alt=A massha|133x133pxalt=A stone lantern (tōrō)|100x100pxalt=Kitano Tenman-gū's Karamon (Chinese-style gate)|100x100px alt=A sandō|99x99pxalt=Kamosu Jinja's honden|99x99pxalt=Chigi and katsuogi on a shrine's roof|132x132px Néhány példa a sintó építészetreA sintó építészet a japán sintó szentélyek építészete.
Néhány kivétellel, az általános tervezete egy sintó szentélynek buddhista eredetében. A buddhizmus előtt a szentélyek csak ideiglenesen felállított szerkezetek voltak egy adott cél érdekében. A buddhizmus vitte Japánba az állandó szentélyek gondolatát és a sintó építészet szókincsének nagyját. A verandák, a kőlámpások és a kidolgozott kapuk jelenléte példa erre a hatásra.
Egy sintó szentély összetétele rendkívül változó, és egyik lehetséges jellemzője sem feltétlenül van jelen. Még a honden, vagy imahely is hiányozhat, ami a kami szálláshelyéül szolgál, és ami a szentély központi eleme. Azonban, mivel szent helyen áll, általában kőből vagy fából készült kerítéssel (tamagaki) van körbevéve, a megközelítését egyedül az úgynevezett szandó biztosítja. A bejáratot torii kapuk fogják közre, ami a sintó szentély legegyszerűbben beazonosítható eleme.
A szentély területén számos építmény állhat, mindegyik külön rendeltetési céllal. Közöttük van a honden, vagy imaház, ahol a kami lakik, a heiden, ahol a felajánlások és imák esnek meg és a haiden, az istentisztelet helye. A honden az az épület, amiben a sintai van, szó szerint: a kami teste. Ezek közül a haiden nyitott a nagyközönség számára. A honden a haiden mögött áll, és általában sokkal kisebb és dísztelenebb. Másik jelentős vonása a szentélynek a temizuja, azaz forrásvíz, ahol a látogatók megmossák kezeiket és kiöblítik szájukat, valamint a samuso, az iroda, ami felügyeli a szentélyt. A szentélyek méretüket tekintve lehetnek hatalmasak, mint amilyen az Iszei nagyszentély, vagy akár egészen aprók, méhkaptár nagyságúak, mint amilyenek az utak mellett gyakran megtalálható úgynevezett hokora szentélyek.
A sintó és a buddhizmus kényszerített elválása (sinbucu bunri) előtt az sem volt ritka, hogy egy buddhista templomot egy sintó szentélybe, vagy a mellé építsenek, vagy hogy egy sintó szentély buddhista elemeket tartalmazzon. Ha egy szentély egyben egy buddhista templom is volt, azt dzsingudzsi szentély-templomnak hívták. Hasonlóképpen, Japán szerte ezek a templomok az oltalmazó kami szerepét töltötték be. A Meidzsi-kor új kormányának rendelkezése után a két vallás közötti kapcsolat hivatalosan is megszakadt, de ennek ellenére a gyakorlatban folytatódott.
A szentélyek eredete
A szent területek kijelölése Japánban már a Jajoi-korszaktól (i. e. 500–i. sz. 300) megkezdődött. A táj olyan jellegzetességeiről, mint amilyenek a sziklák, a vízesések, a szigetek és főleg a hegyek, úgy vélték, vonzzák a kamikat, és később ezért jorisiroként (依り代) tisztelték. Eredetileg a szent helyeket egyszerűen jelölték meg: kerítéssel és torii kapuval. Később ideiglenes épületeket (amik hasonlóak a mai hordozható szentélyekhez) építettek, hogy üdvözöljék a kamit a szent helyen. Az idő haladtával az ideiglenes építmények állandóvá nőtték ki magukat, amiket az istenségnek szenteltek. Az ősi szentélyek a szálláshelyek (Izumo-taisa) vagy raktárházak (Iszei nagyszentély) stílusában épültek. Az épületeknek nyeregtetejük, emelt padlózatuk és deszkafaluk volt, nádfedeles vagy hinoki ciprusfakéreggel fedve. Az ilyen korai szentélyekhez nem tartozott hely az imához. Három fontos ősi sintó építészeti stílus létezik: taisa-zukuri, sinmei-zukuri és a szumijosi-zukuri. Ezeket az Izumo-taisa, a Nisina Sinmei Szentély és a Szumijosi taisa szemlélteti 552-ig visszamenőleg. A Sikinen-szengú-szai (Shikinen sengū-sai, 式年遷宮祭) szerint az épületek vagy szentélyek pontosan az eredeti modellek alapján lettek újjáépítve rendszeres időközönként. Ily módon maradtak meg ezek a stílusok évszázadokon át a mai napig. Gyakori vonások bélyegkép|381x381px|A sintó szentély elrendezése A következő diagram, egy sintó szentély főbb részeit mutatja be.
Torii – sintó kapu Kőlépcsők Szandó – a szentélyhez vezető út Csózuja vagy temizuja – tisztító kút, hogy a belépő megmoshassa a kezét és száját Tóró – díszítő lámpások Kagura-den – épület nó vagy kagura tánc tiszteletére Samuso – a szentély irodahelysége Ema – falapok, amik az imákat vagy kívánságokat tartalmazzák Szessa/massa – apró segéd szentélyek Komainu – az úgynevezett oroszlán kutyák, a szentély védelmezői Haiden – szónokterem, vagy istentisztelet helye Tamagaki – a honden körüli kerítés Honden – főterem, a kami otthona A haiden és a honden tetején található csigi (villásvégű tetővégek) és kacuogi (rövid vízszintes tuskók), mindkettő általános szentélydíszítő elem.
A kapu (torii) A torii (鳥居) tradicionális japán kapuforma, amely általában a sintó szentélybe vezető utat jelöli, de egyéb szent helyeken is megtalálhatók: például hegyek lábánál (Fudzsi).
A torii választóvonal, szimbolikus határ a hétköznapi világ és az azon túli föld, az emberek és az istenek, a kamik világa között. Egy szentélynek bármennyi torii kapuja lehet (a Fusimi Inari-nagyszentélynek több ezer van). Számos változata létezik, de mind visszavezethető az alábbiakra: két hengeres oszlopon nyugvó gerenda, amely túlnyúlik rajtuk, alatta pedig egy rövidebb „keresztgerenda”. Színe leginkább cinóberpiros. Hagyományosan fából és kőből épül, de egyre gyakrabban használnak fémet, betont, műanyagot stb. Toriit buddhista templomoknál is találhatunk, de mivelhogy ezek a sintó vallás közismert szimbólumai, a térképeken a szentélyeket toriival jelölik A toriik eredete nem egyértelműen meghatározott, és egyik ezzel kapcsolatos teória érvényessége sem lett még elfogadva. Például az Indiából eredeztetett elképzelés szerint a torii a közép-indiai Száncsi kolostor torana kapujainak leszármazottja.
A szentélyhez vezető út (szandó) A főkapun keresztül a szandónak nevezett ösvény vezet el a sintó szentélyhez vagy a buddhista templomhoz. Az út kezdetét először egy torii jelzi, majd a buddhista eredetű szanmon, kapuk, amelyek a szentély vagy templom területének kezdetét jelzik. Kőlámpások és egyéb dekorációk is kísérhetik az utat. Több szandó esetén a fő az omote-szandó, vagy első szandó, ura-szandó vagy hátsó szandó stb.
Tisztító kút (temizuja) A szentély bejáratánál a csózujában vagy temizujában (forrásvíz) a hívők kiöblíthetik a szájukat és kezet moshatnak; ezzel jelzik, fizikailag megtisztulva járulnak a kami elé.
Oroszlán kutyák (komainu) A komainu (狛犬, ’„koreai kutyák”’) oroszlán formájú mitikus szörnyek, amelyeknek kő-, bronz- vagy faszobrai mindig párosával állnak némely japán buddhista templomok és főleg sintó szentélyek kapujának egy-egy oldalán, egyik ordításra tátott, másik csukott szájjal, a gonoszt elijesztendő. A Kínából, Koreán keresztül Japánba érkező szobrok nevének „koma” (高麗) része a japán megfelelője a koreai Kogurjo királyságénak. A szobrok szájainak ábrázolása szimbolikus jelentéssel bír. A szanszkrit ábécé „a” és „um” hangjait formázzák, melyek minden dolog kezdetét és végét képviselik. A nyitott szájút sisinek (shishi, 獅子), a csukott szájút pedig komainunak hívják, amit később mindkettőre használják.
Főterem (honden)
A szentély épületegyüttesének legfontosabb és legszentebb része a honden, vagyis az imahely (神殿). A honden háta mögött a belső szentély rejti magában a szent tárgyat, vagyis a sintait, mely az istenség jelenlétére utal, és amelyben a sintó hit szerint a kami lakik. A sintai gyakran tükör, mert a sintó eszmék által hirdetett sok erényt megtestesíthet: tiszta, visszaveri a fényt, és visszatükrözi a kami igazi természetét. A kamiknak többnyire nincsen fizikai ábrázolásuk, nem készítenek róluk szobrot. A belépés a honden belsejébe csak a papoknak, a szentély vezetőinek és talán alkalmanként a különleges imaszertartás részvevőinek megengedett.
Az istentisztelet helye (haiden) A haiden a szentély istentiszteletének a helye. Általában a szentély fő épülete előtt (honden) helyezkedik el, és gyakran nagyobb kiterjedésű is, mint az előbbi. A haiden és a honden összekötő eleme a heiden, vagyis a felajánlások csarnoka. Míg a honden a szentélyben élő kami otthona és a nagyközönség előtt zárt, addig a haiden ceremóniák és imák színhelyeként szolgál.
Felajánlások csarnoka (heiden) A heiden a sintó szentélyek házi felajánlásaira használt része, általában a honden és a haiden összekötő eleme. Ma már csak leginkább rituálékhoz használják.
Egyéb elemek
Hokora A hokora vagy hokura egy kicsiny sintó szentély, ami nagyobb szentélyek környékén vagy utak mentén található. Általában olyan kami lakhelye, amelyik nem egy nagyobb szentély területi igazgatása alatt áll. Dószodzsin, egy kisebb kami, aki az utazókat védi a gonosz szellemektől, például egy ilyen hokora kamija.
Szessa/Massa A szessa (摂社) és a massa (末社) apró szentélyek, melyeknek történelmi kötődésük van egy fontosabb szentélyhez vagy éppen magához a kamihoz, aminek otthont ad, és az alá a szentély igazgatása alá esnek. Régen más jelentéssel bírt a két kifejezés, ám mára egymás szinonimáivá váltak. Helyettük néha a szecumacusa (摂末社) neologizmust használják, amely a két régebbi megnevezés egybeolvasztása.
Legelterjedtebb stílusok A szentélyek épületeinek többféle különböző változata lehet, amit vagy egy híres szentély hondenjéről neveztek el (pl.: hijosi-zukuri, a Hijosi-taisa után), vagy a szerkezeti tulajdonságairól (pl.: irimoja-zukuri, az oromzatos kontytetőről. A -zukuri utólag ebben az esetben „struktúrát" jelent.)
A honden teteje mindig oromzatos, és néhány stílusnál verandaszerű oldalajtó is fellelhető amit hiszasinak hívnak (egy 1 ken széles folyosó, ami egy vagy több oldalát is körülöleli a szentélynek vagy templomnak). A besorolásnál fontos figyelembe venni olyan fontos elemek jelenlétét vagy hiányát, mint:
hirairi vagy hirairi-zukuri (平入・平入造) - egy építészeti stílus, ahol az épületnek van egy főbejárata az oldalán, ami párhuzamosan fut a tető gerincével (a nyereg nélküli oldalán). A sinmei-zukuri, nagare-zukuri, hacsiman-zukuri, és hie-zukuri is ide tartozik. cumairi vagy cumairi-zukuri (妻入・妻入造) - egy építészeti stílus, ahol az épület főbejárata azon oldalán található, ami merőleges a tető gerincére (a nyerges oldalára). A taisa-zukuri, a szumijosi-zukuri, a ótori-zukuri és a kaszuga-zukuri is ehhez a stílushoz tartozik.
A felosztás is nagyon fontos. Egy adott stílusban épített épületnek megadott felosztásai és méretei vannak, amiket kenben mérnek (az oszlopok közti távolság, egy mértékegység, ami változó érték két szentélytől eltérően vagy akár egy szentélyen belül is eltérve). A legöregebb stílusok a cumairi sinmei-zukuri, a taisa-zukuri, és a szumijosi-zukuri, egészen a buddhizmus megjelenéséhez vezethető vissza. A két legelterjedtebb a hirairi nagare-zukuri és a cumairi kaszuga-zukuri. A nagyobb, fontosabb szentélyeknek többnyire egyedi stílusuk van.
Nagare-zukuri balra|bélyegkép|Udzsigami szentély Udzsiban, Kiotó prefektúrában A nagare-zukuri (流造; folyó stílus) vagy nagare hafu-zukuri (流破風造; folyó nyerges stílus) egy stílus, ami főleg a sok aszimmetrikus nyerges tetőkről ( japánul kirizuma-jane 切妻屋根) ismeretes, ami kifelé nyúlik a nyereg nélküli oldalon, a főbejárat felett, így alkotva egy csarnokot (lásd a fotón). Ez a jellemvonás, ami az elnevezést is adja, a leggyakoribb szentélyfajta az egész országban. Gyakran az alap elrendezés egy megemelt középső részből (moja 母屋), és egy részen körülfutó verandából, azaz hiszasiból (mind egyetlen közös tető alatt) áll, megtoldva egy plusz szobával a bejárat előtt. A honden változó 1-11 ken hosszú tetőgerinccel rendelkezik, de sosem 6 vagy 8 ken hosszúval. A legáltalánosabb méret az 1 és a 3 ken. Japán legöregebb szentélye, az Udzsi béli Udzsigami szentély is ilyen típusú hondennel rendelkezik. Külső méretei 5x3 ken, de a belsejét három szentélyre tervezték, amik egyesével mind 1 ken nagyságúak.
Kaszuga-zukuri