Eugène Ionesco (szül.: Eugen Ionescu) (Slatina, Románia, 1909. november 26. – Párizs, 1994. március 28.)https://www.academie-francaise.fr/les-immortels/eugene-ionesco?fauteuil=6&election=22-01-1970 román–francia származású francia író, az abszurd dráma egyik megteremtője. A Patafizikai Társaság egyik tagja.
Élete 1909. november 26-án látta meg a napvilágot az Olt megyei Slatina városában, Romániában. Apja román, míg anyja francia zsidó volt, így gyermekkorának jelentős részét Franciaországban tölthette, de a szülei válása után, 1925-ben visszatért apjával Romániába. A Bukaresti Egyetemen szerzett francia nyelvtanári diplomát 1933-ban, diplomamunkáját a francia irodalomról írta. Az egyetemen ismerkedett meg Emil Ciorannal és Mircea Eliadével, akikkel életre szóló barátságot kötött.
1936-ban nősült meg, házasságából egy lánya született. 1938-ban családjával visszatért Franciaországba, hogy anyagot gyűjthessen a doktori cím megszerzéséhez szükséges munkájához. A második világháború ezen gyűjtőmunka közben érte őket, ezért úgy döntöttek, hogy maradnak, Marseille-ben telepedtek le. Párizs 1944-es felszabadítása után nem sokkal azonban a tengerpartról a francia fővárosba költöztek. 1948-ban egy angol nyelvkönyv példamondatainak tanulmányozása közben döbbent rá a kispolgári lét abszurditására. Első abszurd darabját A kopasz énekesnőt is ebben az évben írta, mely 1950-ben került színpadra, megteremtve ezzel az abszurd színház világát, ugyanis a darab színpadi rendezése is a könyvből áradó abszurditást tükrözte. (Egész addigi és azt követő életében is ódzkodott a „rendes” színházaktól.) 1967-ben látogatást tett Izraelben.
1970-ben az Francia Akadémia rendes tagjává választotta.Befogadó nyilatkozat az akadémia részéről (francia) 1994. március 29-én, 84 éves korában érte a halál.
Mivel szinte kizárólag francia nyelven írt, joggal tekintik – félig román származása ellenére – francia írónak. Romániában ma az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő szerző.
Díjai, kitüntetései Még életében díszdoktora lett a New York-i, a leuveni, a warwicki és a tel-avivi egyetemnek, illetve számos díjat is kapott, közülük a legismertebbek: a Tours Fesztivál filmdíja, 1959 Prix Italia, 1963 az íróközösség színházdíja, 1966 nemzeti nagydíj a színházért, 1969 monacói fődíj, 1969 osztrák állami kitüntetés az európai irodalomért tett szolgálatai elismeréséül, 1970 Jeruzsálem-díj, 1973
Válogatott művei Költészet Elegii pentru fiinte mici (1931)
Színjátékok A kopasz énekesnő (1949) Les Salutations (1950) A lecke (más fordításban Különóra), (1950) A székek (1952) A mester (1953) A kötelesség oltárán (más fordításban A kötelesség áldozatai), (1952) La Jeune Fille à marier (1953) Amandée vagy hogyan lehet tőle megszabadulni (1954) Jacques vagy a behódolás (1955) Az új lakó (1955) A festmény (1955) L'Impromptu de l'Alma (1956) A jövő a tojásban van (1957) Az ingyenölő (1958) Scène à quatre (1959) Apprendre à marcher (1960) Orrszarvú (1960) – () Ketten félrebeszélnek (1962) A király halódik (1962) A légbenjáró (1963) A szomjúság és az éhség (1964) La Lacune (1966) Öldöklősdi (más fordításban Haláli nagy játék), (1970) Macbett (1972) L'Homme aux valises (1975) Voyage chez les morts (1980)
Esszék és teoretikus írások Nu (1934) Hugoliade (1935) La tragédie du langage (1958) Expérience du théâtre (1958) Discours sur l'avant-garde (1959) Notes et contre-notes (1962) Fragments of a Journal (1966) Découvertes (1969) Antidotes (1977)
Regények és novellák La vase (1956) Le piéton de l'air (1961) La photo du colonel (1962) A magányos (1973)
Magyarul A levegő gyalogosa; németből ford. Bárd Oszkárné; Színháztudományi Intézet, Budapest, 1964 (Világszínház) A kopasz énekesnő; ford. Gera György; in: A harag éjszakái. Modern francia drámák; ford. Bajomi Lázár Endre et al., utószó Czimer József, jegyz. Sz. Szántó Judit, Bajomi Lázár Endre; Európa, Budapest, 1965 Julien Weverberghː Az aranyfüstös hullaház. A Ceausescu-klán negyedszázada; bev. Eugène Ionescoː Lehetünk-e bűnrészesek?, utószó Bodor Pál, ford. László András; Képes 7, Budapest, 1990 Drámák (A kopasz énekesnő, Különóra, Jacques vagy a behódolás, A székek, A kötelesség oltárán, Az új lakó, Az ingyenélő, Rinocéroszok, Haldoklik a király, A légbenjáró); ford. Bognár Róbert et al., vál., utószó Szántó Judit; Európa, Budapest, 1990 A fehér és a fekete; ford. Juhász Katalin; Orpheusz, Budapest, 2004 A magányos. Regény; ford. Romhányi Török Gábor; Barrus, Budapest, 2007 Mesék 1, 2, 3, 4; ford. Burján Monika; Scolar, Budapest, 2011
bélyegkép|jobbra|Ionesco sírja Párizsban a Montparnasse temetőben (Cimetière du Montparnasse)
Irodalom
Claude Abastado, Ionesco, Paris, Bordas, 1971 Simone Benmussa, Ionesco, Paris, Seghers, 1966 Matei Călinescu, Eugène Ionesco: teme identitare și existențiale, Iași, Junimea, 2006 Ecaterina Cleynen-Serghiev, La Jeunesse littéraire d'Eugène Ionesco, Paris, PUF, 1993 Richard N. Coe, Eugène Ionesco, Edinburgh, Oliver and Boyd, 1961 Jean-Hervé Donnard, Ionesco dramaturge ou l'artisan et le démon, Paris, Lettres Modernes, 1966 Yves-Alain Favre, Le théâtre de Ionesco ou le rire dans le labyrinthe, Mont-de-Marsan, José Feijóo, 1991 Robert Fricks, Ionesco, Nathan-Éditions Labor, 1976 Alexandra Hamdan, Ionescu avant Ionesco. Portrait de l'artiste en jeune homme, Berne, Peter Lang S.A., Editions Scientifiques Européennes, 1993 Marie-Claude Hubert, Eugène Ionesco, Paris, Seuil, 1990 Marie-France Ionesco, Portretul scriitorului în secol , București, Humanitas, 2003 Emmanuel Jacquart, Le théâtre du dérision, Paris, Gallimard, 1974 (éd. revue et augmenteé, 1998) Gelu Ionescu, Anatomia unei negații. Scrierile lui Eugen Ionescu în limba română (1927–1940), București, Minerva, 1991 Alexandra Laignel-Lavastine, Cioran, Eliade, Ionesco: L'Oubli du fascisme, Paris, PUF, 2002 Rosette C. Lamont, Ionesco's Imperatives. The Politics of Culture, Ann Arbor, The University of Michigan Press, 1993 Rosette C. Lamont (ed.), Ionesco: A Collection of Critical Essays, Englewood Cliffs, NJ, Prentice Hall, 1973 Rosette C. Lamont & Melvin J. Friedmann (eds.), The Two Faces of Ionesco, Troy, NY, Whitston Publishing Company, 1978 Laura Pavel, Ionesco. Anti-lumea unui sceptic, Pitești, Paralela 45, 2002 Marta Petreu, Ionescu în țara tatălui, Cluj, „Biblioteca Apostrof”, 2001 Philippe Sénart, Ionesco, Paris, Éditions Universitaires, 1964 Lukovszki Judit: Ionesco képei; Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2005 (Orbis litterarum) Magyar Miklós: Örkény István és a francia abszurd dráma; Mundus Novus, Budapest, 2013 (Mundus – új irodalom)
Források
Ionesco a literatura.hu-n A Ionesco Fesztivál (angol) Eugène Ionesco Homepage (angol) L'Académie française lapjain (francia) Sírja a Find-A-Grave.com-on
Jegyzetek
Kategória:Francia drámaírók Kategória:Román drámaírók Kategória:Patafizikusok Kategória:1909-ben született személyek Kategória:1994-ben elhunyt személyek Kategória:A Francia Akadémia tagjai Kategória:Román emigránsok Franciaországban Kategória:Slatinaiak (Olt megye) Kategória:A montparnasse-i temetőben nyugvó személyek Kategória:A Román Akadémia tagjai Kategória:Zsidó származású franciák Kategória:Zsidó származású románok