A szóelemző írásmód (más néven etimologikus írásmód) a magyar helyesírás négy alapelvének egyike ().
Hatálya
Szótő és toldalék között gyakran, összetételi tagok között pedig mindig a szóelemző írásmód érvényesül (a kiejtés szerinti írásmód rovására).
A legtöbb toldalék esetén: hajtja (hajt + ja, nem „hajtya”) vízből (víz + ből, nem „víszből”) A -val/-vel és a -vá/-vé esetében azonban a kiejtés szerinti írásmód érvényesül. Összetételi tagok között: magtár (mag + tár, nem „maktár”) – a kiejtés szerinti írásmód rovására kulcscsont (kulcs + csont, nem „kulccsont”) – az egyszerűsítő írásmód rovására Ha összetételi tagok határán három azonos mássalhangzó (vagy mássalhangzójegy) találkozna, ott nem egyszerűsítünk, hanem kötőjelet használunk: sakk-kör, puff-féle, expressz-szerű (noha nem ejtünk háromszoros hosszúságú hangot); strucc-csoport
Ahol nem érvényesül A szóelemző írásmód „ellenpólusa” a kiejtés szerinti írásmód, valamint az egyszerűsítő írásmód lehet – l. a cikkek alatt, hol érvényesülnek ez utóbbiak a szóelemző írásmód rovására.
Kategória:Magyar helyesírás