I. Alfonz (Guimarães, 1109?, a hagyomány szerint július 25. – Coimbra, 1185. december 6.), vagy Hódító Alfonz, (portugál nevén Afonso Henriques – IPA //; o Conquistador, a „hódító”), Portugália első királya volt, aki 1139-től uralkodott, miután kimondta az ország függetlenségét Leóni Királyságtól.

Más ismert névváltozatai: Affonso (óportugál), Alfonso vagy Alphonso (Portugál-Galiciai) vagy Alphonsus (latin).

Élete thumb|right|220px| Azulejo Alfonz életének fontosabb jeleneteivel (Madeira, Monte, Trópusi Kert)1. Felkelése anyja ellen2. Függetlenségi háborúja León ellen; a costelai csata3. hadjáratai a mórok ellen4. Lisszabon bevétele5. A ciszterciek alcobaçai kolostorának alapítása

Afonso Burgundiai Henrik portugál grófnak és VI. (Bátor, Vitéz) Alfonz kasztíliai és leóni király törvénytelen lányának, Leóni Teréziának a gyermeke volt. 1139-ben, az ourique-i csata után kiáltották ki királynak.

Családja és a történelmi háttér

A 11. század végén az Ibériai-félsziget politikai életének középpontjában még mindig a Reconquista állt, az összeomlott Córdobai Kalifátus muszlim utódállamainak felszámolása. Ugyanakkor az európai arisztokrácia erejét a Jeruzsálem visszafoglalására törő keresztes háborúk kötötték le. VI. Alfonz csak francia segítségre számíthatott a mórok ellen, de cserében nagy árat kellett fizetnie: lányát, Urracát feleségül kellett adnia Burgundiai Rajmundhoz, a burgund gróf ifjabbik fiához, Leóni Terézia hercegnőt pedig a gróf öccséhez, Burgundiai Henrikhez, akinek anyja a barcelonai gróf lánya volt. Henrik Portugália grófja lett, ami akkor nehéz tiszt volt, mivel a Galiciától délre fekvő területre gyakran betörtek a mórok. Henrik azonban feleségével, Teréziával, mint társuralkodóval megőrizte a területet VI. Alfonznak.

A független Portugália megteremtése Ebből a házasságból több fiú született, de csak Alfonz Henrik maradt életben. Valószínűleg 1109-ben vagy akörül született, és anyja gyámsága alatt már 1112-ben követnie kellett apját a grófi székben.

Nagyon korán tört ki első komoly politikai konfliktusuk: a tizenegy éves Alfonznak már saját elképzelései voltak. 1120-ban anyjával szemben Braga érsekének pártját fogta, és ennek az lett a következménye, hogy az érsekkel együtt száműzték. Alfonz az érsek mellett több évet töltött külföldön.

Amikor elérte a 14 éves kort, azaz nagykorúvá vált, lovaggá ütötte magát a zamorai katedrálisban. Később sereget gyűjtött, hogy visszafoglalja örökségét. 1128-ban Guimarães közelében, a São Mamede-i csatában legyőzte anyja szeretőjét és szövetségesét, a galiciai Fernando Peres de Trava grófot, és örökre száműzte anyját egy leóni kolostorba. Ezzel megszűnt annak a veszélye, hogy a portugál grófságot a Galiciai Királyság kebelezze be: Alfonz a függetlenséget kívánó nép, a nemesek és a papság támogatásával Portugália egyedüli ura lett. Legyőzte VII. Alfonz kasztíliai királyt, León urát, anyja másik szövetségesét is, és ezzel Portugália több évszázados függés után ténylegesen elszakadt Leóntól. 1129. április 6-án nyilatkozatot diktált, amelyben Portugália hercegévé nyilvánította magát.

thumb|right|Szobra Alentejóban. Ezután fegyvereit az örök ellenség, a mórok felé fordította. A hadjárat sikeres volt, és 1139. július 26-án az ourique-i csatában Alfonz döntő győzelmet aratott. Mindjárt a csata után katonái Portugália királyává kiáltották ki, jelezve, hogy egyenrangú Kasztília és León urával, akinek többé nem hűbérese. Így igényt tarthatott arra, hogy a világ önálló országnak ismerje el Portugáliát. A következő lépésben összehívta a portugál nemeseket Lamegóba, ahol Braga érsekétől megkapta a királyi koronát. A frissen megkoronázott király új alkotmányt adott az országnak,NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET és ezzel megerősítette annak függetlenségét.

Ezzel azonban még nem ért véget a függetlenségért folytatott küzdelem. Alfonz sokáig élt, de csaknem egész élete ezzel a harccal telt el. A függetlenség megszilárdításához a tényleges hatalmon kívül szükség volt arra is, hogy a szomszédos országok (legfőképp pedig a római katolikus egyház és a pápa) független országnak ismerjék el Portugáliát.

További munkája a függetlenségért

Alfonz nem csak a háborúban, de a békében is rátermett uralkodónak bizonyult. Feleségül vette Savoyai Mafaldát, III. Amadé savoyai gróf lányát, és követeket küldött Rómába, hogy tárgyaljanak a pápával. Portugáliában számos kolostort építtetett, és kiváltságokkal ruházta fel a katolikus rendeket. 1143-ban levelet írt II. Ince pápának, amelyben az egyház szolgájának mondta magát – e levélben közvetlen kötelékre hivatkozva kikerülte Kasztília és León királyainak közvetítését – és megígérte, hogy kiűzi a mórokat az Ibériai-félszigetről. Ez jó hivatkozási alap volt a függetlenség elismertetéséhez. 1147-ben angol keresztesek segítségével el is foglalta a móroktól Santarémet és Lisszabont. Fontos területeket foglalt el a Tagus folyótól délre is, ezeket azonban a következő években a mórok visszavették.

VII. Alfonz, Kasztília ura és Alfonz unokatestvére azonban a független Portugália uralkodóját közönséges lázadónak tekintette. Állandó konfliktusban álltak egymással, és Alfonz egy háborúban VII. Alfonz ellenében Aragónia királyának oldalára állt. Szövetségük megpecsételéséül fia, Sancho eljegyezte Dulce Berenguer aragóniai hercegnőt, a barcelonai gróf testvérét. Végül 1143-ban VII. Alfonzzal is sikerült békét kötnie, és a zamorai szerződésben Kasztília és León elismerte a portugál királyság önállóságát.

Ezzel azonban nem sikerült elejét vennie a további összetűzéseknek. 1169-ben Badajoz közelében egy összecsapásban Alfonz leesett a lováról, súlyosan megsérült, és a leóni katonák fogságába került. Váltságdíjként Portugáliának fel kellett adnia Alfonz minden korábbi hódítását Galiciában.

thumb|right|Sírja a coimbrai Mosteiro de Santa Cruzban. Az egyháznak adott privilégiumok 1179-ben hozták meg gyümölcsüket, amikor Manifestis Probatum című bullájában III. Sándor pápa elismerte Alfonzot Portugália független királyság uralkodójának, és feljogosította arra, hogy további területeket szerezzen a móroktól. Ez volt a pecsét Portugália önálló országgá válásán, ami védelmet nyújtott Kasztília későbbi beolvasztó kísérletei ellen is.

1184-ben Alfonznak előrehaladott kora ellenére még volt ereje arra, hogy sereg élén felmentse Sanchót, akit a Santarémben a mórok ostromoltak, majd röviddel ezután meghalt.

A portugálok egyénisége miatt és nemzetük alapítójaként is hősként tisztelik.

Sírja 2006 júliusában Portugáliában nagy vitát kavart, hogy tudósok a király sírjának felnyitását javasolták – a kormány végül (azzal a kifogással, hogy a király rendkívül fontos a portugál nemzet számára) leállította a tervet, és további garanciákat kért a tudóscsoporttól.

Felmenői +Afonso felmenői három generációra I. Afonso portugál király Apja:Henrik portugál gróf Apjának apja:Henrik burgundiai herceg Apja apjának apja:I. Róbert burgundiai herceg Apja apjának anyja:Semuri Helie Apjának anyja:Barcelonai Szibilla (Beatriz) Apja anyjának apja:I. (Görbe) Berengár Rajmund, Barcelona grófja Apja anyjának anyja:Llucai Gizella Anyja:Theresa, Portugália grófnője Anyja apja:VI. Alfonz kasztíliai király Anyja apjának apja:I. Ferdinánd leóni király Anyja apjának anyja:Laóni Sancha Anyjának anyja:Jimena Muñoz Anyja anyjának apja:Munio Muñoz, Bierzo grófja Anyja anyjának anyja:Muniadona Muñoz

Leszármazottai Afonso 1146-ban Savoyai Mafaldát (1125–1158), III. Amadeo savoyai gróf és Alboni Mafalda lányát vette feleségül. Több törvénytelen gyermeke is született.

NévSzületésHalálMegjegyzésSavoyai Mafaldától (1125-1158)Henrik1147. március 5.1147. Mafalda1148c. 1160 Urracac. 11511188 II. Ferdinánd leóni király felesége lettSancho1154.1212. március 26.Örököse, Portugália második királyaTerézia11571218Flandriai I. Fülöp felesége lett, majd özvegyen Burgundiai III. Eudes feleségeJoão11601160 Sancha11601160 Elvira GáltertőlUrraca Afonsoc. 1130?Természetes gyermeke. Aveirói Pedro Afonso Viegas felesége, Aveiro úrnője lett.Többi természetes gyermekeFernando Alfonso?c. 1172Portugália nádora (portugálul Condestáve, az ország második embere)Pedro Afonsoc 11301169A.k.a. Pedro Henriques. Az Avizi rend első nagymestere.Portugáliai Alfonz, a Rodoszi Szent János Rend Mesterec. 11351207A Rodoszi Szent János Rend 11. mestere.Teresa Afonsoc. 1135?Fernando Martins Bravo vette nőül.

Jegyzetek

Források Portugáliai utazás

Előd:Terézia Portugália grófja 1126 – 1139 Utód:nincs

Kategória:Portugál uralkodók Kategória:1109-ben született személyek Kategória:1185-ben elhunyt személyek Kategória:Burgundiai-ház