Az UNESCO Világörökség Bizottsága az 1988. december 5-9. között Brazíliavárosban tartott 12. ülésszakán a következő helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé: 250px Wet Tropics Nemzeti Park 1988 Természeti (VII)(VIII)(IX)(X) Védett terület: 893 453 ha, hivatkozás: 486Queensland állam esőerdeiből körülbelül kilencezer négyzetkilométernyi tartozik a világörökségi helyszínhez, ezek húsz védett területen helyezkednek el. Az Ausztrália északkeleti partja mentén 450 kilométer hosszan húzódó partvidéken évmilliók óta folyamatosan trópusi klíma uralkodik és itt található a földrész legváltozatosabb növényvilága. A vidék élő dokumentuma az Ausztrália élővilágát az utolsó 50 millió évben (a különálló földrészként eltöltött időszakban) alakító ökológiai és evolúciós folyamatoknak, fajok kialakulásának és kihalásának. A területen körülbelül nyolcszáz fafajta él, amelyek úgynevezett rétegzett erdőt alakítottak ki, az 50 méter magasságot is elérő fák mellett páfrányok, orchideák, mohák és zuzmók élnek. A térség állatvilága is változatos, a kontinensen élő erszényes és hüllőfajok egyharmada, a denevér- és pillangófajok kétharmada őshonos itt és jelentős az énekesmadarak egyedszáma is. 250px Henderson-sziget Természeti (VII)(X) Védett terület: 3 700 ha, hivatkozás: 487A Csendes-óceán déli részén található sziget szinte teljesen mentes az emberi behatástól és érintetlen formában őrizte meg eredeti növény- és állatvilágát, amelyek közül tíz növény- és négy állatfaj csak ezen a szigeten él. A tíz kilométer hosszú, öt kilométer száles sziget a Pitcairn-szigetek legnagyobb tagja. A 12. és a 15. század között polinéz gyarmat volt, de ez kevéssé befolyásolta a sziget ökológiáját. Jelenleg a világ kevés, jórész érintetlen atolljának egyike, meredek sziklaszirtekkel tagolt tájain kifejlődött állat- és növényvilágán jól tanulmányozható az elszigetelt evolúció és a természetes kiválasztódás. A sziget egyetlen édesvízű forrással rendelkezik és nagyrészt sűrű, bozontos erdő borítja. Ötezer kilométeres körzetében nincs nagyobb szárazföld, így élővilága közel ősállapotban maradt meg, ökoszisztémája felbecsülhetetlen értékű. 250px Londoni Tower Kulturális (II)(IV) Hivatkozás: 488Az 1066-ban Hódító Vilmos által kezdett erődítmény a normann építészeti stílus egyik kiemelkedő alkotása, amely a normann hódítás után egész Anglia területén elterjedt. A királyi hatalmat jelképező épületet III. Henrik és I. Eduárd bővítette ki a 13. században és máig az egyik legfontosabb és leglátogatottabb épület az Egyesült Királyságban – többek között itt őrzik a brit koronaékszereket. 1509-ig itt volt az angol uralkodók rezidenciája, akkor börtönné alakították át. A 73 ezer négyzetméteren elterülő épületkomplexum erődökből, udvarokból, épületekből, tornyokból áll, közülük leghíresebb a középpontban álló Fehér torony. A tornyot nem a legfontosabb királyi palotának szánták, inkább erődként funkcionált, amit az egymást követő uralkodók egyre jobban megerősítettek. A börtönben számos híres történelmi személy raboskodott, köztük Morus Tamás és VIII. Henrik két felesége. Az épületegyüttes, ami máig Anglia egyik szimbóluma és a középkori katonai építészet egyik referenciája jelenleg elsősorban múzeum, ahol kiállítások mutatják be az európai harcászat történetét. 250px A canterburyi katedrális, a Szent Ágoston-apátság és a Szent Márton-templom Kulturális (I)(II)(VI) Védett terület: 18,17 ha, hivatkozás: 496A Szent Márton-templom a legrégebbi, 4. századi (vagy korábbi) még használatban lévő templom Angliában – a templomot és a kapcsolódó apátságot akkor építették, amikor az első keresztény hittérítők megjelentek az angolszászok között. A katedrális román és gótikus stílusban épület és jelenleg a Anglikán Közösség fejének, a canterburyi érseknek székhelye. Canterbury a kezdetektől kulcsszerepet játszott az angliai egyház történetében. A Szent Ágoston által 597-ben alapított azonos nevű apátság VIII. Henrik feloszlató rendelete után használaton kívül került, jelenleg romos állapotban van. A katedrálist 1070-ben kezdték építeni, normann stílusban, majd egy 1174-es tűzvész után gótikus formában építették újjá. 1170-ben itt gyilkolták meg Becket Tamás érseket. A templom festett üvegablakai jelentős értéket képviselnek, itt található az országon belül a legtöbb egy helyen fennmaradt középkori üvegablak. A két építészeti stílus keveredése, az épület lenyűgöző méretei és hatása egyedivé teszi a katedrálist. A kerengő és az oszlop alatti boltozat 1396 és 1420 között épült. A három épület központi szerepet játszott a reformáció előtti Egyesült Királyság vallástörténetében. 250px Strasbourg – Grande Île történelmi központ Kulturális (II)(IV) Védett terület: 183 ha, puffer zóna: 708 ha, hivatkozás: 495Strasbourgban a Rajna-völgy több évszázados francia építészetének jelentős épületegyüttese található. Legfőbb eleme az egytornyú katedrális, amit 1050-ben kezdtek el építeni román stílusban. Az építkezés több évszázadon keresztül tartott, így az épületen a gótikus elemek dominálnak, főleg a nyugati homlokzaton. A templom jelentősen befolyásolta a német területek gótikus építészetének fejlődését. A teret ahol a katedrális áll ötemeletes favázas épületek veszik körül, köztük a déli kereszthatóval szemben álló, XV. Lajos korabeli stílusban épült Rohan palota, ami a család bíborosai és püspökei számára készült. A Hôtel de Ville, a mai Kereskedelmi Kamara 1585-ben épült. A város jelentős épületei a 16. és a 17. században kiépült tímárnegyed, valamint a fedett gyaloghidak, középületek, vendéglők, üzletek, műhelyek és elegáns városi kúriák. A hajdani megerősített császárváros védműveihez 80 torony tartozott, ezekből napjainkra négy maradt fenn. 250px Az Athosz-hegy Vegyes (I)(II)(IV)(V)(VI)(VII) Védett terület: 33 ha, hivatkozás: 454Az Athosz-hegyen a 9. századtól kezdve telepedtek meg a szerzetesek és a remeték. A közösség megszervezése és a regula kialakítása Athószi Athanasziosz nevéhez fűződik, aki a 10. század közepén érkezett a területre. Közeli barátja Niképhorosz Phókasz később bizánci császár lett és az ő támogatásával az első, úgynevezett lavra (remeteközösség) tekintélyes birtokkal rendelkező monostorrá fejlődött. Hamarosan újabb kolostorokat is alapítottak, amik virágzásukat elsősorban a császári támogatásnak köszönhették. A 14. században kalóztámadások érték a félszigetet, 1345 és 1371 között szerb, 1424-től török fennhatóság alatt álltak, de mindig sikerült megőrizni autonómiájuk legalább egy részét. 1927-óta a félsziget a görög állam részét képező teokratikus köztársaság és teljes autonómiát élvez. A kolostorok különböznek egymástól, más-más stílust képviselnek. Falaikat jelentős freskóciklusok díszítik, ezenkívül értékes műalkotásokat is őriznek, ikonokat, ötvösmunkákat, kegytárgyakat, miniatúrákkal díszített kéziratokat. 250px A Meteóra-kolostorok Vegyes (I)(II)(IV)(V)(VII) Védett terület: 271,9 ha, puffer zóna: 1 884,1 ha, hivatkozás: 455A Thesszáliai-síkságon elterülő Peneiosz-völgy fölé meredeken emelkedő sziklacsúcsokat, közismert nevükön a Meteórákat üledékes homokkő alkotja. Az első remeték a 12. századtól kezdve telepedtek le a környéken és a nem sokkal későbbről származó források már egy szerzetes közösségről tesznek említést. A nagyobb kolostorokat a 14. században alapították előkelő szerzetesek és az uralkodócsalás támogatásának köszönhetően jelentős vagyonokhoz jutottak. A politikai instabilitás miatt a megközelíthetetlen sziklatetőkre építkeztek. A 15. század vége felé már huszonnégy kolostor állt a területen. A kolostorok a 16. század első felében voltak a leggazdagabbak, számos ma is látható épület ekkor kapta jelenlegi formáját. Falaikat freskók díszítik, jellemzően a krétai festőiskola művészeinek alkotásai. A 16. század közepétől a török fennhatóság miatt a kolostorok lassan elnéptelenedtek. Napjainkban már csak négy kolostorban a Hagiosz Sztephanoszban, a Hagia Triádában, a Varlaamban és a Nagy Meteórában élnek vallási közösségek. 250px Szaloniki ókeresztény és bizánci műemlékei Kulturális (I)(II)(IV) Védett terület: 5,32 ha, puffer zóna: ha, hivatkozás: 456Thesszalonikit IV. Alexandrosz makedón király alapította i. e. 316-ban. A város a keletet a nyugattal összekötő szárazföldi utak egyik csomópontjában feküdt, így hamar fontos kereskedelmi központtá vált. A makedón uralom után római, bizánci és oszmán fennhatóság alá került. A város a kereszténység egyik fontos központja volt, ennek következtében a 4. és a 15. század között számos ókeresztény és bizánci épületet emeltek a területén. A ma is látható épületek közül néhány súlyosan megrongálódott egy 1917-ben pusztító tűzvészben, vagy a karbantartás hiánya miatt, vagy azért mert mecsetté alakították. A keresztény templomok közül a legrégebbi a város védőszentjének, Szent Demetiosznak ajánlott 5. századi, öthajós Hagiosz Dimitriosz-bazilika, Görögország egyik legnagyobb temploma. Az 500 körül épült kisméretű Hosziosz David-templom a protobizánci építészet alapformájának, a kereszt alaprajzú kupolás templomnak jellegzetes példája. A Hagia Szofia-templom a kevés ma is látható eredeti kupolás görög kereszt alaprajzú templomok egyik jelentős példája. A városban figyelemre méltó még a Panagia Khalkeón-templom (11. század), a Hagia Ekaterini-templom (13. század vége) és a Hagia Apostoli-templom (1327). 250px Epidaurosz Kulturális (I)(II)(III)(IV)(VI) Védett terület: 1 393,8 ha, puffer zóna: 3 386,4 ha, hivatkozás: 491 Aszklépiosz, a gyógyítás istenének szentélye az i. e. 6. században jött létre a Peloponnészoszi-félsziget Epidaurosz nevű, templomokat, fürdőket és kórházi épületeket tömörítő szent helyén. Az Aszklépiosz-szentély mellett a hely legfontosabb műemlékei közé tartozik az Artemisz-templom, a Tholosz, az Eukoimenterion (ahol a betegek a gyógyulásukra vártak), és a Propülaia. A szentélykörzet fennmaradt épületeinek túlnyomó többsége az i. e. 4. században épült, a templomok és a kórházi épületek a hellenisztikus és a római világ összes szentélyére befolyással voltak. Epidaurosz legismertebb épülete az i. e. 3. században emelt emelt színház, az argoszi szobrász, Polükleitosz építészeti alkotása. Görögország legjobb állapotban fennmaradt ókori színháza hírnevét szép környezetének, tökéletes arányainak és kivételes akusztikájának köszönheti. A félkör alakú építmény befogadóképessége tizennégyezer fő lehetett, az ülőhelyek körbefogják az orkhesztrát, ahol az ókori drámaelőadásokon a kórus állt. Epidaurosz a római korban a zavaros politikai viszonyok ellenére is megőrizte befolyását. A helyi múzeumban őrzött domborműves sírkövek feliratai bizonyítják a modern gyógyítás kezdeteinek megjelenését. 250px Rodosz középkori városa Kulturális (II)(IV)(V) Védett terület: 65,85 ha, hivatkozás: 493Rodosz középkori óvárosa a Jeruzsálemi Szent János ispotályos rend fennhatósága alatt állt. Leglátványosabb eleme a városfal a hozzátartozó várárokkal. A falakat a 14. század elején emelték az ott álló korábbi, bizánci eredetű erődítmények helyére. A falak hossza körülbelül négy kilométer, vastagságuk egyes helyeken eléri a tizenkét métert. 1481-ben egy földrengésben súlyosan károsodott, helyreállításakor, valamint a 16. század elején bástyákkal és tornyokkal erősítették meg. A lovagok városrészében emelték a katedrálist, a lovagrend épületeit és a lovagok szállásait. Ezt a városnegyedet egy újabb falrendszerrel erősítették meg. Figyelemre méltóak a Lovagok utcájában álló 15–16. századi paloták. A rend által működtetett ispotályt 1440-ben kezdték el építeni és valamikor a 15. század végén fejezték be. Jelenleg régészeti múzeum üzemel benne. A törökök uralma alatt laktanyának használták, jelenlegi formáját a 20. század elején nyerte el. A nagymester erődjellegű palotája a 14. században épült. Később a törökök börtönként használták, majd 1856-ban egy robbanás súlyosan károsította.