Auxilia a Római Birodalomban minden, a provinciákban állomásozó katonai csapat összefoglaló neve, a legiokat kivéve, függetlenül attól, hogy római polgárokból vagy peregrinusokból sorozták őket, hisz attól fogva, hogy Caracalla a birodalom minden polgárának polgárjogot adományozott, néhány zsoldba fogadott barbár csapat kivételével az auxilia is polgárokból állt.
Csapatok Az auxilia elnevezés következő csapatokat takarta:
Vexilla veteranorum
Olyan kiszolgált, és az eskü alól feloldott (exauctorarii) katonák, akikről még nem gondoskodtak, vagyis még nem kapták meg a praemia militiae-t, s az ezzel együtt járó honesta missiót. Mindaddig mintegy rendelkezési állományban, vexillum alatt tartották, s így különlegesen vexillariinek is nevezték őket. A legutóbbi elnevezés sok félreértésre adott okot, a vexillarius szónak van ugyanis egy általánosabb jelentése: jelent minden, meg nem határozott nagyságú, valamely meghatározott feladatra kiküldött különítményt, amely erre az időre önálló parancsnokot és vexillumot kap. Ilyen vexillatiójukban a legioknak és az auxilianak egyaránt, nemegyszer több csapattest különítményeivel is találkozhatunk valamelyik nagyobb hadi feladat végrehajtása során.
A vexillatiok száma a legváltozatosabb lehetett, ennek megfelelő volt a parancsnokuk címe és rangja is. Rendesen praepositus, praefectus címe, rangja pedig a centurióénak felelt meg. Előfordult az is, hogy tribunus vagy legatus legionis rangú személy állt az élén, ekkor nemegyszer dux volt a címük. A 3. század vége után a vexillatio jelentése megváltozott, lovasosztályt jelentett.
Cohortes Italicae civium Romanorum voluntariorum
Röviden: cohortes civium Romanorum. Ide tartoztak még a cohortes voluntariorum, a cohortes voluntariorum civium Romanorum, a cohortes ingenuorum, a cohortes ingenuorum civium Romanorum, ala civium Romanorum nevű csapattestek is.
Mindezek csak a császárkorban voltak meg, Vespasianus ugyanis a legiók részére már nem sorozott Itáliából, hanem csak a tartományokból, az itáliaiak azóta tehát csak a római helyőrségben szolgálhattak. A polgárháborúk alatt és után azonban Itáliában a szegényebb nép közt kialakult egy réteg, amelynek létfenntartása a katonáskodás volt, ezek tehát, mivel a legiókba nem léphettek, beléptek az auxiliába, ahol a szolgálat is könnyebb volt. A címükben megvan az eredeti alakulás emléke, ám a többi auxiliától semmi másban nem térnek el.
Lovascsapatot egyetlenegyet ismerünk ilyet: ala I. civium Romanorum.
Numeri
Az Augustus által teremtett auxiliának lényeges jellemvonása az egységes szervezete volt: a lovasság alákból állt, a gyalogság cohorsokból, tekintet nélkül az egyes nemzetiségi sajátságokra. A törekvés, amely egyes nemzeti sajátosságokkal kivételt tett, ezzel szemben állt, amikor azok részére úgynevezett numerust szervezett. A szó ez esetben speciális értelemben veendő: olyan csapattestet értünk alatta, amely nem legiobeli (tehát nem vexillatio), nem cohors és nem ala, hanem állandó alakulat, állandó parancsnok alatt.
Alakításuk oka a következőképp magyarázható: ahol a római haderő kötelékébe való felvétel előfeltételei teljesen hiányoztak (például a Britannia északi részét lakó barbár népeknél, Hispania északkeleti részében, Daciában és a kelet némely népeinél), a meghódolt népek a 2. század eleje óta nemzetiségi alapon kialakult csapatokat állítottak ki. Egyfelől az a körülmény, hogy idővel a fent említett népekre is hatással volt a római kultúra, másfelől Hadrianusnak az az újítása, hogy az auxilia aláit és cohorsait nehézfegyverzetű katonasággá teszi, arra vezetett, hogy ezek a nemzetiségi alapon szervezett csapatok is bekerültek a római haderő szervezetébe, mint könnyűfegyverzetű csapatok. Hadrianustól mint a tartományi haderő harmadik szerves része szerepeltek – bár nem minden provinciában voltak –, és rangra olyanok voltak az auxilaria cohorsok és alák mellett, mint utóbbiak a legiok mellett. Éppúgy lehettek gyalogos és lovas csapatok, esetleg vegyesek. Ide számítanak tehát az ilyen csapatok is, mint: pedites singulares Britannici, vexillatio equitum Illyricum vagy vexillatio equitum Maurorum. A 3. században a cuneus fordul elő ilyen vonatkozásban, a táborleírásban nationes néven szerepelnek az e kategóriába tartozó csapatok.
Belső szervezetükről szinte semmit sem tudunk. A numerus parancsnokának címe: praepositus, nagyon kivételes a praefectus, vagy épp a tribunus. A csapatok nevében a nemzetiség mellett az állandó táborhelyet is megjelölték, például: numerus equitum sarmatarum Bremetenniacensium Gordianus.
A Nagy Konstantin utáni korban már a szó általános jelentése került előtérbe, amennyiben minden csapattest – a legio is – lehetett numerus, mint egy sajátos csapatnem neve tehát kiment a használatból.
Exploratores
Felderítő szolgálatot teljesítő csapat neve volt, a hasonló hivatású egyént speculatornak nevezték. Eleinte nem önálló csapatok végezték e munkát, hanem különítmények, csak a 2. század vége óta voltak önálló csapatok mint explorationes, numeri kategóriában. Gyalogosok és lovasok egyaránt voltak köztük. Elnevezésük módja megegyezik a numerinél már leírttal. Britanniában, Galliában, Germaniában, a dunai tartományokban és Africában maradtak fenn emlékeik.
Cunei
Feliratos emlékeken Britanniában találjuk először, Alexander Severus idejéből. Egyes kutatók szerint a 3. században éppúgy a numeri közé sorolandók, mint a vexillatiók a 2. században.
Alae et cohortes auxiliare
Ez alkotta az auxilia túlnyomó részét. A haderő lovasságát csaknem teljesen ezek alkották, s azon kívül is számos gyalogost szolgáltattak a római hadsereg számára. Teljes számukat nem tudjuk felbecsülni. A legionál könnyebb fegyverzetű gyalogság volt, ezért az írók leves cohortesnek is nevezik őket.
A gyalogság cohorsokból állt, amelyek vagy cohortes millariae, 1000 emberrel, 10 centuriába osztva, vagy cohortes quingenariae, 500 ember 6 centuriában. A cohorsok lehettek kizárólag gyalogosokból állók, ekkor a nevük cohors peditata vagy egyszerűen cohors volt, de lehetett bennük lovasság is, ekkor nevük cohors equitata volt. A cohors equitata quingenaria 120 lovasa 6 turmára oszlott 20-20 lovassal, a cohors equitata miliaria 240 lovasa 10 turmára 24–24 lovassal. A gyalogosok száma az elsőnél 360-380, az utóbbinál 760, az elsőnél egy centuria 60-63, a másodiknál 76 emberből állt. A centuria parancsnoka: centurio, a turmáé: decurio.
A lovasság alákból állt. Ezek is quingenariae vagy milliariae. Az elsőben 480 lovas 16 turmára oszlott, a másodikban 960 lovas 24 turmára.
Az ala parancsnoka éppúgy praefectus, mint a cohors quingenariáé, de annál valamivel magasabb rangú, körülbelül olyan magas rangú, mint a tribunus militum legionis. A cohortes milliariae parancsnokai szintén ilyen rangúak voltak, s a címük is tribunus. Megtörtént, hogy a cohors quingenaria parancsnoka is tribunus volt, de ez ritka eset, az illető személyes külön kitüntetése, amit mindig ki is emelnek. Az, hogy egy cohors parancsnoka praefectus, a legnagyobb ritkaság, csupán a cohortes I. és II. Tungrorum parancsnokai mindig praefectusok.
A cohors quingenaria parancsnokok közt kivételesen van praepositus is, ez nem más, mint megbízott öreg legionarius centurio. A curator pro praefecto és a subpraefectus a parancsnok helyettesei. A 3. század közepétől kezdve minden cohors parancsnoka tribunus rangú volt.
Az auxiliarius aláknak és cohorsoknak a neve a következőkből állt össze:
a fegyvernem (ala, cohors) megjelölése, utána sorszámmal a csapat nemzetisége a miliariáknál ennek jelzése néha a csapattest megalapítójának (császár, tartományi helytartó) nevéből alakított melléknév érdemekért kapott melléknév (Augusta, pia fidelis, vitrix stb.) annak az országnak a nevéből alakított melléknév, ahol a csapat kitüntette magát.
Caracalla uralkodása után a legiok mintájára ezek is felvették a mindenkori uralkodónak a nevét.
Az ismert alák és cohorsok Alae
Ala Afrorum, Domitianus korában Germania Inferiorban volt, s a császár halála után is hosszabb időn át ott állomásozott. Egy különítménye a 2. század derekán harcolt Mauretániában is.
Ala II. Ulpia Afrorum, csak az 5. század elején említik Egyiptomban, de neve arra utal, hogy Traianus alapította.
Ala II. Flavia Agrippiana, e teljes nevén mindössze egyszer fordul elő, Antoninus Pius korában. Az 1. században a Rajna mellett volt, egy ideig Gallia Narbonensisben, majd Traianus után keleten állomásozott. Hogy az Agrippina nevet ki után kapta, nem tudjuk.
Ala Allactica, egy töredékes feliraton maradt fenn a neve, a csapat a kappadókiai sereg tagjaként szerepel rajta.
Ala Antoniniana, egyetlenegyszer szerepel egy Antoninus Pius korabeli cursus honorumban.
Ala Apriana, melléknevét nem tudjuk, ki után kapta. 83-ban említi egy diploma militare először, az 5. század elején még megvolt. Fennállása elejétől Egyiptomban állomásozott.
Ala I. Hispanorum Arvacorum, a Hispani Arvaci vagy Aravaci közül sorozták először. Pannoniában állomásozott, ahol az 1. század utolsó negyedétől fogva az egész 2. század folyamán említik a katonai diplomák.
Ala II. Hispanorum et Arvacorum, eredete megegyezik az előzőével. Ezen a teljes nevén mindössze egyszer fordul elő, máskor a Hispanorum nélkül említik. Az 1. század nyolcvanas éveiben valószínűleg Teutoburgium volt a székhelye Pannoniában, ahonnan később (már az 1. század végén) Moesia Inferiorba került, ahol legalább a 2. század végéig állomásozott.
Ala I. Hispanorum Asturum, a 2. század második negyedében Britanniában említik, Condercumban. Itt volt még az 5. század elején is.
Ala I. Asturum, az 1. század utolsó éveiben Moesiában említik először. Részt vállalt a dákok elleni hadjáratból, ami után egészen 200-ig Hévízen állomásozott.
Ala II. Asturum, Britanniában, Cilurnumban állomásozott. Említései: 221, illetve az 5. század eleje.
Ala III. Asturum, egyetlenegyszer fordul elő egy olyan feliratos emléken, amelynek a korár nem tudjuk. Valószínűleg keleten állomásozott.
Ala Atectorigiana vagy Atectorum, Atectorix kelta név után. Augustus korában Galliában, a 2.-3. században Moesia Inferiorban állomásozott.
Ala Augusta, 83-ban, Egyiptomban említik először, feltehetőleg azonos azzal, amelyiket Szíriai állomásozása alatt a Syriaca melléknéven is említenek. Egy másik ala Augusta állomásozott Daciában is, amely feltehetőleg Moesiában is volt, s akkor Moesiaca is egyik mellékneve, amelyhez később torquata melléknév is járult; utóbbit talán a daciai hadjáratok alatt kapta. Ugyancsak van egy ala Augusta a 3. században Noricumban is. Van egy ala I. Augustanak is emléke Augsburgból, de hogy ez az előzővel azonos-e, nem tudjuk.
Ala Augusta ob virtutem appellata, Britanniában állomásozott a 2. század utolsó negyedében és a 3. század első felében. Azt, hogy e megtisztelő név elnyerése előtt hogy hívták, nem tudjuk.
Ala II. Ulpia Auriana, Traianus alapította s Kappadókiában helyezte el, Dascusában.
Ala Batavorum, az 1. század harmadik negyedében Germaniában volt, azután nem említik. Elképzelhető, hogy Vespasianus feloszlatta.
Ala I. Batavorum miliaria, a 2. században Daciában állomásozott, éspedig a század derekán Székelyföldvárnál, amint ezt az előkerült téglabélyegek is mutatják. Több daciai feliratos emlék is említi.
Ala I. Bosporanorum, az 1. században az Eufrátesz mellett táborozott. A 2. században Daciában volt, mert itt is előkerültek emlékei. Egy ideig Vecelen volt, innen ment Maroskeresztúrra, ahol bélyeges téglái kerültek elő.