Az átbetűzés speciális esete. A latin írású nyelvekből származó szavakat, ha azoknak nem alakult ki a magyarban meghonosodott, sajátos alakja, eredeti alakjukban használjuk.
Megőrizzük tehát a mellékjeles latin betűket (például ă, ř, ş), a latin betűk különleges változatait (például æ, đ, ł, ø) és a hagyományos latin ábécé által nem tartalmazott alapbetűket is (például ð, ß, þ).
Ha az ilyen betűk leírása nyomdatechnikailag nem oldható meg, akkor az alapbetűvel helyettesíthetjük őket (például đ helyett d). Kivételek ez alól az alábbi, nemzetközileg bevett helyettesítések: æ → ae ð → dh ə → e ŋ → ng œ → oe ø → ö ß → ss þ → th
Betűrendbe soroláskor is ezeket a helyettesítéseket lehet figyelembe venni.
Források
OH. 245. o.
Kategória:Magyar helyesírás Kategória:Átírás