A diarendszer [ diasystem, diasystème] több értelemben használt fogalom a nyelvészetben. A terminust Uriel Weinreich amerikai strukturalista nyelvész vezette be 1954-ben, megpróbálva strukturalista módszereket alkalmazni a dialektológiában. Szerinte egy diarendszert a nyelvész legalább két olyan homogén és diszkrét rendszerből alkothat meg, amelyek részleges hasonlóságokkal rendelkeznek; ezek révén a diarendszer valami más, mint a két alkotó rendszer összege. Weinreich még hozzáteszi, hogy ez a konstrukció nem mindig tudományos cselekvés eredménye, hanem bármely olyan beszélő is gyakorolhatja, aki legalább két idiómát (dialektust és/vagy nyelvet) ismer.Weinreich 1954, 390. o.
A legszűkebb értelmében már egy megadott idióma egyik vonásrendszeréből is lehet diarendszert alkotni. Példaként Weinreich egy mássalhangzó-rendszert mutat be. Ha például egy idióma két változata azonos, öt mássalhangzó fonémából álló rendszerrel rendelkezik (/i/, /e/, /a/, /o/ és /u/), ezt a diarendszert a következő képlettel lehet ábrázolni:Weinreich 1954, 394. o.
,
amelyben 1 és 2 a nyelvváltozatokat jelzi, // a diarendszert határolja, és ≈ a magánhangzók közötti ellentétet jelzi. Amennyiben a változatokban az /e/ kétféleképpen realizálódik – az egyikben zártabban ([e]), a másikban nyíltabban ([ɛ]) –, ezek diarendszere a következőképpen ábrázolható:
.
Egy ilyen diarendszert angolul diaphonnak lehet nevezni, alaktani szinten angolul diamorphokról van szó, és a nyelv egyéb területein is lehet diarendszereket megállapítani.Crystal 2008, 141–142. o.
Tágabb értelemben egy nyelv is diarendszer, melyet dialektusai alkotnak. Eugen Coșeriu emigrációban élt román nyelvész az újlatin nyelvekkel foglalkozó nyelvészeti ágba vezette be a diarendszer fogalmát, miután a latin nyelvet olyan diarendszerként értelmezték, melynek egyik alkotórésze a beszélt latin, ennek keretében pedig két más alkotórésze a művelt beszélt latin és a népi beszélt latin.Becker 2014, 267. o. A nyugati újlatin nyelvekkel foglalkozva Jean-Marie Klinkenberg belga nyelvész oïl nyelv-diarendszerről és oc nyelv-diarendszerről beszél.Klinkenberg 1994, 157. o., idézi Hendschel 2002.
A szociolingvisztikában megvan az a nézet, hogy egy nyelv diarendszere magában foglalja annak összes változatát, azaz történetének szakaszait, területi változatait, szociolektusait, szituáció szerinti vagy stilisztikai változatait és nemek szerinti változatait.Englebert 2015.
A mai dialektológiában a diarendszer fogalma túlterjed az egyes saját sztenderd nyelvváltozattal rendelkező, azaz ausbaunyelvek határain is, több olyan, így meghatározott nyelvet is magában foglalva, melyek az összehasonlító nyelvészet nézőpontjából egyetlen abstandnyelvet alkotnak.
Néhány, ausbaunyelvek alkotta diarendszer: arab nyelv – máltai nyelv;Bussmann 1998, 80. o. bolgár nyelv – macedón nyelv;Bussmann 1998, 711. o. bosnyák nyelv – horvát nyelv – montenegrói nyelv – szerb nyelv (közép-délszláv diarendszer);Brozović 1998 . cseh nyelv – szlovák nyelv;Bussmann 1998, 1086. o. hindi nyelv (Indiában) – urdu nyelv (Pakisztánban);Bussmann 1998, 511–512. o. holland nyelv – flamand nyelv – afrikaans nyelv;Bussmann 1998, 343. o. maláj nyelv – indonéz nyelv;Bussmann 1998, 562. o. német nyelv – jiddis nyelvSala 1981, 112. o. – luxemburgi nyelv;Sala 1981, 151. o. olasz nyelv – korzikai nyelv;Bussmann 1998, 601. o. újperzsa nyelv (Iránban) – dari nyelv (Afganisztánban) – tádzsik nyelv;Bussmann 1998, 881. o. portugál nyelv – galiciai nyelv;Bussmann 1998, 921. o. spanyol nyelv – ladino nyelv.Sala 1989, 167. o.
Jegyzetek
Források Becker, Lidia. La protohistoire des langues romanes (Az újlatin nyelvek prototörténete). Klump, Andre et al. (szerk.). Manuel des langues romanes (Az újlatin nyelvek tankönyve). Berlin / Boston: De Gruyter. 2014. . 261–288. o. (Hozzáférés: 2017. április 24.) Brozović, Dalibor. Organska podloga hrvatskoga jezika (A horvát nyelv organikus alapja). Hrvatski jezik. Zágráb: Institut za hrvatski jezik i jezikoslovlje. 1998 (Hozzáférés: 2017. április 24.) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. (Hozzáférés: 2017. április 24.) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. (Hozzáférés: 2017. április 24.) Englebert, Annick. Cours d’histoire de la langue française et de la francophonie (A francia nyelv és a frankofónia története). Legutóbbi frissítés: 2015 (Hozzáférés: 2023. május 7.) Hendschel, Lorint. Langue, dialecte, idiome : la terminologie et le fond (Nyelv, dialektus, idióma: terminológia és lényeg). Toudi. 45–46. sz. 2002 (Hozzáférés: 2017. április 24.) Klinkenberg, Jean-Marie. Des langues romanes: introduction aux études de linguistique romane (Az újlatin nyelvekről: bevezetés az újlatin nyelvek nyelvészetébe). Louvain-la-Neuve: Duculot. 1994 Sala, Marius (szerk.) Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1989. Sala, Marius – Vintilă-Rădulescu, Ioana, Limbile lumii. Mică enciclopedie (A világ nyelvei. Kis enciklopédia). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1981 Weinreich, Uriel. Is a structural dialectology possible? (Lehetséges-e strukturális dialektológia?). Word. 10. kötet. 1954. 388–400. o. (Hozzáférés: 2017. április 24.)
Kapcsolódó szócikkek Abstandnyelv, ausbaunyelv és tetőnyelv Dialektus Dialektuskontinuum
Kategória:Dialektológia Kategória:Nyelvváltozatok Kategória:Szociolingvisztika