Pier Paolo Vergerio (az idősebb) (Capodistria, 1370. július 23. – Buda, 1444. július 8.) itáliai humanista, államférfi, pedagógus és kánonjogász.
Élete Vergerio Isztrián született, amely akkor a Velencei Köztársasághoz tartozott. Retorikát tanult Padovában, kánonjogot Firenzében (1387–89) és Bolognában (1389–90). VII. Ince és XII. Gergely pápa számára írt.Hans Baron írja: A korai olasz reneszánsz válsága, 1966-os kiadás, 134. o. Az 1405-ös katasztrófa tönkretette humanista karrierjét (Padova akkor elveszítette függetlenségét).
Később Ravenna kanonokja lett, és részt vett a konstanzi zsinaton, 1414-ben. A következő évben egyike volt annak a tizenöt küldöttnek, akik Zsigmond császárt Perpignanba kísérték, ahol XIII. Benedek ellenpápát arra akarták kényszeríteni, hogy mondjon le követeléseiről. 1417-től haláláig Zsigmond császár titkára volt. Komoly hatást gyakorolt Hunyadi János erdélyi vajda és kormányzó titkárára, Vitéz Jánosra és a korabeli magyarországi értelmiségre.
1420 júliusában a katolikus párt vezető szónoka volt a prágai huszita vitában. Soha nem házasodott meg. Valószínűleg a kisebb egyházi rendeket vette fel, de nem lett felszentelt pap. Két héttel 74. születésnapja előtt, a Magyar Királyságban, Budán hunyt el.
Pier Paolo Vergerio elsőként jelentette meg a nyilvánosság számára Petrarca Africa című művét, 1396–97-ben.Everson, 101. o.
Művei A következő műveit nyomtatták ki: „Pro redintegranda uniendaque Ecclesia”, bevezetéssel és Combi jegyzeteivel szerkesztve: "Archivio storico per Trieste, l'Istria ed il Trentino” (Róma, 1882), 351-74. „Historia principum Carrariensium ad annum circiter MXXXLV”, szerkesztette Muratori, „Rerum ital. Script.” , XVI, 113-184 „Vita Petrarcae”, szerkesztette Tommassini a „Petrarca redivivus”-ban (Padova, 1701) „De ingenuis moribus ac liberibus studiis" (Velence, 1472) „De Republica Veneta liber primus” (Toscolano, 1526)
Leveleit, amelyek száma 146, Luciani (Velence, 1887) szerkesztette. Egyéb kéziratok: Lucius Flavius Arrianus Xenophon „Gesta Alexandri Magni” latin változata; a Seneca élete; Panegyricus a Szent Jeromosról; néhány vígjáték, szatíra és egyéb versek.
A jó modor című művét (1402) Quentin SkinnerThe Foundations of Modern Political Thought (1978) I. 90. o., rövid, de rendkívül befolyásos. a fejedelmek megfelelő oktatásáról szóló első értekezésként jellemzi.
Jegyzetek
Fordítás
Források Bergin, Thomas G. and Wilson, Alice S., Petrarch's Africa (angol fordítás) Yale University Press, New Haven, 1977 Bischoff, Studien zu P. P. Vergerio dem Aeltern (Berlin, 1909) Everson, Jane E., The Italian romance epic in the age of humanism: the matter of Italy and the world of Rome, Oxford University Press, 2001 Kopp, Pietro Paolo Vergerio der erste humanistische Pädagog (Luzern, 1894) Baduber, P. P. Vergerio il seniore (Capodistria, 1866) Woodward, Vittorino da Feltre and other Humanist Educators (Cambridge, 1897) Jachino, Del pedagogista Pier Paolo Vergerio (Firenze, 1894) Buschbell, Reformation und Inquisition in Italien und die Mite des 16. Jahrhunderts (Paderborn, 1910), 103–54.
Kategória:Kánonjogászok Kategória:Az 1440-es években elhunyt személyek Kategória:1370-ben született személyek