Veszprém megye, 1950 előtt, illetve 2023 és 2026. október 1. között Veszprém vármegye (németül: Komitat Weißbrunn, latinul: Comitatus Vesprimiensis, horvátul: Vesprimska županija) közigazgatási egység Magyarországon, a Dunántúlon, a Közép-Dunántúl régióban. 4463,65 km2-es területével hazánk kilencedik legnagyobb vármegyéje, amely Magyarország teljes területének mintegy 4,79%-át adja. Illetve közel 335 ezer fős lakosságával a 11. legnépesebb vármegyénk, ezzel hazánk népességének 3,49%-ával rendelkezik, népsűrűsége az országos átlag alatt van. Területe három nagy tájegységre, a Kisalföld déli részére, a Bakony hegységre és a Balaton-felvidékre bontható.
Északról Győr-Moson-Sopron vármegye és Komárom-Esztergom vármegye, keletről Fejér vármegye, délről a Balaton és Somogy vármegye, nyugatról pedig Vas vármegye és Zala vármegye határolja. Székhelye, egyben a Közép-Dunántúl harmadik, a Dunántúl nyolcadik és az ország 16. legnépesebb települése, "a királynék városának" is nevezett Veszprém. Második legnagyobb települése a barokk történelmi óvárosáról, református múltjáról és fürdőjéről nevezetes, "a Dunántúl Athénjének" is nevezett Pápa. De nevezetesebb települései közé tartozik a fontos ipari központ, a bányászati múltjáról és az üvegiparról ismert Ajka, a különleges elhelyezkedéséről és tavasbarlangjáról híres Tapolca, illetve gyógyvize, az Anna-bál és üdülővárosi múljta miatt fontos Balatonfüred. Az ország közepes nagyságú vármegyéihez tartozik.
A Dunántúl középső részén helyezkedik el, Magyarország egyik legváltozatosabb domborzatú megyéje. Északi része a Bakony vonulataival tagolt, amely hazánk egyik legnagyobb középhegysége, gazdag erdőségekkel és természeti kincsekkel. Délen a Balaton északi partvidéke húzódik, amely kiváló turisztikai célpont, szőlőtermesztéséről és üdülőhelyeiről híres. A vármegye középső részét a Veszprémi-fennsík uralja, míg a nyugati részen a Tapolcai-medence tanúhegyei emelkednek. A folyók közül kiemelkedik a Marcal, amely a megye nyugati részén halad át. A változatos táj kiválóan alkalmas túrázásra és természetjárásra.
A vármegye történelme gazdag és sokrétű, mivel már az őskorban is lakott terület volt. A római korban a Balaton-felvidék és a Bakony környéke Pannonia provincia része volt, ezt bizonyítják a feltárt villák és utak. A honfoglalás után a megye területén jelentős magyar törzsi szállásterületek alakultak ki, Veszprém városa pedig korán a királyi hatalom központjává vált. I. István király itt alapította az ország első püspökségeinek egyikét, valamint itt koronázták meg a magyar királynékat évszázadokon át. A török időkben a megye súlyosan megszenvedte a hadjáratokat, de a 18. században újjászületett, a barokk építészet virágzásával. A 20. században a megye jelentős ipari és kulturális központtá fejlődött, és ma is kiemelkedő szerepet tölt be Magyarország gazdasági és kulturális életében.
Nevének eredete Veszprém neve személynévből alakult ki magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév nyugati szláv eredetű, régi cseh alakja a Bezprem (makacs, önfejű, békétlen jelentésű) személynév. A város nevét valószínűleg I. Boleszláv lengyel király és felesége, Árpád-házi Judit gyermekéről, Veszprém lengyel fejedelemről kapta. Más elképzelés szerint a név egy helyi szláv vezető nevéből eredhetett, aki a honfoglalás idején a környéken élt.
További népszerű elmélet szerint a név a szláv "bez" (nélkül) és "prěm" (akadály) szavak összetételéből ered, utalva a terület egyenetlen, dombos felszínére.
A város nevének eredetére vonatkozóan több legenda, népetimológiai elképzelés is született; például Bonfini szerint Gizella királyné "Vessz, prém!" felkiáltással mondott le drágakövekkel díszített bundájáról a székesegyház építése javára.
Címer bélyegkép|Veszprém vármegye történelmi címere|276x276px középre|115x115px A vármegye címere a történelmi múltat idézi, melyben kiemelt szerepet kapott a püspöki székhely és annak erődítménye. A zöld tölgyág a Bakony hegységre, a vármegye meghatározó természeti tájára utal. A címeres pecsét feltehetően az 1550-es 62. törvénycikk alapján készült. Egy 18. század eleji leírás szerint a pecsét „három tornyos várat ábrázol, amelynek középső tornya (a katedrális templom…) Szent Imre várára utal, aki itt tett szüzességi fogadalmat, a liliom pedig ezt a tisztaságot szimbolizálja.” Az idők során a vármegye határait többször módosították. Megújított pecsétjét 1836-ban a magyar feliratú leírással hagyta jóvá az uralkodó. A címer leírása: csücskös talpú pajzs, kék mezejében zöld hármashalmon ezüst quaderkövekből épült vár áll, felhúzott rácsos kapuval. A vár tetején három vörös csúcsú torony emelkedik, közülük a középsőből három zöld tölgyág nő, két aranyos makkal. A pajzsfő jobb oldalán fogyó ezüsthold, bal oldalán hatágú ezüstcsillag látható. A pajzsot korábban ötágú, drágakövekkel és gyöngyökkel díszített leveleskorona ékesítette, amely ma már nem használatos. Földrajz
Domborzat bélyegkép|252x252px|Veszprém vármegye domborzati térképeVeszprém vármegye tájképe sokszínű, ami Magyarország egyik legváltozatosabb domborzatú megyei területeként ismert. Északon a magasabb, karsztos, dolomit- és mészkőalapú Bakony emelkedik, melynek legfőbb vonulatait a délbakonyi középhegység alkotja – e kiterjedt erdők mélyedésekkel, völgyekkel és meredek sziklafalakkal tarkított tája jellemzi. A térség legmagasabb pontja, a Kőris-hegy, mintegy 704–709 méteres csúcson helyezkedik el, ami az észak–nyugat felől érkező domborzati törésvonalak mentén emelkedik.
A vármegye középső része viszonylag laposabb, a Veszprémi-fennsík alkotja, amely enyhe domborzattal és kiegyenlítettebb felszínnel jellemzett. Innen dél felé haladva a Balaton-felvidék vidékére érünk, ahol a tanúhegyek – például a somlói és badacsonyi bazaltkúpok – markánsan megjelennek, elkülönülve a fennsíktól. Keleten a Keszthelyi-fennsík található, közte a mediterrán éghajlati jellemzőkkel is bíró Tapolcai- és Káli-medencével. Északi részére mélyen benyúlik a Kisalföld síksága.
Déli határát a Balaton északi partján húzódó üdülőövezet zárja le, ahol a domborzat lágyan lejt a tó felé. Itt a talaj jellegzetesen üledékes, a domboldalakon gyakran szőlőültetvények díszlenek. Nyugaton, a Tapolcai-medence és környezete határolja a területet, így a Bakony magaslatai mélyen benyúlnak a medence vonulatába.
Éghajlat Veszprém vármegye éghajlata mérsékelt kontinentális típusú, de földrajzi helyzete és domborzata miatt mutat finom helyi eltéréseket. Az ország erre a térségre jellemző mérsékelt éghajlat a Köppen-féle Cfb osztályba sorolható, de a déli részeken, különösen a Balaton-felvidéken a mediterrán éghajlat hatásai is érezhetők.
Éves átlaghőmérséklete kb. 10,9 °C körül mozog. Januárban az átlagos középhőmérséklet –0,4 °C, a nyári maximum pedig júliusban eléri a 21,6 °C‑ot. A forró nyári napok jellemzőek: átlagosan 68 olyan nap van egy évben, amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 25 °C‑ot; például 2017. augusztusában a hőmérséklet helyenként akár 37 °C‑ig is emelkedett .
A csapadék mennyisége éves szinten 680–694 mm között alakul. A legtöbb csapadék tavasszal és nyár elején, különösen június és július körül esik –beérve 70–80 mm körüli havi összértékkel –, ami elősegíti az erdők dús lombját a hegyvidéki övezetekben. A legalacsonyabb csapadékmennyiség januárra esik, 42–45 mm átlaggal.
Az éjszakai és nappali hőmérséklet-különbségek mérsékeltek, de a hegyvidéki és medencejellegű területek között lehetnek jelentősebb eltérések. Télen gyakori a fagy –ózonnal is előfordul–, míg nyáron a Bakony és a medencék közelsége elegendő hőmérsékleti ingadozást biztosít . A relatív páratartalom viszonylag magas, télen 80 % körüli, míg nyáron kissé csökken 65–70 %-ra . A szél átlagosan enyhe vagy mérsékelt, a téli hónapokban kissé erősebb, különösen a hegyeket érintő szélcsatornák mentén.
A napsütéses órák száma éves szinten kb. 1 900 óra, ez kedvező arány, különösen a Balaton-felvidéken, ahol a mediterrán hatás mihamarabb napos időkkel társul. Ez az éghajlati adottság teszi kiválóvá a környéket szőlő- és bortermelés céljára, például a somlói, badacsonyi régiókban.
Geológia Földtani felépítése rendkívül változatos, alapját a mezozoikum tengeri üledékei, a miocén–pliocén vulkáni események, valamint a kvartérium folyamatainak lenyomatai képezik. A megye északi részén, a Bakony-hegységben triász és jura időszaki mészkövek és dolomitok építik fel a meredek, tagolt domborzatot, ahol a karsztosodás számos barlangot és paleodolintát – például a Veszprémi-fennsík karsztrendszerének jellemző formáit – hozott létre. A Bakonyt töréses, pikkelyes szerkezet jellemzi, ami a mezozoikum alapkőzetének változatos egységeit mozgatja egymáshoz képest.
Dél felé haladva a geológiai képet a pliocén–pleisztocén vulkanizmus színesíti. A Balaton-felvidéken, különösen a Tapolcai-medencében tanúhegyek, például Badacsony, Szent György-hegy, Gulács és Csobánc emelkednek bazaltkupola-formában, melyek a fiatal vulkanikus aktivitás maradványai. A bazaltos kőzetek gyakran xenolitokat, például lherzolitot és websteritet tartalmaznak, amelyek akár Mars-meteoritok anyagához is hasonlíthatók.
A megye középső része, a Veszprémi-fennsík, jellemzően karsztos dolomitfennsík, ahol a neogén–kvaterner folyamatok során lösz és vörös agyag üledékek halmozódtak fel a felszíni formák mélyedéseiben, így kialakítva paleodolintákat, amelyek mai arculatukban is az aktív felszínalakulás részei.
Nem elhanyagolhatók továbbá a késő-kréta időszakból származó üledékek sem. A Csehbánya formáció tagjai – homokkő, konglomerátum, agyag – jelen vannak Veszprém megye területén, ami azt mutatja, hogy valamikor ártéri/lápi környezet uralkodott itt. Ezen felül a megye nyugati és keleti peremein előforduló vöröshomokkő-perm konglomerátum rétegek bányászata is beszédes a régió változatos kristályos és üledékes alapjairól.
A megye nyersanyagkincsei között jelentős a bauxit, lignit és bazalt előfordulása, valamint a mészkő- és dolomitbányászat. A bauxitkitermelés hatására azonban a karsztforrások vízhozama csökkent, mely szintén tanúskodik a szerkezeti és időbeli összefüggésekről. A bazaltkibukkanásokhoz kapcsolódóan a Tapolcai-medence térségében számos mesterséges és természetes barlang található.
Vízrajz A megye nyugati határát több szakaszon a Marcal folyó jelöli, amely a Dunába torkolló fő vízfolyás, és meghatározó szerepet játszik az ezen térség vízgazdálkodásában és élővilágában. A Bakonyból eredő kisebb patakok – mint például a Séd-patak – végigkísérik a megyeszékhelyi tájat: a Veszprémen áthaladó 70 km hosszú Séd a Bakony mélyéből hajtva a Sárvízbe ömlik.
A felszíni vizek rendszerét tekintve Veszprém megyében elsősorban ezek a folyók és patakok formálják a vízrajzot. A Marcal és a Séd mellett további bakonyi vízgyűjtőkből származó kisebb hidrológiai hálózatok találhatók, amelyek tavaszi–nyári időszakokban kritikusak a térség vízkészletének pótlásában és táji karakterének fenntartásában .
A Balaton északi partja szintén jelentős vízrendszert képez, noha maga a tó hivatalosan nem Veszprém megye kizárólagos vízterülete. Azonban a Balaton vízgyűjtőjéhez tartozó Zala folyó és a Sió csatorna hatással vannak a térség vízelvezetésére, vízforgalmára. A Balaton mint sekély rift-tó speciális mikroklímát és vízháztartási viszonyokat alakít ki a megye déli térségében.
A felszín alatti vizek szerepe sem elhanyagolható, hiszen a karsztosodó dolomit- és mészkőalapú Bakony egészében jelentős vízadó rétegeket hordoz. A barlangrendszerek és karsztforrások – amelyeket különösen a Veszprémi-fennsík területén figyelhetünk meg – fontos ivóvízbázisokat szolgálnak, egyben az ökológiai stabilitás zálogai is.