Az a priori és az a posteriori latin eredetű filozófiai kifejezések, amelyek azt jelölik, hogy egy állítás, ismeret, fogalom vagy érv igazolása milyen viszonyban áll a tapasztalattal. Az a priori ismeret negatív értelemben tapasztalattól független: igazolásához nem kell új empirikus megfigyelésre, mérésre vagy kísérletre hivatkozni. Pozitív értelemben olyan ismeretet jelöl, amely például fogalmi elemzésen, logikai belátáson, matematikai bizonyításon vagy tisztán értelmi összefüggés felismerésén alapul. Az a posteriori ismeret ezzel szemben tapasztalaton, megfigyelésen, emlékezeten, tanúságon vagy empirikus vizsgálaton nyugszik.
A megkülönböztetés nem elsősorban időbeli. Nem azt jelenti, hogy az embernek előbb volna minden a priori ismerete, és csak később szerezne tapasztalatot. Nyelvet tanulni, fogalmakat elsajátítani és példákat látni gyakran szükséges ahhoz, hogy valaki egyáltalán megértse az állítást. A különbség az igazolás alapjára vonatkozik. A „minden férj házas” állítást például nem kérdőíves kutatással igazoljuk, hanem a „férj” fogalmának megértésével. A „Péter házas” állítást viszont meg kell tudni Péterről: ez tapasztalati vagy tanúságon alapuló ismeret.
A régebbi, skolasztikus és logikai használatban az a priori és a posteriori kifejezések eredetileg nem pontosan a mai ismeretelméleti értelemben szerepeltek. Az a priori bizonyítás az okból az okozatra, az a posteriori bizonyítás pedig az okozatból az okra haladó következtetést jelentette. Az újkori filozófiában, különösen Immanuel Kant munkássága nyomán, a fogalompár az ismeret tapasztalattól való függésének vagy függetlenségének megjelölésére vált központi jelentőségűvé.Schütz Antal: A bölcselet elemei. Második átdolgozott kiadás. Szent István-Társulat, Budapest, 1940, 35–37., 106–108., 166–167. o.
Elnevezése
Az a priori latin kifejezés szó szerint nagyjából azt jelenti: „a korábbiból”, „az előbbiből”. Az a posteriori jelentése: „a későbbiből”, „az utóbbiból”. A filozófiai használatban a „korábbi” és „későbbi” nem feltétlenül időrendi elsőbbséget jelent. A középkori és skolasztikus gondolkodásban az okot gyakran „korábbinak” nevezték az okozathoz képest, mert a dolog természetében az ok magyarázza az okozatot, még akkor is, ha időben nem feltétlenül előzi meg azt.
A modern ismeretelméleti szóhasználatban az a priori nem azt jelenti, hogy az embernek semmilyen tapasztalatra nem volt szüksége. Ahhoz például, hogy valaki megértse a „2 + 2 = 4” állítást, rendszerint szüksége volt nyelvtanulásra, számolási gyakorlatra és példákra. De miután érti a számok és az összeadás fogalmát, az állítás igazságát nem újabb almák, kavicsok vagy mérőeszközök megfigyelésével igazolja. Ha egyetlen alma sem volna a világon, az aritmetikai összefüggés akkor is érvényes volna.
Fogalma egyszerűen
A megkülönböztetés szemléltethető kétféle megismerési helyzettel. Az a priori ismeret olyan, mint amikor valaki „karosszékből”, pusztán gondolkodva belátja, hogy egy gömbnek nincsenek élei. Nem kell a világ összes gömbjét kézbe vennie. Az a posteriori ismeret inkább a helyszínelő nyomozó munkájára hasonlít: fel kell állni, meg kell vizsgálni a nyomokat, adatot kell gyűjteni, és a tények alapján kell megállapítani, mi történt.
Más hasonlattal: az a priori olyan, mint amikor egy recept összetevőiből már olvasáskor belátható, hogy nem tartalmaz húst. Az a posteriori az, amikor meg kell kóstolni az ételt vagy meg kell vizsgálni, valóban úgy készült-e el, ahogyan a recept írja. Az első esetben a fogalmi tartalom és a szabályok megértése döntő; a másodikban a tényleges tapasztalat.
A fogalompár tehát nem azt különbözteti meg, hogy egy állítás könnyű vagy nehéz, régi vagy új, biztos vagy bizonytalan. Egy bonyolult matematikai tétel lehet a priori módon igazolható, még ha a bizonyítása sok munkát igényel is. Egy egyszerű hétköznapi állítás, például „a kulcs az asztalon van”, a posteriori, mert igazolásához meg kell nézni az asztalt.
Kapcsolódó alapfogalmak
Az a priori / a posteriori különbséget gyakran összekeverik más filozófiai megkülönböztetésekkel. A következő táblázat a legfontosabb elhatárolásokat foglalja össze.
+ Kapcsolódó filozófiai megkülönböztetések Megkülönböztetés Alapkérdés Egyszerű példa Miért keverik össze? A priori / a posteriori Milyen alapon ismerhető meg vagy igazolható az állítás? „Minden férj házas” – a priori; „Péter házas” – a posteriori. Mert az a priori sokszor szükségszerűnek, az a posteriori pedig esetlegesnek tűnik. Analitikus / szintetikus Az állítmány pusztán kibontja-e az alany fogalmát, vagy új tartalmat ad hozzá? „Minden agglegény nőtlen” analitikus; „ez az agglegény magas” szintetikus. Mert az analitikus állítások többnyire a priori módon ismerhetők meg. Szükségszerű / kontingens Lehetne-e másként? „2 + 2 = 4” szükségszerű; „ma esik az eső” kontingens. Mert a klasszikus felfogás gyakran együtt kezelte a szükségszerűséget és az a priori jelleget. Deduktív / induktív Milyen következtetési formáról van szó? Szillogizmus – deduktív; sok megfigyelt esetből általánosítás – induktív. Mert sok deduktív bizonyítás a priori, de nem minden deduktív érv ilyen.
Az a priori / a posteriori különbség elsősorban ismeretelméleti: az igazolás alapjára vonatkozik. Az analitikus / szintetikus különbség inkább logikai vagy jelentéstani, a szükségszerű / kontingens különbség pedig metafizikai vagy modális. Ezek a szempontok gyakran összefüggenek, de nem azonosak egymással.
Példák
+ Egyszerű példák az a priori és a posteriori ismeretre Állítás Típus Magyarázat Hétköznapi jelentősége „Minden férj házas.” A priori A „férj” fogalmának megértéséből belátható. Nem kell statisztikai vizsgálatot végezni a férjekről. „Minden háromszögnek három oldala van.” A priori A „háromszög” fogalmának része a három oldal. Egy rajz segíthet a tanulásban, de nem a rajz igazolja a tételt. „Két páros szám összege páros.” A priori Matematikai szabály alapján igazolható. Méréstől és kísérlettől független belátás. „Ez a háromszög papírra van rajzolva.” A posteriori Meg kell nézni az adott rajzot. A fogalom nem árulja el, mire rajzolták. „A víz normál légköri nyomáson körülbelül 100 °C-on forr.” A posteriori Fizikai mérés és tapasztalat igazolja. Természettudományos megfigyelésre támaszkodik. „A víz H2O.” Gyakran szükségszerű a posteriori példaként tárgyalják A kémiai azonosságot empirikusan fedezték fel, de sok filozófus szerint az azonosság nem pusztán esetleges. Jól mutatja, hogy az a posteriori nem mindig jelent puszta esetlegességet. „A Pitagorasz-tétel igaz.” Elvileg a priori igazolható Matematikai bizonyítással belátható. Egy személy azonban elfogadhatja tanári tekintély alapján is.
Az utolsó példa mutatja, hogy meg kell különböztetni egy állítás elvi megismerhetőségét attól, hogy egy konkrét személy ténylegesen milyen alapon fogadja el. A Pitagorasz-tétel matematikai bizonyítás alapján a priori módon igazolható, de ha valaki csupán azért fogadja el, mert megbízik tanárában vagy tankönyvében, akkor az ő személyes elfogadása tanúságon alapul. Ez nem változtatja meg a tétel matematikai jellegét, de megmutatja, hogy az igazolás módja személyenként eltérhet.
Történeti használata
Arisztotelészi és skolasztikus háttér
Az ókori és középkori logikai hagyományban a tudományos megismerés egyik központi kérdése az volt, hogy nemcsak azt tudjuk-e, hogy valami így van, hanem azt is, hogy miért van így. Arisztotelész tudományfelfogása szerint a valódi tudományos bizonyítás az ok ismeretére törekszik: nem elég tudni a tényt, hanem meg kell találni azt az elvet vagy okot is, amely miatt a tény fennáll.
A későbbi logikai hagyományban, különösen a skolasztikában és a késő középkori egyetemi filozófiában, az a priori és a posteriori kifejezések a bizonyítás irányát jelölték. A szakirodalom a kifejezések egyik korai, dokumentált használatát a 14. századi Szászországi Albert logikai írásaihoz köti: az a priori érv az okból az okozat felé, az a posteriori érv az okozatból az ok felé halad.
Ezt a régebbi jelentést Schütz Antal is így foglalja össze: az a posteriori bizonyítás az okozatból következtet az okra, például amikor Isten létét a világból próbálják bizonyítani; az a priori bizonyítás ezzel szemben az okból vagy alapból következtet az okozatra. Schütz hangsúlyozza, hogy az ok elsőbbsége nem feltétlenül időbeli, hanem lehet a dolog természetében gyökerező elsőbbség is.
A középkori használat ezért nem pusztán régi változata a mai jelentésnek, hanem más kérdésre adott technikai válasz. A skolasztikus gondolkodásban a hangsúly sokszor a valóság rendjén, az ok és okozat viszonyán volt. Az újkori ismeretelméletben a hangsúly fokozatosan áttevődött arra, hogy az emberi megismerés milyen alapon, milyen feltételekkel és milyen módszerrel igazolja állításait.
Racionalizmus és empirizmus
Az újkori filozófiában az a priori kérdése összekapcsolódott a racionalizmus és empirizmus vitájával. A racionalista szerzők, például René Descartes, Baruch Spinoza és Gottfried Wilhelm Leibniz, nagy jelentőséget tulajdonítottak az ész önálló belátásainak, a matematikai bizonyosságnak és bizonyos, tapasztalattól függetlennek tekintett igazságoknak.
Az empirista szerzők ezzel szemben a tapasztalat elsőbbségét hangsúlyozták. John Locke híresen elutasította a velünk született eszmék tanát, és az emberi elmét a tapasztalat által formált képességként értelmezte.John Locke: An Essay Concerning Human Understanding. Szerk. Peter H. Nidditch. Oxford University Press, Oxford, 1975. Eredeti megjelenés: 1689. David Hume a megismerés forrásait a benyomások és ideák viszonyán keresztül vizsgálta, és különösen a szükségszerű oksági kapcsolat tapasztalati megalapozását kérdőjelezte meg.David Hume: An Enquiry Concerning Human Understanding. 1748.
A racionalizmus–empirizmus vita egyik nagy kérdése az volt, hogy vannak-e olyan ismeretek, amelyek nem vezethetők vissza érzéki tapasztalatra, és ha vannak, hogyan igazolhatók. Ez a háttér készítette elő Kant rendszerét, amely az a priori fogalmát a modern filozófia egyik központi kategóriájává tette.
Kant „kopernikuszi fordulata”
Immanuel Kant filozófiájában az a priori fogalma központi szerepet kapott. Kant szerint minden ismeretünk a tapasztalattal kezdődik, de ebből nem következik, hogy minden ismeretünk a tapasztalatból is ered. A Tiszta ész kritikája egyik vezérkérdése az, hogyan lehetségesek szintetikus a priori ítéletek: olyan állítások, amelyek nem pusztán fogalomelemzések, mégis szükségszerűnek és általános érvényűnek látszanak.Immanuel Kant: A tiszta ész kritikája. Ford. Kis János. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2004.
Kantnál az a priori nem egyszerűen velünk született tartalmat jelent. Inkább a megismerés olyan formáira és feltételeire utal, amelyek lehetővé teszik a tapasztalat rendezett tárgyként való megjelenését. Ide tartozik Kant szerint a tér és az idő mint szemléleti formák, valamint az értelem alapvető kategóriái, például az okság. Ezt a keretet nevezik Kant transzcendentális idealizmusának: a megismerés tárgyait nem pusztán passzívan kapjuk, hanem az emberi megismerőképesség a priori formái szerint tapasztaljuk.
A skolasztikus és a kanti használat közötti jelentéseltolódás ezért nem egyszerű terminológiai változás. A középkori logikában az a priori gyakran a lét rendjében korábbi okból való következtetést jelentette. Kantnál a kérdés középpontjába az emberi megismerés feltételei kerülnek: mi az, amit a megismerő alany a tapasztalat lehetőségéhez maga visz hozzá.
Kant ítélettáblázata
Kant az a priori / a posteriori különbséget az analitikus / szintetikus különbséggel kapcsolta össze. Az analitikus ítéletben az állítmány valamilyen módon már benne van az alany fogalmában. A szintetikus ítéletben az állítmány új tartalmat ad hozzá az alanyhoz.