Záhony város a magyar-ukrán-szlovák hármashatárnál, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Rétközben, Magyarország északkeleti csücskében helyezkedik el, a Záhonyi járás székhelye. A város térségében változik a Tisza folyásának iránya északiról délnyugatira. 694 hektáros kiterjedésével a megye és az Észak-Alföld legkisebb közigazgatási területű városa.
Nevének eredete Neve északi szláv eredetű, mint a cseh „záhon”, amelynek jelentése ágyás, barázda, kis földterület. Etimológiailag azonos eredetű a gömöri Zahoniska nevű falunévvel, vagy a székelyföldi Zágon helység déli szláv eredetű nevével.
Más vélemény szerint a név magyar eredetű és a "záhon" kifejezés "zátony" vagy "homokpad" jelentésre utalhat, ami a folyómenti területek jellemzője. A név tehát valószínűleg a földrajzi adottságokra utal, amelyek meghatározták a település kialakulását és fejlődését.
Fekvése Záhony Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye legészakibb fekvésű városa és (Zsurk után) a második legészakibb fekvésű települése. Az itt határfolyóként húzódó Tisza bal partján fekszik, központjától alig több mint egy kilométerre nyugatra, közigazgatási határszélén található Magyarország, Szlovákia és Ukrajna hármashatára. Fontos közúti és vasúti határátkelőhely, 1990 előtt a Szovjetunió, ma Ukrajna felé; a Budapest–Moszkva közti vonalon közlekedő vonatok itt lépték át az országhatárt.
A határ magyar oldalán négy településsel szomszédos: kelet felől Zsurkkal, délkelet felől Tiszaszentmártonnal, dél felől Tiszabezdéddel, délnyugati szomszédja pedig Győröcske. Nyugat felől a szlovákiai Kistárkány (Malé Trakany) községgel, északnyugat és észak felől az ukrajnai Tiszasalamon (Соломоново), északkelet felől pedig az ugyancsak Ukrajnához tartozó Csap (Чоп) településekkel határos.
Megközelítése, közlekedése Közút A város területén áthalad, dél-északi irányban, a lakott terület nyugati szélén a 4-es főút, közúton ezen érhető el a legegyszerűbben, az ország belső részei felől éppúgy, mint az ukrajnai határátkelőhely irányából.
A környező községek közül Zsurkkal és a várostól délkeleti irányban fekvő más településekkel a 4115-ös út, Győröcskével a 4147-es út köti össze; érinti a területét még az Ajaktól induló és Záhony térségéig vezető 4145-ös út is.
Autóbusszal Záhonyból a környező települések Mándok irányába közvetlen járatokkal a 4115-ös úton érhetőek el. A városban a közlekedés kiváló, nehezen megközelíthető területek nincsenek, az utak 100%-ban szilárd útburkolattal rendelkeznek.
Záhony, Zsurk és Győröcske települések között 2009 októberében, 8 kilométer hosszan kerékpárutat adtak át, mely az országos kerékpárút-hálózat részét képezi.
Vasút Vasúton Záhony elsősorban a MÁV 100-as számú (Budapest–)án közelíthető meg, mely Kelet-Magyarország egyik legfontosabb, teljesen villamosított vasúti fővonala, és mint ilyen, az ország belső területei és Ukrajna között biztosít hazai, illetve nemzetközi kapcsolatot. Itt ér véget továbbá a MÁV 111-es számú a is, mely mellékvonalként a Záhony és Mátészalka közötti személyszállítás lebonyolításáért felelős. A két vonal záhonyi személyforgalmát Záhony vasútállomás szolgálja ki, amely a város belterületének délkeleti szélén helyezkedik el, közúti elérését a 4115-ös útból kiágazó 41 308-as számú mellékút biztosítja.
Záhony a kelet-nyugati irányú vasúti szállítások terén kifejezetten fontos állomásának számít, az európai V. számú Trieszt-Budapest-Kijev-Moszkva-Horgors (Kína) közlekedési folyosó egyik legjelentősebb csomópontja, összefüggésben az európai normál és keleti széles nyomtávolságú vágányhálózat találkozásával. A volt szovjet (ma ukrán) vasutak ugyanis más európai vasutaktól eltérő nyomtávolsággal épültek ki, ami miatt pedig a két vonalhálózat találkozási pontjain – így Záhony térségében is – átrakási központok kiépítésére volt szükség. Ez Magyarországon részint Záhony, részint a környező települések (Fényeslitke, Komoró, Tuzsér, Eperjeske) területén, a határ túloldalán pedig Csap (ukránul Чоп [Csop]) térségében épült ki, jórészt 1976 előtt. Magyar részről az átrakási központot a Záhony Port működteti; korábban a MÁV Átrakási és Raktározási Igazgatóság végezte ugyanezt a feladatot. Mára az átrakó- és rendező pályaudvarok fokozottan elavultak, az állagmegóváson túl fejlesztésre szorulnak; a közúti fuvarozás ezzel párhuzamos fejlődésével pedig mára a közúti határátkelőhely is nagy jelentőségűvé vált.
Története thumb|rught|200px|A történelmi Ung vármegye térképe A településről az első írásos adatok a 14-15. századból valók. A 14. században a nádori bíróság e településen tartott törvényszéket Ung, Bereg, Ugocsa és vármegyék számára. A 15. századból ismerjük földesura, Agócsi Péter nevét is. 1476-ban a település keleti része a Zsurkhoz tartozó Rátka a Homonnai család tulajdona volt. 1658-ban a Barkóczy család zálogbirtoka. A 18. század végén földesura, Homonnai Drugeth János záhonyi birtokát elcserélte Csicseri Orosz Jánossal. A 19. században Ritter nevű nemes birtoka, aki 1831-ben cukorgyárat létesített.Szemző Béla (szerk.): A cukorrépa-termesztés Magyarországon 1808–1938 (Akadémiai, 1979)
A lakosság javarészt mezőgazdasági munkákból élt, a kézműipar nem volt jellemző ezen a vidéken. Az 1800-as évek jelentős változást hoztak az aprócska falu életében. Először cukorgyár, később homokkotró, mészégető, hengermalom és fűrészüzem kezdett el működni a településen. 1873-ra megépül a Nyíregyháza-Kisvárda vasútvonal, amit később Záhony érintésével meghosszabbítottak Csapig. Záhony ebben az időben egy kis megállóhely volt csupán, fából épült vasúti épülettel, egyetlen átmenő vágánnyal és ugyancsak fából készült – a Tiszán átívelő – vasúti híddal. Némi előrelépést hozott az 1905-ben megépült Nagykároly-Mátészalka-Csap HÉV-vonal. Erdélyt az északi területekkel összekötő vonal Záhonynál találkozott a Nyíregyháza-Ungvár vasútvonallal, ezáltal a záhonyi megállóhelyből csatlakozó kis állomás lett.
A trianoni békeszerződést megelőzően Záhony Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott, 1920 és 1923 között a vármegye Magyarországon maradt részeinek megyeszékhelye, az 1923-as megyerendezés során pedig Szabolcs és Ung k.e.e. (közigazgatásilag egyelőre egyesített) vármegyéhez sorolták. A község 2000 katasztrális területéből 800 holdnyi terület került a határ túloldalára és lett az újonnan megalakult Csehszlovákia része. A korábbi gazdasági kapcsolatokat megszűntek, Záhonyból határállomás lett. Az 1938-as első bécsi döntést követően, amikor Ung vármegye újraalakult, Záhonyt a szomszédos Győröcskével együtt véglegesen Szabolcshoz csatolták. A felvidéki és a kárpátaljai területek visszacsatolásával újabb fellendülés kezdődött, különösen 1941-ben, amikor a Szovjetunió elleni háború miatt megnőtt a hadiforgalom. Az igazi áttörést azonban nem ez jelentette, hanem 1945, amikor a már említett a Tisza túlsó partjára eső területek a Szovjetunió részévé váltak. A normál nyomtávolságú vasútvonalakat, a szovjet politikai vezetés széles nyomtávúra cserélte. Az áru átrakásához megfelelő helyet kellett találni, és ennek eredményeként az akkori ország vezetés Záhonyt szemelte ki a magyar-szovjet vasúti áruforgalom átrakási helyszínéül. A kibontakozó szovjet-magyar vasúti kereskedelem ugyanis megkövetelte, hogy a Szovjetunióból széles nyomtávú sínpályán érkező árut átrakják. Záhonyban az első széles nyomtávú sínpálya 1946-ban épült meg, de közben az állomást is tovább bővítették és rendbe hozták a háborúban lebombázott hidat. A pályaudvar fokozatos bővítésével és az áruszállítás fokozatos növekedésével párhuzamosan megvalósultak egyéb látványos beruházások is. Lakótelepek épültek a nagy számban betelepülő vasutas családok részére. Néhány évtized alatt a határ menti kis község Közép-Európa legnagyobb és legkorszerűbb vasúti csomópontjává vált. 200px|thumb|right|Kelet Kapuja emlékmű Az 1950-es megyerendezés után az akkor létrejött Szabolcs-Szatmár megyéhez került (1989-től Szabolcs-Szatmár-Bereg megye).
Záhony, mint határváros kulcsfontosságú szerepet játszott az 1956-os forradalom idején. A forradalom kitörése után a vasutasok megalakították a munkástanácsot Pokol Zoltán vasutas vezetésével, aki később börtönbüntetést kapott. November 4-én a beözönlő szovjet csapatok a 19. önálló honi légvédelmi tüzérosztály laktanyájánál ellenállásba ütköztek, melynek során véres összecsapás alakult ki magyar katonák és civilek halálával. Vitéz Szűcs Sándor állomásfőnök is hiába próbálta megakadályozni a bevonulást, emlékét később emléktábla őrizte meg. A városban azóta több emlékművet is avattak a hősök tiszteletére.
Záhony fejlődésében a legdinamikusabb időszakot az 1970-es és az 1980-as évek jelentették. A megnövekedett népességszám mellett városias településközpont került kialakításra. Folyamatosan épültek a többemeletes lakóházak és az irodaépületek, bővült az oktatási és egészségügyi ellátás, valamint kulturális és sportlétesítmények létesültek. Új lakótelepek épültek a Baross Gábor, a Jókai Mór, az Ady Endre és a József Attila úton. Az építkezések fiatal házasok letelepedését biztosították, az akkor munkáslakásoknak hívott panelekbe vasutas dolgozók és fizikai munkások családjai költözhettek. Átépült a művelődési ház, ahol korszerű berendezések biztosították a heti három mozielőadás megtartását. A régió egyik legszebb sportlétesítményét használhatta a város lakossága és a területen dolgozó több mint 6000 vasutas és ebben az időszakban egyedülálló módon példaértékkel bírt, hogy egy kisvárosnak saját uszodája volt. A városban működő intézmények és szolgáltatások hozzájárultak a lakosság életminőségének javításához. Az 1970-es és 1980-as években Záhony jelentős vasúti és logisztikai fejlesztéseken ment keresztül, amelyek célja a kelet-nyugati áruforgalom hatékonyabb lebonyolítása volt. A városban bővítették az átrakókapacitást, új vasútvonalakat építettek és korszerűsítették a meglévőket. Az átrakóállomás fejlesztése révén Záhony kulcsszerepet töltött be a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben, mivel itt történt az eltérő nyomtávú vasúti kocsik átrakása. Az 1970-es években megépült az Eperjeske átrakó pályaudvar és Fényeslitkében a kocsijavító műhely. Felépült az üzemirányító központ, helyi nevén "Fehér Ház", amely később a záhonyi KÜF, majd üzemigazgatóság lett. Az 1980-as évek közepéig folytatódtak a fejlesztések: Fényeslitkében üzembe állt az Északi rendezőpályaudvar, Fényeslitke és Tuzsér között átadták a második vágányt és bővítették az Eperjeske rendező pályaudvart. Eperjeske átrakóban fedett rakodó és konténerdaru épült, valamint új és nagyobb épületbe költözött a tengelyátszerelő. Az évtized első felében a Nyíregyháza–Záhony közötti mindkét vágányt 54 rendszerű, hézag nélküli pályává építették át.
A Záhonyt várossá nyilvánító okiratot 1989. április 3-án Grósz Károly miniszterelnök adta át Borbély Károly tanácselnöknek. Innentől kezdve van címere és zászlaja a településnek. A címer különlegessége, hogy Záhony az első magyar város, melynek címerében vasúti motívum található. A város az 1990-es évektől számos jelentős változáson ment keresztül, amelyek befolyásolták gazdasági és társadalmi fejlődését. A rendszerváltás után a Záhonyi Átrakó részleges privatizációja és nemzetközi politikai-gazdasági változások negatíva érintették a város életét. Ennek következtében a korábban fejlett település hátrányos helyzetűvé vált és a lakosságszám jelentősen csökkent. A 2000-es években a város vezetése több infrastrukturális fejlesztést indított el, beleértve a szenny- és csapadékvíz-hálózat bővítését, kerékpárutak kialakítását a Tisza töltésén, az általános iskola felújítását és tornaterem építését, valamint a városközpont revitalizációját. 2008. Január 1-jén megalakult a Záhony és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás, amely 11 települést fog össze, elősegítve a térség együttműködését és fejlődését. thumb|right|150px|Dr. Béres József szobra a róla elnevezett parkban