Eduard Albert Bielz vagy magyar szakirodalomban használt nevén Bielz Ede Albert (Nagyszeben, 1827. február 4. – Nagyszeben 1898. május 26. ) erdélyi szász természettudós, történész, statisztikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Élete Apja, Michael Bielz az első kőnyomó-intézet alapítója és tulajdonosa természetbúvár volt. A gimnáziumot szülővárosában 1846-ban, a jogot ugyanott az akadémián 1848-ban végezte el. Elsőnek a kamarai erdészeti igazgatóságnál vállalt hivatalt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt az osztrák oldalon lévő császári és királyi Kuloz-gyalogezredben szolgált és mint hadnagy szerelt le a hadseregtől. 1850-ben fogalmazó lett a kerületi törvényszéknél Déván, majd kerületi albiztos Dobrán. 1851-ben fogalmazó a császári és királyi pénzügyigazgatóságnál, 1867-ben kerületi biztos Nagyszebenben és 1867-ben Marosvásárhelyen végül pénzügyi titkárrá nevezték ki megint Nagyszebenbe.
Részt vett az Erdély és Románia határát szabályozó bizottmány tevékenységében. 1869. októberben Budapestre hívták meg az ottani országos népszámlálási munkálatokhoz. A Földművelődésügyi, Ipari és Kereskedelemügyi Minisztériumnál az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal alkalmazásában, mint miniszteri titkár működött. 1873. május 21-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1873-ban a magyar Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium királyi tanfelügyelővé nevezték ki Nagyszebenbe és 1876-tól pedig Szeben-vármegyére is kiterjesztették a hatáskörét. Szeme világának elvesztése után 1878-ban kényszernyugdíjazták.
Munkássága Tanulmányokat jelentetett meg Erdély csiga-, kagyló-, hal-, gerinces- és bogárfaunájáról. Elsősorban a szászok körében, rendkívüli alapossággal kutatta fel az Erdélyben feljegyzett természet-megfigyeléseket és természeti jelenségek a földrengések, a légköri, az időjárási és a csillagászati események feljegyzéseit. Ez az adatgyűjteménye máig is alapvető forrása a régi korok természeti jelenségeire és elemi csapásaira vonatkozó adattáraknak és feldolgozásoknak. Statisztikusként nevezetes az 1857-es országismereti kézikönyve, melyben a szabadságharc halálos áldozatainak számbavételével foglalkozott.
Gyűjteménye 1953-ban Julius Bielz a Brukenthal Múzeum igazgatója Eduard Albert Bielz gyűjteményét a Nagyszebeni Természettudományi Múzeumnak adományozta. Ez a gyűjtemény a világon egyedülálló és tartalmazza többek között a róla elnevezett bielzitet, mely egy fosszilis gyantaféle.
Természetrajzi cikkei A következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Transylvania (1846. 96. sz.) Verhandl. u. Mittheil. des siebenb. Vereines für Naturw. zu Hermannstadt (1850–82, 1886–1887, 1889), Österreichische Revue (1864–1865), Erdélyi Múzeum-Egyesület Évkönyvei (1868–71), Természet (1872. 5. sz.), Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde (1874), Jahrbuch des siebenb. Karpathen-Vereins (1881–84, 1888).
Művei Beiträge zur Kenntniss der Land- und Süsswasser-Mollusken Siebenbürgens (Nagy-Szeben), 1851. (2. bőv. kiadás Fauna der Land- und Süsswasser-Mollusken Siebenbürgens czímmel. Uo. 1867) Uebersichtskarte des Grossfürstenthums Siebenbürgen. Uo. 1852 Uebersicht der lebenden Fische Siebenbürgens. Uo. 1853 Karte der geognostischen Verhältnisse des Grossfürstenthums Siebenbürgen. Uo. 1854 Karte des Grossfürstenthums Siebenbürgen mit der neuen politisch-gerichtlichen Eintheilung. Uo. 1854 Karte der Verbreitung der Salzquellen und des Steinsalzes in Siebenbürgen auf geognostischen Verhältnissen des Landes. Uo. 1854 Kurzgefasste Erdbeschreibung von Siebenbürgen. Uo. 1856 (2. kiadás. Uo. 1857) Fauna der Wirbelthiere Siebenbürgens. Uo. 1856 (Különnyom. a Verhandl. u. Mittheil-ból, 2. kiadás. Uo. 1867) Handbuch der Landeskunde Siebenbürgens. Uo. 1857 Beitrag zur Geschichte und Statistik des Steuerwesens in Siebenbürgen. Uo. 1861 Beitrag zur Geschichte merkwürdiger Naturbegebenheiten in Siebenbürgen. Uo. 1862 (Különnyomat a Verhandl. u. Mitth.-ból) Die Dakischen Tetradrachmen Siebenbürgens. Uo. 1874 (Különny. Az Archivból) J. Michealis. Erdbeschreibung und Geschichte von Ungarn, neu bearbeitet. I. Theil. 1880. II. Theil (Geschichte v. Ungarn) 3. Aufl. 1888. Uo. Reisehandbuch für Siebenbürgen, Uo. 1881 (2. bőv. kiadás Siebenbürgen, ein Handbuch für Reisende czímmel. Wien, 1885) Siebenbürgens Käferfauna nach ihrer Erforschung bis zum Schlusse des Jahres 1886 übersichtlich dargestellt. Hermannstadt. 1887 (Különny. a Verhandl. u. Mitth.-ból) Die Gesteine Siebenbürgens. Uo. 1889 (Különnyomat a Verhandl. u. Mitth.-ból)
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:1827-ben született személyek Kategória:1898-ban elhunyt személyek Kategória:Erdélyi szász történészek Kategória:Statisztikusok Kategória:Erdélyi szász természettudósok Kategória:Zoológusok Kategória:MTA-tagok Kategória:Szakírók