A Dragon Ball japán mangasorozat, amelyet Torijama Akira alkotott meg. A sorozat a Weekly Shounen Jump magazinban jelent meg 1984-től 1995-ig. Később egy 42 kötetet magában foglaló könyvsorozatban újranyomták (tankóbon). 2004-ben a manga újra megjelent 34 kötetben (kanzenban).
2000-ben az Egyesült Államokban a manga két képregény-sorozatban jelent meg: ez a Dragon Ball és a Dragon Ball Z volt. A képregények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, köszönhetően a magas nyomdai költségeknek (2,95 dollár kettő, majd három fejezetért) és a hosszú történetnek. 2003-ban mindkét sorozat kiadását felfüggesztették. A Dragon Ball Z-t az induló Shounen Jump amerikai változatában folytatták, 2003 januárjától. Ezzel párhuzamban a Viz Media kiadta mind a 42 kötetet angolul. A Viz Media átnevezte a manga második részét Dragon Ball Z-re, hogy csökkentsék a zűrzavart Észak-Amerikában. A sorozatot az Egyesült Királyságban a Gollancz Manga adta ki.
A Dragon Ball a kis Son Goku életét követi nyomon. A gyerekkori kalandoktól kezdve egészen odáig, míg nagyapa nem lesz. Kalandjai során rengeteget harcol és végül a világ legerősebb harcművésze lesz. Son Goku nincs egyedül kalandjai során, rengeteg barát és ellenség viszi előrébb a történet fonalát.
A híres sárkánygömbök (Dragon Ball) sokszor hosszabb ideig töltenek be fontos szerepet az animében, azonban nem mindig játszanak szerepet a történet alakulásában. A hét darab sárkánygömb szétszórva található a világban. Amikor összegyűjtik azokat, megidézhető lesz Shenlong, a sárkány, aki teljesít egy kívánságot, amennyiben hatalmában áll. Miután teljesül a kívánság, a sárkánygömbök újra szétszóródnak a világban és egy évig nem lehet őket újra használni. A múltban akár több generációnak is le kellett áldoznia, hogy a hét gömböt valaki összegyűjtse. Azonban egy 16 éves lánynak, Bulmának sikerül készítenie egy „sárkányradart”, hogy könnyebben megtalálják a gömböket.
A Dragon Ball története
A Dragon Ball előtt A hét évig a Súkan Sónen Jump magazinban futó humormanga, a Dr. Slump befejezésére Torijama Akira elkezdett azon gondolkodni, hogy mi lenne, ha beleugrana a Dragon Ball mangába. 1983-ban megírt két kiadást a Dragon Boy (magyarul: Sárkánykölyök) című mangából a Fresh Jump című magazinnak. Aztán félbemaradt. Nagyon sok elemet tartalmazott, amit a későbbi sorozatokban is felhasznált, mint például a különös sárkánygömbök. 1983-ban még közzétette (de ugyancsak nem fejezte be) a The Adventures of Tongpoo (magyarul: Tongpoo kalandjai) című művét, egy sci-fi-mangát, amiben ismét egy Goku-szerű szereplő található és a jövőben felhasználandó tárgyakat mutat be (mint például a kapszulák).
Dragon Ball manga 1984 vége fele haladva megjelent az első "Dragon Ball", amit a Weekly Shounen Jumpban mutattak be, ugyanabban a magazinban, mint amiben korábban a Dr. Slump volt közzétéve. Azután a sorozat hetente jelent meg (hetente 14 lap, plusz a borító-lap) majdnem 11 évig, azután 1995 júniusában véget ért. Összesen 519 mérethű kötet és egy bónuszkötet lett közzétéve. Az amerikai stílusú képregényekkel ellentétben a Dragon Ball nagy részben fekete-fehér színű volt. A kiadások néhány lapja ki lett színezve, hogy kiemelje a lényeget. A manga Japánban újra ki lett nyomtatva egy (végleges, 42 kötetes) tankôbon-ba (japán regénybe). Az eredeti mangával ellentétben ebben minden oldalt szürkeárnyalatban nyomtattak ki.
A Dragon Ball történetének kezdete után másfél évvel Toriyama Akira néhány szereplőt és helyszínt az előző mangájából, a Dr. Slumpból rakott a mangába. Erre nagyon sok rajongó rájött, mivel a Slumpos szereplők eddig még sosem szerepeltek az akkori mangájában.
Dragon Ball anime Rövid idővel a megjelenés után a manga olyan sikerre tett szert, hogy a Toei Animation emberei is meggyőződtek arról, hogy el fog készülni majd egy animesorozat és egy játékfilm is. Az anime 1986 februárjában került bemutatásra a Fuji televízión, hetente egyszer – szerda este – sugároztak egy új epizódot.
Az animesorozat nagyon hasonlított a mangára (a Sailor Moonal ellentétben, ahol az anime és a manga nagyon eltér egymástól). Nagy hátrány volt, hogy nagyon gyakran ugyanazt láthatták a nézők az animében, mint a mangában és hogy a rajzolók abbahagyták a kiegészítő epizódok és szituációk elkészítését, hogy időben befejezzék az alkotásukat. Sok anyag a sorozatban (a filler-ek) gyakran gyengébb minőségű volt, mint az eredeti manga és egyszer-egyszer egyenesen ellentmondott annak, ami a forrásanyagában található. De ez talán nem meglepő, mivel minden héten egy 20 perces produkciót kellett kiadni – 14 lapból.
1986 decemberében, megjelent az első mozis változata az animének. A neve egyszerűen "Dragon Ball" volt (Japánban a végleges angol címe "Curse of the Blood Rubies" volt), és az anime első néhány epizódjait játssza újra. Ezt követően adtak még ki kiegészítő filmeket is, az egyiket 1987 júliusában a ("The Sleeping Princess in the Devil's Castle"), a másikat pedig 1988 júliusában ("Mystical Great Adventure"). (Az első két filmet Daisuke Nishio, a harmadikat Kazuhisa Takenouchi rendezte.)
A cím elterjedése miatt három videójátékot is adtak ki(Nintendóra). Az elsőt 1986-ban „The Mystery of Shenlong” néven, ez volt az egyetlen akciójáték a három közül. A másik kettő (1988 és 1989) kártyajáték / társasjáték volt.
Az anime sorozat 1989 áprilisában fejeződött be, 153 epizód után. Noha az animált sorozat befejeződött, a rajongóknak nem kellett túl sokat várnia a történet folytatására. Az anime egy hét után folytatódott a "Dragon Ball Z" című sorozattal.
1. angol kiadás Egy évvel a Dragon Ball manga és anime befejezése után tettek egy export próbát, hogy az amerikaiak is láthassák alkotásukat. Ez a próbálkozás kudarcba fulladt, a nagy amerikai üzletekben sikertelen volt az eladás.
1986-ban Japánban létrehoztak egy Dragon Ball-os videójátékot a Nintendóra, amit a Bandai készített és exportált az Egyesült Királyságba. A címe "Dragon Power" (Japánban "Mystery of Shenlong") lett. Egy harcművészeti akciójáték volt, ami szorosan követte az első 13 kötet tervrajzát. Az eladási mennyiség nem tudható, de nem tarthatott tovább 7 évnél a Dragon Ball videójátékok kiadása az Egyesült Királyságban.
1989-ben elkészült az első kísérlet a Dragon Ball anime korlátozott számú eladására az Egyesült Királyságban, amit a Harmony Gold szinkronizált. Miután megtörtént a teszt-árusítás különböző városokban, az eredmény azt mutatta, hogy az angol piac sem igényli ezt a típusú terméket.
Dragon Ball Z A Dragon Ball Z Japánban a Dragon Ball anime befejezése után egy héttel indult, ugyanolyan időközönként. Az új sorozatnevet a producerek választották, hogy meg lehessen különböztetni a jelenlegi sorozatot, amiben csökkent a komédiás hangsúly és amiben újabb sci-fi elemek találhatóak, az előző sorozattól – noha mindkét animesorozat ugyanazon a mangán alapszik. Az új műsorban még javult a gyártási érték és az animációs minőség. Ez az átmenet megnyerő volt, nem csak amiatt, hogy nem volt semmi hézag a két kiadás között, hanem azért is, mert minden szereplőnek átdolgozta a múltját és új szereplőket is bemutatott. Nagy ugrást tett a sorozat annak érdekében, hogy új rajongókat szerezhessen.
A Z anime bemutatása után 3 hónappal, 1989 júliusában bemutatták az első Dragon Ball Z filmet ("Return my Gohan"). Ezt követően még évente kettő filmet készítettek el (egyet márciusban, egyet júliusban) egészen 1995-ig. Összesen 15 Dragon Ball Z film létezik. Hogy a játékfilmek ki ne maradjanak, 2 nagyfilm-hosszúságú televízióspeciált mutattak be (1990-ben és 1993-ban).
Az első "Dragon Ball" animéhez hasonlóan a "Dragon Ball Z" is ugyanabba a "mangából animébe" hibába esett. Bizonyos szempontból a probléma még feltűnőbb volt a "Z" sorozat bemutatása során, mert a manga a harcokra túl nagy hangsúlyt helyezett. Ezekből a harcra irányuló fejezetekből sokkal nehezebb volt megfelelő hosszúságú epizódot készíteni.
1995 májusában a hosszú ideje futó "Dragon Ball" manga végre véget ért a Shonen Jumpban. A "Dragon Ball Z" sorozat 1996 januárjában ért véget, 291 epizóddal. Ezt követően a japán rajongóknak megint nem kellett egy hétnél többet várniuk, mert megérkezett az újabb folytatás, "Dragon Ball GT" néven.
A Dragon Ball Z bemutatása során a ráépülő egyéb üzletágak termékei egyre keresettebbek lettek. ( Például a videójáték-kiadások: először Nintendo Entertainment Systemre, azután később Super Nintendo Entertainment Systemre, PlayStationre, Game Boyra, és Sega Saturnra.)
2. angol kiadás 1994-ben a FUNimation Production Inc. megvásárolta az összes angol kiadást, majd összeállt a Kidmark Entertainmenttel, hogy bemutassa az Egyesült Királyságban. Még a Ocean Groupot is bevették utószinkronizálásra. A 28 részből a 13.-nál abbahagyták a vetítést.
2004-ben a Kidmark részesedése még mindig megvolt az első 13 Dragon Ball epizódban, ez megakadályozta a FUNimationt, hogy szerkesztés nélkül kiadja azt a 13 részt (az ő utószinkronjukkal) az Egyesült Államokban DVD-n (noha már akkor is futott a Cartoon Network-ön és más országokban is ki lett adva).
A két sikertelen Egyesült Államokbeli próbálkozás után a FUNimation szerződést kötött a Sabannal (ami abban az időben egy másik japán importtal, a Mighty Morphin Power Rangers-el vált híressé) és elkezdték leadni a Dragon Ball Z-t az amerikai TV-ken, megint az Ocean Groupos hangokkal. A sorozat kiskorú nézői nem viselték jól a Z anime erőszakosabb és felnőttesebb természetét, ennek következtében széles körű szerkesztést végeztek a sorozaton (67-ből 14 részt kihagytak, ez majdnem 21%), kitörölték a halált, a vért és megfelelő szöveget írtak hozzá. Nagyon sok rajongója azt mondta, hogy ezek a szerkesztések csak még rosszabbá tették a sorozatot, mivel az erőszak mindig következmény nélkül maradt.
Az anime kiegészítéseként a Saban átszerkesztette a harmadik Dragon Ball Z filmet ("Tree of Might") és kiadta háromrészes epizódként. Később még két film lett kiadva a Pioneer Entertainment szerkesztésével, amiben a szövegváltoztatások mellett Goku új szinkronja a fő eltérés. 53 résznél többet nem sugároztak le.
Dragon Ball GT A harmadik Dragon Ball sorozat 1996 februárjában kezdődött, közvetlenül a "Dragon Ball Z" befejezése után. Ezt az új sorozatot Dragon Ball GT-nek nevezték el ("Grand Tour" – magyarul Nagy Túra). A GT-n nem csak Toriyama Akira dolgozott hanem egy másik író is. Kezdetben megosztó lett sorozat mivel problémák voltak a sorozattal. Csökkent a japán Dragon Ball rajongók száma. Hogy segítsenek felkelteni az érdeklődést és hogy a sorozat visszaérhessen a gyökerekhez, egy határozat lett létrehozva, miszerint vissza kell térni az eredeti, komédiás stílushoz. Ez a határozat oda vezetett, hogy néhány ismert gonosztevő is képernyőre került és a főszereplő visszafejlődött olyan idős korára, mint amilyen az eredeti sorozat kezdetekor volt. Ez a döntés rengeteg rajongót elkápráztatott. A sorozat megmaradó epizódjait ezért akciódúsra kellett megalkotni, ám ez sokat segített: 64 résszel, 1997 novemberében fejeződött be.
Special-ja 1997. március 26-án jelent meg Dragon Ball GT: Goku Gaiden! Yuuki no Akashi wa Suushinchuu címmel (angolul: Dragon Ball GT: A Hero's Legacy). A GT befejezésében látható Goku Jr. legnagyobb gyermekkori kalandját mutatja be 45 percben.
A GT eladása kisebb volt, mint az előző sorozatoknak, ennek köszönhető az is, hogy egyetlen special-ján kívül nem készült hozzá film. Más területeken (például videójátékok) hozta meg a várt sikert.
1996 márciusában, még a GT futása alatt adták ki a Dragon Ball 10. évfordulójának specialját ("The Path to Power" néven). A cselekmény a Dragon Ball legelejétől meséli el a történetet.
3. angol kiadás