bélyegkép|A Republikánus Párt választási címere A Republikánus Párt (gyakran GOP, azaz „Grand Old Party” – régi nagy párt – néven is említik) az Amerikai Egyesült Államok két vezető politikai pártjának egyike (a másik a Demokrata Párt).
A párt 1854-ben alakult három korábbi párt (a Whig Párt, az Északi Demokraták és a Szabad Föld Párt) koalíciójából, akik ellenezték a Kansas–Nebraska-törvényt, hogy a rabszolgaság tovább terjedjen, de nem követelték annak teljes eltörlést, hanem modernizálni akarták az Uniót. Hamarosan az Egyesült Államok egyik legnagyobb politikai pártjává vált, a Demokrata Párttal rivalizálva. A párt bázisa eleinte az északkeleti és a középnyugati országrész volt, de az utóbbi időben nyugatra és délre is kiterjedt.
A párt alapítása óta megválasztott 33 amerikai elnökből 19 volt republikánus.
2026 májusában az Egyesült Államok Kongresszusának képviselőházában 435 helyből 217 képviselőjük van (49,9%), a szenátusban pedig 100-ból 53 szenátoruk. Jelképük az elefánt, színük – nem hivatalosan – a vörös.
A párt eredetileg a klasszikus liberalizmushoz kötődött. A modern korban a két vezető amerikai párt közül a társadalmilag konzervatívabb és a gazdaságilag liberálisabb. 2009 óta a párt a jobboldali populizmus felé tolódott el. A populista frakciója támogatja a gazdasági protekcionizmust, beleértve a vámokat is, míg a külpolitikában az izolacionizmust.
A 21. században a Republikánus Párt a legerősebb támogatást a vidéki szavazóktól, az evangelikál keresztényektől, a férfiaktól, az idősektől és a főiskolai/egyetemi végzettséggel nem rendelkező fehér szavazóktól kapta.
Történelem A pártot a Kansas–Nebraska-törvényt ellenzők hozták létre, ami a rabszolgaság növekedését akarta elérni. A párt első hivatalos taggyűlése a Michigan állambeli Jackson városban volt. Itt a tagok egyeztették elképzeléseiket, miszerint ellenzik a rabszolgaság terjedését, és rengeteg tervük van az Egyesült Államok modernizálása érdekében (fejlettebb oktatás, utak építése, ipari fejlesztés és városok alapítása). Így gazdasági felfogásaik nagyrészt egyeztek az őket megelőző Whig Párt elméleteivel. Emiatt a Republikánus Párt főleg az Egyesült Államok északkeleti, és középnyugati részén vált népszerűvé. A párt az 1860-as elnökválasztásra Abraham Lincolnt jelölte, aki miatt később 13 rabszolgatartás-párti állam kivált az Unióból és létrehozta a Konföderációt, ez pedig később polgárháborúhoz vezetett, amit az Unió nyert. Az 1864-es elnökválasztások előtt a republikánusok egyesültek különböző demokratákkal, és elérték, hogy a Nemzeti Egység Párt Abraham Lincolnt jelölje elnöknek.
thumb|150px|left|Abraham Lincoln, az első republikánus elnök A párt nagy sikerei az 1870-es években belháborúhoz vezettek. Azok, akik nem fogadták el Ulysses S. Grant személyét elnökjelöltnek, Horace Greeley-t támogatták. A Republikánus Párt ezután a nagyvállalatokat támogatta, a pénz erősségét fontosnak tartotta, nagy adókat vezetett be, és hatalmas nyugdíjakat szánt a háborús veteránoknak, illetve Hawaii elfoglalását kezdeményezte. A protestáns vallásúakat jobban képviselték, mert ők elfogadták az alkoholtilalmat. Ahogy idővel az Egyesült Államok északi része robbanásszerűen kezdett fejlődni, a nehéz- és könnyűipar kezdett növekedni, bányák nyíltak, utak épültek, városok fejlődtek, a republikánusok hiteleket adtak az északiaknak, hogy irányítani tudják a régiót. Azonban az 1890-es évek során olyan adótörvényeket szavaztak meg, amelyek túlságosan sújtották a déli mezőgazdaságból élőket, ezért a Demokrata Párt népszerűbbé vált náluk.
Grover Cleveland 8 évig tartó elnöksége után, 1896-ban újra a Republikánus Párt kezébe került a hatalom. Ekkor csökkentették az adókat, és kevésbé sújtották a déli lakosokat.
20. század 1912-ben újabb szakadás következett a pártban, amikor Theodore Roosevelt nem lett elnökjelölt, az őt támogató körök kiléptek a pártból, és a Haladás Pártba tömörültek, és őt jelölték elnöknek.
A republikánusok azonban megőrizték hatalmukat egészen az 1920-as évek végéig, a nagyvállalatok érdekeit képviselve, és folyamatosan ellenezték a Népszövetség működését. Azonban a nagy válság idején a republikánusok elvesztették népszerűségüket, majdnem három évtizedig a Demokrata Párt volt hatalmon.
Ebben az időben a fekete szavazók is kezdtek inkább a demokratákra szavazni. Az 1934-es időközi választásokon a szenátusban csak 25 republikánus szenátor maradt, míg demokrata színekben 71 került be. A képviselőházban is hasonlóan osztódtak el a mandátumok. Az úgynevezett New Deal intézkedés, amit a demokraták vezettek be a gazdaság helyreállítása érdekében, keményen kritizálva volt a republikánusok által, szerintük közel állt a szocialista államok gazdasági terveihez.
A második világháború után azonban újra a Republikánus Párt vált népszerűvé, és az 1960-as évek során rengeteg konzervatív gondolkodású volt Demokrata Párt-tag csatlakozott a republikánusokhoz.
A 20. század második felében hat republikánus elnök is volt, ezek Dwight D. Eisenhower, Richard Nixon, Gerald Ford, Ronald Reagan, George H. W. Bush és fia, George W. Bush. 1994-ben a képviselőházban és a kongresszusban is többséget szereztek. thumb|Clark S. Judge, Ronald Reagan és George Bush beszédírója
21. század Ez a népszerűségük 2006-ig tartott, amikor újra a Demokrata Párt jelöltjei kerültek többségbe a kongresszusban. A 21. század kezdetén a Republikánus Párt egy szociális-konzervatív erő, akik kemény külpolitikát folytatnak, mindenképp szeretnék megnyerni a terrorizmus ellen indított háborút.
A 2008-as amerikai elnökválasztáson a republikánusok az arizonai John McCaint jelöltették, míg a Demokrata Párt Barack Obama személyét jelölte, és az utóbbi nyert, ezáltal ő lett az Amerikai Egyesült Államok első színes bőrű elnöke.
A 2012-es elnökválasztáson Mitt Romney-t indították Barack Obama ellen. A demokratát újraválasztották és a novemberi szenátusi választáson hét széket vesztettek a Republikánusok.
2014-ben a Republikánusok többséget szereztek a Szenátusban. 247 székkel a Képviselőházban és 54 székkel a Szenátusban, 1929 óta legnagyobb többségüket érték el a Kongresszusban. Trump-korszak bélyegkép|Donald Trump az Ovális Irodában Trump első elnöksége
Donald Trump 2016-os megválasztása populista ideológia felé vezette a pártot. A végeredmény váratlan volt, a legtöbb közvéleménykutatás Hillary Clinton-győzelmet várt. Több történelmileg Demokrata államban is győzelmet tudott aratni, mint Michigan, Pennsylvania és Wisconsin. A 2016-os választások után a Republikánusok fent tudták tartani a többségüket a Szenátusban, a Képviselőházban és kormányzói pozíciókban is. Teljes irányításuk volt 25 állam felett, 1952 óta a legtöbben. A 2018-as választások után elvesztették a Képviselőházat. Trump elnöksége alatt három legfelsőbb bírót nevezett ki: Neil Gorsuch-ot, Brett Kavanaugh-t és Amy Coney Barrettet. 2019 decemberében közjogilag felelősségre vonta a Képviselőház, de a Szenátus felmentette 2019 februárjában.
A 2020-as amerikai elnökválasztást Trump elvesztette a demokrata Joe Bidennel szemben. Ennek ellenére a párt szerzett székeket a Képviselőházban, de elvesztette az irányítást a Szenátus felett. A Capitolium ostromát követően ismét felelősségre vonta az elnököt a Képviselőház, amellyel az első elnök lett, akivel ezt kétszer is megtették.
Trump második elnöksége
A 2024-es amerikai elnökválasztást Donald Trump ismét megnyerte, amivel ő lett az ország 45. és egyben 47. elnöke is. Ezzel a győzelemmel ő a második amerikai elnök, aki nem egyben tölti be a két mandátumát elnökként Grover Cleveland után, aki a 22. és 24. elnök. Továbbá a kongresszusi szavazásokon a párt mind a Szenátus (53%), mind a Képviselőház (50%) felett átvette az irányítást, így biztosítva neki az akadálymentes kormányzást. Trumpnak egyértelműen szélsőjobboldali nézetei és megnyilvánulásai vannak, ahogy egyik fő támogatójának és miniszterének, Elon Musknak is.
A párt ideológiája A republikánusok társadalmi kérdésekben konzervatívabbak, gazdasági téren liberálisabbak, mint a Demokrata Párt. Hisznek az egyén felelősségében, a kisebb kormányzatban és a magánvállalkozásokban. Szoros szálak fűzik őket mind a nagyvállalatokhoz („Wall Street”), mind a helyi, kis cégek tulajdonosaihoz („Main Street”). Az 1981-es elnöki beiktatási beszédében Ronald Reagan így foglalta össze nézeteit a kisebb kormányzatról: „A jelenlegi válságban nem a kormány a megoldás a problémákra; maga a kormány a probléma.”
A republikánus jelöltek nagy része ellenzi az abortuszt, az azonos neműek házasságát és a kisebbségi kvótákat. Ugyanakkor a Roe kontra Wade törvény etlörlése után a párt az államokra bízná a döntés meghozását, hogy legális legyen-e vagy sem állami szinten. Támogatják a szabad iskolaválasztást, gazdasági téren a szabadabb versenyt, a kisebb szabályozást és az adók csökkentését. Ellenzik a kockázatvállaláson alapuló egészségbiztosítási rendszert, helyette az egyéni biztosítási számlát támogatják, kiegészítve rászorulók megsegítésével. Támogatják a fegyvertartást és az illegális bevándorlókkal szembeni keményebb fellépést.
Nemzetközi kérdésekben neokonzervatív politikát folytattak a terror elleni harc és az afganisztáni, illetve iraki katonai műveletek tekintetében. A Közel-Keleten és világszerte a demokráciát próbálták terjeszteni, amely tulajdonságát a 2020-as évekre levetkőzte és áttért az izolacionista politikára. Küzdenek az ENSZ megreformálásáért, a korrupció visszaszorításáért, a kisebbségek elnyomása ellen és a biológiai nemek egyenjogúságáért. A párt nem ért egyet a kiotói jegyzőkönyvben foglaltakkal, mert azokat nem tartják hatásosnak a globális felmelegedés megállításában.
A párt szavazóbázisa Gazdaságilag: a republikánusokra hagyományosan a kereskedelemben dolgozó, és abból megélő emberek szavaznak. Ez alatt értjük a nagyvállalatoktól a kis kereskedelmekig az összes egységet.
Nemek terén: 1980 óta a nők többsége inkább a Demokrata Pártra, míg a férfiak a republikánusokra adják inkább voksukat. 2006-ban a nők 43%-a szavazott a republikánusokra, míg a férfiak 47%-a döntött így.
Rasszok szempontjából: Az 1960-as évektől kezdődően, a fekete szavazók inkább a demokratákra szavaznak, annak ellenére, hogy a republikánusok is jelöltettek már több államban fekete bőrszínű kormányzót, de nem sok sikerrel. Azonban az utóbbi két évtizedben (eltekintve a 2008-as választástól) a republikánusok sikeresen kampányoltak az Egyesült Államok területén élő hispániai származású szavazóknak. (2000-ben a hispániaiak 35%-a, 2004-ben pedig 44%-a szavazott George W. Bush republikánus jelöltre). A párt kemény antikommunista elméletei miatt pedig népszerű a kommunista országokból bevándorlóak körében is (pl. Kuba és Vietnám területéről az Egyesült Államokba települők körében). A 2006-os képviselőválasztásokkor a fehérek 51%-a, az ázsiaiak 37%-a, a hispániaiak 30%-a, és a feketék 10%-a szavazott a republikánus jelöltekre. A 2024-es elnökválasztáson ugyanakkor az évtizedek óta nem látott sokszínű Republikánus Párt győzedelmeskedett, ahol a fehérek 57%-a, a feketék 13%-a, a latinok 46%-a, ami a valaha volt legjobb teljesítmény egy republikánus jelölttől, továbbá az ázsiaiak 40%-a szavazott Donald Trumpra.
Családi szempontból: A republikánusokra szavazó fehérek nagy része családos, és van legalább egy gyereke. A meg nem házasodottak, illetve az elvált nők jellegzetesen Demokrata-szavazók.
Megélhetési szempontból: A szegény réteg hagyományosan a demokratákra szavaz. A republikánusokra hagyományosan a középréteg, és a felső réteg többsége szavaz, a szegény rétegek közt csak kevés republikánus van.
Katonaság: A fegyveres erők többsége Republikánus-szavazó. A katonák 57%-a, míg a tisztek 66%-a a Republikánus Pártra szokott szavazni.