Tarjei Vesaas norvég költő és regényíró. Vesaast széles körben a huszadik század egyik legnagyobb norvég írójaként tartják számon, és a második világháború óta talán a legjelentősebb íróként.
Vesaas műveit egyszerű, tömör és szimbolikus próza jellemzi. Történeteiben gyakran szerepelnek vidéki emberek, akik súlyos lelki változásokon mennek keresztül. E művekre jellemző az igényes norvég táj és olyan témák használata, mint a bűntudat és a halál. A nynorsk nyelv mesteri elsajátítása hozzájárult ahhoz, hogy a nynorsk nyelvet a világirodalom egyik médiumaként fogadták el.
A termékeny író számos díjat kapott, többek között 1943-ban a Gyldendal-díjat, 1957-ben pedig a Dobloug-díjat. 57 alkalommal jelölték irodalmi Nobel-díjra (1946-ban egyszer, 1950 és 1970 között pedig gyakran minden évben többször is).
Regényeit 28 nyelvre fordították le. Számos könyvét lefordították angolra – közülük sokat a Peter Owen KiadóA Peter Owen Publishers-t 1951-ben alapították Londonban. A céget 2022-ben vásárolta meg a Pushkin Press. adott ki –, köztük a Spring Night, The Birds, Through Naked Branches, és The Ice Palace.
Életrajza Olav Vesaas (1870–1951) földműves és Signe Øygarden (1870–1953) tanár gyermekeként született. Három fiú közül ő volt a legidősebb, és bűntudata volt, hogy nem volt hajlandó átvenni a családi gazdaságot, amely közel 300 éve a család tulajdonában volt. Tizennégy évesen kénytelen volt otthagyni az iskolát, és soha nem részesült felsőfokú oktatásban, kivéve egy évet a Voss Népfőiskolában 1917-18 között. Lars Eskeland, Vesaas tanára a Voss Folkban, lefordította Rabindranath Tagore néhány írását; ezek később hatással voltak Vesaas írói stílusára.
Ifjúkorának nagy részét magányosan töltötte, vigaszt és vigaszt keresett a természetben. Feleségül vette Halldis Moren VesaasHalldis Moren Vesaas (1907. november 18. – 1995. szeptember 8.) norvég költő, műfordító és gyermekkönyvíró. írónőt (Sven MorenSven Moren (1871. október 28. – 1938. december 14.) norvég farmer, költő, meseíró, drámaíró, gyermekíró, a Liberális Párt szervezője és politikusa. lányát és Sigmund MorenSigmund Moren (1913. november 27. – 1996. február 4.) norvég filológus, enciklopédista, irodalomkritikus, színházi kritikus és gyermekíró. nővérét), és 1934-ben Midtbø-be, szülőhelye, Vinje kerületébe költözött. Két gyermekük született: egy fiú, Olav VesaasOlav Vesaas (1935. december 21. –) norvég újságíró, életrajzíró és kiadó. és egy lány, Guri VesaasGuri Vesaas (1939. január 13.) norvég író és gyermekkönyv-fordító, a Samlaget kiadó egykori szerkesztője..
Pályafutása
1923–1933 Korai írásai a neoromantikus hagyományra összpontosítottak, kiemelkedő vallásos érzelmekkel. E korai művekre számos írói hatás érte, többek között Rabindranath Tagore; Rudyard Kipling; Selma Lagerlöf, különösen a Gösta Berling Saga; Knut Hamsun, különösen a Pan és a Victoria című neoromantikus regényei; Henrik Ibsen; és Hans E. Kinck. Edith Södergran versei hatására egyre inkább a szabad versforma felé mozdult el; Olav Aukrust, Olav Nygard és Olaf Bull szintén költői inspirációt jelentettek számára..
Vesaas az 1920-as évek elején adta el első novelláit egy folyóiratnak. Első regényírói kísérletét a kiadók elutasították, és tűzre vetették. 1923-ban debütált a Menneskebonn (Az ember gyermekei) című regényével. A regény egy fiú történetét meséli el, aki elveszíti szüleit és szeretőjét, mégis hisz abban, hogy fontos, hogy jó legyen. Egy évvel később jelent meg második regénye, a Sendemann Huskuld (Huskuld, a hírnök), amely egy falusi különc történetét meséli el, akinek utolsó éveit feldobja, hogy összebarátkozik egy kisgyerekkel, akit az anyja elhagyott. 1925-ben és 1926-ban Vesaas regényei, a Grindegard: Morgonen (Grinde farm) és Grinde-kveld, eller Den gode engelen (Este Grindében, avagy a jó angyal) című regényei jelentek meg.
Első sikeres regénye a Dei svarte hestane (Fekete lovak) 1928-as megjelenése volt, miután korábbi műveit negatív kritika érte. Ez egyben a realizmus és a kortudatosság növekedését is jelentette Vesaas regényeiben. A következő évben jelent meg első novelláskötete, a Klokka i haugen (A harang a dombon), amely hét, kifejezetten a gyűjtemény számára írt novellát tartalmazott. Ez volt az első olyan könyve, amelyet más nyelvre is lefordítottak.
1930-ban Vesaas kiadta a Fars reise (Apám utazása) című regényt, a Klas Dyregodt főhősre összpontosító tetralógia első kötetét. A sorozat második és harmadik könyve, a Sigrid Stallbrokk és a Dei ukjende mennene (Az ismeretlen férfiak) 1931-ben, illetve 1932-ben jelent meg. 1932-ben a sorozat utolsó regénye, a Hjarta høyrer sine heimlandstonar (A szív hallja a szülőföld zenéjét), bár eredetileg trilógiának szánták, hat évvel később, 1938-ban jelent meg. Ez sokkal könnyedebb hangvételű, mint az első három regény.
1933-ban jelent meg Sandeltreet (A szantálfa) című regénye. A könyv 1933 nyarán, Vesaas utolsó külföldi útja után néhány hét alatt íródott. A középpontjában egy terhes nő áll, aki úgy véli, hogy nem fogja túlélni a szülést, ezért útra kel, hogy minél többet megtapasztaljon az életből.
Irodalmi áttörés és siker (1934–1939) Vesaas áttörését 1934-ben a Det store spelet (A nagy ciklus) hozta meg, amelyet a korabeli kritika elismerően méltatott. A folytatás, a Kvinnor ropar heim (A nők hazahívnak) egy évvel később, 1935-ben jelent meg.
Szintén 1934-ben jelent meg Vesaas második darabja, az Ultimatum, amelyet elsősorban két évvel korábban, 1932 szeptemberében Strasbourgban írt. Az Ultimatum egy csoport fiatal reakcióit állítja középpontba, közvetlenül a háború kitörése előtt. A darabban egy villogó neonfelirat szerepel, amelyet Vesaas a Németországban tett utazásai során látott színpadi effektek alapján adaptált. A darabot Vesaas ijedt reakciója ihlette, amikor német katonák masíroztak és horogkeresztet tartottak a kezükben. A norvég közönség nem fogadta jól, amikor először bemutatták az oslói Norvég Színházban.
Két évvel később jelent meg Vesaas második novelláskötete, a Leiret og hjulet (Az agyag és a kerék). A novellák többsége a vidéki élet aspektusaival foglalkozik.
Kísérletezés (1940–1956) Vesaas Kimen (A mag) című regényét gyakran választóvonalnak tekintik korábbi realista regényei és későbbi, szimbolikusabb és kísérletezőbb művei között. Vesaas így nyilatkozott: „Könyveim között a Kimen választóvonalként áll. Nem így terveztem, de valami olyan szörnyű és hihetetlen dolog történt, ami egyszerűen magával hozta az írás új módját. ... Valamiféle újfajta reakciót a dolgokra." A regény 1940 nyarán, Norvégia német megszállásának első hónapjaiban íródott.
1945 telén és tavaszán Vesaas megírta következő regényét, a Huset i mørkret (Ház a sötétben) című allegorikus regényét a német megszállásról és a norvég ellenállási mozgalomról a második világháború idején. A kézirat birtoklásával járó veszélyek miatt a megszállás végéig, 1945 májusáig egy horganyos dobozban rejtették el. A könyv még az év őszén jelent meg. A Kjeldene (Források), első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1931-ben felesége, Halldis Moren adott neki egy verses gyűjteményt Edith Södergrantól; ezek inspirálták Vesaas-t, hogy maga kezdjen el verset írni. Kezdeti próbálkozásai sikertelenek voltak, emiatt elfordult a költészettől. Tizennégy évvel később azonban újra fellángolt a költészet iránti szenvedélye, és megírta a Kjeldene-t.
Szintén 1946-ban jelent meg Vesaas Bleikeplassen (A fehérítő hely) című regénye. A könyv a Vaskehuset című, kiadatlan drámájának alaposan átdolgozott változata, amelyet hat évvel korábban visszavont a nyilvános bemutatójáról. Egy évvel később megjelent második verseskötete, a Leiken og lynet (A játék és a villám). A gyűjtemény volt az első alkalom, amikor Vesaas költészetében a szabadvers dominált, nagyrészt Södergran költői hatására.
1948-ban jelent meg Tårnet (A torony) című regénye. Mind a Bleikeplassen, mind a Tårnet a Huset i mørkret előtt íródott, de a német megszállás miatt később publikálták. 1949-ben jelent meg a Lykka for ferdesmenn (Vándorok boldogsága), Vesaas harmadik versgyűjteménye.
Signalet (A jel) című regénye 1950-ben jelent meg. A pályaudvaron játszódó regény középpontjában egy csoport ember áll, akik a távozó jelzésre várnak, de az soha nem fog eljönni. A könyvet szürrealizmusa, allegóriája és hangulataAz irodalomban a hangulat az elbeszélés atmoszférája. A hangulatot a beállítás (hely és környezet, amelyben a narratíva játszódik), attitűd (a narrátor és a narratíva szereplői) és leírások segítségével teremtik meg. miatt Franz Kafka és Samuel Beckett műveihez hasonlónak minősítették. Vesaas harmadik novellagyűjteménye, a tizenhárom történetet tartalmazó Vindane (A szelek) 1952-ben jelent meg. A következő évben elnyerte a Velencei Triennálé díját a gyűjteményért. A Vårnatt (Tavaszi éjszaka), következő regénye 1954-ben jelent meg.
Két évvel később megjelent a Ver ny, vår drum (Maradjon új az álmunk); ez volt az utolsó verses gyűjtemény, amely Vesaas életében megjelent.
Későbbi munkái (1957–1970) Művei közül a leghíresebb az Is-slottet (Jégpalota), két lány története, akik mélységesen erős kapcsolatot építenek ki, és a Fuglane (Madarak), egy egyszerű gyermeki elméjű felnőtt története, aki gyengéd szíve révén. az empátia és a képzelet látnok vagy író szerepét viseli. 1963-ban a Jégpalota című művéért megkapta az Északi Tanács Irodalmi Díját.
Vesaas negyedik, egyben utolsó novellagyűjteménye, az Ein vakker dag (Egy szép nap) 1959-ben jelent meg. A gyűjtemény történetei elsősorban hétköznapi eseményekkel foglalkoznak. Utolsó előtti regénye, a Bruene (A hidak) 1968-ban jelent meg. Két évvel később jelent meg utolsó regénye, a Båten om Kvelden (Az esti csónak). A könyv lírai vázlatokból áll, amelyek Kenneth G. Chapman tudós szerint gyakran megszüntetik „a próza és a költészet közötti különbséget”.
Utolsó versgyűjteménye, a Liv ved straumen (Élet a patak mellett) posztumusz 1970-ben jelent meg. Általában a legjobb gyűjteményének tartják.
Díjai 1943 – Gyldendals legat 1946 – Melsom-prisen 1957 – Doblougprisen 1964 – Nordisk råds litteraturpris 1967 – Bokhandlerprisen
Művei Regények Menneskebonn (Az ember gyermekei, 1923) Sendemann Huskuld (Huskuld, a hírnök, 1924) Dei svarte hestane (A fekete lovak, 1928) Sandeltreet (A szandálfa, 1933) Kimen (A mag, 1940) Huset i mørkret (Ház a sötétben', 1945) Bleikeplassen (Fehérítő hely, 1946) Tårnet (A torony', 1948) Signalet (A jel, 1950) Vårnatt (Tavaszi éjszaka', 1954) Fuglane (Madarak, 1957) Brannen (Tűz, 1961) Is-slottet (A Jégpalota', 1963) Bruene (Hidak, 1966) Båten om Kvelden (Az esti csónak, 1968)
"Grinde Farm" sorozat Grindegard: Morgonen (Grinde Farm, 1925) Grinde‐kveld, eller Den gode engelen (Evening at Grinde, or The Good Angel, 1926)
"Klas Dyregodt" sorozat Fars reise (Father's Journey, 1930) Sigrid Stallbrokk (1931) Dei ukjende mennene (The Unknown Men, 1932) Hjarta høyrer sine heimlandstonar (The Heart Hears Its Native Music, 1938)
"A nagy ciklus" sorozat Det store spelet (The Great Cycle, 1934) Translated by Elizabeth Rokkan (University of Wisconsin Press, 1967) Kvinnor ropar heim (Women Call Home, 1935)
Költészet Kjeldene (The Springs, 1946) Leiken og lynet (The Game and the Lightning, 1947) Lykka for ferdesmenn (Wanderers' Happiness, 1949) Løynde eldars land (Land of Hidden Fires, 1953) Translated by Fritz König and Jerry Crisp (Wayne State University Press, 1973) Ver ny, vår draum (May Our Dream Stay New, 1956) Liv ved straumen (Life by the Stream, 1970)
Novellagyűjtemények Klokka i haugen (The Bell in the Mound, 1929) Leiret og hjulet (The Clay and the Wheel, 1936) Vindane (The Winds, 1952) Ein vakker dag (A Lovely Day, 1959)
Színdarabok Guds bustader (God’s Abodes, 1925) Ultimatum (1934) Morgonvinden (Morning Wind, 1947)
Magyarul megjelent A madarak. Regény (Fuglane) – Európa, Budapest, 1966 · Fordította: Dőri Tibor