Charles Ferguson Smith (Philadelphia, Pennsylvania, 1807. április 24. – Savannah, Hardin megye, Tennessee (állam), 1862. április 25.) hivatásos amerikai katonatiszt volt, szolgált a mexikói–amerikai háborúban és mint Unió dandártábornoka az amerikai polgárháborúban. Általában C. F. Smithként hivatkoztak rá a hivatalos levelezésben; saját maga szignója is ez volt.
1829-től 1842-ig a West Point segédprofesszora, majd taktikai oktatója volt. 1856-ban részt vett a Red River expedícióban, majd 1856-57-ben Albert Sidney Johnston alatt szolgált Utahban. 1860 és 1861 között a Utahi hivatal vezetője volt. A polgárháborúban hűséges maradt az Unióhoz, 1861-ben ezredessé, majd dandártábornokká léptették elő és 1862-ben hadosztályparancsnok lett annak a Ulysses S. Grantnek a hadseregében, aki tanítványa volt a West Point katonai akadémián. Részt vett Tennessee államot védő erődrendszer, Fort Henry és Fort Donelson elfoglalásában. Utóbbinál az ő csapatai vezették a végső rohamot az utolsó napon. Rövid időre önálló hadsereget kapott, mikor Grantet iszákosság miatt Henry W. Halleck megpróbálta félreállítani, de a Tennessee-folyói expedíció után ismét Grant kapott bizalmat. 1862. március 12-én egy evezős csónakba ugrás közben felhasította a lábszárát és így a Shiloh-i csatát kénytelen volt kihagyni. Április 25-én belehalt a fertőzésbe és a járványos hasmenésbe.
Ifjúsága és pályafutása kezdete Charles Ferguson Smith a pennsylvaniai Philadelphiában született 1807. április 24-én. Apja Samuel Blair Smith Jr., a hadsereg sebésze volt, nagyapja az ünnepelt presbiteriánus lelkész, John Blair Smith tiszteletes. Anyja Margaret Ferguson volt. Tizenhárom évesen apja megkérte John C. Calhount, az akkori hadügyminisztert, hogy ajánlja be fiát a West Point katonai akadémiára. A felvételit eredményesen abszolválta, de az első évét fegyelmi kilengések miatt ismételnie kellett. A következő első évében is nagyon fiatal volt a katonai fegyelemre és tanulmányi eredményeivel éppen csak hogy átment. Másodéves korában kezdtek javulni a jegyei és végül sikerrel befejezte tanulmányait és 1825-ben diplomát kapott.
Tanulmányi eredménye alapján 19. volt a 37 hallgató közül. Évfolyamtársa volt Robert Anderson és William R. Montgomery későbbi dandártábornok, illetve a katonai pályáról hallani sem akaró Edgar Allen Poe. A nyári táborozást az új kadétok segédkommendánsaként végezte, olyan hallgatókat megismerve, mint Robert E. Lee és Joseph E. Johnston. bélyeg|bal|300px|West Point katonai akadémiája, a kadétok körlete Hadnagyként a 2. amerikai tüzérezrednél szolgált Fort Delaware-ben, az augustai arzenálban, Georgiában és később ennek utódjában, a Summerville-ben épített új arzenálban. Négyévi helyőrségi szolgálat után 1829-ben visszatért a West Pointra és először Ethan Allen Hitchcock százados segédtanárként, majd Sylvanus Thayer és még később René Edward DeRussy őrnagy adjutánsaként működött. 1834-ben meghalt az édesapja. 1838. április 1-jével DeRussy kinevezte a gyalogsági taktikai oktatójának, és ezzel párhuzamosan kinevezték a kadétok kommendánsa (Commandant of Cadets) beosztásba és századosi rangra léptették elő. a 2. tüzérezredben. Kommendánsként az ő hatáskörébe tartozott a katonai program és a fegyelmi követelmények végrehajtása. Tanítványai közé tartozott Winfield Scott Hancock, Fitz John Porter, Edmund Kirby Smith, William T. Sherman, Don Carlos Buell, Gustavus W. Smith, Earl Van Dorn, James Longstreet, George H. Thomas, Ulysses S. Grant, John F. Reynolds, Richard S. Ewell, Bushrod R. Johnson, William J. Hardee, Simon B. Buckner, Josiah Gorgas, Barnard E. Bee, Jr. és Henry W. Halleck.
1840. március 24-én Baltimore-ban a 32 éves Charles elvette feleségül a nála tizenöt évvel fiatalabb Francis Mactiert. A pár valószínűleg philadelphiai partin találkozott. Charles magával vitte a West pointi rezidenciájára fiatal feleségét, aki nem sokkal később teherbe esett első gyermekével. Henry Mactier Smith azonban 1841. október 5-én, héthónaposan már meghalt. 1842 júliusában a hadsereg hirtelen véget vetett Smith kommendánsi beosztásának és James Tottennel váltotta fel. A Smith család hosszú szabadságot vett ki és Philadelphiába ment.
A helyőrségben bélyeg|bal|300px|Fort Columbus, New York 1843. március 1-jén Smith a New York-i Fort Columbus parancsnokánál jelentkezett a 2. US tüzérezrednél szolgálatra. A K század parancsnoka lett. 1843. július 5-én megszületett Edward DeRussy Smith, aki középső nevét Charles west pointi szuperintendánsa után nyerte. 1844 júliusában a K századot küldték ki a philadelphiai Frankford Arsenal fegyverraktárát megvédeni, mikor Kensingtonban zavargások törtek ki. Az anya és a kicsi Edward nem sokára Charles után mentek Philadelphiába, de a tizenhárom hónapos csecsemő számára végzetes volt. Alig egy hónappal a halála után 1844. szeptember 25-én Francis életet adott hasonnevű kislányuknak, akit Fannynek becéztek. Ő lett az első gyermekük, aki megérte a felnőttkort.
A K század elejét vette az arzenál megtámadásának és az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Smith west point-i attitűdjét magával hozva hét-nyolc katonát terjesztett fel fegyelmezésre, haditörvényszék előtti tárgyalásra és elbocsátásra, amivel kihívta maga ellen James Bankhead ezredes haragját, aki egy idő után rutinszerűen visszautasította a fegyelmi eljárásokat. 1845 augusztusában a K századot visszarendelték Fort Columbusba és ezt követően az ezred Texasba települt. Az alakulat a Megfigyelő hadsereg részét képezte, amely Texast a Egyesült Államokhoz való csatlakozás után Mexikótól védelmezte. A szövetségi adminisztráció Zachary Taylor ezredest választotta a vezetőjének.
A mexikói háború 1846. január 13-án James Polk elnök a Rio Grandéhez rendelte Taylor hadseregét. Polk utasításai szabad kezet hagytak abban, hogy Taylor eldöntse, háborúban áll-e Mexikóval, vagy sem, de az elvárás világos volt. 1846. március 8-án Taylor elindult délre, a Matamoros felé vezető úton. Március 28-án érte el a Rio Grande torkolatánál épült várost. A folyó túloldalán várakozott a mexikói hadsereg, mely elfogott egy felderítőcsapatot és megölt két amerikai tisztet. Taylor április 26-án jelentette Washingtonba a hadiállapot beállását. Palo Altónál a felek háromórás tüzérségi párbajt vívtak, melyben a mexikóiak érezték magukat hátrányban, ezért az éjjel folyamán visszavonultak Resaca de la Palmához. Taylor keresni kezdte a mexikóiakat. Smith százados azt a hálátlan feladatot kapta, hogy az út mentén jobbra 50 méterre hatoljon be a tüskebozótosba és indítson próbatámadást a megtalált mexikói vonalak ellen. A jól védhető állásból a sűrű tűz ellenére az amerikai csapatok megfutamították a mexikói hadsereget. Smith az arroyo coloradói átkelésnél, Palo Altónál és Resaca de la Palmánál mutatott lovagias és hősies magatartásért címzetes őrnaggyá lett előléptetve. bélyeg|bal|300px|Monterrey ostroma Szeptember 21-én Monterreynél William Worth hadosztályparancsnoktól négy századnyi könnyűtüzérséget és öt századnyi Texas Rangert kapott a Federation Hill megrohamozásához. A körülbelül 400 fős kontingens elfoglalta Federation Hillt, majd némi texasi erősítés után kartácstűz alatt átkelt a Santa Catarina folyón. Smith vezetésével megrohamozták a zárt sáncerőd típusú ágyúállást és az ágyúkat elfoglalva Fort Soldado ellen fordították őket. A mexikói csapatok erre elhagyták az erődöt. Másnap Worth megtámadta és bevette a püspöki rezidenciát az Independece Hillen, melyet előzőleg kulcsfontosságúnak ítéltek a város védelmében. Szeptember 23-án házról házra menő harcokat vívtak, melyben az amerikaiak elérték a piacteret. Másnap is folytatódott a küzdelem, de este nyolckor a mexikóiak fegyverszünetet kértek. Smith rövid üzenetet küldött haza kislánya második születésnapjára. Második, címzetes alezredesi előléptetését a Monterrey körüli harcokban tanúsított lovagias magatartása hozta meg.
A Polk-adminisztráció politikai döntése után Winfield Scott 1847. március 7-én partra szállt Veracruz mellett, amihez Taylor harcedzett egységeire is igényt tartott. Worth hadosztályában Smith megtartotta a könnyűtüzérség felügyeletét. Március 29-én, többnapos ágyúzás után Veracruz minden tisztje és katonája megadta magát. A partvidéken kitörő sárgaláz járvány elől az amerikai Inváziós hadsereg az ország belseje felé indult. Augusztusra a hadsereg már Mexikóváros környékéig hatolt. A cerro gordói győzelemben Smithnek nem volt aktív szerepe, de a san antoniói ütközet után Worth ismét dicsérte képességeit. Churubuscónál Smith ütege segített a visszavonuló mexikói hadsereg állásának bevételében. A contrérasi és churubuscói ütközetekben való bátor és kimagasló helytállásáért címzetes ezredesi rangot kapott. A Molino del Rey-i csatában Scott gyakorlatilag megsemmisítette az ellenséges hadsereget, bevette Chapultepec kastélyát, majd Mexikóváros megszállását határozta el. 1848. szeptember 14-én az amerikai hadsereg bevonult a mexikói fővárosba.
A békefenntartás céljából Scott speciális zászlóaljat hozott létre. Öt nyolcvan főből álló századnyi két tiszttel alkotta a Városi Őrséget, s ennek vezetőjéül Smith-t jelölte ki. Smith saját maga választhatta ki tisztjeit. Az Őrség tevékenységét még a mexikói felsőbb körök is dicsérték. Smith felvonulásokkal, és egyéb napi parádékkal köszönte meg a katonák belé helyezett bizalmát. Az 1848. február 2-án aláírt Guadalupe Hidalgó-i béke után 1848. június 3-án Smith kitöltötte a mandátumát, mint a Városi Őrség vezetője. Következő nap jelentkezett Worth tábornoknál, mint az 1. hadosztály főfelügyelője. A mexikói hadjáratban összesen három tiszteletbeli előléptetésben részesült és ennél többet senki nem kapott. A kilenc háromszor előléptetett katona között volt Robert E. Lee, Braxton Bragg és Joseph Hooker. Smith Mexikóvárosból elküldte 142. levelét haza, majd Worth egysége menetelni kezdett a part felé, hogy július 14-én az Alabama gőzösön elhagyja Veracruzt.
Florida, West Point, Maryland bélyeg|300px|Fort Marion és a kikötő Smith 1849. július 29-én ért Washingtonba, másnap fogadta a hadügyminiszter és az elnök. Három év után Smith misén vett részt, aztán családlátogatási körútra indult Annapolisba. A hadsereg haditörvényszéki szolgálatra rendelte bő egy hétre, majd hosszú szabadságot vett ki. Fanny születésnapját családi és baráti körben ülték meg szeptemberben Philadelphiában. 1849 januárjában Smith K századát a hadsereg a floridai St. Augustine-ba rendelte. Smith jelentkezett a kikötőben elhelyezkedő Fort Marionban. A kormányzó William D. Moseley a szeminol indiánok kitelepítését indítványozta Polk elnöknél, majd január 13-án rezervátumba kényszerítette a két háború után megtizedelt és részben kitelepített indián népességet. A Smith család azonban április 20-án családi örömök elé nézett: megszületett Allen, a család harmadik és a felnőttkort egyedül megélő fia.
1850 augusztusában a szeminolok és a fehér telepesek közti feszültség csökkent, így a Smith házaspár visszautazott New Yorkba, a West Pointra. Charles részt vett egy komitében, ahol új kézikönyvet dolgoztak ki a tengeri, partvidéki és hegyi ostromokban alkalmazott tüzérségi eljárásokra. 1851. május 10-ig az új kézikönyvet az elnök jóváhagyta, a hadsereg beemelte az oktatásába és kinyomtatták. 1852 szeptemberében a hadügyminiszter utasítására másik két tiszttel együtt Smith részt vett az 1846-os Frémont-expedíció pénzügyi felülvizsgálatában. Smith lett a komité elnöke és a marylandi Fort Washingtonba küldték dolgozni. Ebben az időben Smith kapitányi zsoldjából éltek, ami 1324$ volt egy évre. Felesége 1853. október 15-én életet adott Henrietta lányuknak. 1854. november 24-én Smitht előléptették a tüzérség tényleges őrnagyává. 1855 április 3-án a befejezett munkát követően a hadügyminiszter feloszlatta a komitét.
Minnesota