépett az utászkarba, ahol nagy sikereket ért el. 1811-től utásztiszt (Pionier Offizier).Forrás: Csatáknak éve volt 1849-2009. Naptár. Hermann Róbert életrajzi kutatásival.

1813–1843 között

1813-ban már alezredes (Oberstleutnant) volt az itáliai hadszíntéren. Gyakran diplomáciai feladatokat is ellátott. 1815-ben, szintén az itáliai fronton harcolva kulcsszerepet játszott a lesrousses-i és fosilles-i francia állások elfoglalásában. E tettéért kapta meg a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. Ezek után dandárparancsnok lett Zárában. A város neki köszönheti egyik gimnáziumát és a Helena Madijevka-parkot, amely 1829-re készült el teljesen.

1816-ban ezredessé (Oberst) és az utászkar dandárparancsnokává (Pioniere Brigadekommandeur) léptették elő. Kiérdemelte, hogy segédtisztet kapjon (az akkor 18 éves Johann Kempka hadnagyot). 1821 és 1823 között a piemonti forradalom leverésére küldött császári hadsereg vezérkari főnöke volt. Az 1823-as év végén szállásmesternek nevezték ki ezredesi rangban. (Oberst des k. k. General -Quartiermeister- Stabes). 1828-ban lett vezérőrnagy (Generalmajor) és a Katonai Országleíró Iroda igazgatója. Ugyanebben az évben vette feleségül Therese von Soppranza bárónőt, aki már 1831-ben elhunyt. 1832-től hat évig képviselte Ausztriát Frankfurt am Mainban a Német Szövetség katonai központi bizottságában. 1833. április 8-án kötött házasságot Marie von Aretin bárónővel, akinek tőle Anna lánya született, 1834. május 15-én. 1836-ban altábornaggyá (Feldmarschalleutnant) léptették elő. Marie 1837 januárjában meghűlt, és 25 évesen elhunyt. Welden 1838-ban Grazban lett hadosztályparancsnok (Divisionskommandeur). 1843 januárjában kapott parancsot Metternich kancellártól, hogy kevesebb mint egy hónap alatt szervezzen egy nagyjából 10 000 fős hadsereget, és verje le vele a Tirol-Vorarlberg tartományban kitört felkeléseket. Itt is segítette beosztottja és legkedvesebb barátja, Kempka hadnagy. Welden bár kissé késlekedve, de minden parancsot kifogástalanul teljesített, amiért Metternich a Katonai Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjével tüntette ki, és kinevezte Tirol katonai kormányzójává.

Itáliában 1845-ben megkapta a 22. gyalogezred tulajdonjogát. 1848 tavaszán Tirolt védte a lombardiai felkelőkkel és az őket támogató piemonti-szárd csapatokkal szemben. Ugyanezen év nyarán megbízták, hogy szervezzen tartalék hadtestet Joseph Wenzel Radetzky itáliai hadseregének támogatására. Legjelentősebb tettéért, Treviso június 14-i elfoglalásáért megkapta a Vaskorona-rend III. osztályát és a 20. gyalogezred tulajdonjogát.Forrás: Hermann Róbert (szerkesztő): 1848–1849 A forradalom és szabadságharc képes története, Tóth könyvkereskedés, Debrecen, 2008 (104. oldal)

A bécsi forradalom után Az 1848. október 6-i bécsi forradalom leverése után Johann von Wessenberg miniszterelnök Latour halála miatt őt nevezte ki Ausztria ideiglenes hadügyminiszterévé (Kriegsminister). Wessenberg leváltása után Felix zu Schwarzenberg lett a miniszterelnök, aki Csehországból Bécsbe rendelte Franz von Cordont, hogy ő legyen a hadügyminiszter. Cordon novemberben már elfoglalta a posztját, de Schwarzenberg nem akarta visszaengedni Tirolba Weldent, ezért november 1-jén kinevezte katonai titkos tanácsosnak, táborszernagyi (Feldzeugmeister) rendfokozattal, továbbá Bécs polgári és katonai kormányzójává. A tisztséggel újabb kitüntetés, a Katonai Mária Terézia-rend nagykeresztje és csillagja is járt. A kormányzó tisztségéből ered akkori, keménykezűségére utaló gúnyneve, a „Bécs réme”. A katonákkal rendkívül szigorúan bánt, de a polgárok javaslatait és kéréseit is meghallgatta, igyekezett teljesíteni őket, s Bécset felvirágoztatni. Másik gúnyneve „a sötétség barátja” volt.

Weldent nagyon jó viszony fűzte az új miniszterelnökhöz, Schwarzenberghez és Radetzky tábornagyhoz.Forrás: Hermann Róbert (szerkesztő): 1848-1849 A forradalom és szabadságharc képes története, Tóth könyvkereskedés, Debrecen, 2008 (204. oldal)

A komáromi ostromkísérletek

Bécs katonai parancsnokaként Welden táborszernagy 1849 februárjában mindinkább beleavatkozott az osztrák hadvezetésbe. Windisch-Grätztől függetlenül intézkedett, és különösen Komárom ostromával elégedetlenkedett. Az ostrommal megbízott Simunich altábornagynak levelet küldött, hogy március 31-re indítson általános támadást az erőd ellen. Simunich Welden utasításai szerint készítette elő a teljes bekerítést és szoros cernírozást (ostromzár alá vétel). Welden személyesen jelent meg a helyszínen, hogy vezesse az ostromot, de jelentős sikereket nem ért el. Schwarzenberg javasolta a frissen megkoronázott Ferenc Józsefnek, hogy Weldent tüntesse ki ezüst katonai érdemkereszttel, amit március 25-én meg is kapott.

Welden nem akart felhagyni Komárom ostromával. Április elsején érkeztek meg ostromlövegei: 12 nehéz és 2 hatvanfontos ágyú, amiket Nemes-Örssel szemben állítottak fel. Az ágyúkhoz 200 mázsa muníciót hoztak. Welden rakétákkal proklamációkat lövetett az erődbe, és ezekben 12 órás határidővel bocsánatot hirdetett a visszatérő katonáknak.

„Ezen idő elmúltával” – fenyegetőzött Welden a proklamációban – „Komárom végpusztulását folytatom mindaddig, míg csak egy derék katonám, s ágyúimnak való lőszerem maradand.”Forrás:Steier Lajos: A szabadságharc revideált története. 2. kötet, 166. oldala

Komárom alól elvonult, mert a magyarok sokkal jobban védekeztek, mint ahogy ő támadt. A bosszús Welden ezek után megtiltotta Simunichnak, hogy magyar parlamentert fogadjon, és ha fehér zászlót tűznek ki, ezt ne vegye figyelembe, hanem lője össze a várat. A kudarcos ostrom után azt írja Welden Windisch-Grätznek, hogy kedvező eredményeket annál inkább remélhetnek, mert csapataik a becsület és jog harcát olyan gazemberek ellen vívják, akik csak életük megtartásáért küzdenek.

Welden komáromi kísérlete után Olmützbe sietett a császárnak jelentést tenni. Már ekkor elhatározták, hogy ha néhány nap alatt Komáromot, vagy legalább a dunai hídfőt be nem veszik, a cernírozást beszüntetik és csak egy kis megfigyelő hadosztályt hagynak hátra, a többi erőt pedig a fősereghez küldik. Welden ezért Simunichot felszólította, hogy kettőzött erővel siessen az ostrommal. Utóbbi folyvást lövette a várost, a várat, a hadi szigetet. A dunai hídfőn mindennek dacára jelentős kárt nem vett észre, és ezért elhatározta, hogy a 8-as sáncnál lévő összes nehéz ágyút (24-et), valamint még a Bécsből várt 6 db 18 fontos ágyút és 6 db 60 fontos mozsarat a hídfőre irányítja. Simunich Újszőnyre megközelítő árkokat is ásatott, hogy ott egy mozsárüteget helyeztessen el. Április 13-án az új ütegek még nem működtek, mert nem érkezett meg hozzájuk a lőpor. Welden táborszernagy Emanuel Zitta tábornokot küldte Komárom alá az erőteljesebb támadás végett. Április 14-én végre megérkezett a lőpor és Zitta vezetése alatt lőni kezdett az összes nehéz üteg. A dunai hídfőt Zitta 5000 főnyi sereggel akarta megrohanni, akiket személyenként fél liter borral és fél font hússal bátorított fel.

Főparancsnokként

Kinevezése Április 15-én, hajnali két órakor érkezett futár Pozsonyba, Weldenhez. Bécsből hozott levelet Schwarzenberg miniszterelnöktől, aki Ferenc József engedélyével leváltotta Windisch-Grätzet és Weldent nevezte ki az Itálián kívüli császári hadsereg főparancsnokává. Welden először nem akarta elvállalni a tisztséget, de amikor megtudta, hogy Bécs veszélyben forog, rögtön ráállt. Azonnal Bicskére utazott Windisch-Grätz főparancsnoki irodájába. Mire odaért, az előző parancsnoknak hűlt helyét találta, de nem bánta, hiszen azonnal beköltözhetett.

Simunich és Windisch-Grätz haditerve 150px|bélyeg|Ludwig von Wohlgemuth altábornagy