Szvacsina Géza (Mezőpanit, 1849.Születési éveként 1850 szerepel a Magyar Siketnéma-Oktatás (1917. ápr.–jún. 57–60. o.) című folyóiratban közölt megemlékező cikkben. Máshol 1849 szerepel. – Budapest, 1917. április 16.) jogász, királyi tanácsos, Kolozsvár polgármestere 1898 és 1913 között, a kolozsvári süketnémák és vakok intézeteinek megalapítója, azok felügyelő bizottsági elnöke.
Életpályája Elemi iskoláit Szamosújváron végezte, gimnáziumi tanulmányait pedig a kolozsvári piarista főgimnáziumban. Ügyvédi pályára készült, de hamar otthagyta az ügyvédi gyakorlatot, mert az nem felelt meg az egyéniségének. 1880-ban Kolozsvár város szolgálatába állott, amikor jegyzővé választották. Három év múlva egyhangúlag városi tanácsossá választották. 1898-ban polgármesterré választották. 1913-ban, betegségei miatt, 15 évi polgármesterség, valamint 33 évi közszolgálat után nyugdíjba vonult.
Nyugdíjba vonulása után Balatonfüreden, majd a Bécs melletti Badenben kezeltette magát. Valamennyire jobban érezte magát, amikor a román betöréssel járó izgalmak miatt nem tudott Kolozsvárra hazamenni, útját Budapesten megszakítva szanatóriumba vonult. Itt érte a halál 1917. április 16-án. Kívánsága szerint Kolozsváron temették el a város által felajánlott díszsírhelyen.
A Házsongárdi temetőben nyugszik (II. A.), sírja műemléki védettség alatt áll: CJ-IV-m-B-07839.274.
Munkássága
Kolozsváron a nagyméretű közművesítés Albach Géza és Szvacsina Géza polgármesterek hivatali ideje alatt valósult meg. Ebben az időszakban épült ki a csatornarendszer, a vízvezeték, a közúti vasút, majd a villanyhálózat. Polgármestersége alatt a város a monarchia fontos központjává vált, nemhiába emlegették akkor Kolozsvárt kis Athén néven, főleg a fontos kulturális intézmények létesítése miatt. Sok hasznos intézmény mellett, egyik fontos alkotása a süketnémák és vakok intézetének megalapítása volt.
1902-ben felavatták Mátyás király szobrát, 1906-ban átadták a nemzeti színház új épületét, 1903-ban emléktáblával jelölték meg Bolyai János szülőházát.
Megjelent munkái A Siketnémák Kolozsvári Országos Intézetének története a létesítés eszméjének keletkezésétől mostanig terjedő 9 évről; Magyar Polgár Ny., Kolozsvár, 1896 A siketnémák államilag segélyezett kolozsvári intézetének ismertetése; Kolozsvár, 1900 (magyar és francia szöveggel) Jelentés a vakok kolozsvári országos intézetének 1-ső évi működéséről.(1900–1. tanév); Kolozsvár, 1901
Kitüntetései Ferenc József-rend lovagkeresztje, 1894 Királyi tanácsosi cím, 1900 Magyar királyi udvari tanácsosi cím, 1910
Jegyzetek
Források
Fazakas László: Közművesítés a dualizmus kori Kolozsváron. In Romsics Ignác (szerk): Közelítések. Korunk-Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2018. Szvacsina Géza (1850–1917), Magyar Siketnéma-Oktatás, 1917. ápr.–jún. 57–60. o. Online hozzáférés
Kapcsolódó szócikkek Kolozsvár polgármestereinek listája
További információk Minta és felzárkózás. Kolozsvár és Marosvásárhely fejlődéstörténetének összehasonlítása Szvacsina Géza és Bernády György polgármestersége idején; szerk. Fazakas László, Ferenczi Szilárd, Fodor János, Gál Zsófia; Iskola Alapítvány–Lector, Kolozsvár–Marosvásárhely, 2021
Kategória:1850-ben született személyek Kategória:1917-ben elhunyt személyek Kategória:Kolozsvár polgármesterei Kategória:Magyar jogászok Kategória:Kolozsváriak Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek